Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Gyermekkori szexuális zaklatás fórum

Gyermekkori szexuális zaklatás (beszélgetős fórum)


1 2 3
2008. febr. 25. 07:37

Era06

Nagyon köszönöm a biztató szavakat, bár nem kell mindig mindent megköszönni, barátok között ez nem szokás. Távolság nincs a lelkünk szárnyalhat bárhová. Ugy érzem aki ilyen biztatást tud adni, az bármikor a barátom lehet. 100 éves koromban ütnek majd agyon a gyerekek, mert már nem birják, hogy én még mindig osztom az eszet. Az élet ilyenné tett, visszakaptam a régi "énemet" A csillagjegyem a "Szűz" az ilyen jegyben szülöttek soha nem adják fel. Ma reggel gyönyörüen süt a nap,nekem ennyi elég.

32. era06 (válaszként erre: 27. - Kicsicsibe0903)
2008. febr. 24. 15:38

Egész életünkben sokszor használunk kiskapukat, hogy célunkat elérjük.Az egyiket kinyitjuk a másikat bezárjuk. A 18 év az hosszú idő. Ki tudja? Talán megnyillik még az a kapu, ha mind a ketten akarjátok.

Miért mondod azt, hogy „Ilyen” ember mint te, talán még kell valakinek .

Milyen az Ilyen nő? Történt veled valami, valamikor régen, amit magad sem tudod pontosan mi.Gyerek voltál, nem tudtál védekezni, mert nem tudtad azt sem, hogy ez rossz dolog.

[link]

Soma ír erről a nők a lapjában.

Család-állításról szól. Eljátszák neked, hogy mi történhetett akkor. Személy szerint nem ismerem a módszert csak amit én is olvastam. Mindenképpen szükséged valami segítségre mielőtt elhatalmasodik rajtad az „ILYEN” nő vagyok. A gyerekeid fontosak neked, nekik pedig az ANYUKÁra van szükségük, még nagyon sokáig.

31. Donyta
2008. febr. 24. 08:16
4-5 éves voltam... Soha senkinek nem beszéltem róla! Magamban tartom de el nem felejtem soha. Nem hiszem, hogy én lennék ebben a hibás, hiszen még annyira kicsi voltam, és fogalmam nem volt arról mi is történik velem. Csak a félelem és a fájdalom maradt meg, na meg a szégyenem... (Igazából a teljesség nem történt meg, de a kisérlet igen)
30. spinneli (válaszként erre: 10. - 14775640c4)
2008. febr. 23. 23:01

7-8 évesen nem igazán tudhatja az ember, hogy mi történik vele.

Sőt az esetek többségében, nem is gondolja rossz dolognak, természetesen nem élvezi, de nem is egyértelmű, hogy ami történik, nem normális, hisz ebben a korban mit tud a gyakorlati szexuális tevékenységről?

29. 18235c4fc5 (válaszként erre: 22. - Direne)
2008. febr. 23. 20:48
Én is olvastam a könyvet...sokszor potyogtak a könnyeim közben. Nagyon jó iromány. Most épp egy barátnőm olvassa, benne is sok emléket idézett fel, és segít feldolgozni azokat.
2008. febr. 23. 20:34
Szeretnék az anyámmal is beszélni, de annyira vágyom megnézni, hogy még az utcát is kikerülöm amelyikben lakik. Meg kell tennem mindenképpen csak nincs elég erőm, vagy kitartásom?????? Nem tudom. Szerintetek melyik hiányzik?????????
2008. febr. 23. 20:20

Era06

Azért nem érted mert tényleg igazad van. A kapu bezárult és sajnos már nincs vissza út. Véget ért 18 év házasság amit szívből sajnálok. Csak az tudja elengedni a másikat aki igazán szeret. Én megtettem, bár megszakad a szívem. De hiszem, hogy egyszer minden jobb lesz. Valakit biztosan találok, aki tud még szeretni egy ilyen nőt.Nagyon sok bennem a fájdalom. Mindenkinek megmondom az igazat és a szemébe nézek. Tudod én már a fejekbe is belelátok. A szem a lélek tükre, hát sok embernek koszos szennyes a tükre. Mindenki megkapja a sorstól amit érdemel. Biztos vagyok benne, hogy én is megfogom.A két gyerekem, mert kettő van hála az istennek, vagy nekünk!!! Ők a legfontosabbak, mert csak ők maradtak nekem.

26. era06
2008. febr. 20. 23:25

Ne haragudj , de nem értem


"Csak ezt itt senki nem hiszi el"

Talán valami rosszat mondtam?

A kiskapu nem neked szólt

2008. febr. 20. 22:22

Kedves Direne

Köszike a könyv címét meg fogom venni. Nem örülök, hogy a te környezetedben is van ilyen, de sajnos az ország minden szegletében csak M I vagyunk.!!!

Tudom, hogy sok jó ember van még ezen a bolygón, össze kéne fogni hátha az ilyen emberek meg sem születnének.

2008. febr. 20. 22:17

A kiskapuról irtál, azt hiszem már be is zárult mögöttem. Soha nem hittem volna, de megtörtént. Azt irtam, hogy soha nem adom fel, már azt hiszem, hogy nem érdekel.... az idáig vezető ut minden széppel ki volt rakva, csak egy pici porszem kellene nekem erről az útról, de ez itt már senkit sem érdekel. Vagy csak ugy tesznek??????? Keménnyé tett az élet nagyon sokat változtam egyik pillanatról a másikra.

Jobb ember akartam lenni es hála jobb is lettem. Csak ezt itt senki nem hiszi el. Köszönöm, hogy segiteni tudtál.

23. era06 (válaszként erre: 21. - Kicsicsibe0903)
2008. febr. 20. 11:45
melyk hozzászolásomra gondolsz ?
22. direne
2008. febr. 19. 23:18

Nem vagyok gyerekkori zaklatás áldozata, de a környezetemben van ilyen nő.

Sose beszélt nekem közvetlenül róla, de tudom, hogy megtörtént vele.

Nagyon felháborít, ha ilyenről hallok.

Azért is szörnyű, mert túl a fizikai, lelki borzalmakon, aki ilyet átélt, tévesen persze, de azt hiszi, hogy ő is hibás a történtekben. Bűntudata van, ami rányomhatja bélyegét az egész életére.

Nem tudom, Magyarországon van-e ilyen, de nagyon hatékony segítséget nyújthat a csoportterápia, amikor hasonló élményen átesett emberek "kibeszélik" a saját élményeiket.

Azoknak, akik tépelődnek, szóljanak-e róla a "családnak", előtte mindenképpen javaslom Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvének elolvasását. Másfajta "mérgezésről" is szól, de, elkülönítve a többitől, külön fejezetben kezeli a gyerekkori molesztálások áldozatainak eseteit.

Megmondja, mit csinálj,hogy mondd meg, mit mondjál, mit válaszolj, ha esetleg nem úgy fogadják, ahogy Te elvárnád...Minden(!) lehetőségre felkészít!

Pl. az a kulcsmondat is szerepel a könyvben, hogy nem kell megbocsájtani.

És,szerintem sem.

Erre nincs bocsánat.

2008. febr. 18. 21:14

Kedves era06 ezt hogy érted ????

Erről egy kicsit bővebben irj légyszí ,ha tudsz.

Egyébként még nem beszéltem az anyámmal. Gyűjtöm az erőt és a nyugalmat. Szeretem az öreg idős embereket és a gyerekeket. Ők az életem, a családom után.

A testvéreim segítenek az anyámnak haragudni. Jó család voltunk mi valaha is, míg ki nem derült az igazság.?????

20. era06 (válaszként erre: 18. - Gyerekeim)
2008. febr. 16. 19:17
nem a házassélettel lesz gond, hanem az egész házassággal. Most csak a kisajtóba vagy.
19. hetessycintia (válaszként erre: 16. - 14775640c4)
2008. febr. 16. 19:16
Sajnos csak a barátokat lehet megválasztani,a szülőket nem.Soha nem fogom őket megérteni.De tudod mit.Nem is akarom!!!!
2008. febr. 16. 19:06
Velem is megtörtént amikor anyám 2 hónapig kórházban volt,a nevelő apám tette amikor anyám megtudta akkor utána rögtön elköltöztünk.De ezt nem lehet elfelejteni.Érdekes amíg csak fiaim voltak addig erre nem sokszor gondoltam.De amióta a kislányom megszületett azóta sokat eszembe jut.S amióta a férjem meg hizott azóta néha nem tudok vele szeretkezni,mert alkatilag rá hasonlit,de ezt nem merem vagy nem akarom mondani neki.Még én sem tudom pedig ez nem tesz jót a házaséletünknek.
2008. febr. 16. 09:57
Szívből köszönöm, hogy látatlanba segitettek nekem. Azt hiszem nagyon sokat hibáztam életemben. Azokat akiket igazán szerettek azokat veszítem el. De tudjátok azért sem engedem, hogy az élet játszon velem. A nagybátyámat remélem az Isten azzal bünteti majd amit megérdemel. Az anyámról nem tudok mit irni. Neki azt kívánom, hogy éljen úgy, ahogy eddig is élt. Sajnáltatja magát mert "Ő b e t e g" Ki nem az?????? Már nem gyülölöm, de még szánalmat sem érzek. Nem tudom mi lesz. De nem adom soha fel.
16. 14775640c4 (válaszként erre: 15. - Hetessycintia)
2008. febr. 15. 08:48

őszintén?

nem ide tartozik igy egy kicsit azért mégis

az anyámékkal sosem volt jó kapcs.

elköltöztem 19 évesen mert függetlenségre vágytam

éltem virultam

ők meg ugy megsértődtek hogy nem támogattam őket azzal hogy ott maradtam hogy mikor 30 évesen megismertem a párom és fél évre rá terhes lettem albérletbe közölték hohy el kell költözni mert gyerekkel nem maradhatunk ugyanis nem kockáztat fizetés szempontjából

akkor még pesten laktunk mert eredetileg én odavalósi lennék

anyám segitségáét kértük.

a válasz:

menj a francba leányom senki sem kért hogy elköltözz akkor ne is gyere vissza

oldd meg ahogy tudod

meg különben is minek vagy olyan pasival akinek lakása sincs?

öcsém akinek végül odaköltözhetett a barátnője annak ellenére hogy anyámékat kihasználta élősködött

őt szerették.

ki érti ezt???

hát 2 éve meghalt nem ejtettem könnyet a sirján.....

15. hetessycintia (válaszként erre: 12. - Kicsicsibe0903)
2008. febr. 15. 08:38

Érdekes.

Én nem mertem elmondani az anyámnak,mégis valahol rá is haragszom.Mert utánna nem akartam menni az apámhoz,de ő mégis elengedett-odaadott neki.Bár soha nem én voltam a kedvence anyámnak,és nekem sem jó vele a kapcsolatom.

A Mihaszna két bátyámat imádja,akik mellesleg nem egyszer jól elverték/Az anyámat/,sőtt az egyik az még a 84-éves nagyapámnak is eltörte a kezét,meg a bordáját.És imádják őt!Hogy ez hogy van,nem értem?????:/

14. 14775640c4 (válaszként erre: 12. - Kicsicsibe0903)
2008. febr. 14. 15:32

nem szabad annyiba hagyni az tény

én tuti nem tenném beszélj vele hogy mi történt még akkor is ha rég volt

13. era06
2008. febr. 14. 15:27
Jó lenne anyúval beszélni. Lehet nem tud róla, de ha igen mondja el, mit látott. Fáj az igazság, de a bizonytalanság megemészt. Van remény, hogy csak álom volt és feleslegesen emészted magad. Ez egy olyan dolog amit "tisztába" kell tenni.
2008. febr. 14. 15:08
Nekem a következő a problémám. Nem az apám volt, Ő egy nagyon jó ember volt, de sajnos az élet elvette. A testvére az a gazember aki ezt tette. Utálom az anyámat.... mert azt hiszem Ő látta, vagy nem nem tudom. Ez itt a gond, csak már kb. 30 éve történt. Valamiért azonban mostanság nem birom elviselni az anyám közelségét. Sok más oka is van, de lehet, hogy ez a legfőbb ok?????
11. 14775640c4 (válaszként erre: 9. - Hetessycintia)
2008. febr. 14. 12:35

ja bocs pösti vagyok nem volt kapám :(((

de bármi pl kalapács

10. 14775640c4 (válaszként erre: 9. - Hetessycintia)
2008. febr. 14. 12:34

jó tudom nekem nagy a szám hisz nem voltam ilyen helyzetben de amilyen temperamentumos kölök

voltam

olyat beb*sztam volna neki ugy helyben ha meg nem alig vártam volna hogy rámérjek egyet kapával ne mikor másodszorra közeliteni mer

lehet becsaltam volna a bokorba

és olyat ráhuzok hogy csak na 7 évesen

2008. febr. 14. 12:18
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.Nem mertem.Pedig azt kelett volna,meg elmondani az anyámnak.De azt sem mertem.Évekkel később beszéltem róla először a nővéremmel.Ő hozta fel a témát.Ő nem merte elmondani a férjének.Nem kis darab fickó,és hát palacsintát csinálna az apánkból.
8. 14775640c4 (válaszként erre: 7. - Hetessycintia)
2008. febr. 14. 12:07

csak a lábát?????

hát nem volt jó az isten botja :(((

én a farkát és a kezét vágtam volna le :(((((

és ha szólsz miatta ott helyben akkor mi van?vagy nem merted?

bocs nem akarok beleszólni

2008. febr. 14. 12:03

Nem.Levágták a lábát.Isten nem ver bottal.

Egyébként a szüleim elváltak 3-éves koromban.Két hetente mentem az apámhoz.Még nem volt

készen a ház teljesen és általában velük aludtam.

Kb.7-éves lehettem,amikor arra ébredtem,hogy a bugyimban nyukál./Megujjazott/

Ezt megcsinálta a nővéremmel is,aki 8évvel idősebb nálam de ő azt mondta hogy szerinte az akkori barátnőjével keverte össze.Én ezt nem hiszem.Útálom őt azóta.Hát röviden ennyi:/

6. 14775640c4 (válaszként erre: 5. - Hetessycintia)
2008. febr. 14. 10:35

csak nem a föld alatt végezte??

bocs

2008. febr. 14. 10:31
A Jó isten megbüntette őt.
2008. febr. 14. 10:05
Remélem minden ilyen moslék ember megbűnhődik azért,amit tesz egy vagy több ártatlan gyerekkel.Fúj,csak ezt tudom rájuk mondani....
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook