Bőgőmasinák 2. Hagyjuk sírni a babát? (beszélgetős fórum)

Nagyon egyetértek!

Én már végtelenül kimerült voltam,a fiam több,mint 4 hónapig rajtam élt,ha letettem ordított,úgyhogy inkább ringattam,hagytam,hogy a mellkasomon aludjon stb.

Mennyiszer megkaptam,hogy milyen anyafüggő gyerek lesz így belőle,elkényeztetem,nem fog tudni rólam leválni stb..

Én épp az ellenkezőjét tapasztaltam.Idegen helyen is magabiztos,elmegy játszani,nem "bújik a fenekembe",mert tudja,hogy ott vagyok neki.Csak akkor sír,ha szüksége van rám a probléma megoldásához,de mindig megpróbálja előbb egyedül.Ha valamit nagyon akar és azt mondom neki,hogy most nem,várjon,akkor kivárja azt a pár percet,mert tudja hogy nem verem át...

most 20 hónapos,kb 2hete hagyta el saját magától az éjszakai szopizást,eddig át kellett venni magunk közé éjfél után,most alszik reggelig a saját ágyában...sírásos idomítás nélkül :)

Ha pici korban sérül a bizalom...hát..nagy eséllyel lesz végletekig ragaszkodó,nehezen megnyugtatható,érzelmileg bizonytalan a kicsi.

De ezt is el kell különíteni attól,hogy pl rászoktatja valaki az éjszakai kakaózásra a gyereket,rájön,hogy milyen következményei lehetnek és le szeretné szoktatni róla.Ilyenkor elkerülhetetlen,hogy 1-2 este sírni fog érte,ettől még nem lesz lelkileg sérült.De ekkor is mindent meg kell tenni,hogy megnyugodjon minél hamarabb.

Sok csodálatos dolgot kitaláltak már az emberek azért, hogy a gyerek ne a járókába, vagy a rácsoságyba legyen bezárva!

Nekünk van és volt is hinta a konyha ajtóba! Képes voltam a babát a hátamra kötni és míg a konyhában voltam énekeltem neki! De vannak pihenő székek is, a folyosóról figyelte ahogy anya kitakarítja a kádat, vagy porszívóz. Mindig látott és hallott! Sosem hagytam magára és sírnia sem kellett 10 mp-nél tovább!

Nagyobbacska lett és már segített, egy ronggyal simogatta a bútorokat: port törölt. Adogatta a ruhákat, csipeszeket mikor teregettem, sőt a szennyest is együtt válogattuk!

Azért mert kicsi még nem kell kizárni az életből, a háztartásból!

Ma már velem főz, igaz csak a pukit, meg a gyümölcsöt kavargatja a fazékban, vagy épp kap egy darabka tésztát, hagy játsszon vele!

Az én gyerekem is ébren volt egész éjszaka egy időben, még neurológushoz is elzavartak, hogy tuti autista! Egyszer sem hagytuk sírni! És egy hét után minden újra jó lett!

És hogyan mondta el neked a 4 hónapos gyereked, hogy nem fáj semmije sem??? Erre nagyon kíváncsi vagyok! Esetleg nyomtál bele egy adag fájdalomcsillapítót, biztos ami valószínű alapon?

Talán volt egy rémálma és félt elaludni, nem akarta újra átélni...

Sziasztok! NA azt gondolom hogy időnként muszály vitát nyitnom anyukákkal.5.gyermeket nevelem most éppen ,hozzáteszem kiegyensúlyozott ,aranyos ,édes mosolygós gyermekekről beszélünk.Mikor az első babám megszületett ,nem mertem a szobában hagyni míg ebédeltem,pedig szüksége lett volna egy kis nyugira neki is.Jött a védőnő ,mondta nem lesz semmi baj,menjek ki nyugodtan,sírva fakadt ,bementünk ,mondta beszéljek hozzá és egy kicsit rázogassan "ütögessem" a pelusát és megnyugszik ,így is lett. Mindíg tudtuk mikor mi a probléma ,sokat foglalkoztunk vele ,de ettől m ég nekem is megmaradtak a dolgaim,kellet főzni ,fürödni ,takarítani,persze mindezt csak azután mikor a pici körül már minden rendben volt.Ezért hát alakult úgy hogy sírdogált egy keveset ,de ettől még egészséges gyerek lett belőle.A gyerekek egyébként sírnak a fáradtásgtól is és kézben nem a legkényelmesebb aludni ,és az agy nem igazán pihen babakocsis sétáink során sem ,mert folyamatosan érik a külső ingerek alvás közben.Aztán jött a 4 hónapos kor ,kitalálta hogy éjszaka is jobb játszani mint aludni ,pár napig szórakoztunk,mert éjjel 2-3 órát is fennt tudott lenni és mosolygással meg sikítozással tölteni.Ez nem volt akkor olyan kellemes egyikőnknek sem,ezért hát annál a drasztikus megoldásnál maradtunk ,hogy miután evett ivott tisztában van és be van takargatva,hagyjuk kicsit sírni,rájött hogy éjjel senki nem játszik 4 kemény éjszakánkba telt kb 20 perces sírásokkal ,de megtanultuk.Ezután este fürdés után reggelig alvás következett. Második gyermekem is elég nyugodt volt,de mit ad a sors 4 hónaposan ő ugyanezen eljárással bepróbálkozott az éjszakai játékkal,és ugyanígy őt is sikerült lebeszélni róla.Nagyon fontos hozzá tennem ,hogy mindíg meggyőződtem róla nem fáj e valamije,minden rfendben van e körülötte és csak azután hagytam sírni őket.

Sok anyuka szerintem ott rontja el ,hogy éjszaka hangosan beszélget a babájával ,felkapcsolja a villanyt,és így kizökkennek az éjszakai menetrendből amihez aztán nagyon könnyen hozzászokik a baba. Éjjel mindíg csendben kell lenni ,egy puszi egy ölelés elég ahhoz hogy érezzen bennünket a babánk és biztonságban legyen,csak a legminimálisabb fényt kapcsoljuk hogy ő se ébredjen teljesen fel és persze nem árt ha hamar felébredünk mikor éhes lesz és nem várjuk meg amíg torka szakadtából üvölt a kajáért vagy egy tiszta pelenkáért. Ha mi is így teszünk a baba is hamar megtanulja mi a különbség az éjszakák és a nappalok közt.Sokkal okosabbak mint mi azt gondolnánk és nagyon hamar kitapasztalják hogy az első nyekkenésre ki az aki ugrik,bízni fognak bennünk és ki is használják.aztán nem tudjuk mitől van migrénünk miért fáj a hátunk ésmiért nem játszik el a gyerek egyetlen percet sem amíg legalább pisilni vagy zuhanyozni szertenénk.Imádom a gyerekeimet ,de nem bűn ha következetesek vagyunk még akkor sem ha néha önzőségnek tűnik mások előtt!

Nincs ugyan gyermekem, de ha sírni látok babát a rokon babák között vagy barátoknál nemtudom megállni hogy ne vegyem fel..( igen tudom az édesanyjára van szüksége, de néha én is megtudom nyugatatni, van egy szörnyű történetem mindjárt leírom )

Ennél fogva pedig főleg a saját gyermekemnél ha lesz nemtudnám megállni hogy sírni hagyjam, rossz embernek és rossz anyának érezném magam utána biztosan.

Történet:

Egyszer egy lánynál voltam, nevezzük Viviennek.

( nem akarok nevet írni )

Szóval, láttam, hogy hogyan foglalkozik a gyerekkel.

Sehogy.

Nekiállt rajzolgatni, a gyereket meg mikor odament arrébblökdöste hogy hagyja békén...

Hát, a szívem megszakadt..

Mikor felvettem a babát, hihetetlen mosolyt láttam az arcán, boldogságot hogy valaki játszik vele.

Próbáltam egész nap vele lenni amíg ott voltam, törődni vele, kedvenc szórakozása a szemüvegem lekapdosása volt, és elszaladt ( elmászott ) vele.. nagyon tündéri kisbaba volt:)

Azóta nemigen találkoztam a lánnyal, messze is van, és valahogy ezek után nem nagyon akartam találkozni vele.

Nem haragszom rá, csak felelőtlennek tartom.

Én is ezt tapasztalom a 2 éves lányomnál!

A mai napig velem alszik, szopizik és nem alussza át az éjszakát, de ez nem baj! Ébred megsimogat, cicit kér és pár perc múlva újra alszunk :)

A bölcsiben is dicsérik, hogy önálló, értelmes, magabiztos gyerek! Amit egy előző hozzászóló is írt, hogy tudja anya mindig ott van és anya mindig segít, ezért bátran kipróbál új dolgokat!

köszönöm a cikked!

mindennel egyet értek és most már tapasztalatból mondhatom, a "nem hagyom sírni" beválik. A testközelség, a bizalom kiépítés egyik alapköve. A lányom 3 éves volt nyáron. Születésétől kezdve velem aludt, szopott két éves koráig, hordoztam...stb. sosem ahgytam sírni. Megkaptam én is, hogy nyakamra nő és mennyire anyám, de nekem lett igazam.

Az egész család nem látott még olyan érett, bizalommal teli, önálló gyermeket, mint amikor a kórházba mentem 3 napra kistestvért szülni vagya mikor be kellett zokni az oviba. Minden simán ment.

Szívemből szóltál!

Még pár ok, ami miatt sírhat:

- egy hajszál piszkálja az érzékeny bőröm a body alatt

- a zokniban egy cérna szál a lábujjamra tekeredett és vág, szorít, fáj

- a nagy játékban kimelegedtem és leizzadtam, fürdess meg vagy legalább törölgess meg egy nedves kendővel

Vannak még ötletek tapasztalatok? Gyűjtsük össze, hátha egy ifjú kismamának ezzel segíthetünk, meg persze a síró kisbabának is :)

Az embercsecsemő, létfeltételeit tekintve koraszülött. Nem csak megszerezni nem tudja táplálékát, hanem a szopási helyzetbe is bele kell tanulnia, a szopómozdulatokat is be kell gyakorolnia. Helyzetváltoztatásra nem képes, és nem születik olyan reflexekkel, amelyek életveszélyben megmentenék. Léte anyjától függ.

Az újszülött viszony az anyjához vagy a gondozójához emberi sajátosság: olyan helyzet, amelyet egyrészt a lét biztosítása, másrészt a ráutaltság határoz meg, s a kisgyerekben ennek egy idő után megvan az érzelmi megfelelője is. Az anyához való kapcsolat igénye mint biztonsági szükséglet jelentkezik, hiánya a bizonytalanság feszültsége. A kisgyereknek hosszú ideig anyja az egyetlen, a legfőbb emberi kapcsolata, ennek a kapcsolatnak létfontosságú jellegét kell megragadniuk: nélküle az egyén lepusztulna, a faj nem maradhatna fenn. Szükségleti feszültség tapad hozzá: legkisebb megbomlása is nyugtalanságot idéz elő gyerekben és anyában egyaránt, cselekvésre készteti az anyát, és néhány hetes korában már riasztó jelzésekre a csecsemőt.

Tehát ha sír ...kellesz...

Teljesen egyetértek veled! Mondjuk én lemértem a múltkor, fél percig bírtam, hogy sírt.

De a sírás okait kiegészíteném: sötét van, félek, cumi kell, szomjas vagyok, nem érem el a játékom, nem tudok visszafordulni, segíts (vagy hason, vagy háton). :D legalábbis nálunk eddig ez jelentkezett. :D

Tökéletesen egyetértek, én pld. nem is értem, amikor valaki azt írja, hogy a pici babája hisztizik ( pár hetes) hogy vegyék fel.

Itt ebben a korban hisztiről még szó sincs és igen ő így kommunikál, hogy sír, mert máshogy nem tud...

Mindannyian tudjuk, hogy pici gyermek miért is sir valójában annyiféle oka van pelenka csere, v.fáj valamije, éhes, álmos beszélgetni kell hozzá, hogy lássa az anyukáját, így megnyugszik és hozzászokik a megfelelő hanghoz. Természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy megszüntessük, de ő csak így tudja jelezni, ha valami gondja van.

Üdv.Ágnes