Baba érkezik kutyás családba (beszélgetős fórum)

Azért, ha kölyök kutyát vesztek oda, azt még nem tudod nevelni. Kb. fél-1 éves korától tudsz vele igazán foglalkozni. Akkorra meg már vagy nagy hasad lesz, vagy már ott lesz a pici.

Hidd el, a végén már wc-re is nehezedre esik majd kimenni, nem hogy kutyát sétáltatni.

Babával meg pláne... Egy ideig nem tudod majd kivinni a babát, akkor a napközbeni sétát meg nagyon nehéz lesz megoldani.

Szerintem, ha nincs kutyátok, akkor várjatok még vele, amíg kicsit nagyobb lesz a gyerek...

Lehet, hogy most azt gondolod unatkozni fogsz 9 hónapig, de hidd el, nem így lesz.

Értem,köszönöm.Csak én meg arra gondoltam,h pont kismamaként van időm foglalkozni vele,mert a kisgyerek mellett már nem lesz annyi,és amíg kölyök sok törődést igényel,én meg naphosszat unatkozni fogok 9 hónapon át,szóval lenne energiám,időm.Kismamaként,és kisgyerekkel is sétálnék minden nap,ezzel összeköthető a kutyasétáltatás.Ha meg már meglesz a baba,remélhetőleg szobatiszta lesz,így marad a napi 2-3szori sétáltatás,amit kettőt tud a férjem munka előtt-után,egyet meg én napközben.Meg vannak pelenkák is,de nyilván nem ez a cél.

Én attól félek,ha meglesz a baba,és nincs kutyánk,utána nem vállalnám be,mert míg kölyök,és tanítani kell,baba mellett fáradt leszek hozzá,és akkor tényleg nyűg lesz a kutya.És bár a férjem szeretne nagyon,ő csak reggel este van otthon,minden rám maradna,én nevelném a kutyát a gyerek mellett.

Megvan mindkét variációnak az előnye.

Ha először lesz kutya, akkor mire jön a baba, összeszoktok. Viszont ha kölyköt akarsz, készülj fel, hogy nagyon nem egyszerű... Még akkor sem, ha kicsi és lusta. Azért sétáltatni kell, és kismamaként nem annyira király szobatisztaságra szoktatni.

Mi terhességem előtt 1 héttel fogadtuk be a mienket. Már felnőttként, szobatisztán. Hááát. Ha hamarabb tudom meg, hogy jön a baba, lehet, nem így döntünk. És azt úgy írom, hogy imádom ezt a kis dilist! :)))

Másrészt nem tudhatod, hogy milyen lesz a babával. Mármint neked. Lehet, hogy a hátad közepére sem fogod kívánni a kutyát, sőt. Ez valószínű. Gondolj bele, otthon leszel egy 1-2 hetes babával. Hogy sétáltatsz kutyát? Hozzám jön anyum minden nap majd azért, hogy Pompást tudjuk vinni.

Szóval nem egyszerű.

Én arra szavaznék, hogy inkább akkor, ha már meg lesz a baba.

Akkor már látod, hogy ő is mennyi "melóval" jár.

De ez csak az én tapasztalatom.

Én a Te első variációdban vagyok. Látom, hogy nem egyszerű, s tényleg máshogy döntenék, ha hamarabb tudtam volna meg, hogy terhes vagyok.

Szia!

Ne aggógj,nyugodtan tarthatsz kutyát a baba mellett.Nálunk hármasikrek mellett van kutya,első perctől imádja a gyerekeket,lehet, előszőr egy kicsit féltékeny lesz,de nyilván vele is fogsz törödni, még ha kevesebbet is.Nálunk is be lettek mutatva a babák,azonnal tudta,hogy a családhoz tartoznak.A havanése a lehető legjobb eset, imádja a gyerekeket,soha nem bántaná,a mienk is ez,sokszor úgy kell megmenteni az ikrektől,mert elég félénk fajta.A gyerekek is nagyon szeretik,bármit kapnak, azonnal adnak a kutyának is.És kicsinek megtanulják az állatok szeretetét,gondozását,és te is tudod már, mennyire lehet szeretni egy ilyen kis csupaszív állatot.Sok boldogságot a babához!

Abszolút egyetértek a többséggel :) Nálunk 8 éves farkaskutya mellé jött a gyerkőc. Ráadásul a kutya ki-be mászkált a kertből, és bizony nem mosogattam a lábát 3 percenként... Megvoltak a szabályok (gyerekszoba-fürdő-konyha pl tiltott terület), és nem hagytuk őket kettesben. Mikor hazahoztuk a lányomat a kórházból, leraktuk a hordozót a kertben a járdára, odahívtuk, megszagolhatta, megmondtuk neki hogy ki ő és hogy vigyázni kell rá. Onnantól, hogy a lányom járni tanult, fülét-farkát cibálta a kutyának, még csak meg se morogta soha. A gyerek most 3.5 éves, soha semmi baja nem volt a kutyától. Most épp az a baja, hogy a kutyus sajnos elpusztult 2 hete (sajnos öreg volt már), és neki most nincs kiskutyája...

Úgyhogy persze, figyelni kell, szabályokat megtanítani a kutyának, nem hagyni őket kettesben. Meg picit sűrűbben takarítani a szőr miatt...

Bocsánat, nem akartam ilyen hosszú lenni, de a 3.hozzászóló véleménye kiverte a biztosítékot... Ilyenek miatt vannak tele a menhelyek... :(

Ezzel nagyon egyet értek.

Ami szerintem fontos lehet még, hogy a toxo vizsgálatot macskás kismama mindenképpen végeztesse el, mert azt bizony a cicák terjesztik leginkább.

Szerintem, ha rendbe van tartva, és nevelve van, akkor bármilyen állat tartható gyerek mellett. :) Csak odafigyelés kérdése! :)

nahát döbbenet milyen emberek vannak, már miért lenne tilos állatot tartani ott, ahol csecsemő is van?????

nekük JR terrierünk van és nem áll szándékomban kirakni az utcára, mert a nyáron kislányom születik... megfelelő gondozás, odafigyelés és ennyi..

és hogy még az anyai érzéseit is kétségbe vonja a fórum inditónak, hát na... aki így gondolkodik, annak kéne sok mindenét kétségbe vonni...

azért megnyugtat, hogy amennyire látom egyedül maradt a véleményével...

macska vs kutya téma: alapvetően a macskában tényleg több lehet a lappangó, emberre veszélyes kór, DE az is igaz, hoyg ha a cica is oltott, féreghajtott, az alma rendszeresen takarított, és a kisgyreek számára nem elérhető, illetve ha a macska csak bent jár a lakásban, nem mászkál ki, akkor valószínűleg semmi gond vele.. tény, hogy a szőréről én is úgy gondolom, mint Lencsy, hogy sokkal nehezebb takarítani, és könnyebb letüdőzni, de persze kutyaszőrtípusok közt s nagy különbség lehet...

viszont a macska szerintem veszélyesebb lehet olyan szempontból is, hogy nagyon sok macskát nem nevelnek, vagy nem tudnak megnevelni, és nem tudod kitiltani a gyerek szobájából, vagy az ágyába is beugrik, vagy a szekrénybe a ruhák közé, illetve a konyhaasztalra, pultra stb... persze tudom, vannak kivételek, de azért én legtöbbször ilyen macsklákat láttam lakásokban... illetve én pl jobban félnék egy macskától, hogy odakap, megkarmolja a gyereket, mert szerintem a viselkedésük is kiszámíthatatlanabb mint a kutyáé...

de természetesen nem akarok macska-kutya vitát nyitni, mert ez a topik nem arról szól, tudom, hoyg a macskatartók mindent meg tudnak cáfolni, illetve kutyákra is lehet rosszat mondani...

"a macskától sokkal több dolog elkapható"

Hát ezzel azért nem értek egyet, de nem ez a lényeg :-)

amikor már látszik a féreg, akkor már késő, addigra rég elkaphatta más is...

a fokhagyma viszont jó! :)

Nekem egy 8,5 hónapos fiam van és 3 kutyám a lakásban. Első napokban lehet, hogy depis lesz de feloldódik hamar nem lesz gond. Figyelni majd akkor kell mikor elkezd mászni járni és piszkálni fogja a kutyát. Vigyázni persze addig is kell, de akkor lehet majd, hogy félni fog tőle.

Nyugi.

érdekes, a hasonló fórumokban mindig van egy ilyen nagyon okos hozzászóló mint hármaska:))) miért ne lehetne kutya és gyerek egy lakásban??? mit kaphat el szerinted? miért jelent ki valaki olyan dolgot, aminek se füle se farka. Egyetlen egy dolog van, amit a kisgyerek elkaphat egy a kutyától, az a férgesség. Normál , kultur családban ennek a veszélye nulla, mindössze egy száz forintos tabletta szükséges évente a probléma kiküszöböléséhez.Az én gyerekeim el sem tudják képzelni az életüket kutya nélkül, soha semmi bajuk nem volt tőlük.

irtam erről egyszer a kutyás naplómba, remélem nem gond,ha idézek belőle, elnézést ha kicsit hosszabb egy megszokott hsz-nél:) /akikről a bejegyzés szól közel száz kilós pireneusi hegyikutyák voltak../

'kutya és gyerek a családban'

Na, ha ezt a kérdést itt feltennéd, biztos rövid időn belül lenne olyan harc, hogy öröm lenne nézni. Tulajdonképpen én is igy keveredtem erre az oldalra, talán kutya és gyerek a lakásban volt a címe.

Igen, sokat gondolkoztam ezen a dolgon, a rengeteg baleset, ami sajnos leginkább gyerekekkel történik. De, hogy kivétel nélkül, mindig mi emberek vagyunk ezért hibásak, azt bizton vallom. Már lejjebb ezzel kapcsolatban irtam néhány dolgot, de kellően fontosnak tartom a témát, tehát kicsit bővebben kifejteném a véleményemet.

Akinek van gyermeke annak természetesen ő kell, hogy legyen a világon a legfontosabb. Ez szerencsére az esetek nagy többségében így is van. Vannak az "elvetemültek" - ide sorolom magamat és egész családomat is", akik nagyon szeretik a kutyájukat is és majdnem, ismétlem majdnem teljes értékű családtagként kezelik.

Szerintem nincsen ezzel az égvilágon semmi baj.

A bajok ott kezdődnek, amikor hazaviszünk egy kutyát, mondjuk a pici gyerekünk mellé. Ugy gondolják sokan, hogy miért lenne itt gond, hiszen ők szeretik a kutyát, majdcsak ellesznek. Szerencsére a legtöbb esetben nem is lesz semmi gond, azután jönnek a sokkoló médiahírek. "megtámadta a család kutyája a gyereket, megölte a gyereket a láncon tartott kutya, stb.

Hogy ez ne történhessen meg, az csak rajtunk múlik. Először is egyáltalán nem mindegy,hogy milyen fajtát választunk. A kutyákat vérmérsékletük, adottságaik, testi alkatuk és még rengeteg jellemzőjük alapján kezdték el kitenyészteni. Ha megtetszik egy kutya, vegyük a fáradtságot, hogy utánanézünk mik a fajtára jellemző alapvető tulajdonságok. Ez nagyon fontos!

Persze kivételek mindig vannak, de igen ritkán hallani olyat, pld. egy labrador megtámadott volna egy gyereket, hiszen rá a legjellemzőbb tulajdonság a feltétel nélküli emberszeretet. Egy tanya őrzésére biztos nem ezt a fajtát választanám.

A fajtajellegen felül még érdemes megnézni a szűlőket. Jó példa erre Luxi kutya, akinek már -ahogy irtam - az anyja is fajtára nem túl jellemző módon agressziv volt velünk.

Luxi sem volt egy kifejezetten emberbarát vizsla, de tudtuk kezelni az agresszivitását és amellett igen kivételes intelligenciával rendelkezett, tehát gyorsan megtanulta, hol vannak a határai.

Ami még nagyon de nagyon fontos, hogy tanuljunk meg kutyául. A kutyáknak igen érthető egyértelmű nyelvük van. Ezt ismerni kell, és még fontosabb,hogy a kisgyerek is ismerje. Nem értek egyet azokkal, akik ugy gondolják, hogy a gyereknek mindent szabad a kutyának tűrnie kell. Ez teljesen ellenkezik a kutya természetével.

Amig a gyerek kicsi, nekünk kell vigyázni rá.

Én soha nem hagytam őket egyedül pld. a kertben, ha én nem voltam ott. Annak ellenére tettem igy, hogy soha egyetlen egyszer sem néztek egyik gyerekemre még ferde szemmel sem.

Volt egy hatalmas kelés a Bubu lábán, amit nem láttunk a szőrtől. Bence kb. 2 évesen téb-lábolt mellette és véletlenül rálépett a lábára.

Bubu iszonyatos hangon felordított és elrohant de még csak a fejét sem forditotta a gyerek felé.

Viszont a kutya az kutya, a gyerek meg gyerek.

Amikor elegük lett a nyuzásból, bementek a helyükre, ahol a gyerekek pontosan tudták, hogy nem kell őket zargatni. Az az ő váruk, ott nincs piszkálás.

Mindkét gyerekemet egyébként Bubu tanított meg járni. Négykézláb odamásztak hozzá, felkapaszkodtak a hatalmas szőrén, a nagy bufla meg meg sem mert mozdulni, azután ahogy a gyerek oldalazva elkezdett totyogni óvatosan lépkedett velük együtt. Ha fenékre estek próbálta őket felállítani az orrával. Ezt kétszer is végignéztem mindkét gyereknél és mondhatom bátran, hogy életem egyik legszebb élménye volt.

Nálunk szerencsére jó sok gyerek van a családban és kivétel nélkül mind imádta őket. Gyakran feküdtek az árnyékban a ház mellett, de ritkán telt el ugy egy óra, hogy valamelyik gyerek ne ült volna le hozzájuk egy kis simire, vagy éppen elpanaszolni az élet nagy gondjait:)

Ha tisztában vagyunk a saját adottságainkkal is, - és kellő megfontolással választunk kutyát a gyerekünk mellé, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a gyerekünk egy kicsit "több" lesz azoknál akik nem igy nőnek fel és nem vállnak tagjává, a kutyáikat kínzó, kegyetlenül tartó emberek táborának.

Itt ülök anyumnál, a 13 hónapos lányom üldözi a kutyát egész nap. :)

Nagyon szépen elfogadta a kutya a gyereket, egy pillanatra sem volt probléma. Eleinte elszaladt a baba elől, de már leül mellé bármikor vagy hozza a játékát neki. Nagy cimbik lesznek, már most látszik! :))

Köszönjük szépen!

okos, türelmes kis kutya, úgyhogy remélem minden rendben lesz.