Az érzelmi intelligencia szerinted sem tanulható? (beszélgetős fórum)

Szerintem az érzelmi intelligencia...hmmm van egyfajta alapképessége mindenkinek az érzelmeket illetően, amit lehet kissé "fejleszteni" tanulással, pl, iskolában, de az talán a modorossággal ? lesz egyenlő... és semmiképppen nem zsigerből jön.

Autistának meg lehet tanítani mit illik... még talán úgy is néz ki, hogy érzelemből csinál dolgokat, de legbelül sosem fogja azt érezni amit kellene..

Az érzelmi intelligencia a leginkább fejleszthető. A kreativitás sem velünk született, de azt csak gyermekkorban lehet fejleszteni, illetve korlátozni, felnőttkorban már alig lehet változtatni. Ezzel szemben az érzelmi intelligencia a leginkább fejleszthető, akár felnőttkorban is. De lassan.

Természetes esetben a kisgyermek először megtanulja, h mások hogyan viselkednek és ez mire utal, mit éreznek. Aztán megtanulja saját magán is megfigyelni, hogy ha haragszik valakire, megtalálja az okát. Ha nem sikerül, nem lát jó példát, akkor ha szomorú akkor is úgy mutatja ki mintha dühös, stb. Tehát nem ismeri fel a saját érzelmeit. és ez csak az EQ egyik szegmense. Felnőttként is elkezdheted végiggondolni, hogy miért is rugdosom az ajtót?? Lehet h nem elsőre fogsz rájönni, de a végén megtalálod az igazi okát.

Persze ha valaki szociopata, akkor nem vonatkozik rá semmi, ami az egészséges emberekre. Mert úgy tudom, h az egy betegség.

[link]

Itt van egy kis teszt az EQ-ról, aki akarja nézze meg..:D

Amúgy a legtöbb gyilkos a szociapatákból kerül ki, érzelmi intelligenciájuk nulla körül van.

Egy amerikai kutató prof. 1-22.- ig mérte a tetteiket a "gonoszság skálán"

Na jó, most evvel nem azt akarom ám mondani, hogy gyilkos lennél!..:D

nem akarok az lenni, nem akarom hogy azzá váljak véglegesen, nem is állítanám hogy az vagyok, a jellemem illik a leírásra.. ez talán kicsit tompít az élén. egy közeli barátom mondta hogy ha lát másokkal beszélgetni akkor látszik hogy felettük állok, nem vagyok ott teljesen, bár látszik hogy igyekszem "beilleszkedni" a képbe.

ismer már.. a franc...

"A szociopaták legnagyobb gyengesége, hogy nem tudják magukat különféle érzelmi helyzetekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Ennek következtében általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel. Rosszul viselik a monotóniát hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra ami felelőtlenséggel párosul. Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, impulzívak azaz csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni vagy a gyanakvást elaltatni. Gyakran csak a közvetlen környezetük van azzal tisztában, hogy "valami nincs rendben". Jürgen Müller, a müncheni egyetem professzora a bajor közszolgálati televíziónak nyilatkozva azt mondta, hogy a szociopaták érzelmektől függetlenül mindig ugyanazon a teljesítőképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelés esetén csökken a teljesítmény."

Ez így egy az egyben a jellemleírásom.. talán kivéve a kegyetlen célmegvalósítást.. de mindig elérem a célom, így vagy úgy...

És elég csúnya is az ilyen ember jelleme. Ha ilyen lennék nem dicsekednék vele.

De abban igazad van, hogy a mai világban tökéletes életet nyújt...

Nem ismerlek, de igen nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen betegséged van.

Mindenkire igaz kicsit e betegség leírása, főleg bizonyos élethelyzeteket tekintve, még rám is, pedig én nem vagyok szociopata.

Szerintem az, hogy bizonyos érzelmek kimutatására képtelenek vagyunk, illetve az, hogy bizonyos érzelmi helyzetekbe nem tudjuk beleképzelni magunkat nem egyenlő a szociopatizmussal.

Nem tanácsot kértem.

Csak véleményt,nem mindegy.

Márpedig ez tanulható nagyon is. Ez az amit tényleg egy életen át lehet fejleszteni ellenben az IQ-val aminek tényleg vannak korlátai.

Olvass a témában, és ne a fórumbubusoktól kérj tanácsot akik láthatóan nem tudják, hogy mi fán is terem ez.

Egyetértek.

Különben nem volna értelme az érzelmi nevelés fogalmának a pedagógiában.

Márpedig az elsikkadt sokaknál mostanság.

Én alapvetőnek tartom, mert sok családban nincs erre igény, legalább az iskola próbálja meg.

Nekem ez a hivatásom, és látom is az eredményeit, szerencsére.