Csillag születik (beszélgetős fórum)

Nekem az alapján, amit láttam, nem úgy tűnik, hogy nem tudja mit akar. Érettebbnek látom, mint a kortársai.

Szerintem a véleményed rosszindulatú.

Hadd legyen már nekem ez a véleményem.

Most Attila szülei is azt nyilatkozták,hogy nem nyúlnak a pénzhez hanem elteszik.

Ha valóban így lesz akkor az egy bölcs döntés.

Utána is volt még mondat, abból egyértelmű, hogy nem általánosítottam. Csak egyesek nem tudnak szöveget értelmezni. És nem negatívumnak szántam, kár volt félremagyarázni.

Be is fejezném a vitát a magam részéről, nem szeretem az ilyet, mikor olyan gondolatokat és elveket tulajdonítanak nekem ismeretlenül, amikhez közöm sincs, és megy a burkolt célozgatás meg ítélkezés ismeretlenül.

persze h. meddő vita... hiszen a tények csaptak össze a hittel... amik ugye köszönő viszonyban sem lehetnek egymással a természetüknél fogva... de ugye ki is várná, h. 1fórumon olvasott véleménytől bárki másé megváltozzon... :)

ne adja az ég, a világ jobb legyen... :D

de legalább kommunikálunk egymással... azaz néha egymás mellett, nem figyelve egymásra... ;)

volt itt már művészeti, faji, tehetségi, gyereknevelési vita... és bárkinek változott a véleménye? nem hinném... :)

"Egy mai 14-15 évesnek gőze sincs, hogy mit akar, sőt még egy 18 évesnek sem."

Nos szerintem ez váltotta ki a felháborodást.

Nem csak a kiváltságosoknak van/lehet tapasztalata a gyereknevelés terén. Csak a mai rohanó világban a szülők megkérdezik, hogy mi lenne a gyerkőc ha nagy lesz,és a "nem tudom" választ készpénznek véve elkönyvelik,hogy akkor majd döntenek ők a gyerek helyett. Tapasztalat íratja velem, hogy nem kevesebb mint hat teljesen különböző pálya közül választottuk ki azt, ami mellett aztán végig kitartott a keresztlányom.De mindegyikről beszéltünk. Előnyéről, hátrányáról. És sokat segítettek azok a tanárok, akik felismerték, hogy ki miben jó és arra terelgették a gyerekeket, nem vállat rándítva arra gondoltak, hogy azért van a szülő , hogy döntsön, a mai gyerek úgysem képes erre.

az általad idézett cikk, arról szólt, h. az apa mit művel(t) a fiával... ez nem kapcsolódik a gyerekneveléshez? én kérek elnézést! ;)

és naná, h. fölösleges a vita... ugyanis továbbra is azt kell hangoztatni tény-ként, h. nem tudja a gyerek h. mit akar... és ha eleget hallja, hidd el, h. az az 1sem fogja tudni... :)

de ez így jó, így szép... jöhetnek a cikkek, a statisztikák, a tények... és változtatás helyett hangoztassuk továbbra is ha jön a kontra: "a mi időnkben más volt" v. csak szimplán "az más"...

jó tanáraim, és mestereim voltak, akik nem tényekkel tanítottak, hanem ráéreztek, h. mit és hogyan kell tanítani... és én ebben hiszek... mert látám, h. ez jó... :)

Mi köze annak a cikknek a gyerekneveléssel kapcsolatos kiselőadásodhoz? Szerintem nagyjából semmi.

A másik dologban pedig teljesen fölösleges a vita. Kb. 100 gyerekből 99 nem tudja középiskolásként, mi akar lenni. Ez pedig személyes tapasztalat is.

De nekem édesmindegy, te mit akarsz hinni és mit nem.

nem érted? mellélőttem? :D

te hoztad elő azt a cikket, amiről nem is tudod h. valós-e a tartalma... te közöltél nem véleményt, hanem tényt... vajon kinek kellett volna írnom az ellenvéleményt, és a tényfeltárást? cikkeket és statisztikákat emlegetsz... "a statisztika az a tudományág, ami matematikai úton bebizonyítja h. ha 3napig hasmenésem, 3napig szorulásom van, akkor az emésztésem tökéletes" :D

és a statisztikák csinálnak 0,6embereket... mert ennyivel kellene növelni, v. csökkenteni a létszámot a normális munkavégzéshez... :D

nos... ha tény, akkor jöhet a tényfeltárás... :D

van 14-15év 1gyereknek, aki tanul... folyamatosan... lát, hall, jegyez... mindent... ha a szülei úgy nevelik ahogy őket, akkor olyanok is lesznek... értem itt az indok nélküli parancsokra... nem érti h. miért parancsolja azt, mert őt sem tanították meg a szülei, csak közölték vele, h. mit csináljon, indok nélkül... mert a nagy, és okos felnőtt jobban tudja, és a gyerek értelem nélküli irányítandó nem is tudom micsoda...

és az ilyen nevelésekből lesznek a mai semmihez nem értő 14-15évesek, és még a 18évesek is...

inkább meg kellene tanítani gondolkodni... logikusan, körültekintően, felelősségteljesen... persze ez kockázattal jár, mert 1idő után a tanítvány a mestere ellen fordul... és ha a mester jól végezte a dolgát, alul marad... kérdés h. el tudja-e viselni a nagy és okos felnőtt "önérzete" a vereséget, amit a gyereke mér rá, mert jobban gondolkodik, és az idő őt igazolja...

Egypttel kell egyetértsek: mi sem nagyon tudtuk, de a mai gyerekek még nagyobb része nem tudja még 14-15 évesen, mivel akar majd foglalkozni felnőttként.

Természetesen céltudatos, egy kijelölt terület/szakma iránt mélyen érdeklődő fiatal most is sok van, de nem ők teszik ki a zömét a pályaválasztás előtt álló gyerekeknek.

Hiába cáfolod, így van.

Tanár vagyok, hivatalból is látok cikkeket, statisztikákat a témában. Ez nem alulértékelés, nagyon kevesen vannak, akik 14 évesen már tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Sokan még főiskolás/ egyetemista korukban sem.

Elolvastam. Szó szerint azt írtad, hogy "Egy mai 14-15 évesnek gőze sincs, hogy mit akar, sőt még egy 18 évesnek sem." Azt is írtad, hogy "a pályaválasztást illetőleg minimális azoknak a száma, akiknek határozott elképzeléseik lennének".

Én ezt cáfolom. A mai 14-18 évesek sem rosszabbak, mint az egy-két-három generációval ezelötti 14-18 évesek. Ráadásul furcsának is találom, hogy ennyire alulértékeled a mai fiatalokat, mert elnézve a bemlapodat, alighanem a gyerekem lehetnél.:)

én kérek elnézést! de az én szüleim komolyan gondolták... az aláírásuk csak a jog miatt kellett, mert ugye 18.életév betöltéséig nem önálló személy a "gyerek" (előtte 1nappal nem, de utána 1gyel már felnőtt lesz, és mindent tudni fog :D)... és oda adták az aláírást, ahová én menni akartam... szedte-vedte rossz szülők? :D

a legjobb barátomnak megmondták hol tanul, és minek... kitűnőre végzett, és elkerüli a szakmát... de a szüleit nem érdekelték, h. a gyerek mit érzett... jó szülők?

biztosan nem fogunk 1et érteni ezután sem, csak ütköztetjük az érveinket... nekem vannak...

és pocsékul éreztem volna magam, ha a szüleim nem engedik, h. azt csináljam, amihez kedvem, huzalmam van... azzal a felkiáltással, h. "gyerek vagy, nem tudod mit akarsz!" nomeg a "ráérsz még arra!"

és Attilán nem az látszott, h. kényszerből van ott, és szomorú lenne h. nagyon sikerült neki amit nem akart... :)

Ez a te véleményed, más meg másként látja. Amikor az én gyerekem eldöntötte, hogy mit és hol akar tanulni, rengeteg jóakarónk kinyílvánította, hogy részben hülyék vagyunk, hogy ilyen baromságra pénzt áldozunk, részben felelőtlenek, és rossz szülők, mert elengedjük magunk mellől, és bízunk abban, hogy boldogulni tud egyedül egy teljesen idegen kultúrában a világ túlsó felén. Akkor tanultam meg, hogy meg se rezzenjek, ha cseng a telefon.:)

Mindenki jobban tudta, hogy mire képes az én gyerekem, mint én, az apja, vagy ő maga.

az általad említett újságcikk valóságtartalmát próbáltam logikailag levezetni... mert ugyan odaírtad, h. kételkedsz benne, de ha mégis igaz, akkor roppant szomorú vagy... nos, ebből indul a rosszindulatú pletyka, mert sokan már nem is látják, h. nem vagy biztos a valóságtartalmában, csak azt h. leírtad amit olvastál...

és honnan is lehet tudni, h. a "gyerek" elég idős ahhoz h. tudja h. mit akar... 14évesen pályaválasztás... eldönti, h. milyen szakma lesz a kezében (gimivel 4évet nyer, és egy csomó fölösleges tanulást)... nem elég komoly felelősség? akkor elvileg már elég érettnek kellene h. legyen ahhoz h. eldöntse mit akar...

tehát részemről feltételezem, h. ez a srác önnön maga szánta rá az idejét erre az egészre, és a szülei csak teljes vállszélességgel álltak mögé semmilyen áldozatot nem sajnálva... és a végén (eddig) megérte... reméljük h. a továbbiakban is meglesznek a babérok...