Helyrehozni a gyermekem apjával (beszélgetős fórum)
Lehet, hogy még be van tojva hogy hiába változtak a körülmények, veszekedések lesznek. Ahogy a fórumindító leírta a férjét/kedvesét, számomra egy olyan személyiség rajzolódott ki, aki nem aljasságból vagy azért viselkedik így, mert nem jár egyenes úton, hanem mert még nem tudja maga sem, hogy mi legyen.
Véletlenül sem szeretném magam mentegetni. Tudom, hogy egy kibírhatatlan idióta hülye p*csa voltam és csoda, hogy nem hagyott ott előbb, vagy egyáltalán rám bírt nézni, és tényleg gyűlölöm magam a hibáim miatt amiket elkövettem, de azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap üvöltve vártam haza. Hazajött, megvacsizott, szerelgetett pár órát és utána megkérdeztem tőle, nincs-e kedve megnézni egy filmet, vagy játszani valamit a kislányunkkal, vagy sétálni stb ( nem, nem így sorrendben hanem két három naponta valami mást, tehát mondjuk hétfőn megkérdeztem megnézünk-e egy filmet csütörtökön meg megkérdeztem elmegyünk-e sétálni ) mindig azt mondta nem, fáradt én meg mosolyogtam adtam neki egy puszit, hogy jó rendben és mentem a dolgomra. Aztán ha sok héten keresztül egyszer sem volt ideje ránk, akkor összevesztünk mert olyankorra már nagyon bántott a dolog és nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá, hogy minden másra van ideje csak ránk nem. De már bánom :( nem kellett volna szólnom egyszer sem, nem kellett volna veszekednem egyszer sem és akkor most nem tartanánk itt :(
Az oké, hogy nem szereti egy pasi sem, ha balhézik az asszony, de a gyerekét azért szereti?
Megpróbálhat a pasi is többet foglalkozni a családjával és akkor nincs annyi balhé.
Nos, ekkora marhaságot, hogy azt várja, h szeptemberben elmenj dogozni? Menjen a csodába.
maskent is valaszolhatnek: a pasi nem otthon barkacsol, hanem lemegy a kocsmaba, jol leissza magat rendszeresen, utana pedig otthon balhezik, verekszik, garazdalkodik, terrorizal fel ejszaka;
na, melyik a jobb megoldas??
Nem a menekülés a megoldás hanem ami elromlott megjavítjuk ketten együtt!Menekülni a gyáva szokott!!És még valami!!14 éve vagyok a férjemmel és a stílusom változatlan....Nyugalom és béke van,csak mind a ketten dolgozunk a kapcsolaton,nem csak én egyedül gürizek érte,mint a fórumindító!!
Téged is meg lehet érteni, hogy feszült lettél ettől a helyzettől. Én sem bírnám, ha az egész nap arról szólna, hogy belepofáznak abba is, hogy miért az orromon veszem a levegőt. Jobb a fiataloknak külön lenni a szülőktől/nagyszülőktől. Persze vannak kivételek, de általában mindegyik generáció jobban tudja...;)
Ezért gondolom, hogy van remény hogy újra együtt legyetek, mert te már tudod, esetleg ő is tudja hogy mi volt a fő probléma, s ezt el tudjátok kerülni.
azt úgysem tudnád semmivel elérni, hogy ne gondolj rá :) én a helyedben pár hétig nem hoznám fel a témát, a saját életemen dolgoznék, alakítanám, de aztán leültetném egy tisztázó beszélgetésre, hogy akkor hogyan tovább. és nem hagynék "majdokat". ahhoz elég idő eltelne, hogy tudja, meg akarja-e próbálni újra, jobban, odafigyelve. ha nem tudja eldönteni, lezárnám, végleg, és nem hagynék neki visszautat egyértelműen
Ha ebben a stílusban tennéd, akkor hamarosan te is egyedül találná magad.
Nem arról van szó, hogy szent és sérthetetlen valaki, vagy sem, hanem arról, hogy ha hazamegy munka után - legyen az férfi vagy nő - otthon legalább az esetek nagy százalákában béke és nyugalom várja, ne egy újabb stresszforrás, ami elől el kell menekülni.
Nekem is ez fáj :( Mert a biztos rossz még mindig jobb, mint a bizonytalan :( A majd kialakultól konkrétan a szívem minden nap darabokban van. Persze most az kell, hogy legyek türelemmel foglalkozzak magunkkal és majd lesz ahogy lesz, de sajna nincs nap, hogy ne gondolnék rá :(
Így van teljesen igazad van ezért is értem meg őt, hogy végül meghozta ezt a döntést. Ugyanakkor magamat is megértem valahol, egész nap a nagyszüleivel, nem mehettünk sehová, még egy játszótér se volt a környéken és senki akivel beszélgethettem volna. Egész nap azt vártam, hogy apuka hazajöjjön aztán elment szerelni és akkor láttam, ha jött aludni. Ugyanakkor nem vethetem ezt a szemére, hiszen ilyennek ismertem meg őt, soha nem volt igénye a nagy családi programokhoz, vagy arra, hogy este együtt nézzük a tv-t vagy ilyenek. Mindig is a szerelés volt a hobbija, de amíg külön laktunk, legalább egy légtérben voltunk mikor szerelt, tudtunk pár szót váltani, vagy együtt főztünk, vagy elmentünk sétálni. Illetőleg akkor én is elfoglaltam magunkat napközben, főztem,mostam,takarítottam, sütit sütöttem, elmentünk a játszótérre vagy más gyerekekhez, este kimentünk apa elé a buszmegállóba. A nagyszüleinél egyiket sem tehettem meg, és közben még hallgattam is, hogy miért ezt adom a gyereknek miért így öltöztetem fel miért viszem ki a kertbe, miért nem viszem ki a kertbe stb.. Az egyetlen pozitív oldala annak, hogy szétmentünk az, hogy elkerültem onnan és végre megint tudunk játszótérre járkálni meg találkozni másokkal, főzhetek, moshatok, takaríthatok stb. Viszont én nagyon szeretem ezt a férfit őszintén tiszta szívemből, és az sem érdekel, ha egész nap szerel, csak legyünk újra egy család. Ha dolgozom akkor estére már én is fáradt leszek, meg akkor este kell majd főzni, meg a kislányunkkal lenni és bőven elég lesz nekem, hogy együtt alszunk, aztán meg ha külön lakunk szerintem megint el tudnánk járni együtt vásárolni, vagy néha sétálni.
Mifelénk a férfi nem szent és sérthetetlen.Ha megcsinálta azt a gyereket akkor legyen rá tetves fél órája,és igenis szóvá tenném!!!
de valószínűleg te is valahogyan szóvá tennéd, ha a párod soha nincs veled és a gyerekkel :)
szerintem sem lenne egy menthetetlen kapcsolat ez, ha a pasi nem viselkedne most is így. mert a körülmények megváltoztak, nem szülők, nagyszülők nyakán élnek, kezdhetnék újra, másként, jobban, önállóan. de a pasi nem akarja, és nem azt mondja, hogy itt a vége, válás, hanem a "majd kialakul", és nem kellett volna lefeküdnünk szövegek. furcsa és nem egyenes
Nem voltal idiota, hanem termeszetes igenyed volt egy normalis kapcsolatra. En az Uramnak ha elmondom, higy ma mozizni szeretnek vagy kettesben lenni, vagy harmasban a gyerekkel, akkor nem elhagy, hanem probal kedvemre tenni. Ez a normalis, nem az, hogy munka utan egesz este egyedul barkacsol. Mikor voltatok egyutt??? En is ellennek mjnden nap a kozmetikaban, megsem vagyok, hanem a csaladomra szanom idom nagyobb reszet. Szerintem nem kene elnyomnod magadban ezt a vagyat a tarsas egyuttelesre, hanem ki kene allnod a vagyaid mellett. Tipikus esete ez az egymas mellett elesnek
... szeptembertol ugyanez lenne, csak nem lenne energiad es kedved reklamalni a munka miatt...
Szerintem senkinek nincs fél órája, hogy a családdal legyen ha a párja folyton veszekszik meg összepakol, aztán meg ki.
Sikeresen hagyták, hogy elmérgesedjen a kapcsolatuk, a feszültség feszültséget gerjesztett, ami elől a férfi félrevonult és most sem bízik igazán a változásban. Valahol megértem.
Ne ostorozd magad!Nem hiszem el,hogy a meló után és a szerelgetés között nincs egy apának fél órája leülni a csemetéje mellé,vagy elvinni sétálni,együtt családként vagy akármi.....Ne magadat hibáztasd,ludas ugyanúgy Ő is!!
szerintem nem voltál idióta, miért ne lenne halál természetes, hogy egy pasi időt tölt a párjával és a gyerekével? ha a folytonos bütyköléshez nem fáradt, beleférne az energiájába a közös lét, különben minek vagytok együtt? vagy lehet, pont ezért nem vagytok együtt, mert neki ez nem való. tényleg úgy akarnál ezentúl élni, hogy hagyod, csináljon, amit akar, te pedig megoldod a saját és a gyereked életét, felneveled, csak hogy este egy ágyba kerülj valakivel?
igen és úgy gondolom emiatt távolodtunk így el egymástól. persze nem állítom, hogy én boldog voltam, hogy egyetlen estét sem töltött velünk, de lehettem volna vele toleráns, elvégre ő egész nap azért dolgozik, hogy legyen miből élnünk és hazajön én meg még nyüstölöm,hogy legyen velünk, meg sétáljunk :( egy idióta voltam, de nem tudom,hogy bizonyítsam be neki, hogy másként lenne :(
többnyire a balhéknak és szemrehányásnak is van oka, sosem egyoldalú ez a dolog :) szerintem ha egy nőnek a gyerek, háztartás mellett annyi ideje maradna, hogy mindennap elmehetne kozmetikushoz, fodrászhoz és vásárolgatni, mint amennyit egy pasi barkácsol, nem lenne sosem balhé. úgyhogy ennyiket erről :)
egy pasi sem szereti, hogyha hazamegy, akkor balhe, kovetelozes, szemrehanyas fogadja;
talan finomabban lehetne a kerest kozolni;
a barkacs munka utan olyan a ferfinak, mint a nonek a kozmetika-fodrasz-vasarlas;
jaj sajnállak nagyon.Nem könnyű szitu.Én megértem,hogy bizakodsz,főleg,hogy szereted.lesz ami lesz,de törekedj arra,hogy mihamarabb megállj a saját lábadon.keressen ő ha akar valamit.Ne szaladj utána csak a kicsiről beszélj vele.
ne haragudj, de ő miért nem bizonyította, hogy jó apa, vagy egyáltalán apa, míg te otthon voltál és vagy a kicsivel? nehogy már arra kelljen várnia, hogy te elhúzz dolgozni, hogy addig se nyaggasd. és attól mi változik? ő is dolgozik, te is, így sokkal nagyobb szükséged lesz majd arra, hogy ő is besegítsen, foglalkozzon a gyerekkel. nemhogy még lazábbra vehesse
Sok szerencsét. Szeptemberben kiderül.
én is ezt gondolom, akkor viselkedik így egy ember, mikor már van valaki más, de még nem tudja, azzal hogyan lesz, mennyire komoly, és már nem akar a régivel lenni, de még meg takarja tartani a visszautat, ha az újjal nem jön össze :(
Hát anyukája szerint arra vár, hogy visszamenjek dolgozni. Az meg szeptemberben lesz. Az tény, hogy a legtöbb probléma abből adoódott, hogy egész nap "be voltam zárva" vártam, hogy hazajöjjön és együtt legyünk, ő meg fáradt volt és elvonult szerelgetni és emiatt veszekedtünk sokat. Azon a héten amikor szakítottunk mondta, hogy jót fog tenni nekem meg a kapcsolatunknak, hogy visszamegyek dolgozni. ( már akkor is meg volt beszélve, hogy szeptembertől dolgozom ). Persze lehet, hogy ez kifogás meg ilyesmi, de anyukája azt mondta, hogy gondoljak bele, ha most békülnénk ki nem változna semmi. Én nem így érzem, mert tényleg mindent másképp csinálnék, de lehet, hogy ő tényleg így gondolja. Ugyanakkor az is lehet, hogy csak magamat hitegetem, mert nem tudom elfogadni, hogy vége van. Visszamennék én már most rögtön dolgozni, de augusztusban nem tudom megoldani a kislányom felügyeletét úgyhogy szeptemberig nem tudom bizonyítani neki, hogy tényleg visszamegyek dolgozni.
Ne haragudj,de ez a pasi egy könnyet sem érdemel!
Te magad írtad,hogy meló után nem foglalkozott veletek inkább bütykölt.Tárgy vagy a számára,akit amikor üríthetnékje van előkap,akkor teszi a szépet és jót!Persze hogy azt mondja hogy lesztek még Ti egy család,addig nem lépsz tovább és akkor kap elő amikor csak akar....Kezdj új életet nélküle!A csöppségnek is jobb egy boldog anya,attól hogy kicsi még nem hülye,látja hogy fájdalmad van,gondolj Rá!!!
Szerintem a pasinak vagy mar van valakije, vagy erosen hajlik arra, hogy legyen... ugyanis ha nem igy lenne, akkor mar csak a gyereke miatt is megprobalna veled ujra. Nen olyan hosszu kapcsolatrol van szo, hogy ennyore elmergesedhetett volna a viszony, hogy igy viselkedjen. En a helyedben uj eletet kezdenek egyedul, es ha ujbol jon, max elgondolkoznek rajta, hogy kelle-e meg ez az ember, de direkt nem varnek ra egy percet sem...
nem hangzik jól, ez a pasi nem tisztességes, nem egyenes, és szórakozik a gyereke anyjával :( azt mondani, hogy "majd kialakul", lefeküdni, azután azt mondani, hiba volt, végignézni, ahogy a gyerekkel elcuccolsz, új életet kezdesz, hát... nehéz elképzelni, hogy majd idővel egyszer csak odaáll, hogy ő titeket akar.
szerintem ne hibáztasd magad, valószínűleg amennyire te hibás voltál abban, hogy így alakultak a dolgok, ugyanannyira legalább ő is. te megpróbáltad megbeszélni, helyretenni, ő nem akarta. reménykedhetsz még, csak kérdés, valóban ilyen társra lenne szükséged? számíthattál rá bármiben, ami neked és a gyerekednek fontos?
Reméljük helyrejönnek a dolgok köztetek. Tényleg nem szabad siettetni a dolgot. Bár szerintem én nem is akarnám, hogy visszajöjjön. Ami miatt érdemes megpróbálni várni és esélyt adni az egyedül a gyerek.
További ajánlott fórumok: