Hogy éled meg, hogy a baba mellett nincs magadra időd? Én teljesen ki vagyok fáradva, semmire nincs erőm! (beszélgetős fórum)
Anyucika tessék meglepődni, nem hagyom nőni mint a dudva, Dr Rancshburg Jenőtől veszem a gyereknevelési tanácsok legnagyobb részét. Lehet neked túl liberális, viszonyt iszonyat okos és remélhetőleg az ő módszereivel egy egészséges, határozott és talpraesett embert sikerül felnevelnem. Üdv
Nekem egy két és egy négy évesem van. A nagy egy korábbi betegség miatt le van maradva, így méretben és szinte minden tekintetben egyformák. Teljesen olyanok mintha ikrek lennének. Nagyon nehéz velük, ketten háromfelé szaladnak. Én abban hiszek, hogy elég ha szeretem őket, a "nagy nevelés" szerintem egy sérült felnőtt képében mindig visszaüt.
anyucika3! Akkor ezt magyarázd meg. Ismerős család, 3 gyerek. Egyik tanár, a másik mérnök, a harmadik prostituált. Ilyenkor az anya k*rva, az apa meg diplomás, és egyik ezt, a másik azt hozta?
Akkor a szülők 98%-a selejt? Gratulálok neked. Épp ebben a pofozkodós korszakban van. Megjegyzem kb 2 éves korra fejlődik ki rendesen egy gyerekben a finom érintésre való készség, addig elég gyakran előfordul hogy csattan a tasli. Sosem vertem rá, sőt páromat sem verem, nem néz tv-t, akkor is kapok taslit. Nem hagyom, de nem is fogom agyba főbe verni mert lekevert egyet
Értelmeztem, de nem gondoltam volna hogy így neten keresztül is idelátsz. Pedig ha idelátnál, tapasztalhatnád hogy nincs elhanyagolva. Kétszer álltál sorba amikor az előítéletet osztogatták
anyucika3 az eszedbe sem jutott hogy esetleg szerencsés vagy mert ezeket a dolgokat a te gyerekeid kihagyták? ahhoz képest hogy van rutinod nagyon sarkosan gondolkodsz a gyereknevelésről. nekem mindkét nagy ütögetést jó heccnek tartotta kicsinek, a kisebb még mindig annak tartja, de nem ez volt a példa előttük. ilyenkor mi van szerinted? én arra jöttem rá hogy a reakciót szeretik a babák az ütésre. azt a kifejezést szeretik amit automatikusan vágunk. ez a legnagyobb ostobaság amit életemben hallottam véleményként, már bocs
Azt meg el sem tudom képzelni,hogy a saját gyerekem megüssön akár engem,akár bármelyik családtagot,vagy bárkit.Legyen 10 hónapos,1 éves,5,10 éves,vagy bármennyi!Ez csakis szülői hiba,akár tetszik,akár nem a szülőnek!Aki engedi,az az ő hibája nem a gyereké.
Én kb erről beszélek.Minden gyerek,ember más természetű.De nem mindegy mit hozunk otthonról,hogyan nevelnek,milyen a családi kultúra,a környezet,a család.A gyerek olyan,mint a szülei,hasonul hozzájuk.Bár sokaknak ez nem tetszik,ha tükröt tartanak eléjük.A nevelés nem prédikációból,és tiltásból áll.Sokkal fontosabb ennél a szülői példamutatás,a kiegyensúlyozottság, a családi béke,az egymás iránti tisztelet,szeretet kimutatása...stb.Fontos,hogy ezt lása,ez legyen természetes számára.(Persze nem mindenkiknek)Mert hiába magyarázunk meg valamit nekik,ha mi ellenkezőleg viselkedünk.így nem lehetünk hitelesek számára.Pl:tőlünk hallja,hogy köszönünk,őt is erre tanítjuk,így természetes lesz a számára.(Csak mert hallottam már olyan gyerekről is,akit lehetetlen volt megtanítani köszönni....háááát,bocsi,ha megsértek bárkit,de tuti nem a gyerek hibája.
Igen,jól olvastad.Próbáld meg értelmezni is!
Jaj de édes lehet. Férjem egyszer "felrúgta" fiacskát, mert beleharapott, és valami idegbe kapott bele, kiderült, jók a reflexei. V-nek nem lett baja, nem is esett el. Harapni néha szokott csak, általában amikor nagyon örül vagy izgatott.
Viszont simi-simit már tud, sőt, most már cuppanós puszit is ad, és dobja is a puszit.
Jajj ne, már így is akkorát kapok hogy a füleim körmérkőzést játszanak a fent maradásért :D Vérzett párszor a szám. Pedig mindig megfogom a kezét és mutatom hogy simi simi anya...Na meg a leggyönyörűbb. Amikor altatnám, de ő úgy gondolja hogy inkább nem, köszi, lesmárol...nyitott szájjal végig az arcom meg rákattan a számra...Belegondolva, igazából harapni akarja az arcom, jó lesz majd amikor kijönnek a fogai. Most nő a szemfoga...nyammi
Ő még szopizik, kiváncsi leszek majd kaja fronton. De majd próbálok példát mutatni, én sem eszek vackokat, ő sem...remélem beválik
Mondjuk ez az egy, amiről valahogy rögtön le tudtam szoktatni. 1-2-3 alkalommal csapott rám, túlontúl határozott voltam, így többet nem. Az is igaz, hogy a java az ütögetésnek majd másfél éves kor után jön... a kajával nem sikerült elég határozottnak lennem.
Nálam is megy a hiába. Nem engedem meg neki, de büntet érte..iszonyatosan megcsapkodott meg bőgött, terelni sem tudtam. Megfogtam a kezét és mutattam neki, nem csapkod, simi simi anya...de hát :) de attól még ő az én angyal bogaram :D
áh, iszonyat nőszemély most is :D de talpraesett ^^
Fiacska is huncutkodik, nem is engedem neki, megfogom a kezét... de hiába.
Hasonló húgaink lehetnek. :)
Sosem fogom megcsapni, inkább letöröm a saját kezem :) Belegondolva 5 hósan ezt csinálja...tudom hogy nem akarja a dolgoka még, csak megtapizni, de azt sem hagyhatom, később rosszabb lesz.
Mesélek valamit :)
Anyu mondta hogy én egy angyal gyerek voltam, az elején folyton alukáltam és ettem, semmi más, 1 éves koromtól kezdve nem voltam hajlandó nappal aludni. Ezen kívül SEMMI probléma. Mondta hogy már csak a glória hiányzott. Aztán jött a húgom, iszonyat kis hárpia, folyton üvöltött. Megcsinálta 2 évesen a boltban hogy földhöz csapta magát. Anya kitette a bolt elé, hogy okuljon. Úgy 15 perc múlva odamentek hozzá az eladók hogy csináljon valamit a gyerekével, ugyanis beállt az ajtóba és aki jött, megrúgta, harapta, tépte. Rosszat tesz az üzletnek. Egy párszor nem vitte magával vásárolni anya, így tanult az esetből. Sosem rendetlenkedett utána a boltban.
Viszont attól még mindig kis hárpia maradt, ez az alaptermészete a mai napig, pedig ugyanúgy nevelt minket.
Én is próbálom visszaszorítani a dobálózást, de egyelőre nem nagyon működik. Megcsapkodni meg nem fogom a kezét, legtöbben ezt javasolják. :)
Hárman vagyunk testvérek. Mind a hármunkat ugyan úgy neveltek, mind a hárman teljesen különbözőek vagyunk. Gyerekként simulékony, kedves, mosolygós voltam, húgom folyton bömbölt, hisztizett, ha beszállt valaki a liftbe, hanyatt fekve pörgött, olyan cirkuszt rendezett. Öcsém megint csak egy nyugodt, barátkozós természet volt.
Fiacska unokatesói közül az egyik kislány barátkozós, kedves, bújós, a másik 2 éves, és még csak egy puszit se lehet neki adni.
Sokban függ a gyerektől, hogy milyen lesz. Az igaz, hogy olyan lesz, amilyennek neveled, de csak bizonyos területeken.
Ha megtanítod köszönni, nem lesz bunkó, és köszönni fog, ha megtanítod, hogy adja át az idősebbnek a helyet, udvarias lesz, stb.
Hogy mit mondtál? Lerázni a felelősséget? Attól még hogy akaratos, nem azt jelenti hagyom neki hogy szétbarmolja a boltot. Egy gyerek az ember, nem pedig kutya amit idomítgathatsz. De az alaptermészetet sosem lehet kinevelni
3gyerek mellett rendmániás? Hogy csinálod? :) :)
Nem tartozom közéjük. De attól még iszonyú akaratos, ez az alaptermészetéhez hozzátartozik. De 1.nem bánom, legyen csak makacs, inkább eleven gyerekem legyen 2. nem is vártunk mást, apja, anyja ilyen
Mikor megszületett az első gyerek és rájöttem,hogy a pici babák nem csak alszanak és esznek. Na kétségbe estem mert az enyém sokat sírt. Mondtam soha többet nem kell gyerek. Fél éves korában már gyurtunk a tesóra. Mindent meg lehet szokni,főleg ah beletanul az ember jól :)
Hát,ez a te véleményed,az enyém meg más.De nem vagy vele egyedül,aki szeretné lerázni a felelősséget magáról.
Én teljesen megértelek, 3 gyerekem van estére hulla vagyok. A legkisebb 9 hónapos, abban a korban van, amikor nem marad meg egyedül. Mászik mindenhova, felül, felborul, sír.
Napközben kétszer alszik fél órát. Nem sok minden fér bele. A héten minden nap elvittem a mamához 2-3 órára, közben sikerült elvégeznem itthon. alapból rendmániás vagyok és nagyon zavar a kupi.
"hmmm,olyan a agyerek,ahogy neveljük"
Ez nem így van.
Ez jó:-))))))
Akkor talán nem ártana körbe falazni:D
A gyerek az etetőszékbe ül, és nekünk nem zárt etetőszékünk van falakkal körbevéve, hanem sima, kis asztallapos. Megfogja, az egyik falatot megeszi, a másikat jó messzire hajítja.
Hát igen,sajnos sok ilyet látni ahol borult,és a gyerek irányít.Csakhogy ezek a szülők a saját gyerekeiknek ártanak ezzel a felfogással.Szerintem ha a szülő nem ragaszkodik következetesen bizonyos dolgokhoz,nevelési elvekhez,és a gyerek maga irányít,az bizony nem válik a gyerek előnyére,és lesz is belőle sok problémája.És ezeknek a szülőknek szokott mindjárt közösségbe kerüléskor problémájuk lenni az óvónénivel,később a tanár nénivel...stb.Mert mindenki nem fog az ő gyerekükhöz alkalmazkodni,nem ugrálnak mindenhol úgy,ahogy ő fütyül.
Ezekben semmi rendkívüli nincs,minden kisgyerek feszegeti a határokat,próbálgatja az akaratát,hogy meddig mehet el.A következetességnek,a szép szónak,jó irányba való terelgetésnek pedig szerintem hosszú távon van eredménye.
Csak sokan inkább ráhagynak dolgokat a gyerekre,az van mindig amit éppen akar,csak ne hisztizzen,ne kelljen vele foglalkozni,energiát pazarolni rá.
További ajánlott fórumok: