Ma megörül nekem a lánykám. Kap töllem 1 telefont. :))) Feltöltöm neki, mert ö majd olcsóban hiv, mint én öt kintröl. Bár mikor elérhetö leszek neki végre igy már.
Kitartás, azt nézd, hogy már mennyi letelt. Meg vigyél valami pici ajándékot neki, de ne vedd meg rögtön, gondolkozzál sokat, mit viszel... És minden gondolatnál játszd végig, hogy mit szólna hozzá... Ez nagyon jó gyakorlat a felnőttnek is, hogy mennyit is tud a gyerekről... Meg jobban telik az idő.
Gondoltam, mert amelyik pasi nekem bejön, az mind dohányzik... És nincs kivétel, aki erősítse a szabályt...
Számomra még mindig megható az apáknak az a sajátos viszonya a lányukkal... Valami hihetetlen lágyságot, szerelmet hoznak ki a marcona, reszelős szívekből. Nem mondom, hogy a fiúkat nem szeretik, de az más...
Amikor a férjem távol volt, a lányomat viselte meg sokkal jobban. De ugyanakkor később támaszod is lesz... Sokkal többet elnéz, mint egy házastárs... Én is így vagyok az apámmal. Talán azért, mert én is örököltem részben a "hülyeségeit", ezért jobban megértem. Csak arra kell vigyázni, nehogy egészségtelen függés legyen az egymásrautaltságból, meg a szeretetből. Nem lesz könnyű, ha el kell majd engedned...
Ruháitok vannak elegen? Ilyen dolgaitok megoldottak?