Hiperaktív gyereknél van valakinek tapasztalata a Ritalin nevű gyógyszerrel? (tudásbázis kérdés)
Ha a gyerek megfogalmazza, hogy nem kompatibilis a logopédussal, akkor jobb búcsút inteni neki.
Akkor ugyanis nem segít, hanem fenntart egy állapotot.
Amúgy milyen típusú dadogásterápiára jár?
Lehet, hogy a komplex művészeti terápia lenne neki a legmegfelelőbb, mert az nem direkt módszer, inkább pszichológiai szemléletű.
Az élettani dadogás teljesen természetes, főleg kisfiúknál 3 éves kor táján. Az én gyönyörűen beszélő kisfiam ekkor kezdett el elviselhetetlenül dadogni, teljesen pánikba estem, de szerencsére meg tudtuk állni szó nélkül, és kb. fél év múlva egyik pillanatról a másikra megszűnt.
Ahol viszont szóvá teszik, ott állandósulhat. Türelemmel, megértéssel a tünetek enyhíthetők, sőt megszüntethetők, és szerintem a környezet jóval többet tehet ezért, mint egy akármilyen szuper logopédus. Ugyanis, szerintem maga a tény, hogy a dadogás miatt jár valaki logopédushoz, erősíti az illetőben a beszédhiba tényét, mondhatnám a "betegségtudatot".
A logopédusoktól ezúton bocsánat, nem a munkájukat kérdőjelezem meg!!!
Dadog a gyerek, ne izgulj miatta! Semmi baja nincs és nem is lesz ettől. Persze fogják csúfolni a gyerekek, sőt lehet a pedagógus is, de ha te türelmes vagy, illetve a család, nem javítgatod, stb. akkor enyhülni fog, sőt lesznek időszakok, amikor nem fog dadogni.
Erről a témáról bátran írok, mert érintett vagyok benne. A fiam 2 évesen kezdett beszélni és gyönyörűen! Egy beszéd hibája volt a raccsolás, de azzal semmi gond nem volt. 3,5 évesen kezdett dadogni, ami nem is volt feltűnő, mert csak megnyújtotta kicsi az első betűket pl. aaanya. Persze vittem rögtön dokihoz, de mondta, hogy ne foglalkozzunk vele. Aztán abba hagyta, eltelt 1 év és újra kezdődött, de ekkor már erőteljesebb volt. Rögtön szóltam az oviba, hogy a logopédus nézze meg, de azt mondták felesleges, majd nagycsoportban. Nem volt semmi gond, időnként dadogott, de nem volt vészes. Nagycsoportban a logopédus meghallgatta a gyerekeket és természetesen a fiamnak is járni kellett. Rákérdeztem, hogy mit lehet kezdeni a dadogással, mire a logopédus közölte, hogy a gyerek nem dadog, csak raccsol. 2 hónapig járt a fiam logopédiára és egyszer nem dadogott, így azzal nem is foglalkoztak. Sajnos suliban, amikor harmadikos lett a gyerekek és a tanító közösen csúfolták. Na ekkor egy szót nem tudott kimondani a fiam. Pszichiáter, pszichológus és logopédus lett a vége. Írtak neki is gyógyszert, de én ki sem váltottam, mert a gyerekem csak attól volt zaklatott, hogy a tanító néni is csúfolta, ahelyett, hogy rászólt volna a gyerekekre. Fél évig jártunk pszichológushoz és logopédushoz. Azt állapították meg, hogy a fiam gyorsan gondolkodik, gondolatban már sokkal előbbre jár, mint ahogy ki tudja mondani. A pszichológussal és logpédussal is nagyon jól el volt és sokat segítettek neki. Negyedikes volt, amikor iskolát váltottunk költözés miatt. Ott előre szóltam a tanító néninek, hogy dadog és ha észreveszi, hogy csúfolják, valahogy lépjen közbe. Nem csúfolták, és a fiam szinte soha nem dadogott. Középiskolában már az osztálytársak viccelpődtek nem csúfolódtak, bár valahol ugyanaz, de a fiamat nem zavarta, "megtanult" vele élni. Csak akkor dadog, ha stresszeli magát, így a stresszet kell legyőznie és akkor minden rendben. Lassan 23 éves lesz. Egy magas jóképű, jó alakú srác (ezt nem én mondom, nem vagyok elfogult:)). Bármilyen társaságba kerül be újként, hamar beilleszkedik kiskorától kezdve, a dadogása semmi hátrányt nem jelent neki. Szeretik őt. Van barátnője, és volt már néhány, így a lányokat sem zavarja. Igaz, ritkán dadog, mert megtanulta, hogy uralkodjon az érzésein. Van olyan aki észre sem veszi, hogy dadog:)
És még ami eszembe jutott: azon mindenki megrökönyödik, hogy a fiam a dadogása miatt nem zárkózott, hanem szeret szerepelni:)
Kicsit hosszú lettem...
Félreértettél!
Azt hiszem a hozzászólásom végére oda is írtam, hogy ha egyébként a gyerekkel nincs gond sem otthon sem a suliban, akkor a szülő nevelési valószínüleg rendben van.
És igen, ezt nem írtam, de sok esetben a gyerek nem érett az iskolába, hiába iskolás korú. Sok szülő viszont személyes sértésnek éli meg ha a gyerekére ezt mondják, pedig jobb lenne ha elfogadnák, mert ezzel a gyereknek nem ártanak, sőt elényére lesz.
Na meg a szülői nevelés...vannak gondok azzal is mostanában, mert a legtöbb szülő azt gondolja, hogy az ő gyereke az ország-világ trónörököse, így ráhagynak mindent, sőt a jogait belésúlykolják, stb., aztán meg csodálkoznak, hogy miért ilyen a gyerek.
A fórumindító azt írta, hogy nincs gond a gyerekkel otthon sem és az iskolába sem. Logopédushoz általában beszédhibával hordjuk a gyereket. Ezért írtam, hogy ez is egy mondvacsinált hiperaktív gyerek, ahogy a legtöbb.
Érdekes, de régen nem volt hiperaktív gyerek. Gondolom azért, mert akkor a szülők is és a pedagógusok is máshogy álltak a gyerek neveléshez.
De mondtam, hogy ez az én véleményem, én ezt gondolom. Természetesen egyetérteni nem kell vele:)
Manapság egyre több "betegséget" találnak ki és diagnosztizálnak, hogy a lehető legkisebb kortól egy életre gyógyszerfüggővé tegyék az embereket... erre manapság a "legmenőbb" diagnózis a hiperaktivitás. Nem kell hozzá más, csak egy türelmetlen pedagógus és egy vele "együttműködő" szülő, és a gyereket egy életre drogfüggővé teszik :(((
Csatlakozom a gyógyszert ellenzők táborához, akik gyakorlatilag mindent leírtak, amit én is akartam volna mondani.
A dadogás mögött azonban tényleg valami probléma rejlik, de ezt Neked kellene a legjobban tudnod, és ha az ok tudatosul, könnyebb a megoldás is. DE semmiképp nem a gyógyszerezés a megfelelő út.
ebben nincs teljesen igazad, sőt, ezzel tulajdonképpen azt jelentetted ki, hogy otthon minden gyerek angyalka, és a tünetek csak a pedagógus ügyetlensége miatt jönnek ki.
De mit szólsz azokhoz a gyerekekhez, akik otthon is ilyen kezelhetetlenek? AKiknek röpköd a tekintetük, annyira nem tudnak fókuszálni?
Akik a saját mozdulataikat sem tudják kontrollálni?
A tanítási helyzet NEM CSAK a pedagógustól igényel egyfajta készenlétet/tudatosságot, hanem a gyerektől is -és van olyan gyermek, aki nem érett még idegrendszerileg a figyelme tartósabb fenntartására és bizonyos önszabályozásra.
A pedagógiai munkát a gyerekre kell alapozni, tehát valamiféle alapnak kell lenni hozzá.
Vannak módszerek, eszközök, tanulásszervezési módszerek, de van, amikor a tananyag, annak jellege egysíkúbb, és nem feltétlen azért, mert a tanár ügyetlen/tudatlan/béna.
Igazad van.
Az fel se merült a tanárokban, Minden gyerek egyedi. Ki megül csendben, ki meg fél óra után fészkelődik.
Miért kellene mindenkinek egyformának lenni?
ha CSAK a logopédián ilyen, akkor az egyrészt azért van, mert a logopédussal csak heti 1-szer találkozik és nem "veszi komolyan".
Vagy nem szeret járni a foglalkozásra és így mutatja ki.
Ettől függetlenül a logopédus kissé túllőtt a saját kompetenciáján!
Most kezdtem olvasni.
Ne a logopédus mondja meg : Gyógyszer kell a gyereknek!!
Van már ilyen hiper fórum, sok mindenről volt szó.
Benéztél oda?
Valóban drog.
( én bejelölöm a témát ami érdekel, és ha jön új infó rá szoktam nézni. lányomra is ezt mondták. írtak neki bogyót v.milyent. darabig szedte. úgy láttam inkább még pörgősebb, egészen egyszerűen abbahagytuk )
Nem szeretnék rossz tanácsot adni, így csak olvasd az én véleményemnek.
Szerintem hiperaktivitás nincs, ezt valakik kitalálták, mert manapság a pedagógusoknak nincs türelmük a kicsit élénkebb gyerekekhez.
Azért mert egy gyerek nem figyel addig, amíg elvárnák tőle, még nem beteg! Csak hozzá kell szoknia. Az, hogy mennyi idősen lesz képes egy egész tanórát végig ülni csendben és figyelve, mindenkinél más, de ettől még pont olyan egészséges, mint a többi.
Én nem adnék gyógyszert a gyerekemnek pusztán azért, mert valaki úgy látja, hogy szerinte nem figyel eléggé. Mire alapozta a logopédus ezt a diagnózist? Az eszébe sem jutott, hogy vele nincs rendben valami? Nem figyelt rá a gyerek kellőképpen? Annak sok oka lehet és nem hiszem, hogy a gyereket kellene ezért kezelni. Lehet olyan a hangtónusa, ami nem kelti fel az érdeklődését senkinek, sőt inkább elalszik rajta. Az is lehet, hogy a foglalkozás unalmas. Egy logopédiai foglalkozásnak is olyannak kell lenni, hogy a gyerek ne unatkozzon.
Ha neked nincs gondod a gyerekeddel, a suliban nem veri a többieket, nem üvöltözik ha kell ha nem, nem rongálja az épületet és berendezését, akkor a gyerek rendben van, sőt a te neveléseddel sem lehet gond.
Ezekről a gyógyszerekről pedig annyit, hogy sok egészséges gyerek életét tönkretették már velük, ami persze sok év múlva derül ki.
az a helyzet,hogy lehet itt mindenki utálni fog azért amit írok.De hiába tiltakozunk a gyógyszer ellne,ha egyszer eljut oda miondeki,hogy szükséges és kész.Meg lehet mindent próbálni,h elkerüljük,de ha kell nem tud beilleszkedni és tanulni akkor muszáj egy ideig legalább és jobb hamar kezelni,meg fejleszteni,mert az én fiam későn kapott mindent és nem sok értelme volt már.a közösség meg kilöki őket,a pedagógusok elutasítják az ilyen gyerekeket.Persze nem egy logopédus fogja megmondani a tutit.De ha kell al fogják küldeni szakértői bizottsághoz,és ott tényleg korrekt szakvéleményt kapnak.Mi jártunk magániskolába semmit nem ért,volt magántanuló a fiam,na az végképp nem ilyen gyerekeknek való.
Szóval aki nem volt még ebben a helyzetben könnyen beszélhet,h fú gygyszer.Én is átmentem ezen.....
Egyébként omega 3 szedésével lehet javítani a helyzeten.Meg az étkezéssel.műkaják,adalékok nuku,de elég nehéz ezt szigorúan betartani.
Ez mondjuk érdeked:
"A fenti cikk írója megemlíti azt a 18 kritériumot, amely alapján egy gyermeket hiperaktívnak bélyegeznek. A nemzetközi szakirodalomban olvastam ennél részletesebb kritériumlistákról is, és őszintén szólva felmerült bennem, hogy nem lehetettem-e én is hiperaktív sok száz kortársammal együtt. Ezek a kritériumok, ugyanis bármely egészséges gyermekre is rásüthetőek, és maguk a szakemberek is azt állítják, hogy nincsenek minden kétséget kizáró információk arra vonatkozóan, hogy hol húzódik a határ a "normális" és a "kóros" között. ĺgy viszont a diagnózis felállítása teljesen szubjektív. Annak ellenére, hogy a szakértők szerint a hyperaktivitás oka agyi rendellenesség, ennek igazolására eddig semmilyen laboratóriumi teszt nem létezik. Marad tehát az, hogy a különböző kritériumlisták alapján kikérik a szülők, a tanárok véleményét és a szakértő eldönti, hogy a gyermek hiperaktív vagy sem. A cikkben olvastam arról a tényről, hogy számosa fizikai megbetegedés, pl. allergia, vagy cukorbetegség okozhat hiperaktív tüneteket. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, természetesen egy teljes körű kivizsgálás szükséges, még mielőtt a gyermeket bármilyen személyiség-vizsgálatnak vetik alá. Ezt azonban nem szokták megtenni. "
"indenesetre elgondolkoztató, hogy a betegség köztudatba kerülése után a kezelésre használt Ritalin évi termelése 1768 kg-ról (1990) 14 442 kg-ra (1988) emelkedett, amelynek bevétele természetesen dollár milliókkal gazdagította a gyártó gyógyszerkonszernt. "
Attól még, hogy elvileg jó neki a suli, lehetnek a háttérben olyan dolgok, amiről te vagy a tanár nem tud. Nálunk is volt egy diáktárs, aki terrorizált minket. Szerinted mertünk beszélni róla? Csak mikor sírógörccsel mentem haza, akkor derült ki. Vagy amikor elvette másoktól a felszerelést, a másik kapott egyest a hiányos cucc miatt, de szerencsére az osztályfőnök kivizsgálta az ügyet. Nem mi voltunk a betegek, bár nálunk okozott feszültséget.
De pl. középsuliban volt egy idióta tanár, aki mindig beszólt és feszültségben tartotta az osztályt.
Vagy az is lehet, hogy maga a helyzet okoz neki feszültséget, a környezet, a hely, a növekvő tanulni való, amit írtam korábban.
Kineziológus?
Talán érdemes lenne megnézni a rajzait, a gyerekrajzok nagyon sok mindent elárulnak a készítőjükről! Többek között az is kiderül, mi (ki) okoz neki problémát, feszültséget?
Én ezt javasolnám a logopédus helyében, nem egyből gyógyszert! :(
Olvasd el: [link]
További ajánlott fórumok:
- Mindent a Sotret gyógyszerről!
- Ismeritek a Roaccutan gyógyszert? Mik a tapasztalatok?
- Antidepresszánsok, gyógyszerfüggőség
- Azokat várom eszmecserére, akiknek pajzsmirigy alulmüködésük van, gyógyszert szednek, és akármit csinálnak nem tudnak fogyni
- A gyógyszertáros kontra doki
- Ritalin gyógyszer gyereknek. Van valakinek tapasztalata?