Féltékeny vagyok a párom édesanyjára (beszélgetős fórum)

csak azért írtam, mert te írtad, ugyanilyen helyzetben vagy, és csak az anyós halála oldotta meg. mondjuk ez is lehetne intő jel a csajszinak :)

én a helyében tutira nem költöznék, pláne nem adnám fel a munkámat. kivárnám, hogy elmélyül-e a kapcsolatunk, és a srác is tesz-e érte, hogy lássam, mennyire számíthatnék rá. bár őszintén szólva ha már így tesztelgetni és várakozni kell, mi lesz belőle, megette a fene az egészet

A férjem nem az én rovásomra támogatta az anyját.

Köszi, hogy ennyit foglalkozol a kapcsolatommal, de itt nem én vagyok a téma:)

Azt meg, hogy mennyire szeret a férjem csak én tudhatom.

De itt mi azon vitatkozunk, hogy mekkora a szerelem. Én is azt tanácsolom a csajnak lényegében, mint Ti, hogy hagyjon magának kiskaput, ne dobjon oda mindent, mert ráfázhat. Egyetértesz?

egyetértek.. Én se értem a semmire vagy a te tedd meg, én majd később eldöntömre minek feladni az életét a lánynak.

Meg amúgy is, egy szerelmes férfi nem iylen. Nem nem dobja ki az anyját, de kiáll a kedvese mellett, és ha kell, keres kompromisszumos megoldst, de az imádott nővel van.

Adott esetben együtt ápolják anyukát, stb. egy szerelmes ember bevonja a dolgaiba a másikat, nem kitaszítja onnan..

nincs igazad. egy szerelmet egy kötekedő anyós sem tud tönkre tenni, max. idegesíteni a benne élőket :))))

és már bocsika, de ahhoz, hogy egy nő feladja az állását, anyucipicifiához költözzön le faluba mindent feladva, igenis számít, hogy a srác mennyire szereti őt. mert hiába szerelmes a csaj, leköltözik, és ugyanezekkel a problémákkal fog szembesülni, mint most, csak ezerszer erősebben. és nem biztos, hogy később majd visszakapja a munkáját, vagy könnyű lesz elcuccolni

de ez olyan tipikus, amit itt a fórumindító is írt. probléma van a kapcsolattal, ami ráadásul csak hétvégi - mi a megoldás? természetesen az, hogy dobja a melót, odaköltözik és ezzel kierőszakolja a paliból is az együttélősdit, mert fura módon a felnőtt pasi nem jutott el magától addig, hogy elköltözzön, önálló életet éljen, és a csajjal együtt akarja azt. csak így, hogy választás elé kényszerítik

szerintem az egy dolog, ha valaki nem kedveli az anyósát, nem jön ki vele. de ha az a probléma, hogy a párja mindig az anyjához húz, nem áll ki mellette, és mint írtad, nálatok is ez volt a szitu, és ennek csak az anyós halála vetett véget, akkor bocsi, de én megkérdőjelezném azt a nagy szerelmet :(

ez nem a kötődésről szól, minden normális férfi, pláne, ha jó a családi viszony, kötődik az anyjához, és ha a felesége meg az anyja nem jönnek ki jól, azért igyekszik kimaradni a konfliktusokból, amíg lehet, de ez nem egyenlő azzal, hogy anyucit támogatja a neje rovására

AZ anyós akkor is tönkreteheti a kapcsolatot, ha külön élnek.

S lehet ez a világ legnagyobb szerelme, akkor is.

A kérdés itt szerintem nem az, hogy a srác mennyire szereti a lányt. Hanem az, hogy a csaj mennyire szereti a srácot. Neki kell döntenie és mindent feladnia. Neki kell bírnia, elviselnie, hogy ha beteg anyuci füttyent az éjszaka közepén, a fia átmegy hozzá. Ez egy idő után sok lesz neki....

Nem kell nekimenni az anyjának, hanem szépen átköltözni a másik házba és onnan természetesen lehet látogatni anyucit. :)

Ne haragudj, de az az élet rendje, hogy külön költözünk a szülőktől, amennyiben ezt megtehetjük (és itt most a kérdéses pasi megteheti), mert így egészséges. Nem egészséges több generációnak együtt élnie.

Ha a pasi az átlagnál jobban kötődik az anyjához, az miért jelenti azt, hogy nem szerelmes a párjába?

Emberfüggő, hogy ki hogy kezeli a konfliktusokat. Valaki nekimegy az anyjának és kiosztja, valaki pedig lavírozik.

Nem vált ki felháborodást a véleményed, csak nevetek rajta. Vicces, hogy milyen következtetést vonsz le az életemről, a házasságomról pár szó alapján:)

A fiúk teljesen máshogy működnek az anyjukkal kapcsolatban.

Te itt csak elgondolod, hogy mit tennél. Elméleti síkon vagy.

Én átestem ugyanezen, mint a fórumindító...

Nem azért ilyen a srác, mert nem szereti a csajt.

Gondold át az egészet. Nem is tudom, addig nem fogadnám el az állást, amíg át nem költözött a másik házba, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy valóban komolyan gondolja.

Az a baj ezzel, hogy igazából nem lehet, de nem is szabad erőltetni ezt.

Kívánom, hogy alakuljon úgy az életed, ahogy szeretnéd! :)

Szerintem itt szerelemről szó sincs.

Ha beteg lenne valamelyik szülőm, akkor sem tenném meg azt, hogy ne a férjemmel éljek. Amennyiben olyan ellátásra van szüksége, magunkhoz költöztetném. Természetesen több időt töltenék vele, de álomra a fejemet a férjem mellett hajtanám.

Én azt hiszem, ha komolyan gondolná a fiú, már rég összeköltöztek volna, sőt együtt is ápolhatnák a mamát, még ha csak a lelkét is. Nem hiszem, hogy a fórumindító nem-et mondana. Persze ez függ a mamától is.

Volt olyan barátnőm, ahol a srácnak már a második házassága volt a barátnőm. Anyós nagyon durva dolgokat talált ki. Már a lagziban szabotált. Aztán egyszer csak kibökte, azt hitte a fia őt fogja ápolgatni, vele lesz öregségére. Azóta már elváltak.

Akkor adott esetben lelépsz a férjed mellől, mert apukád fontosabb? Odaköltözöl apukádhoz?:)

I

Azért ebből ne szűrjük le azt, hogy nem foglalkozott az anyjával!

Miért kellene minden nap anyucizni? Az ember élje az életét.

S ha okos az anya akkor nem saját magát nézi, nem csimpaszkodik rá, hanem a fia érdekeit tartja szem előtt!

Az mellett vagyok, akinek adott esetben nagyobb szuksege van rám. Ha az apamnak, akkor mellette; ha a ferjemnek, akkor omellette.

Ha pedig valakivel az ember nem akar "osszecuccolni", annak oka van!

Nehany hettel ezelott tortent egy kis falucskaban.

Anyuka nem vette fel a telefont. A fia 2-3 utcaval arrebb lakik. Amikor atment, kiderult, az edesanyja 3 napja mar halott volt.