Bőgőmasinák 2. Hagyjuk sírni a babát? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én is ezen a véleményen vagyok.A kislányom lassan 1.5 éves,soha nem hagytam sírni,de nem is kényeztettem el.Okos,önálló kislány és egyáltalán nem él vissza semmivel.A következetesség a legfontosabb irány,persze az egyéniség is döntő.Ha odafigyelünk rájuk,tudjuk,hogy mikor mit szeretnének és nem esünk át a ló túloldalára,de én nem akarok elítélni senkit.

Eljön az az idő, amikor le lehet erről szoktatni :) mármint hogy ne menjen utánad a mosdóba.

Ja, hogy arra gondoltál, hogy oda is magukkal viszik? Az tényleg túlzás :)

Egy bizonyos kor után, tehát amikor már megtanul járni, a legtöbb gyermek nem csücsül senki ölébe, hanem fut... tehát még véletlenül sem csüng az ölünkben!

Egy kis koraszülöttet azonban nem tudom, hogy tanítasz önállóságra azzal, hogy nem veszed fel, ha sír. Csoda, hogy nem pusztult bele a "gondoskodásba".

A azokkal is egyet kell értenem, akik azt írják, hogy egy férfinek, ez esetben az apának csak arra nincs ideje, amire nem akar időt. Ne legyen már természetes, hogy mert ő dolgozik, ezért az otthoni dolgokból nem veszi ki a részét. Ne legyen már kötelessége a gyermekével való foglalkozás! A gyermekem vagy szeretem, vagy nem. Ha igen, akkor igenis szakítok időt a vele való foglalkozásra, babusgatásra, miegyébre. Ha nem... hát az elég szomorú arra a gyermekre nézve.

Ezeken a tüneteken minden anyuka túljut, úgy hogy ez nem mentség!

Ráadásul még a jövő titka, hogy milyen károsodásokat okozott a gyermekednél, hogy nem törődtél vele, amikor hívott... és az anyai érzéseiddel dacolva inkább egy gyerekorvos buta tanácsára hallgattál.

100% egyet értek veled nem szabad sírni hagyni egy babát mindig jelzés értéke van ha sír.

Örülök hogy ezt le írtad!

Sziasztok. Megszakadt volna a szívem, ha hagyom sírni a csecsemő lányomat annak idején. Szerintem ezt a legtöbb anyuka érzi, mármint, hogy a babájának szüksége van rá, sírásával hívja, hogy valamit szeretne (pl. szomjas, vagy nedves a pelusa, stb. és ugye még nagyon kis tehetetlen). Nem beszélve arról, hogy milyen biztonságérzetet ad neki a törődés.

Természetesen nem arra gondolok, hogy minden kis nyekergésre fel kell kapdosni, de minden anyuka ösztönöseen bele fog érezni, hogy mikor hagyhatja egy kicsit magára pl. amíg kimegy a mosdóba, vagy rá-rá pillantva főz és így tovább.

Teljesen egyetértek a cikk íróval a kérdés megválaszolásában, ne hagyjuk sírni a babát! :)

Sosem felejtem el, amikor vaskalapos anyósomékhoz hazaértünk a kórházból (akkor még náluk laktunk sajna). A kicsi lányom nyöszörögni kezdett, mire a férjem olyan édesen - sosem felejtem el a tekintetét, a mozdulatait - mint ahogy az utána következő rossz érzéseket sem, merthogy tehát a férjem elkezdte ringatni a bölcsőt a mi gyönyörű kislányunkkal, s erre megszólalt a dédimama?: "Ne ringasd már, mert még hozzászokik! - és a férjem elkapta a kezét, mintha még rá is csapott volna. Odavolt a varázslat, az első nap szépsége, könnyes szemmel vittem be a kicsikénket a szobánkba és nagyon de nagyon rosszul esett, amit a dédi balga módon mondott (kedveltem ugyan, de ez nagyon ott maradt bennem, méghozzá rossz szájízzel). MÉGIS MIHEZ KÉNE SZOKNIA EGY BABÁBAJ??? KIABÁLÁSHOZ, VERÉSHEZ, NEMTÖRŐDSÉHEZ, HA MEG MER "SZÓLALNI" - de láttam is egyébként a férjem családtagok közti viszonyát az évek során, elég hidegek-ridegek egymással, nincs meg az a spontán megölellek, vagy megpuszillak, vagy csak úgy megajándékozlak...

Szóval én teljesen egyetértek a cikkíróval.

Örülök, hogy ilyen részletesen leírtad, minden szavaddal egyetértek. Amit leírtál ez az arany középút:)

Szerintem sem kell túl sokáig sírni hagyni, de azért állandóan nem kell vele lenni /kell pihenni a babának és anyának is EGYEDÜL/.

Két gyereket neveltem fel ezzel a középutas módszerrel, néha sírtak, de nem sokat, kiegyensúlyozott, talpraesett felnőtt lett mind a kettő.

En reszemrol elmondttam amit gondolttam.

Nem, nem a korulmenyeim alakulttak igy.A korulmenyek ugy alakulttak, hogy az elejen nem tettem megteni , amit helesnek velttem, mert a ferjem nem igy gondoltta, nem engedte.En igy gondolttam mielott megszuletet.

Aki elitel anak megjegyeznem, hogy a ngyogyasz sokszor figyelmeztetet, hogy ha gyerek valalasra gondolok, felejtsem el .Ha veletlenul eljuttok a szuloszobaig, bellehalok a szulesbe.Valalattam a gyereket.Nem lett bajom.Kesobb azzal enyegtoztek, hogy a gyerek nem eli tul a szulest.Tul eltte.Es az uttana valo idoszakot is.Melette volttam vegig.Egyut mentunk vegig mindenen, de fekapatast akor sem helyeslem.

Lattom nem fogok itt talani olyanokaat akik megertenek, akik elfogadjak azt hogy azert tettem, mert szerettem, meg ha maskep is mint azok akik felkapjak minden nyoszorgesre.

Szep estet mindenkinek.Sok boldogsagot az anyasaghoz.

Ha egy gyerekkel nem foglalkoznak, akkor nem látmintát, nem tud mit követni. Nem a sírás rontja el, hanem az ingerszegény környezetben nem tud fejlődni.

Szerintem kukába való ez az "elveszik az ősbizalom" maszlag. Aki mindig mindent elér nagy hangerővel, az lesz hisztis, "nevelhetetlen" gyerek. Persze amíg pici a baba, nem tud máshogy jelezni és sír sír, de miért törné magát egy-egy szó kimondásával később, ha megvan a bevált, legjobban működő recept?

És az agyi méregre még annyit, hogy 2 azonos képeségű gyerekből nem lesz az egyik hülyébb azért, mert többet fáj a hasa.

Nem altalanositottam.En csak az en gyerekmrol irttam.

Attol , hogy az enyemel gondok volttak , nem feltetlenul jellenti, hogy masnal is lesz.

Na, az enyém izmai ugyancsak fejlődtek benne, főleg amikor megtanult kimászni belőle.:))

Az öcsém gyereke meg, aki megörökölte tőlünk a járókát, balett-táncosként keresi a kenyerét...Fene tudja...jó néhány generáció nőtt fel járókában, valahogy nem látok közöttük feltűnően sok sérült izomzatű embert.

En eszakon lakok es itt nagyon draga a mez is es mez produktok.

Azert en a többi eu orszagra celosztam nem a volt keleti orszagokra sajnos ott minden sztagnalodik....