Elmennétek hajóra dolgozni? Csak wellness munkák. Tapasztalatok is érdekelnek (beszélgetős fórum)

Azért leírom újra hátha megmarad:)

Tehát, nem írtam olyat, hogy tönkre megy valami!

Nem azt írtam, hogy a külföldi meló miatt tönkre megy a házasság, azt sem, hogy tönkre megy a barátság.

Nem írtam sehol, hogy bármi is tönkre megy!

Pusztán azt írtam, hogy ha valaki külföldön dolgozik, adott esetben 9 hónapig egy hajón, ahonnan nem tud hazajönni, ha épp úgy akarja, akkor igen is van akinek hiányzik a személyes kontaktus. Leülni valakivel szembe és beszélgetni egy kávé mellett, ne adj isten megérinteni egymást, este az ágyba hozzábújni a házastárshoz, megölelgetni a gyereket, elmenni a barátnővel vásárolni és még sorolhatnám, hogy mit nem tudunk a 9 hónap alatt megtenni, ami nagyon fontos a kapcsolatokban. A skype nem adja vissza azt, amit egy személyes találkozás ad, hiába dumálunk naponta akár többször is, az akkor sem olyan.

Remélem azért valaki megérti, hogy miről írok....

Igen. Jelenleg van egy rendes bejelentett munkám 8 óràs, ahol azért

veszek ki szabadságot, hogy elmenjek a nyáron

15 óràt talpalni a Balatonra.

Becsipődött derékkal. Én nem félek a munkàtól. 😉 A szegénységről annál jobban. 😁

Nem felejtenek el. Nem erről van szó.

Hanem arról, hogy nem találkozhatnak/találkozhatunk. A skype <> a személyes találkozással sem a barátokkal sem a házastárssal, sem a gyerekkel.

És ki mondta, hogy aki elmegy hajóra, az onnantól csak hajón dolgozik? Lehet, hogy csak egyszer kipróbálja és kész.

Ha valakinek a gyereke elmegy külföldre tanulni és egész tanévben nem látja, akkor is ők egy család.

Ezeket a döntéseket minden család együtt hozza, mégpedig pont a családért, nem azért, hogy világgá mehessen.

Az csak 45 perc.

ennyit én is utazok Pesten belül a munkahelyemre, de a délutáni 45 perces utazás után ismét otthon vagyok a férjemmel és a gyerekemmel, és még találkozhatok azzal akivel épp kedvem tartja.

Én is mennék hajóra dolgozni, ha éjjel otthon aludhatnék a férjemmel, majd reggel együtt felkelünk, 45 perc alatt a hajón lennék, és délután 45 perc alatt újra otthon lennék:D

De, hogy 9 hónapig max. viberen lássam, halljam a hangját vagy a gyerekemét, azt már nem...

A kettőt nem lehet összehasonlítani.

Azok a barátok, akik 9 hónap alatt elfelejtenek, nem is barátok.

Másrészt a hajókon is van skype, netezni is lehet, nincs úgymond elzárva senki. De van, aki képtelen az 5 percre lakó barátját is meglátogatni, mindenre van példa..

Én nem mondtam, hogy tönkre megy a család a külföldi melótól, csak azt, hogy egy család úgy család, ha együtt élnek.

És itt megint jön, hogy kinek mi a fontos...

Megéri az a havi x összeg, hogy pl. 1 évből csak 3 hónapot legyenek együtt?

Egyébként mi a svájci határ mellett lakunk és rengeteg ember jár át dolgozni nap mint nap, 2x annyi fizuèrt, napi 45perc oda, 45 per vissza (igaz, ez 1-1 óra is lehet, mert hiába van olyan közel, ha mindenki odajár melózni, pont azokban az órákban van a csúcs).

Van, aki évtizedek óta ezt csinálja és mégis azt mondja, hogy nem bánta meg, hiába kell nagyon korán kelnie, stb, szóval ahogy elnézem ôket, mindenhez lehet alkalmazkodni, az emberek TUDNAK alkalmazkodni, pont ez vitte előrébb az emberiséget, a kìváncsiság és az, hogy adott esetben vállal új szituációt, kipróbál ùj dolgokat. Ebben semmi rosszat nem látok, max van, aki meg fél nyitni, fél az újtól és elképzelhetetlen számára, hogy megállná a helyét egy merőben más környezetben, más emberekkel.

Ez egyâltalán nincs így, nagyon sok család van, ahol egyikük akár messzebb dolgozik és mégis család maradnak ők.

Ahol külföldi munka miatt tönkremegy egy csakád, ott is olyan 10-15 év után van ez, nem 9 hónap után. De azoknál a családoknál is az illető a családjáért IS teszi.

Nem tudom, hogy valaki tudja e, hogy nem csak a hajós és gyári meló létezik?

Vannak olyan helyek, ahol napi 8 órát dolgozunk pl. szellemi munkát és azzal nem csak minimálbért lehet keresni, illetve a szakmunkások sem minimálbérért dolgoznak.

És a már említett vendéglátásban bár 12 óráznak, de heti 3-4 napot, és ők sem minimálbérért.

Tehát azért léteznek olyan munkák, amelyek nem csinálják ki az embert, nem kell távol lenni a családtól, és meg lehet belőle élni.

Szerintem egy családból ha valamelyik fél nem itthon van a családjával, akkor azt a családot már nem nagyon lehet családnak nevezni.

Akinek nincs igénye a családjára az menjen világgá, de nehogy már gond legyen ha valaki nem akar világgá menni.

Biztos van aki nem jut semmire, de vannak sokan, akik meg igen.

Persze, tudom itthon esetleg dupla annyi idő, de szerintem ez nem probléma.

Egyébként nem életképtelenség az, ha valaki nem akar távol lenni a családjától és barátaitól.

Én elmennék, dolgoztam már 12 órában, voltam gyárban szalag mellett éjszakai műszakban és mentem reggel haza a 30 km-re lévő városba úgy, hogy annyira fáradt voltam, hogy a buszon aludtam. Én sem tudok normális esetben akárhol aludni, viszont az első 3 nap maximális kimerülés után megszoknám az új helyet és kidőlnék.

Ennyi pénzért, úgy, hogy nincs egy év, belevágnék. Szeretem az újdonságokat, igaz, ez nagyon melós lenne, mégis szép helyeken lehet járni, és ha a pozitív oldalát nézzük, nagyon jó a fizetés, és a heti egy napot szebbnél szebb helyeken töltheted.

Egyébként is tervezek külföldre vagy a Balcsira menni akár takarítani, meguntam ezeket a hétköznapokat.

Az egyik rokonom most gyárban dolgozik folyamatos műszakban 12 órákat, azaz 7 nap munka után 2 nap pihenés. 3 éve csinálja, mert látja a célt. 38 éves férfi egyébként.

Nem csinálnám. Napi 10-12 óra után, pláne ha emberekkel dolgozik az ember - ami valljuk be, eszi az energiát - akkor pihenni kell. Úgy, ahogy az ember fel tud töltődni. Egy hajón ez nekem nem menne, mert szükségem van hozzá erdőre, zöld fűre, sétára a kutyákkal...

Heti egy pihenőnap nagyon kevés. Azaz kábé semmi. Garantáltan evés-alvás és már vége is. Kedvesnek, figyelmesnek, jófejnek lenni már a negyedik napon nehéz, ahogy telnek a napok egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül.

Szóval én biztos nem csinálnám.

Szepsegszalonokban siman 12 oraznak barhol a fodraszok, kozmetikusok.

Oooo, en belecsapok az uj lecsoba, mielott az elso lecsuszna :D

Arról ne is beszéljünk, hogy a fiatalnak is ott vannak a barátaik, ahol él, így ha elmegy hajókázni, akkor nem csak a családjával nem találkozik, hanem a haverokkal sem...

Tehát, szerintem annyira nem buli az ilyen meló, mert mi van ha valami gond van, onnan aztán nem tud hazajönni....

szerintem azert azt is nezik, hogy ki mennyire jo, nyilvan egy bena fodraszt vagy kozmetikust nem nagyon alkalmaznanak, ha megis, akkor ott viszont van valami bibi, amiert nagyon nem erne meg :D aki pedig ugyes a szakmajaban, valoszinuleg mashol is boldogul, otthon, vagy ha kulfoldon, legalabb olyan kornyezetben, amit ismer, szeret, vagy ahonnet hazajarhat

szerintem maga a sok penz nem annyira mervado, ha valaki nem tud elszakadni a megszokott kornyezetetol peldaul. a fiatal az meg fel az ismeretlentol, az idosebbnek meg jobb esetben mar megvan a maga kialakitott szakmai es maganelete. valoszinuleg ezert nehez toborozni ilyen munkakra

Mint írtam lejjebb,14 óra talán csak a pincérekre vonatkozik, mert az emberek kora reggeltől estig esznek de edzeni/kozmetikushoz, fodrászhoz, manikűrre nem járnak olyan kora reggel vagy olyan késő este (mert akkor már vacsorázni vannak)

De amúgy meg ne szerénykedj, mert téged buliarcnak ismerlek, akár 14 óra után is tolnád:DDD