Az én(?!) házasom (beszélgetős fórum)

Igen én is erről írok csak ha fontos vagy neki biztos veled fog élni.Mindenki érzi ki az akivel

jól érzi magát és egy kapcsolat erről szól.

Az biztos, hogy kemény dió második feleségnek lenni, de nem lehetetlen. :)

Az én férjem miattam hagyta ott első családját, és valóban nem hitegetett semmivel,hogy otthon minden rossz, de azért nem lép le, hanem elvált, és elvett feleségül, születtek közös gyerekeink.

Az a baj az ilyen szeretői státusszal, hogy a szerető részéről folyamatos megalkuvásról van szó szerintem. Sajnos a legtöbb esetben aki a legjobban sérül, az a szerető...És fennáll az a veszély is, hogy amíg ez az igazából távlattalan kapcsolat tart, addig, lehet hogy közben elmegy a cikkíró mellett az élet...

Sajnos tapasztalatból beszélek :(

szerintem is kizárt hogy téged választ és majd te is akarsz abban a fehér ruhában lenni egyszer,mert úgy érzed majd neked is jár...aztán gyereket is akarsz tőle mert szereted!

Végig fogja ő ugyanezt csinálni mégegyszer...???

Most hű de szerelmesek vagytok,tart 2 évig,jönnek a hétköznapok,több figyelem a gyerekre...elhidegültök...ugyan az lesz mint volt neki!Aztán ha már egyszer megcsinálta,mért ne tenné meg újra?Talál egy fiatal csajt megint akivel a szürke hétköznapok vannak,mert vele más....bla-bla...magyarul MEGCSAL téged is!!!!

De ki tudja,lehet hogy mérlegel és helyrehozza a mostani asszonnyal!Hisz mégiscsak sokmindent megéltek már együtt.....

A lényeg:marhára nem jársz jól!

Szálj ki ebből és kezdj új életet egy független pasival!Hidd el boldog leszel majd,most úgy érzed neked csak ő kell,de majd elfelejted,és beleszeretsz másba.

Én nem mennék bele ilyenbe,hű de nagy szerelem ide vagy oda!A magad szempontjából nézd!

Az én ismerőseim között van pár akinek akadt dolga nős pasival,egyik sem az új csajt választotta,csak szeretőnek voltak meg,viszont szakítani sem akartak velük mert ez így kényelmes!!!

Az egyiknek meg is mondta hogy kereshet ám mellette komoly kapcsolatot ő nem fog elválni!

de addig mehet minden köztük így....Ez milyen már???Hát ilyen gerinesek a pasik,tisztelet a kiv......:)

+

Nem olvastam el az összes hozzászólást ,de a tiéd igen és a cikket is.Nem hiszem ,hogy jó ötlet volt,

kérni tanácsokat mert szinte támadások értek igaz nem téged hanem akibe szerelmes vagy .Nem derült ki a cikk alapján milyen szintű az ismeretség volt e intimitás vagy csak a fantáziádban történtek a dolgok?!

Én láttam ilyen történeteket ahol volt átvágás is és volt szerelem is közös élettel.

Nem ezen fog múlni amit itt írnak:)

Én nem értem mi ez a lágykezűség. Habár férfi vagyok de ilyen nemtársaimat maximálisan elítélem. Mindenki mondja hogy így-úgy nem könnyű kilépni. Francokat. Nem is akarnak mert ez így rohadt kényelmes; az egyiket d*gom, a másik meg etet.

Másrészről a nőket sem értem miért nem egyértelmű annyi példa után hogy nős férfivel ultimátum nélkül nem. Tényleg el akar válni? Akkor tessék de addig STOP tábla marad érvényben. S nem úgy szabni a határidőt mint a törvényhozásban ahol a "többszörösen módosított" már-már kötőszó.

Arról nem is szólva, hogy a cikkírónak ment a hozzászólás.

Nem tudom min kaptad fel a vizet és egyáltalán miért.

Oh köszönöm. Sajnos vagy nem, néha igen cinikus bírok lenni. Amúgy nincs családom.Lehet, nem meglepő :)

Viszont bárhogy is, én a megcsalást és pláne a folyamatos hülyére vevést rühellem, és itt apu azt folytatja. Ezért nem tudok hinni abban hogy egy ilyen szituban őszinte szerelemről lenne szó, mert akkor apu már bevallotta volna anyunak, hogy nem megy ez így, mást szeret stb..

De ugye tudjuk hogy a pasik egy bizonyos dolog kedvéért mi mindent bírnak összehazudni, a nők meg elhinni.

Szóval hónapokig sőt évekig ebben lenni? Milyen férfi az ilyen? Kényelmes, és gerinctelen.

A mostohakölköket meg úgy értem, hogy 20onévesen bevállalni , és ugye gaz szerető státuszból felkaparni magát egy megbecsült mostohamami szerepbe...hát nem egyszerű.

Bár volt az a film: Édesek és mosthohák..szóval ki tudja.

Máris javult a benyomásom rólad. A rosszindulat ott van, de most már humort is látok:) Az én párom nem miattam vált el, de két ilyen mostohakölök az én életemben is jelen van. Az egyik folyamatosan, a másik kéthetente. Mindkettőt szeretem, és úgy érzem ők is engem:)

Van családod?

Igen ez a szerelem csak most tűnik nagynak...pláne ha a pasi részéről csak önigazolás és nem szerelem( igen még így 40 fele is tudok a csajoknak mutatni vmit). Azért megnézném a lányt is a nagy szerelemmel amikor megkapja aput, plusz a gyerektartást, hétvégenként az undok kamasz mostohakölköket, hipp-hopp lila köd el, és a savanyú valóság meg zsupsz rá a szép szerelmes párra.

Mindezt fiatalon az ember lánya nem látja még át, hisz a szerelem mindenhatóságában, és azt hiszi ha ő szeret őt is szeretik. És még lehet hogy így is van. Hogy apu kapuzárási pánikja mögött valódi szerelem van. (Kétlem,neten ismerkedni, jó ideig hazudni és csak utána bevallani, hogy ja hát nős vagyok szivi)És neten vajon hol kalandozott ez a drága jó ember? Csak tán nem egy társkeresőn?

Lehet,h most boldog vagy,szerelmes,de gondolj a jövődre. Képzeld el magad/magatokat 10, 20, 30 év múlva,akár elválik (ha miattad válik el,akkor én a te helyedben eléggé félnék,h ugyanígy elhagyhat engem is később egy jobbért,egy újabbért,egy fiatalabbért...),akár nem,te meg vársz rá (és közben eltelik az idő a fejed felett)...Másrészt meg a 40es pasiknál nem elhanyagolható tényező a kapuzárási pánik sem...Lehet persze, h ebben az esetben nem erről van szó.

Nálam nem jöhetnek szóba a kapcsolatban, házasságban élő férfiak, akkor sem,ha esetleg megromlott a kapcsolata a párjával. Sokan tévhitben élnek,mert azt hiszik, h a szerelem,szeretet magától "megél" és táplálkozik. Pedig nem. Nekünk kell tenni érte nap mint nap és akkor nem múlik el a szerelem, nem romlik meg a kapcsolat (persze ehhez -talán- a legfontosabbak a jó kommunikáció, a rendszeres mély,személyes,lelki beszélgetések és egymás szeretetnyelvének a megismerése és alkalmazása- a szeretetnyelvekről, azok felismeréséről és gyakorlati alkalmazásáról Gary Chapman: Egymásra hangolva c. könyvében lehet olvasni). A megromlott házasságok sincsenek egyébként válásra ítélve,azokból is lehet újra jó kapcsolat,ha mind a ketten akarják és mind a ketten képesek energiát fektetni bele. Persze,ez a fáradságosabb út,de megéri.

Szerintem nagyon érdemes elgondolkodni Töltike és birgi74 hozzászólásain.

Bizony a férfiak inkább a kétfelé élést választják. A pasi jó kis kapuzárási pánikban van, talált egy naív csajt aki eszi issza minden szavát, de ugye csak jó otthon a megszokott anyu aki úgy főzi a gulyáslevest ahogy apu szereti.

Sajnos szinte borítékolható a lánynak az óriási csalódás, míg ő érzelmeket lát, addig a pasi ingyen numerát. És ez az élj a mának, és használd ki amit az élet ad elvek...blah...és mi van az otthon dekkoló, átvert,megcsalt anyuval??? A két gyerekkel? Egy hú de nagy szerelem miatt sérüljön 3 ember? csak mert nekik joguk van a boldogsághoz?

Nem a topikindítót ítélem el, mert ő csak fiatal és szerelmes, itt a pasinak kell szégyenkezni.

Ebben tökéletesen igazad van! Nem ítélek el senkit, hogy milyen módon keresi a boldogságát. Az ellen van kifogásom, amikor engem néznek ostobának, az én érzéseimet sértik meg, velem nem őszinték, miközben szerintük én bebeszélek magamnak mindenfélét. Ami aztán mégis kiderül, hogy véletlen mégsem beszéltem be. A kapcsolataimban a férfiak legtöbbsége pont az ilyen jellegű fórumokon bukott le. Szóval, írásba is van adva. Nagyon jók a megérzéseim, valahogy mindig arra visz az utam, ahol az igazság "véletlen" kiderül..

Inkább legyünk őszinték és ne játszunk a másikkal, mert a nők többsége évekig heveri ezen őszintétlenségeket és kudarcokat. A másik fél is valószínű, csak ők lehet revansot vesznek ily módon? :)

Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a boldogságát vagy így vagy úgy.

Én nem ítélek el senkit, nagyon sokféle emberi kapcsolat van manapság.

Az embernek egy élete van.

Pontosan így látom én is! A "van hova fejlődnie" a kapcsolatnak mondatod kapcsán eszembe jutott, hogy van egy ismerősöm, az anyukájának valami 16 éves szeretői kapcsolata van, de pasi csinált egy közös üzletet a szeretővel ami évek óta virágzik, törődik vele és az ismerősömmel is. Társ helyett Társ és apa helyett apa. Csak épp 2 élete van.. De ez a férfi FELVÁLLALTA ezt a hölgyet a gyerekével és fejlődött valahova a kapcsolat. Állítólag mindenkinek jó így.. Hát, ilyen is van. Igazából minden jellegű kapcsolatra igaz, hogy fejlődnie kell valahova.

A minap beszéltem egy nős exemmel. Kiderült nem oly rég, hogy szerelmes lett egy szeretőjébe. Anno említette nekem, hogy elválik, blabla.. Kérdeztem mi a helyzet most. Hát, haza ment, körül nézett. "Nos igen.. nem annyira jó nekem az asszonnyal. Unom meg idegesít. De kimos meg kitakarít. Azt sem tudom hogyan kell beindítani a mosógépet. Aztán ott a fotel a tv-nél. Tökre szeretek benne ülni. Ha elmegyek, nem lesz ilyen fotelem. Meg a fogkefém a fürdőben is olyan otthonosan áll. Meg a rokonokat is bírom. Meg az após meg az anyós is viccesek. Egy gatyával jöttem ebbe a házasságba. Azzal is mehetek ki belőle. Kezdhetem akkor újra az egészet.. Meg már annyira jól hazudozok, hogy igazából néha el kell gondolkodjak, hogy mi is történt meg valójában abból amit össze-vissza hazudoztam. Észre vettem a múltkor is, hogy 2 félét mondtam az asszonynak. Korábban is más volt a kérdésre a válaszom, meg mikor újra megkérdezte, akkor is. Gondoltam, 2 nap míg rájön, hogy 2 félét válaszoltam. Erre kitaláltam egy áthidaló hazugságot, ha rákérdez, ne érjen váratlanul, bár már csípőből hazudok. Tudod, úgy megszoktam.. Nem is.. Inkább KÉNYELMES.. Szóval, nem válok, inkább félre megyek a továbbiakban is."

Az a mai világban, hogy őszinteség és szavahihetőség a férfiak legtöbbjénél (tisztelet a kevés kivételnek), a legtöbbször csupán csak szó. És nincs mögötte semmi! Leszögezem, ezek az én és a környezetemben lévők tapasztalatai!

Nemrég randiztam egy 55 éves pasival. Lehazudozta ő is az eget. Gondoltam, hogy legalább az idősebb korosztály becsületesebb. Hát, ezek szerint nem.. De nem általánosítok. Csak csodálkoznak a férfiak, hogy miért nem hisz nekik az ember lánya. Hát, ezért..

Nagyon résen kell lenni bizalmilag a férfiakkal manapság, ezzel csak arra céloztam.

Én is ezt látom. Eleinte izgalmas, kölcsönös a megértés, soha-nem-volt-ilyen-érzés. Ez 1-2 évig működik. Aztán, többnyire a nőben, előtör az, hogy már nem akar karácsonykor egyedül lenni, már nem akar hetente x-szer egyedül lefeküdni, már elkötelezettséget szeretne, esetleg családot, saját gyerekeket...

Azt mondják, egy kapcsolat akkor működhet hosszútávon, ha van hova fejlődnie. Én sokszor láttam, hogy erre legyintenek a szeretők, mégis, a női ösztön a fészekrakás és a férfi "birtoklása" irányába egyszerűen leküzdhetetlen, és előtör előbb-utóbb. Ilyen az emberi természet, szinte egyszerű biológia az egész. Csak olyan esetben nem következik ez be, ha már vannak gyerekei, vagy már volt házas, és nem akar. De az esetek többségében a nők a "normális", teljes családra törekszenek, és ez nem fér össze a heti párszor randizni összejáró, magát el nem kötelező férfival.

Ahogy Jiri Menzel mondaná, "Hát, nem tudom...".

Csakis az én és a közvetlen barátnőim/ismerőseim tapasztalataira hagyatkozhatok.

Egy húron pendülés, kitalált gondolataink, titkon magunknak bevallott álmok megvalósulása, szép szavak, csodás bókok, csillogó szemek és rengeteg ígért terv ami sosem valósul meg...

Nagyon sok ilyet éltem meg. Volt aki bevalotta, hogy nős, volt aki nem, csak rájöttem. Mindenkinek álmai netovábbja voltam egy ideig, amig szépen megerősödött lelkileg, aztán eldöntötte, hogy labdába sem rúghatok és rohant is vissza a korábban általa rossznak titulált házasságba vagy kapcsolatba. Végül is, örülök, hogy segíthettem.. Eszköznek is kell valakinek lennie, de miért pont mindig én legyek az?!

Olyan ismerősöm van aki felvállalta a 20 évvel fiatalabb barátnőjét, elé állt az akkori felesége és a már felnőtt gyerekei elé és azt mondta, hogy el akarja venni ezt a lányt, bocsánat. És lett gyerekük és mindenki elfogad mindenkit, de hogy őszinte legyek, ezen emberen kívül más ilyet nem ismerek. Plusz ez az ember az édesapám után a legbecsületesebb ember a világon. Eddig ezt a két őszinte és becsületes embert ismertem meg még csak férfiban. Többükről is gondoltam, hogy ilyen, de aztán beigazolták, hogy tévedtem.

Hiába teszed fel azt a kérdést magadnak, hogy kitartanál-e mellette, érdekelne-e a 17 év, szereted-e eléggé..stb, a válasz mindig IGEN!

Pár hete egy ismerősöm azt kérdezte, hogy "és mondd, neked elég ennyi?!". Hatalmasat dobbant a szívem ekkor és rájöttem, bármennyire is megadta ugyanazon számomra fontos dolgokat ez a férfi (ő nem nős ELVILEG csak mást választott, de azért játéknak jó voltam)amiről Te is írsz, sajnos nem, a válaszom az, hogy nekem NEM ELÉG ennyi!!! Gondoskodni szeretnék róla, vele ücsörögni a teraszon kávézgatva, vele akarok Bruge-be menni és kézen fogva sétálni ebben a mese városban, szeretném, ha ő lenne a TÁRSAM, a beszélget/vita partnerem, a gyerekeim apja és az a trottyos vén "zehernya"(kötekedő) ember, akivel együtt megöregszem. Ez adta meg a választ.

Persze, kellett az is hozzá, hogy ez az ember mondja, hogy soknak talált engem, rázúditottam a szeretetemet és azért választott mást. Persze ez nem igaz, azóta már tudom, csak egy indok volt, de nem a fő indok. Ez a kijelentés viszont segített felismernem, hogy engem pont azért szeretnek a barátaim, mert ilyen szerető "tyukanyó" vagyok és terelgetem szeretettel és gondoskodással a csibéimet és akinek ez nem kell, akkor menjen, mert én többek közt ezért vagyok értékelhető és akkor neki nem rám van szüksége és fordítva. De ettől még persze bele döglök az egészbe és nem lett könyebb feldolgozni.

Javaslom, tedd fel magadnak ezt a kérdést, hátha Neked is segít rájönni a válaszra.

Csak arra kérlek, hogy légy óvatos! Biztosan nem fognak zavarni a nélküle töltött karácsonyok, ünnepek, a titokban való találkozások?

Minden kapcsolat/viszony szépen indul, aztán valahogy a megszokott és megunt kapcsolatban lévő hölgy társaink nyernek. Nem akarnak ők senkit megbántani, akkor azt is érzik amit mondanak, csak hát nagy a tét.. Házasság, gyerekek, újra kezdés..

Nem minden férfi egyforma, de SAJNOS én nem ismerek a fent említett 2 kivételnél többet akiben nem csalódtam volna. Biztosan vannak nekem is hibáim, de már nem akarom MINDIG mindenért magam bántani. Pláne úgy nem, hogy a baráti körben a férfiak mondják azt, hogy szégyenlik magukat a velem elbánt férfiak helyett is. Mert ha az nem kell nekik amit én adok, akkor ugyan mi kell nekik?

Aztán persze ezen nős férfiak közt is akadnak akik bepróbálkoznak. :)) Szóval ez a "never ending story".. Nagyon drukkolok Neked, csak kérlek, hogy vigyázz a szívedre míg nem késő!

egyetértek veled abban, h a kapcsolatért tenni kell, mindkét félnek.

és igen, sok férfi van, akik megfelelésből, vagy végső elkeseredésükben mennek csak félre. magam is azt gondolom, h pl a férjem is egyetlen esetben tenne ilyet, ha hosszú-hosszú időn keresztül nem érezné úgy, h társ. de ha már 2 éve tart ez a kapcsolatuk, akkor azért lehet látni, h mi a szitu. nem gondolod? és nem szeretői státuszban is van ám olyan, h ránézel a másikra, és tudod, h mit gondol, mit érez. ezért írtam azt is, h első és második körben a megoldásra kellene törekedni a házasságokban. mert ha van probléma, azt az ember viszi tovább a következő kapcsolataiba is. már ha nem oldotta meg őket. csak a kapcsolat, a pár változik, de a probléma megmarad(hat). de ehhez az kell, h felvállaják a döntésüket.

és boldogok nem (csak)mások kárára lehetünk. szerintem.

és ahhoz mit szólsz, h ha miattam hagy el valakit, hogy legyek nyugodt, h engem nem fog egy másik miatt? ha megoldatlan problémával jön valaki ebbe a kapcsolatba? én is azt kívánom neki, h legyen boldog!