Az anya és a gyerek, ahogy bennem küzd (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem tudom ki mit írt, de én a helyedben elküldeném neki ezt a cikket! Talán magában elgondolkodna rajta és nem biztos, hogy felvenném minden nap a telefont ha ő hív hanem csak minden másnap vagy nagyon hamar leráznám!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe vagy, de sajnos tapasztalat (szerencsére nem saját, hanem a legközelebbi barátnőmé), hogy az ilyen szülő tönkreteszi a gyereke életét.

Éld a saját életedet, életeteket, szülj kistesót és legyetek nagyon boldogok!!! Az Anyukád akkor is melletted fog állni csak fontosnak akarja érezni magát... Sajnos egy szülő sem tudja a csalódásoktól megóvni a gyermekét, csak figyelmeztetni tud és "ott lenni a bajban". De nekem Te okos - értelmes nőnek tűnsz, úgyhogy HAJRÁ a férjeddel előre!!!

igazad van... le kell válni

az én Anyukám is mindenbe beleszólt, éket próbált verni a férjem és közém (pusztán féltésből, és szeretetből), DE én nem hagytam!

Amióta megszületett a lányom, Ő és a Férjem a legfontosabbak nekem!

Persze ehhez, az is kell, hogy le tudj válni.

Amíg a segítségére szorulsz, amíg "beengeded" a hétköznapjaidba, a döntéseidbe, addig mindenbe bele fog szólni, és ez érthető is, hiszen soha nem mondasz Neki nemet!

Tessék megtanulni!

Én csak nagyon ritkán kérek segítséget a szüleimtől, és ezt a családom békességéért alakítottam így.

Az első időben nagyon meg tudta keseríteni a hétköznapjaimat azzal, hogy ott kotnyeleskedett körülöttem (sajnos nem tudom szebben írni), és mindenbe bele szólt, semmi nem volt úgy jó, ahogy én csináltam.

Amikor már a férjem szóvá tette a dolgot, úgy éreztem, hogy sajnos meg kell lépnem ezt.

Most jobb a helyzet, békében élünk, igaz én néha úgy érzem, hogy elvesztettem valamit...

Szerintem meg veled nincs semmiféle gond! Stramm nő vagy, jó feleség és szerető anya. Ráadásul az édesanyádat is tiszteled. Gratulálok!

Az viszont igaz, hogy "el kell válni az anyádtól"- nem szabad minden nap felhívnod és megkérdezned őt a családod dolgairól, hiszen szépen meg tudod oldani a feladatokat . Csak közöld vele a dolgokat. Pl. nemsokára újabb ajándékot kapunk a jó Istentől! Lehet ,hogy puffog egy kicsit, de azt is megmondhatod neki, hogy nem kérdezted őt, csak közlöd vele a dolgokat. A férjed és Te egy család vagytok a ti életetek és így döntöttetek. Meglásd nagyon fogja szeretni a kicsit és téged sem fog megtagadni. Ráadásul ő is rádöbben, hogy nagykorú lett a lánya, nem szorul anyuka oktatására. Van okos önálló döntésed, gondolatod és tetteid, mindezekért Te felelsz és nem ő. Még tisztelni fog meglásd!Persze először egy kicsit sértődött lesz, de ha igazán szeret segíteni fog neked. De csak azt a segítséget fogadd el, amivel nem zsarolhat téged.Légy erős és határozott- már felnőttél! Ja és örülök, hogy működik a lelkiismereted - "mély", melegszívű, gondos, szerető személyiség vagy!

Szia!Én azt hiszem,nem anyukáddal van a gond,hanem veled.26 évesen nem szabadna ennyire döntésképtelennek lenni.Tudja hogy a szoknyájára szorulsz még mindig,ezt te is bevallod.Hát mit csodálkozol azon,hogy fél,képtelen leszel végig vinni amit eltervezel?Nem őrá kéne apellálnod,hanem leválni róla,és kész.Persze hogy szeret és aggódik,hiszen_gondolom ő ismer téged a legjobban a világon.

De te egy felnőtt asszony vagy,ideje lenne hogy magadtól oldd meg a gondjaidat,nem attól reszketni hogy mit szól hozzá a mama.Lehet hogy

pihenni akar már,és nem picibabát pesztrálgatni.

Miért nem vele beszéled ezt meg?Jobb érzés hogy itt egyesek fűt-fát mondanak róla?Energia vámpír és hasonló agyszülemények...

Egy anya SOHA nem akar rosszat a gyerekének,és ismeri annyira,hogy ki merjen mondani egy-két dolgot,természetesen nem azért hogy rajta taposgáljon a gyerekén,hanem mert félti a sokkoktól,a csalódásoktól. Manapság nem könnyű az élet,könnyen padlóra lehet kerülni egyik pillanatról a másikra.De neked kell mérlegelned magadban,mások segítsége nélkül,hogy képes leszel

e majd helytállni az életben az ő segítsége és támogatása nélkül is akár.Én a helyedben vele beszélném ezt meg,és nem egy fórumon,idegenekkel,

akik egyáltalán nem ismernek,és az alapján alkotnak véleményt.Bocsi hogy hosszú voltam.

Sok szerencsét,és dönts jól! :)

Hehe, ez a fiatalok mániája egyébként, hogy "anya, az én életemet éli" ... főleg, ha még ebben megerősítést is kapnak valahonnan. :))

Nah, amikor megszületik a gyerekünk - szerintem normális esetben - attól fogva KÉT ÉLETET élünk, az egyik a sajátunk, polgári élet, dolgozunk, művelődünk, néha tanulunk, szórakozunk...blabla... és ott a másik, igen, valóban, a gyerekünké.... hiszen attól fogva, hogy napvilágot látott, - jó esetben - érezzük minden rezdülését, kimondott és kimondatlan szavát, látjuk a szemében, hogy miért szomorú, mi a baj... vele búsulunk, ha bánatos, és könnyünk hullik a boldogságtól, ha boldog... vele izgulunk az első randin, az érettségin, a főiskolai felvételin... stb, stb. mindenki vég nélkül sorolhatná a saját életéből. Nem könnyű ezt lerakni, valóban. Az, hogy le kell tenni, az nem vitás, de nem annyira egyszerű, mint amennyire egyszerűnek a tízen-húszonéves gyerekek gondolják, tehát segííííííííííííítség anyunak! ;))

a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve..

Próbáljátok megbeszélni! Egyet értek az előttem szólóval, én is már megvívtam a magam háborúját mind anyámmal, mint anyósommal. Sajnos azt kell mondanom, hogy mindenkivel úgy beszélnek, ahogy hagyja! Nem szabad hagyni, ha Te nem állsz ki a magad igazáért, nem fog helyetted senki, csak felőrlődsz. Babakérdés: csak Rád és a férjedre tartozik, hogy hány gyermeket szeretnétek. Hidd el, anyukád fog leginkább örülni a második unokának, és biztosan a jövőben is sokat segít majd. Állj a sarkadra! Azt is mondják, egy szülőtől nem fizikailag, hanem érzelmileg kell eltávolodni..felnőttünk, külön életünk, családunk, szerepünk van.

Én nagymamaként irok Neked,aki egy fiút nevelt fel és így kapott egy lányt is.Azt gondolom,hogy édesanyád szeretete önző.Nem azzal segít ha mindenbe beleszól és irányít,mert azzal csak elrontja (idő kérdése) azt ami szép és jó.

Azzal segítene szerintem,ha akkor van Nektek amikor kéred,különben hagyjon élni Benneteket.

Bízza Rátok a döntést,hogy hány babát szeretnétek,hogyan és mit főzzél,mikor és hogyan takaríts.Egyetértek azokkal a Hozzászólókkal,akik azt javasolják,hogy ne telefonáljatok naponta.Minek.A gyerekeinket akkor szeretjük,ha hagyjuk őket élni,de ott vagyunk,ha kérik.

De Te látod is a problémát,hát állj a sarkadra!Ehhez kívánok erőt és kitartást.

Nagyon ismerős amit írtál. Énis mindig jó gyerek akartam/akarok lenni, mindig az jár az eszemben, hogy amit teszik helyeselné-e. Énis azt gondoltam, hogy nélküle nem állnék meg a lábamon, amig egy városban laktunk, előbb beszéltem anyával és utána a férjemmel. Az életemet anyukám és a férjem munkahelyváltása változtatta meg. Anyukám rengeteget dolgozott, így kevesebbet tudott segíteni, több önálló döntést hoztam, majd a férjem Németországba kezdett dolgozni, egyedül maradtam két gyerekkel. Az eleje nehéz volt, de talapon maradtam, sőt tetézte a dolog, hogy végülis Ausztriába költöztünk. Itt már nincs anya, csak telefonos segítség max. Akkor nőttem fel igazán amikor kiköltöztünk. Hazudnék ha nem jutna eszembe, egy döntés előtt, hogy ő vajon mit gondolna, mert nem igaz, de most már az első az én és a férjem gondolata, azután kérem ki a véleményét. Mi is napi kapcsolatban vagyunk, de az én életemet én irányítom.

A kistesót magadnak szülöd, nem az anyukádnak, próbálj meg önállósulni, igenis képes vagy akár az ő segítsége nélkül is felnevelni két gyereket, hisz ott a férjed. Biztos fog segíteni, amikor szükséged van rá.

A férjed mit gondol, nem mérgezi meg a kapcsolatotokat anyukád segítsége?

Nem értem anyukádat.Vagyis inkább nem akarom megbántani.Nincs jogom!

Hallgass a szívedre!

Nagyiként javaslom:)

Nem tudom...De nekem nem igazán jön be ebből a cikkből ,hogy nagyon szeret anyud. Vagy ha igen..akkor viszont fúrcsán..

Sztem ..ő saját magát jobban...

Háromgyerekes anya és három unokás mami vagyok.

Önállóságra neveltem a lányaimat...Büszke vagyok mert megállják a helyüket. Ha kell segítek...de jobb szeretem a háttérből nézni őket.

Nézd meg az adatlapom ,vannak fotók.

Szeretni úgy kell,hogy hagyd élni a másikat.

Tedd azt amit te és a párod szeretne....

Sok szerencsét.

Én is arra gondoltam, hogy elég lenne heti 2-3 telefonálás.

A másik hogy írj neki egy hosszú levelet az érzéseidről, mindenről. Akkor átgondolva tudod összeszedni a gondolataidat.

Akkor egyedül lesz amikor elolvassa, el tud rajta gondolkodni, talán nem lesz belőle veszekedés.

Ez az energiavámpírság tipikus esete. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. De ez a Te életed a ti döntésedetek a férjeddel.

Más. Muszály minden nap telafonálnotok Anyukáddal? Nem lehetne csak két-háromszor egy héten. Ha igen rengeteg rossz estét megspórolnál. De ez csak egy ötlet.

Szegénykém! Sajnállak, amit átélsz, mert igen szeretitek egymást édesanyáddal, de fájdalmas is ez a szeretet. Sajnos ő egyrészt nagyon félt téged azoktól a fájdalmaktól, amiket neki kellett elszenvednie, másrészt minél önállóbb vagy, annál jobban fél attól, hogy elveszít téged, ezért tart "terrorban", szóval ezért állítja be úgy, hogy éretlen, alkalmatlan vagy. Ha nem lennél éretlen, akkor ugye teljesen önálló felnőtt lényként nem lenne szűkséged többé őreá - legalábbis az ő félelmei szerint.

Egyébként ha belevágtok a kistesózásba akkor is melletted fog állni, segíteni fog, de cserébe továbbra is ellát a tanácsaival és a nem ritkán romboló kritikáival. Sajnos észre sem veszi, hogy mennyire rombol.

Nem hiszem, hogy sokat kellene gondolkodnod a kistesózáson, hiszen mindketten akarjátok a férjeddel, s ez a fontos.

Ahogy leírtad a dolgokat semmi kétségem nincs afelől, hogy értelmes, értett, normális nő vagy:)

Sok boldogságot, kitartást és egészséget kívánok nektek!

szöszmöszke-anyukádnak te vagy az iciri-piciri tündérszeme akit ugy érez elveszít mert kirepültél a fészekből.Amikor szülés után két hónappal azt mondtam babát várok mindenki ellenem volt,hülye vagyok,meg zakkanok....megérte...

Azt tudom tanácsolni mond el anyukádnak hogy te a lánya vagy ugyanugy szereted,de van egy családod,van egy életed amit már te irányítasz,ne fojtson meg a szeretetével és hagyja hogy éld az életed mert így a kapcsolatod is tönkre megy,idegbeteg leszel és önbizalom hiányos.Ha roszat főzöl,ti eszitek nem ő,ha kosz van a lakásba a tiedbe van nem az övébe...ha megharagszik hagyd csak drasztikus megoldás segít,és mivel így szeret pár hét után ujra szóba áll majd és talán vissza fogja magát.Ne hagyd hogy az életed csak róla szóljon.

Szia én igazából erre ahogy anyukád viselkedik kapásból azt mondanám fél hogy elveszít mert két gyerek mellett még kevesebb idő jut rá(koruknál fogva olyanok lesznek mint a gyerekek).MIvel tőled kaptra a legtöbb jót ez valamelyest érthető de azt ne felejtsd el hogy sem az első gyerekedet sem a következőt nem neki és az ő kedvéért szülted/ szülöd.

Nekem sajnos már rég nem él az anyukám de az anyósommal nagyon jóban vagyok ám mivel mi is belekezdtünk a babprojektbe ez már neki sem tetszik én megértem őt is mert hát mivel mi egy házban lakunk neki is el kell viselnie mindent ami egy gyerekkel jár.

egy idő után a szüleink nyugalomra vágynak magukkal akarnak foglalkozni nem gyereksírást hallgatni és persze őket is meg kell érteni,lehet hogy velünk is így lesz ha annyi idősek leszünk mint ők.

Én nem hagyom magam befolyásolni kerek perec kijelentttem hogy márpedig az én gyerekem nem lesz egyke szal törődjön bele hogy hamarosan ujabb gyerek lesz ha nem tetszik akkor hajlandó vagyok költözni vagy falat húzni a kettő közül lehet választani:) na persze mi jó viszonyban vagyunk ezért is lakunk együtt és gyorsan könnyen két különálló lakássá lehet alakítani a házat szal no probléma:D

szerintem a szívedre hallgass :D

A szülő gyakran kivetíti a saját életét/szenvedését/küzdelmét/tapasztalatát a gyermekére akaratlanul is. Az édesanyám 79. éves, de még mindig irányítana, és talán észre sem veszi....

Jómagam a meghallgatás és bizonyos távolságtartás politikáját követem. Nem akarom megbántani, de én nem tudok és nem is akarok úgy élni, ahogy ő anno... Bár megjegyzem, bizony sokszor igaza van. De mint egy 29 éves fiatalember édesanyja, mondhatom, a szülő a gyermekének adjon gyökereket és szárnyakat, tanítsa meg éhezni és fázni, de hagyjuk a saját életüket élni, elkövetni a saját hibájukat, mert csak abból fognak tanulni, és így válhatnak felelősségteljes, becsületes, küzdeni akaró és tudó emberekké.

A lelki terror a legrosszabb a világon. Szeret, és félt,ez tuti, de közben meg...

A férjeddel döntsd el mit szeretnél,ha nektek rendben az életetek, kettőtök kapcsolata ideális, akkor ne félj, jöjjön a kistesó. A mamádnak meg mond el hogy ez a Te életed, nagyon szereted őt, de majd Te eldöntöd, milyen hibákat akarsz véteni a saját életedben, és mikből akarsz tanulni.