Feladtam az életet. Hiába küzdök, próbálkozok soha nem... (beszélgetős fórum)

Nekem dobálózás nélkül is volt ilyen.

Az ember sok mindent mondd, meg gondol, amíg nem tiszta a tudata.

Főleg ha a legkisebb problémát is hatalmasnak látja.

"Saját példámból:nagyon könnyen dobálóztam én is régebben,hogy a f@sznak élek még ,de mikor majdnem meghaltam foggal körömmel ragaszkodtam a tyúkszaros életemhez."

Erről beszélek én is!

Talán igazad van,,elhamarkodottan írtam.

Pedig általában meggondolom.

Nem ítélem én sem.

Mégis kicsit "hiszek" a kimondott szó erejében. Jobb ha nem kíván magának még testi szenvedést is.

Saját példámból:nagyon könnyen dobálóztam én is régebben,hogy a f@sznak élek még ,de mikor majdnem meghaltam foggal körömmel ragaszkodtam a tyúkszaros életemhez.

Egy dolog amit kívánok ,csak az ép eszem maradjon meg.

A klinikai depresszió egy mocskos dolog , inkább a testi fájdalom mint a teljes lelki összeomlás.

Én a FI nem ítélem el ,mert van az a fájdalom,mikor inkább befejezné.

Nem tudhatjuk , milyen lelki kínokat él át ,és ez egy megváltozott állapot ,mikor az ész érvek sz@rt sem érnek.

Akármennyire is rossz neked,,azt hiszem nem láttál még elég kínt.

Különben ezt nem írtad volna le.Még akkor sem ha a legnagyobb sz.rban vagy.

Eszemben sincs haragudni rá, hiszen mindenki maga érzi a saját baját, nyügjét, kínját.

Csak azt szerettem volna ezzel mondani, hogy nem kell siettetni a dolgot.

Eljön az majd magától is.

Találjon inkább valamit, ami jobb irányba tereli a gondolatait.

Ha fiatal azért, ha nem annyira, akkor meg azért.

Részvétem a férjed miatt. A veszteség mindig fájdalmas.

Azt azért halkan megjegyzem, az, hogy a FI él-e vagy hal, vagy kívánja a halált, semmilyen befolyással nincs a férjed korai halálára. Sőt, az sem, ha haragszol a FI-re.

Nálam most kicsit kicsaptad a biztosítékot.

Nem tudom hogy hány éves vagy.

De mindegy is, az életben semmi nem biztos, csak az hogy egyszer meghalunk.

Mi a fenének kell utána àcsingózni, úgyis eljön.

7 hónapja temettem el a férjemet, még biztosan élt volna szívesen, hiszen 68 éves volt.

A 8-ik unokát vártuk.

Előtte nap még àlmomban nem jutott volna az eszembe, hogy másnap örökre elmegy.

Nyisd ki a szemed ne siess, igaz hogy nem normàlis ez a világ, de azért nem kéne siettetni azt, ami egyszer úgyis eljön.

Könnyen beszélsz, mert nem történhet meg.

Tudom, mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de abban is biztos vagyok, hogy eltúlzod.

Nem volt szándékomban vigasztalni a kiírót és nem szokásom a mások által olyan nagyra tartott Coelhot és Müllert idézgetni.

Talán a kiíróhoz kéne hozzászólnod és nem mások bejegyzéseit véleményét bírálgatni.

Mivel a halált nem lehet elkerülni, elfutni előle, kicselezni, így akár amíg itt vagy és ha már úgyis annál a pontnál tartasz, hogy eleged van,akkor akár stratégiát is válthatnál. Sokszor a dolgok azért nem sikerülnek, mert az ember nagyon próbálja, nagyon akarja és ezzel ellentétes hatást ér el. Szóval ma döntsd el, hogy nem próbálkozol tovább. Tedd azt, hogy nem teszel semmit, csak nyitottan várakozz, hogy mit hoz az élet és ha olyan, ami tetszene, akkor ragadd meg.

Mivel úgyis anonim vagy, azért írhatnál 1-2 példát, hogy mit akartál, mit tettél és mivel lett rosszabb.

Ezen őszintén jót mosolyogtam, hiszen én is kaptam pofonokat és még csúnya is vagyok.

És sose adtam fel, mert körbenézek és làtok sokkal szerencsétlenebb és csúnyàbb embereket. És megesik a szívem rajtuk és elszégyellem magam, hogy én sajnàlom magam?

Ha te fel akarod adni, mert nem vagy képes a problémáidat megoldani, akkor nem vagy normális. Fordulj orvoshoz!"

Igen vígasztaló mondatok! Nem akarnál valami Coelho vagy Müller idézetet is idetenni okosságból?

Akkor "megyek a falnak" amikor arra hivatkoznak, hogydehát a másiknak milyen sz@r. Kit érdekel, mindenkinek a saját baja a legnagyobb.

Orvos esetében, gondolom, pszichológust értettél. Tudod mi módon és mennyi idő alatt jutsz pszicho-hoz? Vagy lehetetlen, vagy hónapok múlva. A fizetőst felejtsük most el

Egyetértek!

Kedves FI!

Minden rossznak vége lesz egyszer. Fel a fejjel!

Amikor elborítanak a dolgok,,nem látsz reálisan.

Igaz könnyű a partszélről beszélni.

Mégis ülj le magaddal ,papír toll..írd le mi van ,,mi az amiben tudsz egyedül változtatni ,,mi az amihez segítség kellene,,ha van kitől,,és mi az amit el Kell engedni .Gyomláld ki a fejed is .

Ha csak 1 ember is van aki fontos,,ne add fel.De te magad is fontos vagy🙂

Hidd el, van ettől még rosszabb. Vannak, akiknek sz.gépük, telefonjuk, internetük sincs és még nyomorultabbul élnek. Mégsem adják fel az életüket.

Ahhoz, hogy az ember maga ellen forduljon el kell vessze az eszét. Az élet élni akar.

Ha te fel akarod adni, mert nem vagy képes a problémáidat megoldani, akkor nem vagy normális. Fordulj orvoshoz!