Ez vajon már függőség? Mit lehet tenni? (beszélgetős fórum)
Vannak problemak, melyeket az ember barki elott nem vallal be; es az itt mindegy, hogy eppen a leendo sogornorol van-e szo...
A tarsammal megbeszelnem, azonkivul senki massal!
Nem kritizalni, mennydorogni, hanem segiteni tenylegesen, amennyiben elfogadja.
Te hagynád a családodat süllyedni? Jobban esne nézni, ahogy tönkremennek? A te dolgod. Nekem nem ez a véleményem.
Én azt tenném a helyedben,h leülnék a bátyámmal,és elmondanám neki(elnézést kérve előzőleg azért,ha ő ezt már mind tudja),hogy a gyógyszerfüggőség veszélyes,és káros hatással lehet a magzatra.Keresnék neki pár konkrét cikket a neten,ami erről szól.
Ennyit mondanék,és nem többet.
Az már a bátyád dolga,h felismeri-e a jeleket a barátnőjén,és hogy mit kezd vele.
Akkor kezdenék el neki konkrétan a barátnőjéről beszélni,ha már neked is a terhedre van,vagyis kárt okoz a gyógyszerezésével.
Ha azt az álláspontot képviselted, amit a 45. hozzászólásban is leírtál, akkor teljesen mindegy, hogy hogyan csomagoltad, mert a lényege, hogy elbagatelizáltad az ő problémáját.
Azt pedig te írtad, hogy tagadott a bányádelőtt, mikor a te javaslatodra számonkérte.
a nyito kerdesre visszaterve, ha ketszer lattad benyugtatozva, az meg nem fuggoseg :) de nem szerencses, hogy gyogyszerrel probalkozik, amikor nagy valoszinuseggel nem kellene. bar akkor az emberek jelentos szazalekat fuggonek lehetne nevezni :) ha a tesod most odafigyel ra, es meg tudjak beszelni, mi a gond, es elfogadja a tanacsot, hogy ne kapkodjon tablettakat, akkor nem lesz fuggo
Nem mindenki éli meg egyformán a problémákat. Ami neked nem az, attól neki még jelenthet nagy gondot, hiszen, mint írtad van sansza a családi halmozódás miatt a depresszióra. A másik nem tudhatod mindent elmondott-e, lehet csupán a jéghegy csúcsát látod.
Az biztos én a helyében a büdös életben nem osztanám meg a gondolataimat veled, hiszen árulkodtál rá. Nekem is van fiú testvérem, eszembe nem jutott volna bármit is mondani a feleségére, pedig lett volna mit. Megoldotta magától is, mert átlátta a helyzetet anélkül is, hogy én kavarjam a cart.
Ennél többet nem tehetsz érte, maximum ha már beszéltél úgyis a testvéreddel, beszélj vele még egyszer, hogy próbáljon ő segíteni a kedvesének, próbálja kipuhatolni mi az ami bántja, mitől kell neki gyógyszerhez nyúlni?
szerintem ha nem kedveled, akkor ne artsd bele magad, mert csak neked lesz teher. akkor eleg, ha a tesodnak szolsz, hogy valami gond van, figyeljen oda. nem kell mindenki problemajat magunkra vennunk, mert ez is olyan, amit elsosorban a parjanak kellene eszrevennie es segitenie :)
A hozzáállásom valóban hasonló,de azért nem ilyen érzéketlen és bunkó.Nem tagadta előttem,hiszen beismerte.Beszélgettem vele erről,nem leoltottam,még ha ezt most az előzmények ismeretében nehéz is elhinni :) A hozzáállásom pedig igazából az,hogy nincs az a probléma,amire csak ez lenne a megoldás.Na jó,lenne,amire azt mondanám,hogy na jó,hát megértem,de az nem ez a helyzet. Elfogadom,hogy vannak emberek,akik nem elég erősek,hogy apró dolgokon is át tudjanak lendülni,de Én ezért nem is bántottam Őt. :)
azert lehetne benned egy kicsivel tobb emberseg es beleerzo kepesseg :) mert az rendes toled, hogy segiteni szeretnel, de mintha ugy allnal hozza, hogy egy buta csaj, aki hulyesegek miatt szetgyogyszerezi magat, es milyen ostoba. azzal, hogy tagadja meg elotted (aki tudja) es a parja elott is a dolgot, azt mutatja, hogy szegyelli es nem tud megbirkozni ezzel. nem mindenki eros, az is lehet, hogy a csaladi pelda miatt gondolja azt, hogy a gondjaira a gyogyszer lehet a megoldas. ha ugy viselkedsz vele, mint egy gonosz mostoha a gyerekevel, akkor o is gyerekesen reagal, tagad, hazudik es rejteget. ha leszallnal a magas lorol es elfogadnad, hogy vannak, akik szamodra kicsinek tuno problemaval se tudnak megbirkozni, vagy azt hiszik, majd a gyogyszer segit, akkor baratkent tudnal neki segiteni :) neha az is sokat szamit, ha meghallgatjuk a masikat, vagy nehany kozos programmal eltereljuk a figyelmet a problemakrol, utana talan konnyebben, tisztabban megbirkozik veluk
Beszélgettünk a gondjairól is,mindent elmondott,meg tudok is ezekről,hiszen mint már írtam,túlzottan is közel élünk egymáshoz.Ezek a problémák úgy gondolom,amik vannak neki (és itt megint jön az,h nem részletezek inkább már semmit :) ) nincsenek olyan nagy horderejűek,amik elől csak a gyógyszerbe lehetne menekülni.Sőt,igazából szerintem nincs is az a probléma,amire a gyógyszerek megoldást jelentenének.Számos problémám volt és van az életben,némelyik olyan,hogy sose kívánnám másnak,mégsem éreztem még azt,hogy gyógyszerekbe,esetleg italba,kábítószerbe kellene menekülnöm. Ezzel nem megoldjuk a gondokat,hanem csak tetézzük.
ha tenyleg segiteni akarsz neki, probald kideriteni, hogy mi a problemaja. az hogy 'stresszes eletet el', azt jelenti, hogy valamivel nem tud megbirkozni, nem tudja feldolgozni, es nincs kihez fordulnia, azert nyult gyogyszerhez. biztosan nem rossz szandekkal, de a legrosszabbat tetted, amit csak lehet, fejmosas, kioktatas, bearulas a parjanak, szamonkeres, ellenorzes. ahelyett, hogy beszeltetted volna a gondjairol es azoknak lehetseges megoldasarol. baratkent :) attol, mert butacska, meg ugyanugy megvannak a problemai es ugyanolyan erzo leny, elveszett is lehet
Hm.. hát igen,azt már eldöntöttem,hogy amíg Ők nem kevernek a képbe,hagyom az egészet.Amit tudtam,megtettem,innentől valóban csak Ő tud változtatni a helyzeten.Ha akar...
Fuggoseget barmi okozhat, legyen az kave, edesseg vagy eppen sult krumpli, sutemeny, energiaital...
Onmagatol nem tudod megmenteni...
Köszönöm,hogy ezt bemásoltad és a hozzászólást is. A függőséget ezért kérdeztem,mert nem tudom mikortól lehet annak venni.Erőltetni semmiképpen nem állt szándékomban semmit.Eddig csak elbeszélgettem vele és elmondtam az őszinte véleményemet.Sajnos ott a rossz példa is,meg egyéb dolgok is,amik miatt tartok ettől az egésztől,de az előzményeket tekintve,ezt már inkább nem bocsátom közszemlére :)
A válaszomnak az a fele már nem Neked volt címezve,ha jól emlékszem,némileg el is különítettem.Ha mégis magadra vetted,elnézést érte.
Az én indulataimat ugyan nem korbácsoltad fel, és nem tudom, minek fikkancskodsz felém is, én egy szót nem írtam a stílusodról, és kb. ugyanazt írtam, mint Boyocka, csak rövidebben.
B. csak egy valamiben írt szerintem túlzást, a "bekattanás" nem túl valószínű egy nyugtatózó lánynál, aki vagy függő, vagy nem.
Ha egy személy gyógyszert (vagy vegyi anyagot) nem orvosi célból, hanem bizonyos, a gyógyszer által kiváltott érzéki élmények előidézésére használ, akkor az illetőt gyógyszerfüggőségben szenvedőnek nevezzük. A gyógyszer jellegétől függően ezek az érzéki jelenségek, élmények az álmosságtól az izgatottságig, a boldogságérzettől a hatalmi hóbortig, hamis erőtudatig terjednek.
A gyógyszerfüggőség tünetei
Folyamatos rossz étvágy, súlyvesztés.
Külső megjelenésbeli változások, pl. véraláfutásos szemek, egybemosódó beszéd, bizonytalan mozgás.
Viselkedésbeli változások, pl. hirtelen hangulatingadozások, az otthon hosszú időszakokra történő elhagyása, rejtélyes vágy az egyedüllétre, a barátok/családtagok kerülése.
Gyenge iskolai/munkahelyi teljesítmény, pl. romló osztályzatok, gyenge koncentráció, a tanulmányi érdeklődés elvesztése, közömbössé válás a hobbik és a munka iránt.
Szokatlan szagok az illető személy ruhájából.
Gyanús tabletták/kapszulák, melyek az illető hálószobájában ill. holmijai között találhatók.
Ragasztóstubusok, hígítók, műanyag zacskók és receptköteles gyógyszerek tárolóhelyükről/otthoni gyógyszeresdobozból való eltűnése.
Ez a hivatalos megnevezése egy gyógyszerfüggőnek. Az ha a tesód barátnője néha néha bevesz egy gyógyszert ami letompítja még nem nevezném függőségnek. Baj mindenképp lehet belőle, ha a családjában található függő a hajlam örökölhető - és a rossz példa is gondolom előtte lebeg.
Te semmilyen formációban nem tehetsz más egyebet mint elmondod a véleményed és felajánlod a segítséged. Amit vagy elfogad vagy nem.
De semmiképp sem szabad erőszakosan ráerőltetned magad, akármennyire is gondolod jó szándéknak. Van egy párja akinek elméletben jóban rosszban mellette kell hogy legyen és segítséget nyújtson fizikailag mentálisan. Csak is ő saját maga tehet bármit is önmagáért.DE és ez a legfőbb szó ha NEM AKAR/KÉR belőled nem tehetsz semmit.
Köszönöm a választ! Ezzel már többet tudok kezdeni :) Megjegyezném hozzá,Én tényleg azt hittem,hogy belátja és megérti,hiszen Ő ezt el is mondta nekem,hogy mekkora hülye volt és hogy igazam van és hogy ezen változtatnia kell.De úgy tűnik nem elég erős hozzá mégsem,és itt jön képbe a tagadás.
A fuggosegrol tudok nyilatkozni.
Amikor valaki belatja, hogy ez nem jo, ezen valtoztatni kell, akar, mindent meg is tesz, akkor sikerul - termeszetesen ha kell, akkor orvos segitseget is kerni, elfogadni, stb.
Aztan csak vegig kell csinalni.
Ehhez viszont elengedhetetlen az egyen fel- es beismerese. Enelkul nem megy.
Még egy megjegyzés,hátha nem utáltok majd annyira :D : nemcsak egóm van,hanem öniróniám és önkritikám is
Hatalmas nagy KÖSZÖNÖM ezért a hozzászólásért! Jó látni,hogy azért valakinek átjött az,hogy miért is nyitottam fórumot! Mielőtt ehhez hozzászólnék,muszáj lereagálnom a hatalmas egómat megjegyző írást is.Nem tudom mely személyes névmások vannak még jelen az eddigi mondataimban,de mindet nagy betűvel írom,nem csak az Én-t! Különben ezt a megjegyzést már vártam is :D És igen,tisztában vagyok a stílusommal,de bármilyen hihetetlen,nem vagyok egy utálatos elviselhetetlen banya :D Ha valaki ismerne,tudná.Mondjuk vagy szeretnek,vagy utálnak,köztes állapot általában nincs :D És igen,tökéletesen átlátod a helyzetet,így,ilyen körülmények között elég nehéz nem belefolyni mások életébe.Ezt próbáltam elmagyarázni,sikertelenül.Lehet itt jön képbe a stílusom :)
Kicsit eltértünk a tárgytól nem?? Tök mindegy milyen stílusa van a fórumindítónak, nem nekünk kell vele együtt élnünk. Azt kérdezte mit tehet... Miután már lehordtuk mindennek a nyers stílusát tekintve, amit be is látott, megértett, és azóta visszavett a dologból, lassan elkezdhetnénk neki segíteni is nem? Tudom nem leszek népszerű ezzel a kommentemmel de, mindegy, hogy ki milyen ember, segítséget kért, és tapasztalatokat...
Mi érveltünk neki, hogy a hozzá állásán kell változtatni, meg a szarkazmusán, amit szerintem kellően belátott, ezek után kár tovább rágni mint rágót, ezt a dolgot. Jogos, hogy mindenki arra utalt mennyire nyers a stílusa, és a modora. És szerintem korrekt, hogy nem felháborodva, és idétlenül reagálta le a negatív kritikánkat, hanem megértette.
Majd nyithatunk egy fórumot, a ki milyen nyers, és min kéne változtatnia címmel:)) De a kérdése az volt, hogyan oldja meg a gondot... Az én verzióm még mindig az, hogy hagyni kell hogy a testvére, és a párja egymás közt oldják meg. Bár megmondom őszintén én is voltam kint Angliába egy ideig, és bizony tényleg nagyon nehéz 10-12 embernek úgy együtt élnie, hogy ne másszanak bele egymás magánéletébe. Itthon egészen más, mert általában mi választjuk meg azokat akikkel együtt élünk, de kint nincs sok választásod. Akár milyen arcok közé is kerülsz be nem mindig te döntöd el, hogy kik legyen... Persze van választás, de az sem biztos, hogy jobb... Meg aztán kint teljesen más lesz az ember... Egyszerre akar lázadni, és egyszerre érzi magát elnyomva...Nem könnyű, és megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz, ezt itthonról megítélni. És, ha a fórumindító nem mint testvér, és sógornő nézi a dolgokat, hanem kívülálló, akkor bizony a többi lakótárs sem érezheti magát túl pozitívan a helyzetben, főleg, ha egy begyogyózott nőcivel kell együtt élni, mert ha az ilyen egyszer bekattan kitudja, mit tesz... ezért kéne a kedves bátyusnak minél előbb rendezni a dolgokat, és ha nem megy, akkor bizony a saját, és mások biztonsága, és együtt élhetősége érdekében elgondolkodni azon, hogy biztos ilyen fantasztikusan képzeli e el a jövőjét.
Nem csupán a testvéred barátnőjét ítélted meg, a családját is.
Hatalmas az egod, mindenhol nagybetűvel emeled ki magadat.
Pl."Az ítélkezések nem az Én oldalamról "
Mielőtt megjegyeznék,az embert helyett ember-t szerettem volna írni :D
Száz szónak is egy a vége... mint ahogyan ez látszik is,a fórumtéma eléggé elhúzott egy másik irányba,mint amit szerettem volna,így nem látom tovább értelmét ide írogatnom.Lehet nem is kellett volna,hiszen minden előzmény ismeretének hiányában nehéz egy helyzetet leírni,és utána természetesen idegeneknek véleményt nyilvánítani is.Ha valakit megbántottam,elnézést kérek érte,de a véleményemet a továbbiakban is tartom.Nem azért ide írtam,mert nincs jobb szórakozásom más életének a kiteregetésénél.Szimplán a "nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" elvét követtem (zárójelben megjegyezném nevek nélkül,ismeretlen szereplőkkel) annak reményben,valaki tud használható tanácsot adni.Annak,aki ezt megtette,meg is köszönöm!
A "rossz véleményem" maximum abban mutatkozik,hogy azt írtam,nem egy IQ-harcos az illető,amit elfogadok,hogy nyers,főleg így,hogy az itteni emberek nem ismernek.Nem tudom hol láttál engem ítélkezni a hozzászólásaimban.Az ítélkezések nem az Én oldalamról jöttek.A stílusom meg ilyen,aki szeret,így szeret,sőt,van aki pont ezért.Az őszinte,nyers modorú embereket sokan nem szeretik,de Én örülök annak,hogy ilyen vagyok.Rengeteg kétszínű,képmutató,álszent emberrel találkoztam már életem során,nem hiszem,hogy ez a normális,és hogy ez lenne a követendő példa.Számomra sokkal inkább tisztelhető egy bár bunkó,de őszinte embert,mint egy olyan,aki azt mondja a szemembe,amit hallani szeretnék,de a hátam mögött egészen mást mond.
Igen... nem artana minel kevesebb rossz velemenyt mondani masokrol...
az iteletalkotas kemeny dolog...
Azt mondjak, egy ember jelleme abbol (is) kitunik, mit mond masokrol...
A stiluson nem artana csiszolni.
Köszönöm az őszinte de normális véleményt. Természetesen tisztában vagyok vele,hogy csak jelölt,de mivel Én így emlegetem mindenkinek,így ez itt leírva is természetes volt. Valahol el is fogadom ezt a véleményt,és teljesen jogos is és igyekszem megfogadni. Csak nehéz úgy nem belefolyni ilyen dolgokba,hogy egymás szájában élünk és jó párszor már alapból érint minket is az,ami velük történik.
Beszélgettem vele,amivel nem mentem semmire,hiába sorakoztattam ész érveket amellett,hogy az,amit csinál: hülyeség.És igen,elmondtam a testvéremnek (aki szintén észrevette,tehát igazából mindegy is volt,hogy tőlem is hallotta-e)
Amúgy látom eléggé felkorbácsoltam a hangulatot a témámmal,ami részben valóban az Én hibám,így ismeretlenül nyilván csak a nyers modorom jön le,és talán túl nyílt is voltam. Lehet,hogy ez így hihetetlen,de nagyon félregondoljátok a szándékom.
Ha az én pasim ilyen tutyimutyi lenne, hogy a húgától, vagy nővérétől kéne segítséget kérnem, lehet én is nyugtatóznám magam:)) Nah félre téve a viccet... A legtöbb amit tehetsz, hogy a testvéredre bízod, és a sógornődre... Bár, ha nem házasok akkor max csak sógornő jelölt, ha ismered a családfa tendenciát. Ezt együtt kell megoldaniuk... Oda adja neked a gyógyszereket... Én biztos kiröhögném a sógornőmet, ha nekem elkezdene parancsolgatni, meg tanácsokat osztogatni... Vannak dolgok, amik szigorúan két emberre tartoznak. Tanácsot, tippeket, és egy segítő kezet, "HA" elfogadják lehet nyújtani, de belemászni mint mondtam semmiképpen sem tanácsos... Ebből, csak és kizárólag te jöhetsz kis rosszul... Ha külföldön éltek, ott még érzékenyebb a téma, mert egymásra vagytok utalva, és nem kéne egymás ellen uszítanotok egymást... A testvéred legyen FÉRFI, aki oda áll az asszony elé, megbeszélik a dolgokat, segít neki, átrágják a lelki nehézségeket, NÉLKÜLED. Összhangba, mint egy pár. Akár veszekedésbe is torkollhat, de így megy ez, ha két ember súrlódik... És bizony ki így ki úgy vétkezhet... Egyébként azért, mert a sógornő hátterében sok gyógyszerfüggő áll, nem feltétlenül lesz ő is az... Ódákat zenghetnék a nem éppen fedhetetlen családi idillemről, de mindenki a maga sorsának a kovácsa, és nem feltétlenül kell olyan életet élnünk mint elődeink. Ezért egy dolgot tehetsz, hagyod, hogy ők ezt lerendezzék, és megoldják a gondjaikat... Mindegy ki milyen IQ fighter... A testvéred választotta a hölgyet, nem te. Légy türelmes, és adj időt nekik, hogy maguk oldják meg a problémáikat. Nem állhatsz mögöttük a nap 24 órájában, és nem irányíthatod az életüket.
További ajánlott fórumok: