Bőgőmasinák 2. Hagyjuk sírni a babát? (beszélgetős fórum)

Gondolod?

Megkerdezhettem anya vagy , vagy pedig pediator?

Mi anyak hajlamosak vagyunk a szivunkel gondolkozni, mig ok a tudasukal szerettek.

En mindenesetre ha eljuttok a varosba szerettenem megkoszoni mindazt amit kapttam tolluk(pedig altalaba nagy ivben kikerulom a feher kopenyeseket).Vegul is egy dontesnek az eredmeny az igazoljoa.

Pediater marmint igazi ilyet nem mondhat hogy egy kis csecsemö 2 orat sirhat , kizart dolog meg ha Romaniarol van szo.

Total ellentmondast irtal elösször hogy 2 orat sirhat es arra ra hogy az orvosok szeretik a gyerekeket.

Az ilyen pici koran szulött gyerekeket a ugy nevezett kenguru metodaval segitk hogy minel elöbb meglegyen a normalis sulya . Kenguru metoda pedig magaba az hogy a gyerek majdnem nonstopp rajta log a szulökön.

Ilyen piciknek nagyon nagy a szuksege hogy erezze szulöknek a közeled.

Szerintem mint mindenben ebben is meg lehet találni az aranyközéputat.

5 hónapos a lányom és szinte sosem sír,még akkor sem ha éhes.Csak akkor ha hullafáradt."Jó akaróknak" köszönhetően még nagyon pici korában megpróbáltuk sírni hagyni,nem jött össze,így ezt hagytuk,és mostmár azt mondom nem is lenne szívem hozzá.Én Hedonistamamához hasonlóan hurcolom magammal a házban.Van matraca,hintája,játszószőnyege,amíg főzök vagy ezt-azt csinálok,addig is együtt vagyunk,énekelek,zenét halgatunk,mondókázok,beszélek hozzá.Persze ez nem azt jelenti,hogy nincs olyan,hogy nyűgösködik,mert van,mikor igen,és persze arra megy,hogy ölbe vegyem,de mivel nekem sincsen segítségem,magam főzök,hogy legyen mit enni,takarítok,mosok stb,és ezt nem lehet mindig akkor mikor alszik...na szóval ettől függetlenül nem tudok ugrani minden nyekkenésére.Van,hogy nyügösködik mellettem a hintájában,én meg beszélek hozzá.Sírásig sosem fajul,hogy ilyenkor nem tudom felvenni,mert egy rántásnál pl.tényleg nem lehet akkor éppen.Meg kell tanulnia önállóan is ellenni egy picit.

Nos az en lanyom kora szulot+ 90 dkg szuletet.

Feltettuk , nem hagytuk sirni.Felkapattuk.Honaponkent jarttunk a szulokorhazba kivizsgalasra.Az egyik ilyen alkalomal hogy letettem a gyereket razenditet.Az orvosno eszrevette hanyadan is allunk es nem engedte felveni.O is szepen megfordult es bamult kifele az ablakon mig a gyerek befejeztte a sirast.

Ma megkoszonom neki.Addig a gyerek allandoan a kezembe volt, bocsanat de ugy irom ahogy volt.Pisilni sem tudttam nyugottan tolle,Haza hozttuk es hagytuk sirni.Es a gyerek megtanult egyedul eljatszani.

Ez nem azt jellenti , hogy nem foglalkoztunk velle.Csak a gyogytorna, kb15-30 percesek volttak.Maskep agyba fekvo nyomorek lett volna.Amit egy normalisan szuletet gyerek magatol ertetodoen megcsinal mikor eleri a kort neki azokat a mozdulatokat meg kelett tanitani.

Nagymamaja es nagypapajaval elttunk egy hazba.Halaukig jatszo tarsak volltak. Elhanyagolva semikep nem volt.De volt nyugot ejszakank, elvegezhettem nyugottan az intezni valoim.

Sziasztok!

Egy hosszútávú tapasztalat:

17 éves a lányom, de még mindig érzékenyen érint ez a téma. Én is a ne hagyjuk sírni elvet képviselem, és most már ennyi év tapasztalatából mondhatom, hogy be is vált.

Sokat szenvedtem anno én is a "jóakarókkal", akik ugye igazán nem akarnak beleszólni, de... ezt biztosan mindenki álte.

Szóval:

Én felvettem, mindig, ha sírt, mert úgy éreztem, hogy szüksége van rám. Éjjelente sokat sétálgattunk eleinte a lakásba körbe-körbe, aztán 10 hetes korától este 8-tól reggel 8-ig aludt.

Sokat aludtunk együtt, ettől sem kell megijedni, mert gondolom mindenki elhiszi, hogy már nem velem alszik. 4 éves korában új helyre költöztünk, új bútorokat kapott, amit ő választott ki, azóta egyedül alszik.

Mára egy gyönyörő nagylány, aki kitűnő tanuló Budapest egyik legerősebb gimnáziumában, nincs elkényeztetve, abszolút megbízható, nagyon kedves és becsületes.

Mindezekkel csak azért szerettem volna megírni, hogy ne aggódjatok, azzal hogy felvesszük őket, még nem jelenti azt, hogy elkényeztetjük. És az újszülött baba nem tud hisztizni, honnan tudna?

Persze van nekem is olyan barátnőm, aki hagyta sírni a kisfiát, de semmivel nem jutott előrébb, mint én a módszeremmel, sőt egy nehezen fegyelmezhető, folyamatos figyelmet igénylő kisfia lett, aki nem akar önállóan játszani egy perdig sem. Szerintem fél attól, hogy újból egyedül marad.

Hát ez az én saját véleményem a témáról, sok év tapasztalatával.

Üdv Mindenkinek: Delphinp

Megkönnyeztem. Amikor még a Kisfiam a pocakomban volt, már akkor ezt a nézetet vallottam. És amikor belegondoltam egy-egy baba sorsába, akit hagytak sírni, a szívem szorult össze.

Ma két hetes a Kisfiam.

Mindenki le van döbbenve, hogy nem hallja sírni.

Miért?

Egy gyereknek tán az a dolga, hogy egész nap sírjon?

A leggyakoribb kérdés, hogy hányszor sír fel éjjel.

Egyszer sem. De háromszor kelünk enni. Már az első jelzéseiből tudom, hogy éhes, és én is ébredek.

És legalább az ember lánya használja a női megérzését. :) Mert biza tényleg ki kell találni, hogy mik az igényei egy kisembernek!

Azért jó olvasni ezt is azt is.

Laikusként ( nekem nincs babám ) én egyenlőre úgy fogom fel a helyzetet, hogy minden gyerek más és más, és úgyis az édesanyja fogja eldönteni hogy neki az a jó hogy felveszi vagy az ha nem.

Ezen kár vitatkozni, ugyanakkor a hozzászólásokat olvasva mindenütt találtam valami olyat ami értékes és használható gondolat.

Ha mindig felvesszük a babát,ha sírni kezd,vagy nyűgös egy idő után azt vesszük észre hogy semmit sem tudunk otthon megcsinálni,tehát én is azon a véleményem vagyok hogy kell egy kis önálló tér az anyukának és a babának is egyaránt.

Ez nem azt jelent hogy hagyjuk sírni órákig vagy ne vegyük fel ha baja van,de sajnos én azt vettem észre hogy a sírások egy része egy idő után csak hiszti,vagy egyéb és megszokja hogy anyu ugrik,vagyis legközelebb is rákezd.

Szóval ebben is meg kell találni az arany középutat,mert mindkettőnknek így jobb.

Igazad van!!!

Biztos vagyok benne, hogy normális a gyereked!

Nagyon tetszik a cikk, ugyanis én is hasonló véleményen vagyok, és kétgyermekes anyaként (a "nagy" négyéves, a kicsi kilenc hónapos)a "ne hagyd sírni" hozzáállást csak támogatni tudom!!!!

Én sem hagytam sírni, soha, egyiket sem, hisz soha nem lehetek biztos abban, hogy nincs nagy baj.

Néhány hete például nagyon sírt a kisfiam, miközben tisztába tettem. Igyekeztem minél gyorsabban végezni, és mikor felvettem, akkor vettem észre, hogy a feje hátul egy nagyon picit vérzett. Odapattant a pelenkázóra valami pici éles tárgy, talán üvegszilánk, amit észre sem vettem. Azért sírt szegény kisfiam, mert szúrta a fejét és fájt neki, de ha nem veszem fel, ezt nem tudom meg...

Akkor egyezzünk meg abban, hogy mindannyian boldogok vagyunk, mert az én gyerekemnek nem más az anyja és más gyerekének nem én vagyok az anyja.

Ha a gyerek boldog, mosolygós és önálló, akkor nincs miről vitatkozni.

Manki! Gyere nézd meg a gyerekem, beszélgess vele és csak azután merészeld azt mondani rá, hogy nem normális!

Végre egy normális hozzászólás!!!!!!!! Teljesen kiakadtam, hogy 2évesen még az anyukával alszik és többször felébred, hát az tuti nem normális. A gyermekekből értelmes, önálló lényeket kell nevelni akik majd megállják a helyüket a világban.

Attól, hogy anyukák lettünk, nekünk is vannak természetes szükségleteink és igenis lehet sírni hagyni egy kisbabát!!! Természetesen nem órákra, sőt én sem 20 percekre hagytam, de igenis látszott amikor a kisfiam csak hisztizett, itt most nem az újszülött koráról beszélek, hanem amikor már 4-5 hós volt, mindig odamentem megsimogattam, elmondtam neki, hogy most főzök, mosok, teregettek stb. és igenis hatott, nem ültem egész nap mellette és játszottam, etettem, persze próbáltam mindent akkor csinálni mikor Ő aludt, de előfordult, hogy bizony neki is le kellett kötni magát 10-15 percre egy játékkal és sikerült, boldog mosolygós kisbaba, most 9 hós.

Édesanyám mesélte, hogy mikor Ő született még nem volt gyes, gyed meg hasonlók, így az anyukája kint dolgozott a földeken, Őt meg bezárták a házba és 4 óránként haza járt hozzá a mamám etetni, így azért elég sokat sírhatott anyukám csecsemőként és soha nem láttam olyan nagy szeretett és bizalmat mint közöttük volt (drága nagymamám már meghalt). Sajnos még én is hamarabb összecsípek anyukámmal a jó baráti kapcsolatunk ellenére, pedig én meg állítólag :) nagyon jó kisbaba voltam, alig sírtam. Szóval ez az egész nagy bizalom kiépülés túl van dimenzionálva, IGEN SZÜKSÉGE VAN A KISBABÁNAK, HOGY SOKAT TÖRŐDJÜNK VELE, DE NEM ÁLLANDÓAN, SEMMI BAJA NEM LESZ HA 10 PERCIG SÍR MAX. ÉRTELMES, ÖNÁLLÓ EMBER LESZ BELŐLE! Nekem a védőnőm és a doktornőm is ugyanezen az állásponton van, de a baráti körömben kb.6 kisbabás család soha nem hagyja sírni a gyerekét, de én látva azokat a gyerekeket és a saját kisfiam közötti különbséget úgy érzem, hogy én hozom meg a jó döntést!

A két éves lányom páros lábbal ugrál, fél lábon egyensúlyoz, a gyűrűn nem csak megtartja magát, de fel is húzza magát,ennyire pocsék a hordozás, ilyen súlyos mértékben veti vissza a hordozás a mozgásfejlődését! 4 hónapos koráig használtam a babkocsit, bekötve pedig sosem volt! Ma már sétál mellettem ügyesen.

Egy gyerekem van, így mondhatod, hogy nincs tapasztalatom, viszont 40 unokatesóm van és kisgyerekkorom óta engedik az anyukák, hogy segítsek nekik és tanuljak :)

Panel lakás konyhájába nem fér járóka! De a veszélyes műveletek akkor végeztem mikor aludt, ma már engedem, hogy segítsen. A maga módján persze :D Ahogy írtam is, pukit főz a macijának.