Bűn és bűnhődés (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Bűn és bűnhődés
Nagyon nehéz bármit is reagálni erre...Hihetetlen.
Amikor a cikket megírtam, csak ki akartam beszélni magamból a fájdalmat, mert soha senkinek nem panaszkodtam, senki még a szüleim sem tudtak a gondjaimról. Valaki azt mondta, ha nem tudsz beszélni róla, hát írd ki magadból. Regisztráltam és azonnal elküldtem a cikket. Vártam és kicsit féltem attól vajon a kívülálló hogyan lát? Eddig privát és fórumhozzászólások tömegét kaptam azzal kapcsolatban, hogy akár ő is írhatta volna, vele is megtörtént...Hány ember (és itt szándékosan nem írtam nőt) él egy másik mellett anélkül, hogy tudná, ő nem is él, csak lélegzik. A cikkben eszembe sem jutott megemlíteni az anyagi körülményeim, amik természetesen kísértetiesen hasonlóak a Norbi által leírtakhoz. Még az mostani telefonszámlámmal is nyögöm a férjem nőügyeinek következményét. Ő udvarolt, én meg fizetem, meg az anyja telefonszámláját is. Ja igen, az én nevemen van az előfizetés...Számlák? Én úgyis befizetem, azt csak nem hagyhatom, hogy kikapcsolják a gázt, a villanyt és a vizet...addig is míg otthon lakott.
Ő játszott a gyerekkel, én pedig szabadságom ideje alatt elmentem feketén dolgozni éjszakai műszakba egy gyárba, hogy az iskolakezdés miatt ne akarjam rögtön felkötni magam. Mert ugye csak az én gyerekem ment szeptemberben iskolába...
Most is azt mondom nem ez fáj a legjobban, hanem a gyerek. Eljutottunk arra a szintre, hogy apa egyik hülyeséget csinálja a másik után, olyan dolgokat amit a Btk. különböző paragrafusaiba ütközik, és a gyerek fél... Fél hogy anya egyszer úgy begurul, hogy felhívja a rendőrséget. Mert szegénykémnek apa elmondta, hogy anya rendőrségre akarja juttatni apát...Védi apát, hazudik érte, miatta és ha szembesítem ezzel dühös, hogy lebuktak apával...segítséget kértem hamarosan pszichológushoz megyek a kislánnyal, hogy segítsen feldolgozni a kislányom lelkében dúló vihart. Én pedig csak csöndben figyelem ahogy az én tökéletes gyönyörű szőke angyalkám, egy durcás kisördöggé változik...Mert apát szereti és nagyon hiányzik neki.
Nem semmi.Igen önző volt az ex nejed,te pedig birka:-)Gratulálok,hogy azért sikerült túlélnetek.
Ritka vagy az erősebbik nemben,tehát remélem csak jó sok pasi elolvassa a kommentedet:-)Minden elismerésem a tiéd.Sok férfi társad vehetne rólad példát,hiszen köztudott,hogy ti jobban szerettek elfutni,mint szembe nézni a problémákkal.
A te sztorid azért is kitűnik,mert ugyebár a pasik a te esetedben leléptek volna és ennyi.
Szóval,minta apuka vagy:-)Ha már exed nem egy anyuka mintaképe:-)))
Szia!
Nem tragédia? Rossz döntés?
Gondolom szereted a párod, azért kötötted össze vele sorsodat, mert megbízol benne, Őt érzed annak, akivel közösen élheted le az életed.
Rossz döntés az lenne, ha valaki megismerne egy arrogáns, nemtörődöm, csavargó, hazug, önző, manipuláló, embert és hozzá megy.
Bizony az ilyen esetek "csendesen" zajló tragédiák, amikor a mások félről idővel kiderül, hogy megváltozott, más lett mint akibe beleszerettünk.
Nem kívánom senkinek, hogy ilyenen át menjen (én is végig éltem).
Évekig rombolhatja valaki az önbecsülésedet, megkérdőjelezheti tisztességedet, lelkileg folyamatosan gyötörhet? Az akit szeretsz? Akinek segítenie, védelmeznie kellene?
Aki nem élt hasonlót végig, annak sejtelme sincs min megy végig valaki hasonló esetekben.
A cikk utalt a féltékenységre. Bizony vékony a határ az egészséges féltékenység és a beteges között, és észre sem veszi először az ember, hogy kezd eltorzulni a dolog. És ez csak egy része szokott lenni, mert mellette kialakul a lelki terror, a másik manipulálása, önérzetének szétrombolása, felelősség áthárítás.
Évek alatt ezek felerősödnek, és nincs kiplakátolva sehova, hogy most rossz folyamat kezdődik.
Az én feleségem üzletkötő volt. (nem csak férfiak lehetnek önzőek, másikat kihasználóak) Folyamatosan azzal volt elfoglalva, hogy a nemlétező karrierjét építse. Bizony hosszú idő telt el, míg rájöttem, nem létezik a karrier, nem lesz belőle "nagy dohány", miközben én tartom el a családot, dolgozom, rendezem a háztartást, a gyerekeket, ő a mi nyakunkon él, és egy irreális elképzelés alapján szó szerint zsarol. Elzsarolja az életem, mert szerettem, mert volt egy közös életünk - ami elmúlt -.
A másik része, ami számomra a legmocskosabb, a gyerekek manipulálása. Az ő lelküket iszonyúan tönkre lehet tenni. Én hallottam a saját fülemmel, amikor annó (kedves nejem) megható hangon ecsetelte 6 éves lányomnak, hogy apátok nem szeret, csak kötözködik mindenbe, majd ha nagyobb leszel, megérted, és arcul fogod köpni.
És ez csak egy csepp volt, amit épp hallottam, miközben az étel ami otthon volt azt én vettem, a villanyt, gázt én fizettem, a ruhákat szintén, én hurcoltam őket a suliba, és én veszekedtem velük hogy rend legyen a szobájukba, vagy kész legyen a lecke. Időm magánéletre nem is volt, mert anyu hétvégén is "dolgozott", bár amikor haza jött, időnként elvitte őket a strandra, moziba, amire pénz persze tőlem volt, de nem volt a többi mellett időm elmenni. Én én marha, persze örültem, hogy mehetnek a gyerekek kicsit szórakozni.
És ezt mennyire ellenem lehetett fordítani, amikor úgy alakult..... A gyerekek pedig őrlődtek, megbillentek, felborult az egész lelki világuk....
Végül is szerencsém van, anyuci már éli a saját életét (kb. 3 véve látta egy ismerős a buszon, össze van szakadva, külsőre is rendezetlen, gondozatlan,.....)A gyerekeket nem látogatja, így kiegyensúlyozottan, nyugalomban élünk,már mindkettő gimis, szépen teljesítenek, és most is én veszekszem velük, ha rendetlenség van a szobájukban.
Boldog, és büszke vagyok rájuk. A lányom soha nem köpött szemközt, de időnként hozzám bújik cicásan, "szeretlek". A fiam már "férfi", idén érettségizik, közgazdasági, vagy informatikai szakon akar tovább tanulni....
Úgy érzem, mindannyian boldogok vagyunk. Amit átéltünk, az egy "csendes" családi tragédia volt éveken keresztül.
Évek kellettek mindannyiunknak mire túl lettünk rajta, de tovább léptünk, ami a gyerekeknek volt a nehezebb, mert ők vétlen részesei voltak az egésznek. A legnehezebb talán az, hogy az ilyet a gyerekek minél kevesebb lelki sérüléssel tudjanak átvészelni.
Szia
nem mondanam tragedianak! Egyszeruen csak rossz dontest hozott, amire rajott es lepett. Ez jo, es mindenkeppen becsulendo. Nehez dontes lehetett de meghozta, es innen mar bizonyosan konnyebb lesz.
Pearl!
Egyet soha ne feledj! Egy fantasztikus nő vagy, bárki bármit mond.
Higgy magadban, csak előre nézz, légy következetes, és kislányoddal végtelenül türelmes. (neki most nagyon nehéz, hisz manipulálják, ettől teljesen össze van zavarodva, és biztos nagyon rossz ez neki is).
Örülök, hogy eljutottatok oda, hogy végre külön vagytok. Ezt ne add fel semmiképp.
Aki tetü, azt meg le kell söpörni magadról, még ha a teremtés koronáját érzi a fején is.
Egy kapcsolat alapja a szeretet, bizalom, tisztelet, odaadás, egymás segítése, és aki ezeket nem tudja, az nem érdemel meg semmilyen kapcsolatot. Az ilyen a férfi társak szégyene.
Én is remélem! :)
Kitartást hozzá!!!!!!!!
Én 12 év házasság után borítottam 2004-ben.Nagyon sok hasonlóság van a Te és az én sorsomban.Nekem mondjuk könnyebb volt szabadulnom.
Életem legjobb döntése volt!
Azóta már megtaláltam azt akire mindig vártam...
:-))))Na igen,naplómban benne is van.Mondjuk én Párom közölte ágyban a helyem:-)))Mondjuk nálunk nincs ilyen,de voltam én is a túl oldalon és sosem alkudnék már.A nők mindíg többet vállalnak,tehát alap a becsület,tisztelet és a szeretet és ilyenek.Mondjuk én egy önző dög vagyok,tehát a te férjedet már ízekre szedtem volna,ha velem úgy csinálta volna és csinálná ahogyan veled.Mindíg a nő diktál,de persze ezt az erősebbik nem könnyen elfeljti,mondjuk érdemes meghagyni őket abban a tudatban,hogy ők a főnökök.
Minden esetre jó már a látásod,jobb későn mint soha.Nem az alkuk világát élik a talpraesett élhető nők.
Exikéd meg összetehette volna a két kezét,nem tette?Viselje!Késő bánat!:-))Sok sikert mégegyszer,millió pusz és szép napot neked!
De jó! Ez jó hír, hogy elment megától, nehogy visszaengedd :)
A tárgyalásra minden jót!
Nagyon erős vagy mostmár és elfogod érni a célod,boldogságod,nem lesz egyszerű,de tudod mit akarsz.Sikerülni fog!Nőből vagy és ennyi éppen elég,úgy bizony és mi nekünk nőknek a legjobb jár.Mi mindíg többet vállalunk mint a férfiak.Lesz még olyan társad,akivel boldogan fogsz tudni nevetni.Nem vagy egy bólogatós nőci é pedig az ilyen nőket értékelem.Én nem sírtam,mosolyogtam a cikkeden,mekkora harcos vagy és ez szuper.
Minden tiszteletem a tiéd és hajrá előre,sikerülni fog minden csak akard,mert igenis megérdemled!Puszim
basszus...
Mielőbbi szabadulást kívánok! És boldogságot! És azt, hogy kapd vissza a lányod!