Büszke vagyok arra, hogy a természetre való őszinte... (beszélgetős fórum)

Erre mit mondhatok?

Tényleg nem tudsz?

Biztos, lehetne azért találni valamit, ha egy kicsit szétnéznél.

"Azt sem hallhatta senki tőlem, hogy tökéletes vagyok, csak majdnem. OK, az utolsó mondatrész, csak vicc volt."

Ezt ideteszem, mert még félreértik, hogy tényleg ezt írom magamról. :)

Nem hiszem, hogy elbeszélünk egymás mellett.

Inkább az van, szerintem is, hogy saját magunkból indulunk ki.

Megértelek, amikor azt állítod, hogy SZINTE tökéletes vagy.

Én ugyanezt állítom magamról. :-))

Hiúságból is, no meg azért is, mert - itt az interneten - mindenki azt mond, amit akar. (Hiszen a beszlgetőtársak úgyis csak azt hisznek el belőle, amit akarnak, illetve ami belefér a "világképükbe".)

Sokan vagyunk ám, csak ezek nem kapnak hírértéket.

Megint azt mondom, fejétől bűzlik a hal. Kicsiben vigyázhatok én a folyóra, ha a nagyok meg ontják bele a nehézfémet, szemetet, akármit.

Abban van igazad, ha többen összefognánk, talán megakadályozhatnánk ezt, vagy azt, de arra még nem értünk meg.

Szerintem ott a gond, azért beszélünk el egymás mellett, ahogy mondják, mindenki magából indul ki.

Én az életben nem voltam még irigy senkire, most ezen lehet megint filózni, igazat mondok, vagy sem? Akkor sem fog változni. Még azt sem mondom, hogy a szomszéd fűje zöldebb, olyan amilyenné teszi önmagának. Hogy bosszankodom-e dolgokon, hogy a viharba ne, nem is tagadom, de nem a kisembereken, a Lörkéken. Persze ezeken akkor, a valahol olvasom, megemlíti valaki, aztán elengedem, egyedül tenni ellene nem tudok, mérgezni nem fogom magam.

Azt sem hallhatta senki tőlem, hogy tökéletes vagyok, csak majdnem. OK, az utolsó mondatrész, csak vicc volt. Az nem érdekel, akit nem ismerek milyen, mert mindig azt mondom, a messziről jött ember esete.

Nem konkrétan FI-nek, inkább általánosságban írom:

Még az is lehet, hogy aki állandóan fényezi önmagát, esetleg az önmagával szembeni elégedetlenségét, az u.n. kisebbrendűségi érzését akarja csökkenteni. Azzal, hogy fennhangon hirdeti saját nagyszerűségét, az önmagába vetett hitét igyekszik erősíteni.

Nem az ismeretlenre irigy az ilyen, hanem a másik ember sikerére, szerencséjére, boldogságára. Kicsit pontosabban: a saját sikereivel, szerencséjével, boldogságával elégedetlen.

Mert a szomszéd fűje miért zöldebb??! Hogy merészel zöldebb lenni??!

Ugye ismerős ez is?

Megnevettettél a táblás példázatoddal! Hát ez az! Az érem másik oldala pedig a lájkvadászat. A látszattökéletesség lobogtatása...

Hja, nem vagyunk egyformák... :-) Van néhány diplomám, igaz, s a három gyermekem is jócskán rádolgozott az érettségi diplomájára, továbbá ezen túlmenően is a világ legjobb, legszebb, legokosabb gyermekei mindhárman, de hát kit érdekel mindez?

Nem értek Veled egyet. Miért lenne bárki irigy egy ismeretlenre?

Azzal sincs gond, hogy egyszer-kétszer valaki kiírja, mint a FI. De aki már 250 x írja ki, ott valami gond van már szerintem.

Ismerek én itt sok fórumozót, akinek nagyon sikeresek a gyerekei, vagy unokái, esetleg az egész család, de nem éreznek késztetést, hogy ezt minden fórumon megosszák.

Amikor állandóan az ember képébe nyomják, az már irritáló is tud lenni. Írom úgy, hogy tudnék én is írni bőven sikerekről, de minek? Én anélkül is tudok örülni nagyon is, ha hihetetlen, még mások örömének is. De olyan ez, mintha úgy mennék ki az utcára, hogy a mellkasomra, hátamra ragasztanám: Emberek megszerezte a gyerekem a 4. diplomáját is ! Szerinted nem lesajnálóan nézne rám az is, akinek szintén a 4. diplomáját szerezte a gyereke?

Pl. még tőled sem olvastam sem magadról, sem a családodról ömlengéseket. Ha elkerülte a figyelmem, bocsánat!

Rutin.

(Esetleg allergiások arra, ha valaki "bevállalja", hogy büszke valamire, valakire. Pl. az elért eredményeire, a gyerekeire. Hogy elégedett az életével.

Valamikor régen ezt irigységnek nevezték.)