Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetős fórum)
Nem is kell, hogy higgy. Valószínűleg senki nem segített neked éveken keresztül, hogy mit kell tenned a szeretett alkoholbetegeddel, hogy valóban segíthess neki, és sok fájdalmat és tehetetlenség érzéssel ajándékozott meg. A "nem hívéseknek" ez szokott lenni a hátterük...
De van sok szép dolog is a világon, amivel még lehet foglalkozni, mint az alkoholizmus családi rendszerbetegsége.
nem vitatkozni akartam....egyébként.
csak én nem hiszek benne...
a témát a részemröl lezártnak tekintem!!
:)
Sok eröt és kitartást kivánok a leszokoknak!!
Elnézést, még egy mondat.
Az alkoholizmus betegség, a kövérség pedig nem az. (kivéve az elenyésző néhány%)
Hoppá!
Bocsánat, nem a kövérséggel van nekem bajom, hanem azzal, hogy mennyire elfogultak vagyunk - többnyire a saját javunkra.
"Az alkoholista nem tud mértéket tartani. Az alkoholistának nincs akaratereje." - szól a gyakori vád.
Ma, 3 órával ezelőtt történt velem a következő:
Az egyik piacon álltam sorban zöldségért.
Elment a sor mellett egy igen illuminált állapotban lévő ember.
Előttem egy kb.160 cm-es és kb.110 kg-os asszonyság megszólalt megvetően nézve a részeget:
"Ezek nem tudják, hol a határ. Már reggel ilyen részeg. Nem szégyelli magát?"
Megnéztem, mi van a 2 dugig tömött szatyrában a hölgynek. Sok-sok ennivaló volt, húsok, tejek, kenyér, stb. /talán, hogy hétfőig éhen ne haljon:)/
Gondoltam magamban: "De rossz neked, hogy ilyen szelektív a látásod. Te nem szégyelled magad, hogy már reggel ilyen kövér vagy? Te tudod, hol a határ?" És jót mosolyogtam magamban, de mégis keserűen...:(
Hányan vannak, akik számára csak a drogos és az alkoholista a gyenge akaratú és telhetetlen. Van közöttük dohányos, munkaalkoholista, pénzhajhász, nagyzabáló, agresszív, rendmániás, stb, stb.
Emberek! Kicsit a magunk házatáján is sepregessünk...úgy néha, néha.
Ha akarat kérdése lenne, nem léteznének alkoholisták.
A rákosok sem akarattal rákosok.
Viszont érdekes az összefüggés, hogy az alkoholisták hozzátartozói milyen gyakran rákosok... :-(
Üdv. Cila, gyógyuló alkoholista hozzátartozója, de nem Yambáé :-D Ezek szerint már kettő is van belőlük? :-D
Igen, erős akarattal persze minden ésszerű dolog elérhető.
De azért azt fontos itt látni, hogy az alkoholizmus betegség. Most már ki van mutatva az is, hogy melyik gének felelősek ezért a problémáért.
Van olyan alkoholista, akár száraz (akár sok-sok éve is száraz, mint pl. én), akár még szeszt fogyasztó, akinek az élet más területein igen erős akarata és kitartása van. Akkor ez hogyan magyarázható? Éppen azzal, amit mondtam. Tudatosulnia kell az alkoholistában, hogy ő beteg, nulla(!) szeszfogyasztás az egyetlen út a számára és akkor megvalósítható a józan, építő, mindenkinek jó életvitel.
Y
Kedves o.andi!
Te sörözőben dolgozol, így nyilván csak azokkal találkozol, akik isznak, hiszen azért mennek oda.
Én viszont olyan helyen dolgozom, ahol azok vannak akik le akarnak szokni. Ott tapasztalható, hogy sokan le tudnak állni a szeszről. Több olyan volt páciens van aki 10, 20 éve volt nálunk, és ma is visszajelez időnként, hogy jól van.
Ne ítélj csak a te szemszögedből! Te csak egy oldalról látod ezt a dolgot, én pedig három oldalról. Mint aki benne voltam, mint aki 10 éve már nincs benne és nem is akar, és mint aki ezekkel az emberekkel foglalkozik.
Ha ezt mondod állandóan, amit mondasz, akkor azoknak is elveszed a kedvét a leállás megpróbálásától is, akik benne vannak és esetleg ezt olvassák. Nem hiszem, hogy ez lenne a célod...
OK?:)
Üdv: Y
én szerintem aki alkoholista sohasem tud elszokni az italról..mindig keresi az alkalmat arra hogy igyon,igy vagy úgy de elöbb-utóbb úgyis hozzányúl,mert szereti a pia izét,és az állapotot amit az okoz neki!!
ugyis mondhatjuk vigasztalódik,akkor ha iszik!!
vagy van aki unalomból is iszik...nincs jobb dolga.
én sörözöben dolgozom és igy látom....
pld.én egyáltalán nem iszom alkoholt,,,nem izlik az ize...pedig ott van elöttem bármikor megtehetném...de nincs kisértés:)
Szia e.é.!
Teljesen igazad van annyiból, hogy az alkoholizmus felé gyorsvonat sebességgel rohanók döntő többsége valóban nem tartja magát függőnek - noha egy szakember már 20 méterről kiszúrja ezt a típust.
Azonban mikor már 1-2-3 pofont kap az élettől a szesz miatt az illető(munkahely, család, gyerek, e.ü. gondok, jogsi, stb.), akkor már nagyrészük rájön, hogy gond van, de akkor már sok-sok éves alkoholos múlt van mögöttük, s innen kezdeni leállni nem könnyű.
"ennyi szerintem" - ezt írod o.andi.
Ha mindenki így látná, akkor nem lennének segítők és nem lenne rengeted élet megmentve.
"szereti azt az állapotot amikor ittas,az ad neki boldogságot" - erre azt kell, hogy írjam: Azért mondtam az előző hsz-ben, hogy kell legalább 3 év tiszta időszak (ez persze erősen egyén függő), amikor a delikvens a rehabilitáció alatt úgy át tudja rendezni az érzelmi rendszerét, a lelki világát (ahogy köznapian szokták mondani), hogy már MÁS ÁLLAPOTOT SZERET ÉS MÁS AD NEKI BOLDOGSÁGOT.
Mi ezért dolgozunk. És a szemünk láttára találják meg az alkoholbetegek új önmagukat, és lesznek értékes, szeretetre méltó tagjai a társadalomnak.
Sziasztok.
Szerintem nekem marha nagy mázlim van. Tudok inni,szeretek is,elő is fordul,hogy felöntök a garatra,de én olyan rosszul vagyok másnap,hogy ez kb. egy hónapra biztos elveszi a kedvem a részegségtől. Arról nem is beszélve, hogy az én szervezetem egyből érzékeli az önpusztítást, és jelez. Van akinél ez egyáltalán nincs...de ugyanígy a cigarettával is: Ha el "kell" szívnom egy doboz cigit rosszul vagyok. Persze az alkohol mellé kívánom elég rendesen. De ez többnyire egy-egy éjszakára szól.A buli kedvéért...
Egy évig dohányoztam folyamatosan, majd egyik napról a másikra letettem. Vettem egy dobozzal kivettem egy szálat, elszívtam,majd a maradékot olyan helyre tettem,ahol szem előtt van. Ahány szál maradt annyi napig szemeztem vele (asssszem akkor még 20 db-os volt,már csak 19.). Minden nap szemeztem vele. Letelt az idő. Megáltam. majd a végén odaadtam a barátnőmnek az egész dobozzal.
Szerintem aki mindig azt mondja,hogy ? "Na, ez az utolsó doboz",és szívja,amíg van,az sosem fogja letenni,mert mindig van egy utolsó doboz...ahogy az alkoholnál egy utolsó üveg,vagy pohár.
Elhatározás,majd akaraterő kérdése.
Persze el tudom képzelni,hogy aki már 10-20 éve alkoholista,-nikotin,-ill. drogfüggő akár... annak a szervezete annyira hozzászokott ezekhez a pótszerekhez,hogy rendesen rosszul vannak,ha nem viszik be a szervezetükbe a megszokott dózist. Ebben az esetben már biztos vagyok benne,hogy kevés az akaraterő...külső speciális,és-szakirányú segítség kell. Ilyenkor az a lényeg, hogy az ember tudja magáról, hogy alkoholista. Ettől önmagában véve semmi sem változik, de az első lépések egyike a felismerés, és belátás.
Nem árt ha a hozzátartozók,és barátok is segítik és támogatják az embert.
Nem hiszek benne hogy ki lehet gyógyulni...aki szeret inni elöbb vagy utóbb visszatér...
egyszerü a magyarázat szerintem...szereti azt az állapotot amikor ittas,az ad neki boldogságot!!
ennyi szerintem.
Leírom, hogy körülbelül mik a hosszútávú tünetmentes időszak elérésének esélyei a 6 éves szakmai tapasztalatom és az orvos munkatársakkal történő folyamatos komzultációk alapján:
Otthon, egyedül, gyógyszer nélkül - kb:4-5%
Ambuláns rendelésen, csak gyógyszerrel - kb: 8-10%
Ambuláns rendelésen, gyógyszer + pszichológus - kb:12-15%
Ambuláns rendelés, gyógyszer + JÓ PSZICHOLÓGUS - kB:20-25%
Bentfekvős intézetben, gyógyszer + JÓ PSZICHOLÓGUS - kb: 30-35%
Ezek a hozzávetőleges számok.
De te az első 4-5%-ban is benne lehetsz!!
Száraz napokat kívánok! /Minden tekintetben:))/
Sziasztok.
Én alkoholista vagyok.
Több, mint 9 éve nem ittam alkoholt.
6 éve dolgozom mint szociális munkás egy addiktológiai osztályon bp-en, és két év múlva fogok pszichológusi diplomát szerezni.
VAN GYÓGYULÁS! Csak a szakirodalom másként nevezi azt: tünetmentesség.
Mondjuk egy három éves száraz időszakot azért nevezhetünk gyógyulásnak, mert ennyi idő alatt meg tud erősödni lélekben egy ember megfelelő körülmények között annyira, hogy kezelni tudja ezt a betegségét.
Sokat tudnék erről írni, de a lényeg ez.
Yamba
Igazad van tulajdonképp, ezzel egyet kell értenem.
Az én konkrét esetemben, illetve, aminek részese voltam/vagyok, úgy tűnik egyelőre nincs tünetmentes időszak.