Hány éves kortól lehet külön szobába "költöztetni" a gyerekeket? (tudásbázis kérdés)

A külön szobáról: én 11 éves koromig együtt laktam a húgommal. Nem is volt lehetőség külön menni, de nem is akartam volna, imádtam :))

Azért kamaszkorban már nem egészséges dolog együtt lakni szerintem, még azonos nemű tesóknak sem, mert szüksége van az embernek egy intim szférára.

Mindenkinek mást mondanak.

Pl. mikor a kisfiam hasfájós volt, nekem azt mondták, hogy itassam édesköményteával, az egyik ismerősömnek pedig az ő gyerekorvosa azt mondta, hogy ne etesse annyit a gyereket, ha fáj a hasa (utána meg az volt a baja, hogy miért nem hízik a gyerek??). Ki érti ezt???

Nemtom, fiatal. 2 kislánya van. Szerintem 30-as.

De már csak jövő héten lesz, aztán új védőnőt kapunk. Kíváncsi vagyok, az mit mond pl. etetésre, akkor erre a hol alvásra, stb... Mert azt tapasztalom, hogy ha bármit is kérdezek, a védőnő ezt mondja, a gyerekorvosnő azt rá... Ritka volt, hogy esetlegesen ugyan azt mondták volna... :S

Szerintem egyáltalán nincs túldramatizálva. Ez az azonnali szeparáció egy újkori "civilizációs" szokás.

Én elhiszem, hogy praktikus egy babát külön szobába tenni, de vajon ezt mennyire igényli a baba és mennyire inkább szülő?

Persze, ezt mindenki másféleképpen éli meg, hisz nagyon különbözőek vagyunk.

"Egy kisbaba 9 hónapig az anya hasában volt, sose volt egyedül. Aztán meg azonnal tegyük külön szobába, külön ágyba? Szegény!"

Ennyire nem kell túldramatizálni a dolgot!:)

Egy kisbaba 9 hónapig az anya hasában volt, sose volt egyedül. Aztán meg azonnal tegyük külön szobába,külön ágyba? Szegény!

A kislányom koraszülött volt, 2 hónapig inkubátorban volt. Nála észrevettem hogy egy bizonyos kötődés hiányzik belőle. Ő nem bújós, nem igényli még azt se hogy állandóan öleljük,puszilgassuk,pedig én nagyon olyan vagyok. Sőt még el is toll minket, ő szeret külön lenni. Én mindig be akartam vinni a mi ágyunkba, de ő külön érezte jól magát,sőt amikor megtanult kúszni, kibújt mellőlünk és elkezdett félálomba a kiságy felé menni. Engem ez nagyon elszomorított.

A fiammal más a helyzet. Bár ő is koraszülött volt, de őt azonnal mellre rakták és nálam volt egy ideig, később derült ki , hogybaj van. Mikor elvitték mellőlem és inkubátorba rakták alig bírtak vele,állandóan rugdosta azinkubátort, ha az infúziócső a keze ügyébe akadt kiráncigálta magából. 3. nap mentem, túl nyugodta volt, akkor mondta az orvos hogy be kellett nyugtatózni, mert így nem gyógyul. Így pár nap alatt kikerült az inkubátorból és velem lehetett szobán. Itthon kiságyba akartam tenni, már a légzésfigyelő miatt is, de azonnal elkezdett ordítani. Így magam mellé vettem. nappal is és este is a nagyágyban aludt,alszik. Nem voltak átalvatlan éjszakáink se, sokszor arra ébredtem hogy elkezdett szopni,megtelt a pocakja és aludt tovább. Sajnos csak 5 hónapig szopott, de addigra teljesen átaludta már az estét és nem kellett külön felkelni tápszert kutyulgatni. Most 1 éves a fiú, mellettem alszik, de én nem érzem tehernek ezt. Engem megnyugtat, hogy mellettem van.

Egyik mesében volt, a kislány kérdezte a szüleit:

"nekem miért kell egyedül aludjak,külön szobában, külön ágyban, mikor ti is félhettek, mert ti együtt aludtok?!

Elgondolkodtató!

Aztán később majd alakul, gondolom egyszer majd kiszokik mellőlem, csak lesz családja, felesége és akkorra már csak nem mellettem fog aludni.

Az, hogy mi helyes ezzel kapcsolatban elég szubjektív.

A mi hálószobáink az emeleten vannak, ha a kisfiam ki-bemászkálna az ágyából, akkor körbe kellene rácsozni lépcsőlejárót vagy a szobája ajtaját.

A kiságya nem szűk, szerintem, ha sima ágya lenne, az se lenne nagyobb. Egy 70x140-es matracon alszik. Egyelőre nem tervezem, hogy kétszer két méteres ágy legyen a szobájában:)

A kisfiam 20 hós volt, mikor mi kiköltöztünk az addig használt közös szobából, és csak az övé lett. Örült neki, mutogatta mindenkinek, és azóta egyszer sem kelt fel éjjel, felriadások sem voltak.

NAgyfiú ágyat pedig 23 hósan kapott, de Ő jelezte, minden éjjel kb 12-szer ordított hogy ki kar jönni az ágyból. Egész könnyen fogadta az új ágyát, és nyugodtan alszik egész éjjel, a külön szobában, és külön ágyban.