Félek az anyaságtól és azt sem tudom vágyom-e rá igazán (beszélgetős fórum)

Hehe😂😂😂

En meghozom fi kedvet a szuleshez.

Hat en rossz embernek gondolom magam mert nem is szeretem a gyerekeket:( curva idegesitoek. Ettol meg elismerem ha mar kezd emberformajuk lenni olyan 1-2 evesen, akkor igenis vannak gyonyoru gyerekek. Aztan amikor a kis gyonoruseg nekiall a fikajat habosan fujva az orrabol orditani akkor jon a mental breakdown xd😂😂😂😂😂

Nekem kajak nem kell sajat nem is tudok azonosulni fi-vel nem azert irtam ide cska nah bichinek valaszoltam.

Emiatt ne legyen rossz érzésed, az is igazi anya, aki azt mondja a gyerekére, hogy "azt a mindenit, ez a gyerek aztán rondán ráncos, de majd kinövi" :D

Persze, minden anyának a legszebb a saját gyereke, de amikor megszületnek, a fejük el van deformálva rendesen és ez full normális. Nincs ezzel baj szerintem. Én is megrettenek néha az 1-2 órás meg napos babák látványától és emiatt nem gondolom magam rossz embernek. Utána valóban szépek.

Tudom megint jonnek a megmondo emberek h ez nem az en forumom es minek irok ide. De tulajdonkepp neked valaszlok es nem a forumhoz irok

Szval: en a csecsemoket ugy latom mint egy csupaszcsigat. Rancosak, formatlanok, csunya a fejuk. Aztan 1-2 ev mulva mar vannak igazan szep gyerekek is de azert sajat nem kene.

Szerintem semmi probléma, mi kicsit fiatalabbak vagyunk a férjemmel, de ugyanígy vagyunk, én már bőven harmincas vagyok és még nincs gyerekünk. Biztosan szeretnénk, de még nem érett meg teljesen a gondolat, a helyzet, a lakhatás. Azt a bizonyos átütő vágyat és anyagi helyzetet várjuk, amiről ki fog derülni számunkra is, hogy nincs ideális helyzet, csak ilyen okoskodásokat már sokat kaptam, de nem tudok vele mit kezdeni. Az, hogy kis lakásban és kis fizetésből is fel lehet nevelni egy gyereket, nekem nem elég jó. Emiatt tologatjuk mi is a gyerekvállalást, meg mert még nem jött meg ez az ellenállhatatlan vágy.

Azt szokták mondani, hogy ha egy pici kétely is felmerül, hogy gyereket vállalj, akkor nem való neked, de én ezt hülyeségnek tartom. Ki mondja ezt és mire föl?

Én is félek a terhességtől, a szüléstől, kövér is vagyok eleve, lusta is, nem tudok lefogyni, mert a tésztás kaják olcsók, én meg nem keresek annyit, hogy minőségit egyek, szóval sok az ilyen apró probléma, ami nekem se segít.

Félek attól is, hogy minél tovább várok, annál öregebb leszek, holott ha így telnek az évek, akkor ez már csak több lesz.

Szóval nem egyedi a helyzeted :) De sokan mondják, hogy nem késő ez, meg hogy csak bele kell vágni, és menni fog. Minen rendben lesz, ne aggódj. :)

Annyit pontosítanék, hogy nem más gyerek jelenlétében nem igazán akarom hanem csak bnőm gyerekeinek jelenlétében nem feltétlenül főleg ha nagyon rosszak :-) más ismerősömnek ha volt pici gyereke akkor megfogalmazódott bennem.

Persze tudom én minden gyerek lehet időnként rossz és szeretem a bnőm gyerekeit csak ott egyértelmű nevelésbeli problémákat látok és olyankor amikor velük vagyok legtöbbször nem hogy nem hozzák meg a kedvem sőt...

Alapvetően szeretem a gyerekeket és a csecsemők is tündériek szerintem.

Szerintem itt a fórumon senki nem fog tudni meggyőzni. Én is azt hiszem, ha igazán nem akarnál, nem foglalkoztatna egyáltalán a dolog. Az meg tényleg igaz, hogy még egy 100 %-ban egészséges férj mellett sem lehet megmondani, hogy mi lesz holnap, ahogy rólad sem, bárkiben lappanghat betegség, és bárkivel bármi történhet a következő percben is.

Az meg, hogy nem érzed más gyerek jelenlétében, hogy igazán akarod, azzal semmi baj, én kimondottan nem szeretem a gyerekemet, ez alól csak a sajátom kivétel, és ha egyszer úgy hozza, akkor remélem az unokám is a kivételeket fogja erősíteni.

Ennek ellenére szerintem mindenkinek maga kell megérnie a gondolatra, hogy gyereket szeretne, persze lehet hogy ezáltal valaki kifut az időből. Sajnos manapság egyre több nálad jóval fiatalabb nő is küzd a teherbeeséssel, és nagy igazság, hogy a kor előrehaladta nem kedvező feltétel, szóval én ha már ez fogalmazódik benned nem várnék :DDD

Szerintem ne a rossz gondolatok vezéreljék az életed, mert abba bele lehet őrülni. Persze én könnyen beszélek tudom….

Gondolj arra, hogy minden rendben lesz a férjeddel még nagyon sokáig, bár nem tudjuk mi az alap betegség de nincs is hozzá közünk. Ő szeretne babát, tehát öt nem ez a gondolat hajtja ha jól látom.

Látod, azt sajnos nem írhatjuk, hogy nem esik semmi baja a férjednek, hisz mint mondtad, nem ismerlek benneteket és nem is ismerem a betegségét.

Viszont, azt tudom írni, hogy biztos hatalmas nagy szeretet képes adni egy gyerek és ha már úgy alakul, egyedül is fel lehet nevelni őket. Ne alakuljon úgy, nem ezt kívánom, de megoldható.

Túl régóta tépelődsz,,ez nagy lelki teher,,és nem vezet sehová,,illetve most már negatív irányba hangol.

Jobb lenne összeülni és hozzatok döntést ,,felszabadul a lelked.