Az anya és a gyerek, ahogy bennem küzd (beszélgetős fórum)

Te írtad a cikked,Te kértél hsz-at.

Ha nem tetszik,akkor nem muszáj leírnunk a véleményünket.Nem veszed észre,hogy nem támad téged senki,csak leírjuk,hogy ez nem egy teljesen normális szerető anyuka képe ahogy hozzád viszonyul?

De ha nem érdekel,akkor oldd meg ahogy Te gondolod!

Számomra továbbra sem világos,miért kellett most ebbe belerángatni a férjemet.

Nyilván tudja,hogy anyu nem egyszerű,nyilván,ha már nagyon nyomaszt,megemlítem neki.

De ezt ő ugyanúgy nem tudja megoldani,és van ennél nagyobb baja is.

Csupán véleményeket kértem,rólam,nekem,esetleg ötleteket.

De azt azért bírom,hogy minden fórumnak ez a vége,hogy "ne foglalkozz vele,ha meg igen,az a te bajod..."

Anyucika13,a közhelyekkel meg békén lehet hagyni,köszönöm.

Soha sem mondtam,hogy kikérem a véleményét,ez teljesen félre lett értve.

Pedig már párszor elmondtam,de akkor a gyengébbek kedvéért mégegyszer: Sosem tőle kérdezem,hogy döntsek.

Egyszerű példa:

Megkérdezi mit főztem,én azt mondom,krumplistésztát,ő meg közli,hogy miért azt,miért nem mást.

Soha,sehol nem írtam,hogy ő dönt az életemben.

Ha így lenne,akkor miét lenne rossz véleménnyel arról,amit csinálok,hiszen ő dönthetné el.

jó lenne figyelni is,nem csak szavakat dobálni egymás után...

Nézzétek azért tartsuk szem előtt hogy az Édesanyja egy idős hölgy aki szerencsétlenségére a rosszat vonzotta egész életében és nem akar mást mint óvni a lányát! ez eddig rendben is van, de a baj az hogy Ő nem csak óvni, hanem helyetted akar élni vagy valami ilyesmi, egy szülőnek fel kellene ismerni már azt a helyzetet mikortól ne lépjen teherként a gyereke életébe...

Azért tudjuk hogy az idősebbek mindig attól félnek hogy már nem fontosak, nem tudnak segíteni, nem minden idősödő tudja ezt elfogadni, meglátni vagy beletörődni, és nem veszi észre a határt, de ezzel nem rosszat akar

hát mond el a férjednek és megtudod mi köze...

a férjeddel szemben sértő hogy vele élsz de nem engeded be az életed egy bizonyos részébe...Ő nem látja rajtad hogy szenvedsz?

Én pedig azt látom problémának,hogy te az őszinteség zászlaja alatt ilyen szavakat engedsz meg magadnak,hogy gonosz és beteg.

Egy idős hölgyről beszélsz,akinek egy élet munkája és 3 felnőtt gyerek van a háta mögött,nem tudom,a tisztelet szó mond -e valamit.

Nem tudom,a férjemnek ehhez mi köze.

Kikérheted,én ezt a kapcsolatot a leírásod alapján akkor is annak látom.De ne haragudj,ha megbántottalak vele,nem ez volt a szándékom.

Én azt is problémának látom,hogy nem a férjeddel beszéled meg a fontos dolgokat.Ő az életed párja,a gyereked apja, a társad,és nem anyukád!

Akkor a férjed nem is tud arról,hogy anyukád milyen lelki terrorban tart?

Én mindennél többre értékelem az őszinteséget.Általában másokat is megtisztelek ezzel,pláne akik fontosak a számomra,akiket szeretek.Lehet,hogy néha fáj a kimondott szó,de sokkal jobb min t hülyének nézni a másikat.

Senki nem azt javasolta,hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot,hogy ezután ne legyen fontos a számodra.Csak azt,hogy értesd meg vele,hogy a Te életed más mint az övé,nem is akarsz úgy élni ahogy Ő élt.Ne haragudj,de csöpög az anyukádból a rosszindulat az egoizmus.Szerintem az a dolgunk,hogy támogassuk a gyerekeinket,hogy erősítsük az önbizalmukat,hogy erőt adjunk nekik.Nem pedig elszívni tőlük,rombolni a személyiségüket,az életüket.

Ne haragudj,de a "beteg" szót azért mégiscsak kikérem magamnak. Én nem írtam ilyet a saját anyámmal való kapcsolatomról,kérlek,te se tedd.

Mint mondtam,nem bombázom ilyesmivel a férjemet,mint mondtam,anyám nem szól bele ,nem is engedem,csupán rám negatív hatással véleményezi a döntéseimet.

:-(

Nehéz így véleményt mondani, de szerintem Anyukád (durván) túlaggódja a dolgot, merthogy Te vagy a szeme fénye. Ha terhes leszel, nagyon valószínű, hogy ugyanúgy melletted fog állni, mint korábban. Hajráf! :)))

Úgy is megfogalmazhatnám a választ, bánj úgy édesanyáddal, ahogy szeretnéd, majd veled is bánjanak...hiszen a gyermekednek is magatartási mintát vetítesz ki. Bizonyára sokat van egyedül, és nem ártana finoman rávezetni, lehet még saját élete: séta, mozi, uszoda, barátnők, süteményezés, stb. Ő ugyan nem ebbe nőtt bele, nem így élte az életét, de lehet másképpen is.

Jómagam is így teszek, és bizony, nagyon nehéz volt váltani... Néha majd megszakad a szívem a fiamért, de tudom, a távolság, az okos tartózkodás a jobb megoldás. Hiszen édesanyának lenni azt jelenti, hogy a szívünk már kívül dobog másokért.

Hm... Nagyon sajnálom, hogy ilyen szituációban vagy. Nekem anyukámmal nincs semmilyen kapcsolatom, a kislányomat nem is látta.

Én a következőt tenném: leírnám pro és kontra (leginkább magamnak) az érveket. És így könnyebben el tudod dönteni, hogy TE mit szeretnél.

És ha eldöntötted, szerintem sokan örülnénk, ha megosztanád velünk...

Az anyukáddal való kapcsolatodra a tipikusan illik "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve" mondás.Ne engedd ennyire bele az életetekbe,a minden napjaitokba,hogy a döntéseitek így bele avatkozzon.

Bízz jobban magadba és a férjedbe,hogy igenis jól csinálsz mindent!Te magad is ezt tapasztalod,egészen addig,amíg el nem bizonytalanít ebben az anyukád.

Amit leírsz,az az Ő részéről nem tiszta szeretet,hanem hatalmas önzés,gonoszság!Lehet,hogy nem ez a szándéka,de akkor is így jön le.Azért mert Ő nem volt boldog az életében,azért téged is boldogtalanná akar tenni!?Tartsd meg vele a megfelelő egészséges távolságot,ne avasd be minden tervetekbe.Ráér akkor tudni a baba jöttének híréről,ha már útban van ha így áll hozzá.

Nem kell engedélyt kérnetek tőle semmihez,felnőtt emberek vagytok!Ne hagyd magad zsarolni!Az ne tartson vissza,hogy Ő az egyetlen akire számíthatsz a gyerekek körüli teendőkben.Nekem 3 van,és a mamák 300km-re tőlünk.Senki segítségem nincs,és nem is volt sosem.Mégis megoldottunk mindig minden dolgunkat gondunkat.Alakítsátok ki a saját életeteket, a saját szokásaitokat..stb,ne az Ő életét akard élni.És nem baj,ha ez neki nem tetszik,majd megbékél ha valóban szeret.