Az én(?!) házasom (beszélgetős fórum)

Ez nem semmi, asszonyok , lányok hajátok magatokat?

Szerintem ne foglalkozz ,csak magaddal,ha megvan köztetek az összhang,ne hallgass senkire.A szívnek nem lehet parancsolni. Nagyon ritka két ember között a kölcsönös megértés, ránézek a másikra és tudom, Ő is tudja mit akarok. Ez az érzés csodálatos, de hiába mondod el olyan embernek aki ezt az érzést soha nem érezte, az nem tudja miről beszélsz.Foglalkozz a pároddal, add meg neki azt ami mind a kettőtöket boldoggá tesz, feltételek nélkül. Nagyon sok asszony azt gondolja megvolt az esküvő nekem nem kell a kapcsolatért tenni semmit, pedig egy életen át ápolni, mindig újat vinni a közös életbe, mert különben ellaposodik.Ezek a nők buknak ki a legjobban, ha a férjük házon kívül keresi a boldogságot. Egy férfi fél a konfliktusoktól, meg azt gondolja, ha együtt maradnak a gyerekeinek ez a legjobb.Ne legyen egy percig sem lelkiismeret furdalásod, Ti csak boldogok akartok lenni. Kívánom Neked,legyél nagyon boldog.

niqvero, vannak kivételek. de a legtöbb férfi nem vállalja fel, h elhagyja a családot (látszólag, vagy ténylegesen) egy harmadik fél miatt.

ha így volt, a te férjednek volt gerince. de a legtöbb nős férfi csak sunyizni akar, mert ahhoz nem elég egyenesek, h kiteregessék a feleség, család előtt, és felvállalják a döntésük következményét. ezzel azéet egyetértesz? lesből könnyű, ezért a legtöbb férfi nem vált. a te férjed, és a ti esetetek ezekszerint kivétel, és örülök, h mellette te megtaláltad. de szerintem nem ez a gyakoribb.

ezt nem vitatom, jó hogy vannak kivételek is!:)

csak én a magam részéről valahogy nemtudtam megtenni, fiatal voltam tényleg nagyon, és akárhogy is mérlegeltem, mindíg az jött ki hogy ajj nemkéne nemkéne.

nem nem öreg, de én akkor még 18 voltam, viszont már akkor sem voltam hülye..:)

Sokan próbáltak már így bepalizni, pedig én nem tartom magamat szépnek, de soha nem hagytam magamat, és azért nem, mert a nagymamám anno nagyon nagyon a lelkemre kötötte hogy ne higyjek, főleg ne az idősebb fasziknak, kihasználnak megdugnak és aztán eldobnak. Nos, egyiknek sem sikerült:) Ezért az egyért büszke vagyok magamra:)

légyszíves hagyjuk már abba mert elrontod az egész napomat!

Most is elég szomorú vagyok nemhiányzik hogy veszekedjek akárkivel ráadásul nem is ismerlek nem akarok vitatkozni!

látod? :) pedig a 35éves nem is öreg pasi :))

de ha nős, akkor hagyjuk. gratulálok. és ha megsértődött? mi van akkor? az az ő saját dolga.

előbb magunkért vagyunk felelősek, és csak aztán tudunk másokért felelősséget vállalni. könnyű hülyíteni egy 18-20 éves lányt. nem azért, mert buták, én is voltam annyi, sőt, valamilyen szinten, naívságot nézve most is az vagyok, de alap, h egy fiatal nem látott-érzett-élt annyit, mint egy 35-45-55éves. könnyű úgy okosnak lenni, ha az áldozatunk kevésbé tapasztalt.nem? :)

sok férfi olyan jól elő tudja adni magát, de a korosztályának nem tud tetszeni, mert átlátnak rajta a hasonló tapasztalatokkal bírók. van nekem is egy ismerősöm, akinek 20évesen is 17éves barátnői voltak, 25évesen is, meg 30évesen is...

és tudod, azvolt a szép az egészben hogy az a pasi viszont nem kerített megmondta hogy megpróbálná velem de tudja hogy nemlenne jövője az egésznek, viszont az érzelmeinek nemtud parancsolni.

Azért is költöztem el, és szakítottam meg vele minden kapcsolatot, ismertem a nőjét, láttam, ( egy munkahelyen dolgoztunk ) és nemvolt szívem ezt tenni vele.

Nem bántam meg, hogy így döntöttem, ma már boldog vagyok és a párom alig két évvel idősebb nálam szerintem ez nemsok:)

látod ezért is írtam hogy egyetértek veled.

Én voltam ilyen háromszögben.

Egy idősebb férfi lett szerelmes belém.

De még mielőtt akármi is történt volna, ( sármos volt, tetszett ) rájöttem hogy én ezt nemtudnám csinálni, így kiszálltam az egészből, elköltöztem jó messzire, azóta sem beszélünk már. Megharagudott rám, én pedig rájöttem, hogy soha nem hagyná el a nőjét miattam, és hogy túl fiatal vagyok én ahhoz, hogy egy 35 éves pasival járjak. ( ekkor voltam 18 éves ).

igen, mindennek két oldala van. én ugyan ilyen helyzetben nem voltam, nem is lehettem volna, mert mint írtam, nálam ez tabu. akármilyen lángolás is van, ez nem kérdés, h nős emberrel nem. ennyit magamért (mármint mindenki magáért) meg kell, h tegyen. szerintem.

de voltam sok olyan élethelyzetben, amikor igenis a hajamnál fogva kellett saját magamat kihúznom a kakiból. és ezt szerintem érdemes megfontolni: segíteni senki más nem tud rajtunk, csak mi magunk! az nem segítség, ha leordítjuk valaki fejét, de az sem, ha megértően simogatjuk a buksiját, amikor pedig egyértelműen a vesztébe tart. el lehet mondani a vélemyéneket, hiszen megírta a cikket, valamilyen formában segítséget, tanácsot, vagy támogatást kért a sebei nyalogatásához, pozitív visszacsatolást, megerősítést, h más is van így nem baj. ez még nem tiszta nekem, h melyikről van is szó itt :)

de ahhoz, h az ember tudjon segíteni magán, el kell érni egy pontig. és nála ez a pont még nincsen itt. ezekszerint. mondom, én nem voltam ilyen háromszöges dologban, még ennyi előnyöm sem volt, h rá tudjam fogni, h ezért vetek véget neki, de voltam olyan helyzetben, amiko rki kellett tépnem magam a kapcsolatból, mert nem hallgattam senkire, és odáig jutottam, h komoly lelki sérülésekkel küzdöttem. különösebb harmadik fél nélkül is el tud jutni egy naív, szerelmes és a másikért élő nő(férfi) ilyen helyzetbe... szóval nem nagyokoskodok, csak picit más volt a szitu. de megtettem, és nem bántam meg. ahogy megtettem, az élet meghálálta. jöttek olyan lehetőségek, amik segítettek túlélni, aztán élni, aztán találni, pedig nem kerestem, és boldognak lenni. rá egy évre megismertem a férjemet. csak a saját hajunknál fogva. ez az én véleményem.

minden csak egy döntés. (nem, én sem vagyok szent, sem pedig tökéletes, és pálcát sem török.)

ó igen, egy éretlen buta kisgyerek vagyok...:D

jajmár...

látod én megint normálisan írtam, és most is normálisan fogom leírni a véleményemet.

Nem tartom magam éretlennek, és a környezetemben SENKI nem értene veled egyet.

én ismerem magamat, és az hogy nem értünk egyet, nemkell hogy azt jelentse, hogy ilyeneket mondj rám.

Nem ismersz.

Szóval innentől kezdve meg értelmetlen is beszélgetnünk.

és még mielőtt jönne az a fajta szöveg hogy dehát nem is kezdett ki meg mittomén előre szólok, én érzékeny ember vagyok.

Vagyis inkább erre érzékeny, nem haragszom Binkyre.

igen ezzel a szöveggel is találkoztam már, hogyha megmered mondani hogy valami nemtetszik akkor éretlen vagy...

nem.

csupán azt nem szeretem ha normálisan hozzászólok valamihez, és akkor aztán engem kezdenek el hogy is mondjam...kikezdeni.

azért vagyunk normális felnőtt emberek, hogy normálisan tudjunk beszélgetni nem? na mindegy nemlényeges hagyjuk abba, ez a téma most nem erről szól.

én is csak ezt kívánom neki. hogy alakuljon minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. jó lenne, üdvös lenne, ha a változást ő maga kezdeményezné.

de ez is csak egy vélemény. úgyis úgy dönt, ahogy akar.

Nem nézett hülyének, ezek valódi, komoly kérdések. Szerintem ne támadásnak vedd, hanem próbáld meg végiggondolni és válaszolni. Ez vallana "érett" gondolkodásra.

Ha fórumot indít az ember, fel kell készülni rá, hogy nem csak a buksiját fogják simogatni. Hogy milyen stílusban történik, attól el kell tudni vonatkoztatni, az nem a te problémád.

Sziasztok!

Már előttem elhangzott sok minden.

Brigi hozzászólásával értek egyet.

Szerintem ebből nem fog semmi jó kisülni...de ne legyen igazam.

Ha egy pasi igazán akar valamit/valakit akkor tenni fog érte bármi áron is. És itt nem úgy tűnik, hogy tesz érte. Jó neki ez a helyzet...otthon várja a feleség, de közbe van egy kis friss husi is a képben, aki kitölti azt az űrt ami hiányzik neki a házasságából.

Nagyon megalázó helyzetnek tartom a 3. fél szerepét...de szegény feleséget se irigylem. Valószínűleg semmiről se tud :( Lehet arról se hogy a férjének valami hiányzik a házasságból, mert a pasik nem azok a megbeszélős fajták ugye(tisztelet a kivételnek)... inkább ezt az utat választják amit most láthatunk ebben a példában is.

Minden esetre kívánom, hogy jól végződjön ez a sztori ;)

Dehát most nézem hogy egyidősek vagyunk akkor viszont nem is értem miről beszélgetünk...

na mindenkinek szép napot kívánok, a cikk írójának pedig sok boldogságot az életére, és kívánom hogy jól döntsön úgy, hogy boldog legyen!

úgy szeretem mikor a nagy tapasztalt nők beszólnak mert a másik fiatalabb...

annyiszor megfogadtam már, nemírok ilyen helyekre, mert mindenki aztán akkorának gondolja magát...

soha nemértem, hogy próbál az ember úgy hozzászólni a témához hogy ne sértsen meg senkit, brigi hozzászólásához is írtam hogy egyet értek, de azért odaírtam a saját kis véleményemet is, tehát nemhiszem hogy lenne okod vagy jogod rá, hogy te engem kis fiatalnak nevezz, és szó szerint hülyének nézz...

Tisztelet a kívételnek, akinek nem inge nemveszi magára...

Valahogy egy ilyen kapcsolat létrejöttéhez mindig kell valamennyi hazugság. Nálam valahogy egyértelműen megszólat a csengő, amikor a "nem emlékszem, hogy történt, de megadtam a telefonszámom" részhez értem. Értem én, hogy könnyebb nem emlékezni utólag, de az ember általában kis emlékként őrizgeti mindig a kapcsolatának kialakulásának minden mérföldkövét, szóval ezt egyszerűen kerek perec nem hiszem el.

Egyékbként én nem ítélem el a hazugságot, minden ember csinálja, része a túlélési technikáknak, csak az a baj, hogy ha az ember olyan dolgokban is elkezdi csinálni, ahol nem lenne _muszáj_, akkor elindul a lavina. Tehát a cikkíró szerintem nem 100%-ig őszinte magával, és ez maga után vonja, hogy ez az adott férfi sem 100%-ig őszinte vele. Például hogy mi zajlik otthon. Hogy egy születésnapon, karácsonykor milyen jól érzik magukat, biztos boldog fotók készülnek a családi albumba, és kétlem, hogy emberünk ilyenkor olyan borzasztó rosszul érezné magát.

Azt gondolom, ilyen esetekben a fiatal, új lány egy valamiféle űrt, komoly rést vagy hiányt tölt be a férfi életében, ami ugyan lehet jelentős, de mégiscsak inkább a "lyuk a sajtban" - a sajt meg otthon van... és ez nem szerencsés, mert a lánynak meg a kapcsolat a sajt. :)

Szóval a sérülés, bántás sokkal inkább borítékolható a 'szerető' életében, mint a házasemberében.

Szerinted mi lesz? Elválik? Lesz kedve utána még házasodni? Végig akarja még ezt csinálni megint? Kamaszodó gyerekekkel új életet kezdeni, megint gyereket nevelni?

Szerintem ennek kicsi az esélye, bár vannak ellenpéldák. És gondolom te ilyen fiatalon azért még vágysz családra és házasságra...

De Brigi tökéletesen egyetértek veled, csak azt akartam leírni hogy mindennek van két oldala. Van az ésszerű, amit leírtál.

És van az a része ami nem ésszerű, amit nemtud az ember csak úgy elengedni, ami kínozni fogja sokáig.

mindkettő oldal fontos.