Hogy építsd fel magad, ha a szüleid nem jól szerettek? (beszélgetős fórum)

Gondoltam, hogy csak az érdekelne, hogy én is rühellem a szüleimet, mert nem szerettek jól, de elengedtem, és még jobb lenne, ha azt is megírnám, hogy csináltam.

Nem javaslom a dokit, mert szerintem az ilyeneken senki nem tud segíteni, de azzal, hogy lejáratod a szüleidet, semmi nem fog megoldódni.

Köpködhetjük őket közösen, javasolhatom én is, hogy magadat győzd le. De ez mind baromság. Az agyaddal van gond. Hol van az az okos kislány, akiről írsz? Mert ha létezik, akkor ő tudja, hogy valami iszonyatos nagy hülyeségen ugrálsz. Mert ha szereted a szüleidet, akkor eszedbe sem jut az, amiket itt leírsz. Szerintem te nem szereted a szüleidet és nem ők nem szeretnek téged. Lehet nem elég szépek, kedvesek és okosak? Nem felelnek neked meg?

Sajnálom őket...

Nem sajnálgatásra vágyom, sőt, sok építő, tanító hozzászólás volt, amire felkaptam a fejem. A sajnálattal amúgy is ki lehet űzni a világból :)

és igen, számítottam negatív véleményekre. Én csak válaszoltam rájuk.

Ez nem elbagatellizálás.

Senki nem emlékszik mindenre.

Nekem nagyon jó a memóriám és vannak korai emlékeim. 6 hónaposan fúrták ki a fülemet és arra is emlékszem, hogy milyen ruhában voltam, ki volt ott, hogy nézett ki a doktornéni, de az előtte és utána következő napokra nem emlékszem.

Emlékszem a lakásunkra, amiben laktunk 2 éves koromban, egy-egy ruhára, játékra, eseményre, stb. de minden napra nem. A balesetekre is emlékszem és arra is, hogy a legtöbbnél nem az anyukám vitt dokihoz, hanem a nagymamám, mert ő volt velünk otthon és a nagymamám nem várta meg, amíg lejár a munkaidő és hazaérnek a szüleim, hanem felkapott és vitt az orvoshoz, hogy gyógyítsanak, mert egyébként meg is vakulhattam volna, vagy esetleg elvérzek, megfulladok, stb. Ettől a szüleim nem voltak rosszak, csak nem voltak ott a munkájuk miatt.

Érted?

Nem emlékezhetsz mindenre és lehet, hogy pont arra nem emlékszel, amikor a szüleid puszilgattak, ölelgettek és dicsekedtek veled, hogy mennyire kedves, szép és okos vagy...

De anya vagyok, hozott gyerekekkel :) úgyhogy ezt benézted. Igen, nem szültem, de hiába, ez sosem lesz adukártya, hogy te anya én meg nem. Ez óvodás érvelés.

Tisztelem és szeretem őket. Nem tudom még csak felfogni sem, honnan gondolod hogy nem. Erről szó sem volt. Hol olvastál ilyet? A saját fájdalmaimról beszélek, nem arról hogy nem szeretem őket. Rám mindig számíthatnak és számítanak is. Egyáltalán mit olvasol, biztos hogy ezt a topicot? Megint arról beszélsz, neked mi jó és mi nem. De nem a te életedről beszélgetünk. Pontosabban, aki nem kötekszik és beszél az életéről, boldogan és szívesen beszélgetek vele. Mert ha elolvasol itt más hozzászólásokat, van aki szintén megosztotta az élete egy-két szeletét, és megtisztelt vele.

Csak halkan és bátortalanul jegyzem meg, hogy ez a vita nem vezet sehová: egyik oldal sem fogja meggyőzni a másikat.

A fórumindítónak magának kell elhatároznia, hogy lezárja a múltat és előrenéz, kívülről mondhat bárki-bármit nem fogjuk rávenni, hogy engedje el a sérelmeit. Lényegében teljesen mindegy, hogy vélt vagy valósak ezek a sérelmek.

Nem mindenki nő fel 18 éves korára, van akinek több idő kell rá. Az viszont tény, hogy saját magával szúr ki, ha cipeli ezt a terhet még pár évtizedig.

Nem érted, vagy csak a buksisimit fogadod el?

Ha nyilvános fórumba írsz számíthatsz negatív véleményekre.

Ha nem tetszik írj titkos naplót, és csak azt engedd be, aki sajnálgat mert te olyan szerencsétlen vagy, a szüleid nem voltak tökéletese.

Persze, ez a téma itt.

De ha egy felnőtt még mindig a szüleit hibáztatja, az tényleg gáz.

Kamaszkorban normális, de a legtöbb ember túljut ezen, felnő.

Tévedsz!

Nem vagyok olyan mint az anyád, max. annyi a hasonlóság, hogy én is anya vagyok, te meg nem.

Igen, hálátlan vagy. A hála nem abból áll, hogy mindent eldobsz és futsz segíteni, hanem abból, hogy tiszteled a szüleidet, megbecsülöd amit kaptál és nem vádolod őket olyannal, ami nem igaz.

Én megpunnyadtam volna ha állandóan nyali-fali ment volna nálunk. Már egész kicsi koromban utáltam, ha nyomorgattak, puszilgattak és azt is, ha úgy dicsérgetnek, hogy nincs alapja. Nekem nem jött be az sem, hogy azt mondták szép vagyok, hiszen volt tükör és láttam, hogy ez nem igaz. A szüleim és rokonaim időben rájöttek, hogy az a legjobb, ha nem nagyon érnek hozzám, és az még ennél is jobb, ha nem nagyon beszélnek hozzám. Most én is mondhatnám, hogy nem jól szerettek, de nem teszem, mert nekik így volt jó, nekem meg nem...

tehát szerinted nem csak nem ölelgettek, de el is hanyagoltak. Mi lesz a következő?

Amit 2 éves korodról mondtál, egyszerűen nem hiszem el.

Emlékképek vannak mindenkinek, én a konyha padlójára emlékszem élesen, meg hasonló dolgokra. De nem mindenre.

Vagy fel tudod idézni 2 éves korodtól az összes ünnepet, névnapokat, karácsonyokat?

Mert ők nem te vagy.

Nem tökéletesek, de ettől nem rossz szülők.

Az a kérdés, miért ezen pörögsz lassan középkorúként. Nem okolhatod életed végéig a szüleidet. Vagyis igen, de elég vicces egy idő után.

Igazából most már nem fontos, hogy milyenek voltak a szüleim és az sem, hogy a nagybátyám, hogy szeret, ha sikerül elfogadni a múltat és a jelenben élsz, akkor ezek a dolgok átértékelődnek.

Persze nem azt mondom, hogy nem néztem csodálattal a 60 éves barátnőmet, aki igazi szeretetkapcsolatban élt a 80 éves anyukájával, de nem része ez a kapcsolat vagy inkább ez a kapcsolathiány a mindennapjaimnak. Nem mondom azt, hogy nem hatott meg a 16 éves tanítványom, aki azt mondta egy beszélgetés során, hogy az anyukája a példaképe, de ettől nem fájdul meg a szívem és nem kérem számon a saját anyámon, mert tudom, hogy ő is mindent megtett, ami tőle tellett.... Ezeket a régi sérelmeket a saját érdekedben kell elengedned, nem lehet 20-30-50 évet leélni úgy, hogy azon kesergünk mit nem kaptunk meg.

De nem is emlékezhetsz mindenre!

Honnan tudod, hogy hányszor öleltek meg?

Lehet, hogy már nagyobb korodban nem elégszer, vagy egyáltalán nem, de abban az időben, amire nem emlékszel, lehet, hogy állandóan ezt tették.

A szülőknek nem fontos, hogy a gyerekük kedves, okos, szép és csacsogós legyen, mert nem ezért szeretik a gyereküket, hanem azért, mert az ő gyerekük és kész. Ha csak ezért szeretnénk a gyerekünket, akkor a legtöbb gyereket nem szeretnének a szülők. Köztük engem sem, mert én nem voltam szép, csacsogós és még kedves sem....

Van két hozott gyerekem :) sajátom nincs, de tapasztalatom van, közben azt figyeltem meg, hogy pont úgy beszélsz, mint anyám :)

hálátlan vagyok? ma is én törtem magam, mert anyám kitalált valamit, és munkát, mindent eldobtam, hogy segítsek. Ezt sosem kaptam meg tőlük, én viszont megyek ha kell, hálátlan vagyok? Megáll az eszem :)

Hiszen te magad mondtad el, miért. Más a szeretetnyelvük.

Ahogy te nem érted az övéket, így nem is értékeled, ugyanez visszafelé is működik.

Ők is ugyanezt kérdezik.