Hogy építsd fel magad, ha a szüleid nem jól szerettek? (beszélgetős fórum)

Ne haragudj, lehet, hogy a topikindítónak nincs saját gyermeke, de te meg egyértelműen nem tudod, milyen rideg, szeretetlen, stresszes szülők mellett felnőni. A fórumindító jól írta, a gyermek a szülő tükre, mert ő érkezik tisztán, elsősorban az ő személyiségét formálja a szülő, és nem fordítva. Mindenki azt kap, amit maga is ad.

Mellesleg, hülyeség az ölelgetéssel, puszilgatással takarózni, na, én még azt sem kaptam, akkor mi van...? Hiába veti oda a szülő néha-néha a gyerekének a saját lelkiismerete megnyugtatása végett, hogy "na fiam, mi volt ma az iskolában?", ha a gyerek érzi, hogy valójában egyedül van, nem kérhet segítséget, nem támaszkodhat rájuk, nem várhat támogatást a nehéz időkben. Inkább valahol itt válik el, ki szeret igazán és ki szeret látszólag.

De mondom, aki sosem nőtt fel ilyen légkörben, nem is fogja érteni a bűntudatkeltés, érzelmi zsarolás, bántás ezernyi, sunyi formáját. Te sem érted.

Nem, nem értek egyet a gyerek veréssel, de a fórumindító azt állította, hogy az anyukája annyira szereti az apukáját, hogy nem akarta elveszíteni, sőt! miatta nem is ellenkezett vele, így azt gondolnám, hogy ha már az anya, nem állítja le az apát, akkor a gyerek a pofon után esetleg valamit tesz, mert ugye ha másért nem is, ösztönösen védekezünk. Felemeljük a kezünket, elbújunk, stb.

A fórumindító saját bevallása szerint már egész pici korától emlékszik mindenre. Arra is, hogy milyen volt a bútoruk, arra is, hogy nem ölelték meg elégszer és arra is, hogy puszikat sem kapott eleget. Elnézést, hogy mertem feltételezni azt, hogy erre az eseményre is kristálytisztán emlékszik. Azt is mondhatta volna, hogy semmit nem tettem, csak álltam ott és bömböltem, hiszen 5 éves volt...

Gondoltam, hogy nem kellett keresgetned, hiszen te annyira okos vagy, hogy ezt már tudod rólam régen. Most jött el az alkalom, hogy ezt közöld is velem. Miért nem tetted ezt már meg régebben?

Ne is válaszolj, mert úgy sem értem meg. Itt a hoxán 2 értelmes ember van. A fórumindító, mert ő nem csak okos, de szép, kedves és csacsogós is, te meg....nem találok szavakat, így nem is írom le milyen vagy:DDDDD

Akinek van gyereke és előfordult, hogy az kiveri a biztosítékot, tudja mi az, amikor elfogy a türelem. Helyes, vagy helytelen, de ez van.

Én 5 évesen kizártam a lakásból az anyukámat, amikor kivitte a szemetet. Időre kellett volna menni, valami hivatalos helyre. Könyörgött az ajtó előtt, "vért izzadt": kislányom, engedj be, el kell mennünk. Veszek neked ezt, azt... Én bent nevetgéltem és játéknak vettem. Jó negyed óra is eltelt, mire beengedtem, mert akkor már nem kedvesen szólt, hanem ingerülten. "Engedj be, mert én már nem is tudom, hogy mit csinálok."

Hirtelen haragjában elverte a fenekemet. Többször ilyen eszembe nem jutott és aznap este már mindenki nevetett a történeten, még én is. Azóta is sajnálom az anyukámat, hogy mit kellett neki ott kiállnia.

Tessék, lehet anyázni. :D

Csajok. Köszönöm mindenkinek. El akartam mondani mi bánt, és kíváncsi voltam a véleményekre. Valójában minden vélemény hozzásegített ahhoz, amit most érzek:

Szeretem a szüleimet és megkövetem őket. Alapvetően nagyon jó emberek, csak követtek el hibákat, mint mindenki. Magamnak is megbocsájtok, hogy ezeken a hibákon rágódtam. Jó volt veletek beszélgetni.

Nem azt kérdezted, mit tegyen a gyerek?

Ha az a válasz lett volna, hogy "anyuka leállítja apukát, mert elfogadhatatlan, amit csinál, nem." akkor az lenne a bajod, hogy nem ezt kérdezted.

Nem szoktál te ilyen lenni, ha nem is értek veled mindig egyet, de a következetlenség eddig nem jellemzett.

Köszönöm a biztatást :) igen, most fogunk vacsizni mert megérdemeljük :)

Neked is a legjobbakat kívánom.

Mindenki a maga szubjektív torzítása szerint, hehehe... Most már csak azt mondd meg, ugyan miért lenne bármelyik is felsőbbrendű szempont a másiknál.

Ha azt hiszed, hogy egy fikarcnyit is érdekel, hogy egy magamfajta noname nick mit gondol rólam a Hoxán, tévedsz. Én ide nem a fejemet játszani járok, másokkal ellentétben.

"Épp ezért kérdeztem, hogy mit tett"

Ugye, még véletlen sem azt érted ez alatt, hogy létezhet bármilyen legitim indok, amiért egy ötévest pofon lehet vágni?

Bújjon el az anyja mögé. Ja. Nem ám az, hogy esetleg anyuka leállítja apukát, mert elfogadhatatlan, amit csinál, nem.

Szövegértés: Ja. Majd megpusztultam, mire elő tudtam rángatni ezt a mondvacsinált dolgot, hogy rád vakarhassam.

Amilyen melegszívű teremtés vagy, talán éppen azért, mert....

De lehet ez egy bizonyítási vágy is.

Köszi, hogy mellém állsz, de nincs semmi gond. A sorok között kell olvasni és ott a lényeg.

Köszönöm mindenkinek hogy megtisztelt a véleményével. Mindenből tanultam kicsit. Ha másnak is van hasonló gondja, itt nyugodtan megírhatja, ha akarja :)

Épp ezért kérdeztem, hogy mit tett, és írtam példát, amire azt mondta, hogy ez megint nem érdekli, mert az én történetem. Az emberben ösztönösen benne van a védekezés. Egy 5 éves mit tud tenni? Elbújik pl. az anyja mögé.

Szövegértés....

Hát, szerintem tényleg sokaknak van ilyenjük, meg más egyéb "betegségük", amit ráfognak másokra, hogy ők fényesebbnek tűnjenek....

Ez a legjobb, amit lehet tenni. Másra rámutatni...

Eddig nem volt szó semmilyen szenvedélybetegségről. Akkor anyukádnak is volna oka panaszkodni, de kinek.

Nézd, az ember nem válogathatja meg, hogy hova szülessen. Mindenki hozza ki belőle a legjobbat és ne visszafele mutogasson. Semmi értelme.

Már van saját szerető családod, a jövőjük, a jövőd érdekeljen. A szüleidet most már hagyd békén, ha ők nem bántanak, akkor te se bántsd őket.

Saját magadon csak te tudsz segíteni és ahogy múlik az idő, több mindent meg fogsz érteni.

De miért nem ezt írtad? Miért ködösítesz, hogy nem jól szerettek?

Itt inkább arról volt szó, hogy az apád egy alkoholista kártyás, akit nem érdekelt semmi, csak az, hogy meg legyen a napi innivalója bármi áron.

És anyukád annyira szerette? Kötve hiszem....Inkább félt tőle.

És ha ezt írod, akkor rögtön értem, hogy mire gondolsz....

Szerettél volna egy olyan családot, ahol nem azt látod, hogy az apád iszik, kártyázik, stb., hanem úgy viselkedik, ahogy egy normális apa....

Igen, most nem a szomszédról nyitottam témát és az ő fájdalmairól. Ha így tettem volna, akkor most róla beszélnénk. Igen, önzés, hogy más gyermekét szeretem tiszta szívből, nevelem és tartom el, sőt az is, hogy kutyusokkal foglalkozunk a maradék szabadidőnkben tök ingyen, önkéntesként, az is önzés, hogy kb félévente viszünk gyűjtésbe az egész házból ruhákat a rászorulóknak egy közeli szállóra, amit mi szerveztünk meg és 4 éve az egész ház boldogan benne van ebben a kezdeményezésben. Önző vagyok, hát persze. Pont úgy beszélsz mint anyám :) ő is kb. annyit tud rólam, mint te :)és pont olyan könnyen ítélkezik annak ellenére hogy fogalma sincs hogyan élek, mint te :)

komolyan mondom, ez tényleg a legjobb terápia.

Nekem nagyon sokat segített ebben a párom. Nagyon.

Elvégre ő is kívülállóként került a családba, és mivel elég hamar kiderült az anyám és köztem levő kapcsolat milyensége, így nagyon sokat tudott ebben segíteni nekem. ő egy tok más ember mint én, és pl. képes anyámmal hajnalokug dumálni mindenről, én ilyet sosem tudtam tenni :-D

Fontos ilyenkor a családi háttér, és a fórum inditonak még ez is megvan hozzá, kérdés mennyi segítséget kap onnan.

Miért? Mit tettél?

Csak ennyi jön ki belőled? Most az én képességeimet is kétségbe vonod, ahogy a szüleidét?

Én nem vagyok az anyád!

Visszakérdezek: Észnél vagy!?

Válaszolok: nem hiszem, hogy ilyen előfordul veled.