Gyereknek lakás? (beszélgetős fórum)

Értem az egész gondolatmenetet, köszi.

Azt viszont ti nem értitek, hogy nekem más a véleményem és nem pesszimistán, borzalmakat felvázolva gondolkozom.

Ha egy anya kiköti, hogy amit ad, azt csak a picifiának adja, akkor nem fogadja el a fia társát, nem tartja annyira a gyerekét (aki már felnőtt ember), hogy eldöntse, kivel mit oszt meg.

Jómagam nem feltételekkel szoktam adni, és másokból nem a borzalmat akarom látni elsőre. Innen indult szerény véleményem.

Ismerek papirozós családot, a nőnek olyan megalázó volt, inkább nem ment férjhez.

Lehet, hogy ezt csak fiús anyák értik :) nem tudom.

Minden jót nektek.

Ugyan már.

Gondolkodj.

Veszel a gyerekednek egy lakást vagy magadnak és majd sok év múlva mert megromlott a kapcsolat és válnak, vagy váltok a fele a házastársé mert neki az "jár" mert nem papíroztad le. És majd mehetsz jó estben egy garzonba vagy albérletbe.

Kíváncsi lennék én akkor arra az intelligenciára és nevelésre. Bizony van az a szitu és élethelyzet amikor az emberből kitör a 6 elemi, intelligencia, nevelés ide vagy oda.

Vagy a sérelemé, ami éri az elhagyott felet. Nem iskolázottság és intelligencia kérdése, ha teszem azt, a férjed, akiért tűzbe tennéd a kezed, 18 év házasság és 4 gyerek után lebukna, hogy 17 éves szeretői vannak öt éve, akiket mondjuk pénzel is.

Van az a sérelem, ami kihozza a méregfogat. Jó okkal.

Láttam ilyet is, olyat is.

Úgy gondolom, intelligencia és nevelés kérdése :)

:)

Van benne igazság.

Erről az a véleményem, hogy ha a sógorod majd maga dolgozott volna meg (és nem a szülei) a lakásért, akkor nem írkált volna alá mindenféle mondvacsinált dolgot. Főleg már válófélben. Ugye az ölébe pottyant a szülei révén. Ha ő dolgozott volna meg érte, talán észnél lett volna.

(Gondolom, a szülő burokban nevelte az életképtelen fiacskáját.)

Vam a nevemen egy lakás.

10 éve vagyok ferjnél.

15 éve élünk ebben a lakasban közösen.

De azért ott még nem tartunk, hogy ráirassam a férj nevére.

A sógorom (hugom férje) is így járt. Jól eleresztett gyerek volt, már úgy értve, hogy a szülei okosan bántak a pénzzel, tehát amikor a hugommal összekerült, vettek a fiúnak a szülei egy lakást (a srác nevére), hogy az egyetem városában ne albérletezzenek.

Lényeg, hogy ez a lakás el lett aztán adva, de akkor már házasok voltak. Az ára belement egy családi házba, amit vettek, de az már fele-fele arányban ment a nevükre. Aztán jött a válás, és a hugom addig kavart a papírokkal, hogy a jól szituált mérnök férje egy bőrönddel ment el válás után (komolyan, a gyárban aludt az öltözőben hátizsákon, a dolgozók zuhanyzójában tisztálkodott, meg ilyenek.)

Hugom egy bőrönd ruhával ment pedig a házasságba.

Valamit magyarázott az iratokkal, csűrte-csavarta, az a mamlasz balf...sz meg aláírta, és kisemmizte magát.

Igazad van.

De hogy oldanád meg technikailag? Úgy értem, veszel egy lakást a felnőttkorú gyerekednek.

Mert két megoldást tudok: Az egyik, hogy tetetsz rá Magadnak haszonélvezeti jogot (és akkor amíg élsz, nem lehet eladni, stb.)

A másik: veszel a gyerekednek, de a Te neveden lesz a lakás.

Így gondolod? Vagy hogyan?

Mert hiába veszed a gyerekednek, ha a nevén van, már nem tudsz rá hatni. Akármilyen okos, meg minden, tudod, ha nagy a lamúr, nem tudsz mit csinálni, azt tesz, amit akar, felét a másik félre irathatja akár, erre már nem lesz sajnos ráhatásod. Szóval még előtte kell okosnak lenni.

Az eredeti fórum címre visszatérve: ha én veszek a gyerekemnek egy lakást bizony azon vagyok, hogy az az övé is maradjon bármit hozzon is élet.

1. valószínű többet nem tudok neki venni

2. rohadtul nem azért spóroltam, gyűjtögettem, hogy másé (is) legyen.

Ebben nincs kecmec. itt igenis fel kell venni a pléhpofát ha tetszik a másiknak, ha nem. Az legyen a legkevesebb, hogy megsértődik, majd megbékül.