Hagyjam vagy lépjek (beszélgetős fórum)

Ja, kár hogy fordítva nem működik.

Elgondolkodnék továbbá azon is, hogy ha a férjed ebben a milliőben nőtt fel, ő sem lehet különb. Szerintem ő most szabadult a kalitkàból. Kb ezt érezheti. Ezért sem érdekli az egész! Bocs, ha őszinte vagyok! Fiad mit szólt hozzá?

Igen, le. Nem vagyunk egyformák.

Én úgy gondolom, hogy ha a páromnak érzelmei keletkeznek valaki más felé, de csókig sem jutnak el, s őszintén elmondja, hogy megingott azt el tudom fogadni, hisz az érzelmeinket nem irányítjuk tudatosan. Kicsit meghallgat a kívülálló fél s már úgy érezzük érzelmeink vannak. Én valahogy nem tudom elfogadni a "véletlenül belecsúsztam"-ot. Oda már cselekvés kell. De mondom én én vagyok.

Én úgy gondolom, hogy ez a történet koránt sincs itt befejezve. Amikor lehiggadnak, akkor leülnek és megbeszélik. Aztán vagy így, vagy úgy döntenek.

Van aki zokog, van aki tombol. Úgy tűnik Mazsu az utóbbiak közé tartozik.

Viszont azt én sem tartom jónak, hogy lemenjük a férj jellemének, genetikájának elemezgetésébe, nem ismerjük. Még a végén valami megragadja Mazsu fantáziáját.

Tartom olyan talpraesettnek, hogy meghozza a számára legjobb döntést. Ha meg nem a legjobbat az is az ő döntése lesz, ha a férje átpasszolja a döntési lehetőséget. Mert az is benne van a pakliba, hogy ő dönt és távózik...

Magdalénia és Plo Koon minden egyes kommentjével egyetértek. Csak ismételni tudnám őket, az meg felesleges szószaporítás lenne.

Én is csak azért szólok hozzá a témához, mert nyílt fórumra hozta a problémáját Mazsu. És mivel írta, hogy mindenki véleménye számít, hát akkor álljon itt újra az enyém is.

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy megcsalás történt. Szerintem általában előbb van szex, utána jön az érzelem. Mivel maga a szex egyáltalán nem bizonyított, nem hiszem, hogy valódi érzelem is van. Egy kis "búgás a telefonba, hát édes istenem!

Az pedig, hogy a férj indulatában lehülyézte Mazsut, megint csak nem válóok - szerintem. Nem tudhatjuk, hogy Mazsu milyen reakciója váltotta ki az indulatot a férjéből. Mert Mazsu maga írja, hogy indulatos, temperamentumos.

Nem értek egyet a lehülyézéssel, mielőtt leolt valaki. De gondolom, ment az adok-kapok rendesen.

Nem kell itt belemagyarázni többet annál, mint ami idáig kiderült. Mire jó találgatni, boncolgatni a kapcsolatukat? Mire jó feltételezni, hogy már korábban is gondjaik voltak?

Tudom, hogy Mazsu fog dönteni. De a véleményem akkor is a véleményem.

A harag, a sértettség, a hirtelen felindulás rossz tanácsadó.

Egy biztos: a magam részéről hétszáz, hogy nem jelenteném ki, hogy vége a házasságomnak. Higgadtan döntenék, nem a sértettség pillanatában.

A harag, a sértettség rossz tanácsadó.

Az életben számtalan példát látunk mindkét esetben.

Itt elég volt egy "búgó hang és a főzésről való beszélgetés" is, ami tényleg gyanúsan sokszor fordult elő. De ez csak gyanú, akárhogy ragozzuk.

Mazsunak a gyanú is elég, hogy dobbantson.

Más a "jól kijövünk" szituáció és más a "ne válj el, mert ..." Tetszőleges önérdekkel kitöltendő.

Egyik férfi kollégám azzal győzködte a közös barátnőnket, hogy bocsásson meg a félrelépő férjének, hogy az ő házasságba vetett hite is megsérül. Ilyen esetben mindenki el kezdi félteni a saját megszokott életét, mert bizony bárkivel megeshet.

Ha válnék én biztos nem azért válnék egy ilyen szituációban, mert mondjuk lehülyézett engem a feleségem. Ez lenne az utolsó érv.

Azért pedig lehet még boldog egy kapcsolatban mert őt a férje egy felhevült pillanatban hülyének nevezte. Az más kérdés, hogy azért tud-e, ami vele történt. Valaha bízik-e még a férjében.

Azzal, hogy már a család is belekeveredett azt mondom egyre kevesebb az esély, hogy valaha rendeződjön a viszony.

Azzal semmi bajom, hogy leírjátok a véleményeteket. Nekem az nem tetszik, hogy sokatokon az érződik, hogy szurkoltok is annak, hogy a válás mellett döntsön.

Azok után, ahogy most reagáltak a rokonai, lehet, hogy félelemből áradozott, mert hátha olvassák.

Mert azért a rokonok sem váltanak pofát egyik napról a másikra.

Elsősorban, nem tudom. Én pl még nem váltam, de azért tudhatom, hogy mi az a határ, aminél válnék. Pölö az ő szitujukban tuti, hogy igen, jóval kevesebb miatt is, a szüleim és sok barátom jóval kevesebbért is elvált. Mert nem voltak boldogok abban az adott házasságban. Akit lehülyéznek, asszem, sosem lesz az egy családban, szóval meg se kell csalni, érted. De csak a magam nevében mondhatom, hogy én mit tennék, ő meg nem én, szóval azt tesz amit jónak lát. Viszont ő tette fel a kérdést egy fórumon, ezért az itteni vélemények kérésre vannak, nem szimpla belepofázás. Vagy ha annak vesszük, belepofázásnak, akkor is az ő kérésére történik. Tudni szeretné mások véleményét. Akkor meg miért ne írhatnánk le?

Ja, az sem volt kikötés, hogy csak olyan válaszoljon, aki már vált.

És nyilván egy itteni kijelentés felér egy esküvel minimum.

Én meg arra reagáltam, hogy te kb. úgy nyilatkoztál, mintha a te életed lenne: Ez az, ki a bánat akarja megmenteni????

Épp csak egy pacsi nem volt az asztal felett. :/

Nem ígért semmit a fórumnak, nem is értem, amit írsz.

Egyszerűen megmondta, hogy nem akarja megmenteni, és kb. erre öten-hatan tukmáljátok, hogy márpedig HA meg akarja menteni, stb...stb...

Ezért írtam, hogy kifejezésre juttatta, hogy nem akarja. Ennyi.