Elveszve Svédországban (beszélgetős fórum)

Szia!

Egy év elteltével én sem éreztem magam elveszettnek.Talán még most sem,csak le akartam írni valahova amik a fejemben vannak.Nem siránkozni akarok,mert úgy érzem,hogy az álmomat élem.Egy pici darab hiányzik csak a kirakóból ;) Talán épp mások veszítettek el engem.

Az elejèn én is az északi részre szerettem volna költözni,de már szinte biztos,hogy itt maradunk Skånéban.

A párom is az egészségügyben dolgozik.

Nagyon jó még a gondolata is annak,hogy vannak barátaid közel hozzád.Hiába nem tudtok találkozni sűrűn,de tudod,hogy ott vannak és ha kell át tudtok ugatni egymáshoz vagy csak telefonon megbeszélhetitek milyen volt a napotok.Milyen volt a meló a svédek közt,milyen volt a süli vagy hogy épp milyen papír kell ehhez vagy ahhoz a hatósághoz stb.

Szia! Én csak egy éve élek Svédországban. Mondhatom, hogy az ország másik végén (Lappföld). Én is egyedül vagyok, család, barátok otthon maradtak. Szerencsére sokat dolgozom így nagyon nincs időm hiányolni őket. Főleg a fiam hiányzik, de ő nem akar még jönni. Most elsős gimiben.

Barátaim vannak itt, 2 magyar srác, de ők kb. 25 km-re laknak tőlem. Elég nehéz összeegyeztetni, hogy mikor tudunk találkozni, mert én hétvégén is dolgozom (egészségügy).

Még mindig küzdök a nyelvvel (swedexes B2-es nyelvvizsgám van), de egyre jobban megy. :) Egyenlőre a családomon kívűl nem hiányzik senki és semmi. Én sem vagyok egy könnyen barátkozós típus.

Sokan már az 50-es években kijöttek ide Svédbe.Mások később,családdal esetleg barátokkal érkeztek.Vannak akik csak kis ideig maradnak,míg mások letelepednek az országban és itt folytatják az életüket.

Én már hét éve élek itt Svédország déli részén,Åhusban a párommal és a kisfiunkkal.Imádjuk.

Elszánt voltam már az elejétől kezdve.A célom a letelepedés volt.Az,hogy mint szoktam mondani,"gyökeret eresszünk" ebbe a földbe.

Ez a negyedik ország ahol megpróbáltam,így hát ezek után nem adtam magamnak lehetőséget a "visszavonulásra".Kutya nehéz egyedül törni az utat úgy,hogy közben pl. a párom családja sokáig lenézett többek közt azért is,mert hátrahagyva mindent kijöttem ide.

Kevéske segítséggel ugyan,de inkább magam menni,küzdeni papírozni,lakást és munkát találni,nyelvet tanulni,elviselni minden nehézséget,de főleg azt,hogy senki sincs itt a múltadból...Ismerősök és a család mind Magyarban maradtak.Persze kihoztam a párom és a kisfiam.Mégis olyan még hét év elteltével is mintha egy lakatlan szigeten élnénk ahol mindenünk megvan,csak barátok és család nélkül.

Próbáltam kihozni ide embereket a régiek közül.Próbáltam segíteni.Azt hittem,hogy ha nekem egyedül sikerült beküzdenem magam egy ismeretlen országba akkor az én segítségemmel pár ismerősöm vagy esetleg családtagom értékeli majd,hogy szinte tálcán van nyújtva nekik a lehetőség egy jobb életre és kijönnek.Elmondtam nekik mennyit lehet itt keresni.Beszéltem nekik azokról az itteni lehetőségekről amikről én tudok.Megmutattam nekik hol élünk.Közel a természethez.Az erdőn át ott a homokos tengarpart csupán 3km re onnét ahol lakunk.Sokáig reménykedtem abban,hogy kijön valaki közüllük,de az idő eltelt.Nem akarom okolni őket.Lehet azért nem jönnek ki,mert hiába nehezebb az élet magyarban,a család és a barátok jelenthetik nekik a biztonságot otthon.

Még sem értem.

Talán más lehet a gondolkodásunk.Én a gyermekeimnek és a majdani unokáimnak szeretnék elsősorban egy jobb,élhetőbb életet és több,könnyebben elérhetőbb lehetöséget biztosítani.A nehézségek amiken átmegyünk,másodlagosak.

Meg tesszük,amit meg kell tenni.

Új ismeretségek?

Vannak emberek akiknek egyáltalán nem jelent problémát ismerkedni.Na én pont nem ilyen vagyok.Főleg,hogy annyiszor "szúrtak már hátba".Nekem nehéz ebben az embercirkuszban kiismerni magam.(Amúgy is van elég megoldandó dolog amikre elég sok energiám rámegy.)

Nem is akarok beleavatkozni.Sokszor mást mondanak az emberek mint amit gondolnak.Kedveskednek egymásnak aztán meg "köpködik" ugyanazt a személyt akivel az imént még ment a jópofizás.

Ehhez még hozzájön a svéd nyelv is nállam.Nincs nagy gondom vele,hogy kommunikáljak.Inkább azzal van bajom,hogy a svédűl kimondott szavak,kifejezések nem hozzák azt az érzést mint az anyanyelv.Persze ez természetes lehet,de engem nagyon zavar és így nem is szívesén beszélgetek.

Nem szeretem az új ismeretségeket.Mikor hónapokig járja az ember a köröket a másikkal,próbálja megismerni,lesz egy véleménye a másikról és aztán egy csapásra puff.Mondjuk egy év elteltével ott áll előtted egy ember akinek bizalmat adtál és hirtelen kiderül,hogy ő is csak egy bohóc a cirkuszból.

Nem tudom meddig mehet ez így.Mégis ismerkednem kellene pedig és bízni,hogy vannak még jó emberek akik nem felszínesek,kétszinűek vagy irigyek.

Létezik vajon igazi tiszta kapcsolat emberek közt?Olyan ahol nem csipkedik vagy marják egymást?

Megéri így egy idegen országban élni?