Baba elvesztése 20 évesen, s rémálom a kórházban (beszélgetős fórum)

Ez tényleg rémálom!:-(

Vigyázz magadra és remélem, hogy hamarosan egy boldog pocakos cikkét vagy naplóját olvashatom Tőled!

Megértelek!

Kétszer éltem át azt, amit Te!

Amit még tudnék írni az "közhely", ezért csak annyit: együtt érzek veled, kitartást és erőt kívánva!

Azért az empátia a kórházakban nagyon is fontos lenne.Nem értem miért általánosítanak.

Egyébként 21 voltam amikor a lányom született.

Kitartást és csodaszép terheségből egy csodaszép kisbabát kívánok!:)

Köszönöm szépen!

Ez nagyon jól esik.

tudom hogy már érett vagy, ez lejött a cikkedből:)

és abban is biztos vagyok hogy csodás anyuka leszel, megérdemled:)

:S hát igen.. érdekes, hogy milyen furákat tudnak kérdezni.. " Talán annyira szerette volna ezt a babát?"...

Biztos azért van bedagadva a szemem a könnyektől, mert nem szerettem volna a babát megtartani...

Feletébb érdekes, ami folyik itt néha.

De azért azt meg kell, hogy említsem, hogy hála istennek vannak még jó orvosok!!! Nehéz kifogni őket, de vannak!!!

A mostani nőgyógyászom véleményemszerint a világ legjobb nőgyógyásza!!!!!! És köszönöm, hogy megismerhettem.. kár, hogy már idősebb, így nem öregedhetek/ráncosodhatok meg az ő nőgyógyász kezei alatt.. :( :)))

köszi!

Nincs nekem ezzel különösebben gondom, szimplán kíváncsi lennék a válaszára. :)

Azt hiszem én lennék a legboldogabb, ha csak kitalációt írtam volna.. vagy ha csak egy részét kiszíneztem volna :)

Szerintem nem hiszi el,hogy ott hagytak a véres ágyneműben,és a többit.

Próbálj megnyugodj meg,nem személyes,csak ő ilyen,mert nem élt át ilyeneket,ezért kvázi megkérdőjelezi,amit más átélt.

Köszönöm a hozzászólást, valamint a jó kívánságokat is, azonban nem értek egyet.

Én tudom és érzem, hogy az idővel nem volt gond.

Ha hihetetlen, ha nem.. érett vagyok rá, hogy anyává váljak, mind testileg, mind lelkileg..

És tudom, hogy el tudok látni egy újszülöttet.. fel tudom nevelni szeretetben, ami a legfontosabb..

Tisztában vagyok mekkora felelősséggel jár egy gyermek vállalása, mennyi lemondást megkövetel.. és mindezeket átgondolva és átrágva vágtunk bele ebbe...

Úgyhogy az ideje eljött, nem akartam görcsösen, és nem is akarom görcsösen. Most munkába folytom a bánatom, és amikor újra készenállunk neki vágunk újra a baba projekt-nek.

Köszönöm!

Egyébként valahol lejjebb olvastam már a másik fórumról, én is tagja vagyok ( kb3-4 hónapja) de ajánlom figyelmetekbe, mivel tényleg csodálatos kis társaság, és igazi megértő, szeretetre méltó EMBEREK!!!

A fórum neve:Baba a pocakban vetélés/ missed ab után

talán igaza van az egyik hozzászólónak abban, hogy nem jött még el az idő a gyermekre, még várjatok, és szerintem nem kell annyira akarni, én is görcsösen akartam az életben dolgokat és soha nem sikerült azokat megkapnom, és amikre meg egyáltalán nem számítottam azokat megtörténtek:)

sok sikert kívánok azért a babaprojekthez!és sok-sok kitartást!

Kedves Pilacs78!

Tudom nem kértél tanácsot, csak annyit szeretnék Neked mondani, hogy minden képen úgy kell ezt a csodát megélned, hogy minden percében a kis pocaklakó is érezze nagyon szereted, nagyon várod Őt! Próbáld meg a múltat elpakolni egy csendes sötét zugba, ahol soha többé nem találsz rá.

Képzeld, és lásd is magad előtt, ahogy fekszik az ágyacskájában, vagy ahogy a karodban fekszik és szopik édesdeden. Ne hagyd, hogy a sötét múlt a lelkedbe égesse magát! Csak a szépet képzeld el, és valóság lesz, majd meglátod! Szívemből kívánok Nektek minden jót!

Köszönöm a hozzászólást.

Igen.. tudom, hogy amelyik baba el akar menni, el is fog. És kimondhatjuk( bár nehezen) de akkor ennek így kellett lennie, és talán jobb is, hogy így történt, mint hogy egész életében beteg legyen, vagy bármi miatt is nehezebb élet jusson neki, mint egy egészséges gyermeknek.

Nehéz és nagyon fáj, hogy elveszítettem őt.. mai napig eszembe jut mikor a kezembe esett az a nagy "vér-húsgömb"... de főként az okoz mai napig is rémálmokat, AHOGY el kellett veszítenem...

Sajnálom

Az lenne az első dolog, hogyha készen állsz a továbblépésre, hogy keress egy nőgyógyászt. Egy normálisat.

És ha ez megvan akkor vágjatok bele.

Sajnos nem a levegőbe beszélek:(

Számomra is elszomorító, hogy tényleg ilyen a magyar eü... bár sajnos nem csak a magyar, ahogy hallom több helyről is :((

Az egyik legfontosabb dolognak kéne lennie, hogy az egészségügyben arra rátermett szakemberek dolgozhassanak csak. Valami nagyon el van rontva körülöttünk.. :(((

Sajnálom, hogy ennyiőtöknek keresztül kellett mennie ilyesmi és ennél sokkal nehezebb dolgokon is.. remélem mindegyikőtök sorsa jobbra fordult vagy fog fordulni.. Kívánok én is mindenkinek hasonlóan jókat, mint amilyen jókívánságokat én kaptam most!! :)))

Nagyon sajnálom ami veled történt!

Az első babámat én is ennyi idősen vesztettem el. 8 hetes terhesen kerültem kórházba vérzés miatt és velem is hasonlóan közölték, hogyha itt volt is baba most már biztosan nincs. Nekem akkor azt mondták, hogy mivel korai volt a terhesség magától kiürül és nem kell műtét. Várni sem kell nyugodtan prábálkozhattunk. Így is tettünk és a következő hónapban terhes is lettem. 8 hónap múlva meg is született a kisfiam, aki down-szindrómás volt. Mindig az jár a fejemben, hogy várni kellett volna... Ezt csak azért írom, hogy mindenképp várj!

Drukkolok, hogy a következő babátok egészségesen megszülethessen!

"inkább meghalok, minthogy engem még egyszer kikaparjanak az éltemben, nem mentem el orvoshoz, és bár tudom, hogy akár bele is halhattam volna, hanem ürülök ki magamtól, de még az is jobb lett volna, mint hogy újra átéljem azt. . "

Iszonyú nehéz lehetett,de megértelek.