Extrasystoléval együttélők klubja (beszélgetős fórum)

Tegnap olvasgattam az extrákrol újra és azt irja akinek egy percen belül több van az mar kóros vagy rossz.. Hát nem tudom nekem volt ilyen mostanság sok, par napja egész nap extra,de akinek pl több ezer van egy nap, annak jó hogy minden x. Perc után extra van, nem?

Ez is érdekes, ha megneznenek most holteren most lehet nekem is lenne több száz vagy ezer? Azt azért nem hinném, most épp feszkos napjaim vannak, de ha egy nyugodtabb pillanatokban néznének akkor tuti alig lenne tehát egy napos holter az semmi... Legalább 5 napos kellene minimum..

Illetve azt olvastam akinek pitvari extra van sok abbol lehet a pitvarfibrilláció, akinek meg kamrai az veszélyesebb? Azt irja hogy az veszélyesebb.. Márpedig nekem pl most az van több. Vagyis az volt.

Azért nálad az IR is okoz ám pánikos tüneteket. Nincs mellé pajzsmirigy problémád? Mert ezek mindig együtt járnak ketten és hozzák magukkal a harmadik jó barátot a pánikot. Én Hashimotos vagyok, 10 éve, de emellett sovány, amit meg a reflux diétámnak is köszönhetek, illetve annak, h tavaly ősszel annyira előjött a refluxom, h ledobtam az átlagos testsúlyomból egy 10est.

Amúgy én egyszer készültem pszichiáterhez, de épp nem rendelt, az asszisztensével elkezdtünk beszélgetni és amikor rájött, h autoimmun pajzsmirigy beteg vagyok, mondta, h húzzak el gyorsan a pszichiátriáról és egy jó endokrinológust keressek.

Nem akarod tudni sztem. :D Amúgy a facebookon van, de én is sokszor elgondolkoztam már, hogy kilépek.. vmi 10ezer tag van, de tele van ilyen flúgosakkal már bocsánat, de itt mi értelmes emberek vagyunk, ott meg olyan posztokat raknak ki, van aki állandóan a hasháját fotózgatja, h ott vmi púp van (csak senki nem látja mit kell nézni), aztán voltak olyanok akik ott hisztériáztak, h hívjanak e mentőt 85-ös pulzusra, tele van ilyen tájékozatlan rossz hipochonderekkel, tényleg sokszor marha idegesítő ami ott megy.

Egy dolog ha vkinek vannak pszichés betegségei, az nem szégyen és ugyanolyan betegség, mint a többi, de azokat akik más ember agyára mennek és leterhelik az egészségügyet feleslegesen, mert annyi esze nincs, h felmenjen a google-re, hogy a pulzus mettől meddig normális, meg akinek már attól is rákja van, h meggörbült a hajszála, na ne.

Néha nagyon eltudnék ott küldeni pár embert vmerre, de akkor az van, h nem vagy együttérző a támogató csoportban.

Elvétve akadnak ott azért normális emberek is.

Ti hogy vagytok? Nekem pár Napja nagyon sok extra van egész nap kb.. De van is stressz, meló stb magán élet... Durva sajnos.

Probalok változtatni de nem megy egyik napról a másikra. Akár új munka stb

A hízásról: én is olvastam róla ilyen véleményeket, jól be is paráztam, mert nálam a hízás együtt jár az IR felerősödésével, úgyhogy a gyógyszer elkezdesével egyidőben elővettem a régi, jól bevált IR étrendem, és azóta is tartom. Egyelőre 1.5 kg mínuszban vagyok, ami a közérzetemre is jó hatással van.

Ja, és nekem a testképem is javult az antidepivel. A legrosszabb időszakban sem voltam kimondottan túlsúlyos, de azért volt felesleg bőven és hiába adtam le anno még a szülésem előtt, nem tudtam magam úgy látni, hogy na, jól nézek ki. Az elmúlt években ez csak romlott, főleg, hogy túlvagyok egy kőkemény váláson, ami során nem igazán tudott nőni az önbecsülésem.

Idén nyáron ez idáig fajult, hogy strandra nem is mentem :/

Az elmúlt 1-2 hétben - látva a sikeres súlytartást - kezdtem tetszeni magamnak :D

Sajnos (vagy szerencsére?) a mai antidepresszánsok már más működési elven alapulnak. Nekem apum szedett anno, ő is kb 20 éve, és nála sem voltak ráállási tünetek, őt viszont szedálta, rémes időszak volt. A mai antidepik nem szedálnak, nem is addiktívak (vagyis nem kell emelni az adagot, hogy hassanak), viszont a szervezetet fokozatosan kell ráállítani és ilyen fokozatossággal kell elhagyni is.

Én egy hétig negyedet, aztán egy hétig felet szedtem, harmadik héttől egyet és azóta is. Az első hét sima volt, még meg is fordult a fejemben, hogy ha ez csak ennyi, akkor király. Kicsit szédültem, de nem volt vészes. A 8. napon kezdődött a nehéz része, mikor emeltem az adagot: extrák, de nagyon kemények, végtag-zsibbadás, ájulásos tünetek, fülzúgás, pánik... Kb. a negyedik héttől mérséklődtek, mostanra pedig konkrétan semmi. Néha jön egy-egy zsibbadás, de teljesen viselhető, főleg, hogy most már tudom, mi ez és hogy zajlik. Hétfőn megyek megint a dokihoz, megkérdezem azért, hogy ezek a mellékhatások meddig normálisak, de teljesen viselhető.

Autóvezetésben, munkában nem befolyásolt negatívan, sőt, sokkal motiváltabbnak érzem magam. Épp a héten zártam egy sikeres projektet, előadást is tartottam, és semmi korábbi szivbedobogásos tünet nem volt (a zsibbadás jelent meg aznap reggel, de letudtam fél perc alatt). Álmosság volt az elején, illetve brutál fejfájás a második héten három napig, amit semmilyen gyógyszer nem oldott.

Szóval kemény az eleje, de én úgy érzem, nekem megérte. Most jól vagyok.

Milyen mellekhatasai vannak az antidepresszánsnak?

Mert amikor anno húsz éve szedtem elég jól viseltem...

Sziasztok én is sajnos magas vérnyomással kamraiextrasytoléval küzdők már 3 hónapja voltam kardiológiai vizsgálaton onnan elküldtek szívkatéterezésre hála istennek ott nem találtak semmit.

Nem sokára fogok menni elektrofizologia vizsgálatára.

De sajnos nagyon rossz a közérzetem

A vérnyomásom is ingadozik pedig gyógyszert is szedek.

Van valakinek ilyen problémája mit nekem.

Citalopram a gyógyszer neve.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz az eleje, de mivel az orvos fokozottan felhívta a figyelmem erre, agyban nagyon határozottan kiálltam a "semmi baj, ez csak a gyógyszer" álláspont mellett. Persze, ez most idillinek hangzik, de nem volt ilyen egyszerű. Ráadásul benne van a pakliban, hogy nem is jó neked az adott gyógyszer, ezért pár hét után a tünetek sem múlnak, sőt. Szóval ezt dupla rizikónak éltem meg.

Én sem javasolnám antidepresszáns szedését senkinek csak úgy. Viszont ha tarthatatlan, ha megkeseríti az életet az adott állapot, akkor szerintem érdemes fontolóra venni. Én bízom a dokimban, ez is elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonsággal belevágtam. Több tényezőt kell tehát mérlegelni, mert nem játék ezt elkezdeni, ugyanakkor óriási a lehetőség a gyógyulásra, ha az ember tényleg rászánja magát és jó orvosi kezekben van.

Én is elég rég tudom, hogy pszichés eredetű, csak nálam ez betegségbe fordult és rettegésbe. A kóros ingerület-átvitel olyan fiziológiai betegség, mint egy gyulladás, azt "elengedéssel" nem tudtam volna kezelni, ehhez gyógyszer kell (mint egy antibiotikum). Nekem egyébként ennek az idegi állapotnak a szívemen kívül egyéb tünetei is voltak, amit senkivel nem is mertem megosztani, mert komolyan attól féltem, hogy ez már valami elmebaj.

Az orvos szerint pszichoterápiaval és stresszoldó módszerek elsajátításával hosszú távon a gyógyszer elhagyható, de csak orvosi felügyelet mellett és ez is hosszú időt és sok munkát igényel.

Tisztában vagyok az antidepresszánsok negatív hatásával is, de ha belegondolok, hogy hogy éltem az elmúlt években, rádöbbenek, hogy milyen óriási szerencse, hogy van választási lehetőség.

Azzal tisztában vagyok, hogy nekem is pszichés háttere van. Sztem a refluxomnak is. És Bluemoonnak is pszichés, mert kívülről nézve még jobban is látja az ember.

Meg amúgy is mi lenne, hiszen a kardiológiai leletek mindig negatívak.

Mondjuk nekem nem, mert nekem vannak iszkémiás eltérések EKG-n, de ezt nem tudják mitől van, valszleg a stressz nálam néha olyan fokú, főleg orvosi vizsgálaton, h a koszorúerek átmeneti összehúzódását okozza. Ilyenkor a pulzusom is durvább, nyári EKG-men 117 volt. Azért örülök, hogy az orvosom meglátta a lényeget, h ennek nem szervi háttere van, mert így nem nyomtak tele gyógyszerrel és megmenekültem az érfestéses katéterezéstől, amivel a háziorvosom riogatott.. A kardiológus szerint eleve nem is tartozom a rizikófaktorba és ha érszűkületem lenne, akkor nem tudnék 40-50 kilómétereket kerékpározni hetente többször.

Engem amúgy a sport kikapcsol, kész idegbe vagyok, ha nem tudok menni tekerni, mert nincs időm pár napig.

Egyébként az tök jó, h az antidepi használ neked, de remélhetőleg hosszútávon is hatni fog. Szoktam olvasgatni egy ilyen "pánikos" csoportot is és sokan panaszkodnak, h egy idő után nem használ a gyógyszer, meg valakik híznak is tőle.

Nézd, azzal meg a nyugtatókra szoksz rá, és biztos, hogy segíteni fog, de ahhoz is hozzá lehet szokni, mindig emelgetni kell az adagot, majd azon kapod magad, h már egy elefántnak való adag kell, hogy hasson.

El kéne engednünk ezt a szorongást talán és akkor eleve az extra se biztos, h előjönne, vagy ha jön is, nem kéne félni tőle, de aláírom, h nem lehet, mert nekem is lepereg az életem. Főleg a sorozatosnál.

Nem lehet, hogy neked is inkább maga a reflux okozza? A kardiológusom azt mondta, h ezt maga a betegség okozza, ilyen fiziológiás mechanizmussal vagy mi. 😄

Én nem PPI-t szedek, hanem Quamatelt, az H2 receptor gátló, de lehet, h ez is csökkenti a magnéziumot, mondjuk én nem szedem állandóan, mert hamat megszokja a szervezetem, időnként szünet kell, nyáron kb 2 hónapig nem szedtem és elvoltam, most 3 nap szünet után szétmart a sav, de nemhiába ősz van, ez a gyomorbajos évszak.

Nekem a béta blokkolót doki úgy írta fel, hogy csak akkor vegyek be egyet-egyet, ha extrázok, amúgy ne, pedig a nyugalmi pulzusom 90-110 között mozgott.

A Holter eredményem tegnap kaptam kézhez: egyetlen extrát rögzített (SVES), azt éreztem is. Azt hittem, tele vagyok rejtett extrákkal, de nem, amit érzek, annyi van. Ez jó hír. ST eltérés, szívritmuszavar nincs.

Közben elindultam egy másik úton: felkerestem egy pszichiátert, mert a szívem miatti szorongásom konkrétan elviselhetetlenné vált. Voltak könnyebb időszakok, de hogy állandó rettegésben éltem, számomra durván életminőség-romboló volt. Úgyhogy én ezúttal elfogadtam a gyógyszert. Eleinte rettenetes volt, hogy "dilibogyót" szedek, és mire hozzászokott a szervezetem, nem túlzás, hogy a kínok kínját éltem át, mert durván felerősödtek a tüneteim. Olyan extráim voltak, hogy egy hónap alatt többször éreztem halálfélelmet, mint az elmúlt négy évben összesen. Na, de az ötödik hét után kisütött a Nap. Olyan dolgokat merek megcsinálni, amit eddig a szívem miatt nem mertem. Ugrálóváraztam a gyerekeimmel, szaladgáltam velük és négy év óta először kacagtam. Én, aki négy éve napról napra jobban rettegtem.

De ami a legmegdöbbentőbb: ahogy a Holter eredményem is mutatja, nincs extrám, vagy ha van, nem pánikolok.

Egyszóval: végre élek.

Vállalom, hogy nekem ez csak gyógyszerrel sikerült, de ez az állapot nekem mindent megér. Orvosi felügyelet mellett pedig - remélem - veszélytelen.

Nálam tehát beigazolódott, hogy nem szív- hanem agybajom van :) A dokim nagyon jól szemléltette, hogy mi történik velem, az idegsejtek közötti ingerület-átvitel olyan érzékennyé vált nálam, hogy már irreális veszélyhelyzeteket detektált, ez pedig a szívritmusra is hatással van/volt.

A pulzusom nyugalmi helyzetben 55-60, a mellkasom végre nem akar kiszakadni, az ingerküszöböm egyre magasabb (nehezebb fel idegesíteni) stb.

Kifejezetten élvezem ezt az állapotot, s még ha csak pár hétre "kaptam vissza" az életem, nekem már akkor is megérte.