Féltékeny vagyok a párom édesanyjára (beszélgetős fórum)

jaj, szerintem ez nagyon nem jó meglátás. olyan egyszerű az egész. ha a srác szerelmes lenne, az anyja a feje tetejére is állhatna, akkor sem tudná erővel sem levakarni, ledirigálni a csajsziról :)

az ilyen nagyon anyás fiúkkal is nagyot szokott fordulni a világ és hirtelen felnőnek, ha szerelmesek lesznek. amíg csak jól elvannak és járogatnak valakivel, addig nem. de én ebben a sztoriban abban sem vagyok biztos, hogy itt anyuci pici fia esete forogna fenn. de 27 évesen minek ugráljon, ha nem érzi úgy, hogy azzal a nőcivel szeretne lenni? erőltetni meg nem érdemes az ilyen kapcsolatot

LEhetne küzdeni, de itt még van egy komoly betegség....a csajnak nincs esélye addig, amíg az anyuka él...

Szörnyű ilyet írni, de így gondolom.

Nem értem. Tisztán látni, hogy a fiú egyértelműen anyja mellett akar lenni. Betegségében és magányában szeretne segíteni.(mindegy hogy anya dirigálós vagy sem, egy 27 éves embernek akkor lehet dirigálni, ha engedi)

Neki még első azanyja, csak utána a többi.

Nem érdemes se sürgetni, sem választás elé állítani, mert anya ellen nincs esélye senkinek.

Vagy kivárod a sorod,mert Te csak második lehetsz, vagy továbblépsz.

Vajon hany otvenes anyuka van itt, aki hasonlo helyzetben van?

Igazabol csak ok tudnanak megfelelo valaszt adni, hogy mit ereznek, gondolnak.

A tobbi feltetelezes es fantazmagoria.

úgy látom ezt a férfit nem tudja az anyja elengedni, de úgy látom Ő nem is akarja ezt, sajnos ez addig nem is lesz jobb, amig a Ő maga rá nem döbben, hogy nem anyával akarja leélni az életét, mert jelen pillanatban úgy tűnik anya fontosabb Nálad,

ha nem tudja pár házzal arrébb Veled folytatni az életét, akkor még nem jött el az idő, sajnos Neked akkor nem sok babér terem,

helyedben nem adnám fel eddigi életem,

várj még ezzel

amíg te utazgatsz egy pasihoz, te alkalmazkodsz hozzá (és az anyjához), amíg neked kellene feladnod az állásodat és újat keresni a közelükben, amíg te nógatod az elköltözésért, addig nem lehet egy normális, kölcsönös szerelmen alapuló kapcsolatról beszélni. szerinted, ha te nem erőltetnéd, nem hoznád fel témaként az együttlevést, összeköltözést, mikorra jönne el az az idő, amikor a srác tenne bármi konkrétat?

ha a párom anyja beteg lenne, egyedül lenne, én is besegítenék, nemhogy kiakadnék ezen. az, hogy az anyjának idegesítő a természete, hát az kellemetlen, de ez van. én megértem azt is, hogy a srác nem fordul az anyja ellen, és inkább mondogatja, hogy csak jót akar, minthogy most kivágja a nagy balhét két nő között, akiket szeret

nem az a kiállás érted egy férfitől, hogy leb..ssza az anyját, hogy képzeled, hogy ezt meg azt javaslod, előírod, akármi a barátnőmnek. az lenne kiállás, ha már külön cuccolt volna, előkészíti a közös életeteket, segít neked ott helyben munkát találni stb. akármilyen természetű is az anyja, mégiscsak az anyja, ne is akard, hogy hátat fordítson neki. neked sem fog, ha bajban leszel

itt csak az a gond, hogy ti nem vagytok egy pár, és akkor meg nem érdemes feladnod érte semmit, és összeköltözést erőltetned, mert meg fogod szívni

pedig ezt muszaj benyelned.

vagy ugy, hogy elfogadod oket ilyennek, vagy pedig ugy, hogy nincs ertelme egy ilyen ferfival a parkapcsolatnak. :-(

harcolni, vetelkedni neme rdemes az anyossal, szinte 100%, hogy nem te ekrulsz ki gyoztesen.

ha el tudod igy fogadni ot es a parodat, akkor jo, ha nem, akkor meg lehet, hogy jobban jarsz, ha nem csinalsz nagy terveket... :-(

nem áll melléd??

szerintem az ember anyja az anyja. az adott. a választottunk, viszont a mi döntésünk. Ha választunk valakit, akkor melléállunk. már persze ha egy család akarunk lenni.

Te tudod mit bírsz. elbírod e, hogy van egy "mamma" a családban, vagy nem. Ha elébírod, jó lehet, emrt felelősséget is levesz a vlladról, mivel ő dönt a legtöbb dologban.

Ha önállóbb személyiség vagy, akkor meg menekülj, ha a párod nem ll melléd mindenben a "mammát" védi.

ez személyiségtípus is.

Ha viszont az előre leszervezett programokat húzza hirtelen keresztbe a kedves anyuky, akkor meg el kell fogadnod, hogy nem vagy szívesen látott vendég, nem téged képzelt a fiának. Van iylen. De ekkor is csak a fia tudja eldönteni ő mit akar. Rajtad nem fog múlni igazán. Max háboroghatsz amíg megtűrnek. Ha meg téged akar, akkor meg szó az anyjnak, hogy anyukm, felnőttem, vegyél vissza.

Nem ertem ezt a kotelhuzast.

Az anyam az anyam, a szerelmem meg a szerelmem.

Egyik sem potolja a masikat, igy teljes az elet.

A ketto koze nem lehet egyenlosegjelet tenni.

Mindket szeretet mas.

..én csak arra lennék kíváncsi, hogy neked is folyamatosan úgymond "dirigál" vagy csak egyszer mondott egy véleményt a munkahelyedről és minden veled kapcsolatos dolgokról?

Legutóbb mi volt ez? Az nem lehet, hogy mert az anyukája miatt ritkábban találkoztok, te alapból már mindent kritikának veszel amit mond vagy hallasz a leendő anyósodtól?

És te szoktál a mamának segíteni? Vagy a fiának besegíteni?

Azért gondold el, nem egy mandula műtét után van a mama, a rák elég alattomos féreg!!!...

Menekülj, de nagyon gyorsan. Soha az életbe nem lesz nyugodt életed. Főleg ha csak pár ház választ el benneteket egymástól.

Mi is egymás mellett lakunk anyósomékkal, de szerencsére Ő a kezdetektől kezdve nagyon rendes hozzám, és viszont. Viszont még így is nagyon nehéz az "együtt élés", pedig nem is egy házban élünk.

Volt egy kapcsolatom, ahol volt egy ilyen anyóssal dolgom, csak még engem is froclizott folyton, hogy mi van ha a fiától elbúcsúzok a buszmegállóba, és más férfi vár amikor leszállok. Meg egyéb finomságokkal traktálta a fiát, meg engem is:S

Ugyanezt tudom javasolni. Nem éri meg további időt áldozni az életedből egy olyan emberért, akit soha nem nevezhetsz majd igazi párodnak. A párod, férjed, kedvesed mindennel és mindenkivel szemben megvéd, kiáll melletted. Addig, amíg nem ilyen egy férfi vagy nő a kapcsolatában, nem érdemes hosszútávon gondolkodni.

Az ilyen pasi, amilyen a te (max.) barátod, az éljen csak anyucival, maradjon meg magnak! :)

Neha az az erzesem, hogy a nok annyira kepesek mindent odahagyni egy pasiert; csaladot, szuloket, otthont, baratokat, orszagot... szinte mindent.

Marpedig az egesz vilag nem egy ember.

A barátod nem fog megváltozni. Amíg az anyja él, Te mindig csak a második lehetsz és minden dolgotok az anyóstól ill. az ő állapotától fog függni.

Ez az én tapasztalatom, egyedül élő és rákos anyósom volt:(

Úgy éreztem rámegy a házasságom, pedig nem egy városban éltünk vele.

Szia,légy szíves fejtsd ki ezt miből szűrted le. kíváncsi vagyok. Köszi.

sokat gondolkodok mi volna a helyes. Szeretem. most jön a de... nem tudom sokszor lenyelni hogy ennyire behódol.

Termeszetesen nem azt várom tőle, hogy magára hagyja, segíthet neki tovább is,de úgy hogy ez ne befolyásolja negatívan a mi kapcsolatunkat