Ha jön az a bizonyos harmadik (beszélgetős fórum)

Gondolkodj el ezen a mondatodon: "A párom iránti érzéseimben biztos vagyok, eszem ágában sincs elhagyni őt, SZERETEM!" és a fórumod címén...

Valahogy ez a kettő ellentmond!

Ha érdekel a véleményem, tömören meg tudom fogalmazni:

azt se tudod, hogy mit csinálj jó dolgodban. :(

(Ja: és nem "nem e találkozunk", hanem: "nem találkozunk e".)

Vannak új fejlemények. :)

Rengeteg hezitálás után írtam neki. Általános dolgot persze, majd visszaírt és végül a talinál kötött ki, megkérdezte nem e találkozunk. Szóval úgy van ahogy sejtettem, ha én nyitok felé, ő is.

Valószínű belemegyek majd, de még valahogy mindig húzom az időt. Az akkori párjával még együtt van különben.

Ha van kedvetek írjatok véleményt.

Tudom így nehéz véleményt alkotni, és szerintem itt nem is lehet annyira megítélni a helyzetet.

Sokan írtátok, h hogy szerethetem a párom, pedig higgyétek el így van. Ahogy visszaolvastam a saját írásom, annyira nem jön itt át ez a sztori még nekem sem. :-)

Nem akartam nyers lenni. :) De utoljára 1,5 éve beszéltetek msn-en, azóta őneki is bárhogyan alakulhatott a magánélete. :)

Nem lehet, hogy neked hiányzik az a vágyakozás, izgalom az életedből, és ezért ábrándozol róla, akit igazából nem nagyon ismersz? :) Nekem akkor is érthetetlen, ha szereted a párodat, miért kísért az évek óta, hogy mi lett volna, ha... De mint írtam is, ha ennyire belelovaltad magad, írjál neki. :) Mert úgy látszik, azt reméled, hogy ha írsz neki, ő újra találkozni akar vele, és akkor elindulhat közöttetek valami, nem? Ez az egyik lehetőség (de akkor nem értem, hogy szeretheted mégis a párodat), a másik meg az, hogy esetleg neki már komolyabbá vált a kapcsolata, vagy talán új van, és egyáltalán nem nyitott másra, akkor pedig legalább nem rágódsz tovább ezen. :)

Ne haragudj de nem futok utána, csak csendben epekedek. A kettő nem ugyan az. Nem az a típus vagyok, aki kapar egy férfiért. Ha így lenne, már rég kerestem volna.

Nagy ívben tesz rám? Persze h nem fut már olyan szekér után ami nem veszi fel.

Azt pedig egy szóval sem mondtam, hogy belém bezzeg szerelmes lenne.

Te magad írtad, h ha szereted a párod nem keresed mással a lehetőséget, ez ellent mond azzal a nézettel, h ő szerelmes a párjába. Mert sztem nem az. És nem csak az elején, mert 1-2 évet nem neveznék kezdetnek. De teljesen mindegy, ezen nem fogunk összeveszni. :)

Az meg, hogy kapva kap egy kis etyepetyén...

Lehet, de nem velem. :)

AZÉRT MEG KELL KÜZDENI, KI KELL ÉRDEMELNI!

De köszönöm a nyers hozzászólást. :)

Lehet, hogy én vagyok csodabogár, de az eddigi kapcsolataimban az, hogy szeretem a páromat, együtt járt azzal, hogy nem voltam nyitott más férfi közeledésére, és főleg nem kerestem én más férfival bármire a lehetőséget.

Ha tényleg úgy érzed, hogy szereted a párodat, akkor ne haragudj, hogy ezt írom, csak vicces ugratásból, de teljesen hülye vagy. :) Nincs probléma, hát csinálsz egyet. :) Előre győzködöd magad, hogy egy pasi, akit 3 éve nem láttál, és az akkor csak induló kapcsolatában flörtölt veled, akkor tuti biztos, hogy az nem szerelem, bezzeg veled az lenne. :) De ha ennyire rákattantál, írjál neki. Egyszerű baráti érdeklődésnek is veheti a részedről, miért utasítana el megalázóan? Legfeljebb elzárkózik bármilyen találkozástól, mert talán azóta már szerelmes lett (3 év alatt miért ne lehetne?), vagy nem szerelmes, és kapva kap egy kis etyepetyén. :)

Komolyan lányok, miért kell olyan férfiak után futni, akik nagy ívben tesznek az emberre, még csak jelen sincsenek az életükben?

Elég bonyolult ügy ez különben.

A párom iránti érzéseimben biztos vagyok, eszem ágában sincs elhagyni őt, SZERETEM! Különben nem uncsi a kapcs, most is alig várom közös nyaralásunkat. De hogy valaki ennyire kizökkentsen eddigi életemből....

Amit csinálok vicc különben, itt rágom magam évek óta, és semmit nem teszek az ügy érdekében, főleg akkor sem amikor aktuális volt a dolog.

Úgy érzem, és szinte biztos vagyok benne, addig nem nyugszom le, míg a végére nem járok.

Nagyon meglepődne ha megkeresném, lehet gondolná, h ez a dilis liba, most jut eszébe :). Na pont ettől tartok, az elutasítástól és főleg megalázkodni sem akarok. Azt soha!

Különben azt is gondolhatta, h csak szórakozom.

Nem tudom milyen a kapcsolata most a barátnőjével (még az akkori), de úgy gondolom, ha a kapcsolat elején és már jóval az után is egy másik nő (is) foglalkoztatta, nem lehetett az a fene nagy szerelem. Persze lehet azóta változott. Vélemények?

Valaki kérdezte milyen jellegű tali lett volna ez. Világosan megmondta, nagyon érdeklem mint nő. Szóval erőteljes vonzalom volt mind2nk részéről (bár ő ezt sztem nem tudta, h engem ő ennyire megfogott, még mindig emlékszem hogy nézett rám, már attól kész vagyok :*) ).

Nekem most a szívem és az eszem is azt mondja próbáld meg. És valami azt súgja, ha én nyitok ő is fog. Persze lehet tévedek. De ez nem jó már így, belefáradtam.

Köszönöm eddigi hozzászólásaitokat.

Kezdj el futni...és hipp-hopp elszállnak a gondjaid.:)

Inkább a dobd fel ezzel-azzal a kapcsolatod a pároddal,meglátod megéri.

Namármost :)

Az a bizonyos harmadik, részedről, olyan igazi harmadik lett volna, tehát megosztod életed a két férfi között, a pároddal a jót, vele a még jobbat?

Vagy csak simán beszélgetni akartatok egy kávé mellett, valami olyan helyen, ahol bárkivel összefuttok és nem kell szégyellni semmit?

Mert ha csak a második lehetőség kelle, akkor ugye, miért is gondolkodtál annyit a találkozóról?

Ezek szerint többet akartál, ahogy a fiú is.

Szerintem csak akkor szabad az ágyadba engedni valakit, ha az otthoni játék a pároddal, már nem elégít ki, mi több, valahogy nem az igazi többé.

Viszont, ha minden rendben otthon, akkor ülj le ezzel a Fiúval egy igazi kávéra, mint két jó ismerős és észreveszed a gesztusaiból, és minden másból, csak azért kellettél volna, mert, vagy csak jó volt beszélgetni és személyesen is meg szeretett volna ismerni.

Utána megkönnyebbülsz és a lelkiismereted is tiszta marad.

Amikor egy kapcsolat már semmit, de semmit nem ad, akkor - függetlenül egy harmadik féltől - ki kell szállni belőle önként.

Lehet, hogy ez a haldokló(?) kapcsolatod a gátja a változásoknak, lehetőségeknek.

Van egy olyan vicces bája a történetednek, hogy itt rágod magad, írjál-e egy fickónak, akit összvissz kétszer láttál életedben, azt is már több mint három éve, és annyira azért nem tetszett, hogy egy találkára elmenj vele. :)

A fickó meg azóta lehet, hogy megnősült, boldog szerelemben gyártja a gyerekeket, vagy rájött, hogy inkább a férfiakhoz vonzódik.

Ennyire azért csak nem lehet unalmas a magánéleted, nem? :) De ha ennyire foglalkoztat, simán írjál neki, legalább kiderül, ha feleslegesen álmodozol. :)

sok esetben a legszebb dolgok éppen a meg nem történt dolgok.

mérlegelj,mit veszthetsz,mennyi szomorúságot okozhatsz,illetve mi az amit nyerhetsz ezzel?

amúgy tényleg igaz,hogy ha egy csaj hirtelen felbukkan egy idő elteltével,akkor az ...ni akar.

Amikor ott volt, nem kellett, most, hogy nincs, kell...

Döntsd el, hogy kockáztatnád-e emiatt a kapcsolatod. Mondjuk ha az én páromról derülne ki ugyanez, nem érdekelne, mi volt vagy mi nem, mehetne emailezni meg webcamozni, ahova akar...

Megosztom történetem, ami miatt biztos van aki elítél majd, van aki nem fog érteni és lesz olyan is aki megért remélem.

Van egy pasi akit megismertem, össz-vissz 2x találkoztunk személyesen. Mindkét alkalommal egy főiskolai vizsgán, ahol elkérte az emilem.

Mindketten párkapcsban élünk. Párommal sok sok éve vagyunk együtt, ragaszkodom hozzá, nem léptem még félre, nem vagyok csapongó, de nem akarok mentegetőzni, aki ismer tudja.

Talán érdemes megemlítenem, hogy az illetőnek friss volt még a kapcsolata (a nála 10 évvel idősebb hölgyeménnyel) mikor engem megismert.

Először leveleztünk, majd ezt követte a netes csevej majd a webcam. Találkozni akart velem, többször próbálkozott, én pedig beleegyeztem a taliba, csak éppen mindig húztam az időt, hogy majd ekkor majd akkor. Szóval nem lett 3. találka (a második is véletlen volt).

Bár én is szerettem volna látni, de valami mégsem vitt rá, nyilván a párom miatt is. Így ment ez 1,5 évig. Majd egyszer csak eltűnt, elmaradtak a beszélgetések, nem volt tőle levél már a postaládámban sem amin persze nem csodálkozom. Erőt vettem magamon és fél év múlva írtam neki, hogy mi újság rég beszéltünk bla bla. Persze visszaírt, majd pár hónap múlva msnen még 2x beszéltünk. Akkor még felhozta a talit, de nem adtam neki egyértelmű választ. Azóta szintén eltelt 1,5 év :). És ennyi,azóta semmi. Párommal együtt vagyok, gondolom ő is. Emlékszem az elején még nem is tetszett, viszont imponált a kitartása, az h oda van értem, de aztán nagyon el kezdett foglalkoztatni és teljesen a hatása alá kerültem (a mai napig).

Ma már tudom, nem lett volna szabad kihagyni a "randit", legalább fény derült volna az "igazságra", hisz lehet, h ez az egész nem is neki szólt, hanem csak az újdonság varázsa volt mindez.

Mindenesetre elszomorít az, hogy már nincs , nem keres és nem gondol rám. Megőrjít a tudat, hogy mi lett volna ha...

Játszadozom a gondolattal, h írok neki, de nincs "bátorságom", nem vagyok kezdeményező ( legalábbis pasiknál).

1-2 barátnőm ellát tanácsokkal, de igazából érdekelne a ti véleményetek is, mint teljesen ismeretleneké,h hogy látjátok. Bár tudom egy vad idegenről nehezebb levonni a következtetéseket és talán az egész sztori nem is jött itt át. Mindenesetre várom a hideg-meleg hozzászólásokat. Pasik! a ti véleményetek is érdekelne. Sőt!

Bocsi, h ilyen hosszú lett:)