Az anya és a gyerek, ahogy bennem küzd (beszélgetős fórum)

Őszintén szólva,magasról nem érdekel,ki ért velem egyet. Tanácsot kértem,nem ítélkezést.

Supin,legyél boldog,hogy milyen nagyszerű anyuka vagy,nekem ez jutott,én így szeretem,ahogy van.

A témát szeretném berekeszteni,mert nem vagyok hajlandó hallgatni,hogy anyámra bárki,bármi negatívat is mondjon.

Bocs...ez a lányom nick.jén ment el...

supin

Nem értek veled egyet...én sem...

1 anyának sem lehet mindenhez joga.

Ő azért van,hogy szeressen,segítsen. De azzal ha folyton lehúz...épp ellenkezőt teszi...

Kezdetben írtad,hogy hajnaltól már zsong az agyad...Nos én nem csodálkozom.

A lányaimmal megvitattuk a cikked...és ők sem szeretnék ha ilyen anya lennék mint a tied....

Talán mert ő az édesanyám,te pedig egy idegen vagy,aki nem hajlandó figyelni arra ,amit mondok.

Az,hogy naponta beszélek anyukámmal,had ne legyen már a 7 főbűn egyike,arról nem tehetek,hogy ti csak akkor beszéltek a szüleiddel,ha kell valami a másiktól.

És magamat bánthatom,az anyám is bánthat,de te nem.

"folyamatosan anyuci véleményét kérem ki és hívom fel mindenért"

És annak is nagyon örülök,hogy olyan nagyon szajkózod a magadét,hogy továbbra sem figyelsz,pedig már vagy 5x elmondtam,soha nem kérem a véleményét.

Jah,és befejezhetnéd a degradáló hangnemet is,mert már nagyon kezd irritálni.

Csodálatos,hogy ilyen hasznon alapuló

kapcsolatod van a szüleiddel,de itt nem erről volt szó.

a kritika egy dolog a folyamatos semmi sem jó amit csinálsz alázás és önbizalom rombolás. felnőttnek lenni azt is jelenti hogy nem fogadok el mindewnt amit a szülők mondanak és a saját hibáimból tanulok és nem folyamatosan anyuci véleményét kérem ki és hívom fel mindenért. a szüleimmel egy felnőtt kapcsolatot alakítottam ki, ami annyit tesz hogy bármikor elvihetem hozzájuk a gyerekeimet és vigyáznak rájuk, cserébe én is kérésre az autóval vagy bármivel a rendelkezésükre állok egy rossz szó nélkül. példák:

a szüleim egymásik városban kellet ügyet intézniük, ahova nincs közvetlen buszjárat csak kerülővel, én nem értem rá de a fiamat se tudtam volna magammal vinni. odaadtam az autómat, ők elmentek vele elintézték az intéznivalót és mellette vigyáztak a fiamra.

a szüleim és én is kertészkedem, itthonra mindent megtermelünk általában magunknak. volt olyan év hogy ők segítettek ki krumplival, mert nekünk rossz volt a termés, volt olyan hogy én segítettem ki őket zöldséggel/sárgarépával. de olyan is volt hogy a férjem segített nekik olyan munkában ahol a kétkezi kemény munka kellett.

Drága Szöszmöszke!

a kérdéseimre a választ megkaptam és ebből az derül ki számomra, hogy tudod mi a baj és hogy kellene kezelni...én sok sikert kívánok, de szeretném ha a legközelebbi cikked arról szólna hogy sikerült felnőnöm :D

Mint írtam is Anyud nem rosszat akar, Téged félt, és sajnos átesett a ló túlsó oldalára, de ez nem azt jelenti hogy neked mint-jó gyerek szót is kell fogadj! nagyon nehéz de neked kell kialakítanod egy jó és normálisnak mondható kapcsolatot az Édesanyáddal, és azt SOHA nem szabad szem elől tévesztened, hogy Ő nevelt fel, hogy Ő csak jót akar és mennyire SZERET TÉGED!

sok sikert

várom a folytatást

Örömmel veszem,ha te belekotty :)

És nagyon szépen köszönöm a segítséget.

Igen tudod mit kell tenned,én azt hiszem.

Nagyon jól lejön az írásodból,hogy tisztában vagy vele,csakis a saját hozzáállásodon,a saját gondolkodásmódodon lenne hasznos változtatni,mert a másikon úgy sem tud az ember...

Anyukád,korából adódóan,úgymond egy kicsit meg van már csontosodva.És korából adódóan egy kissé"már előre látóbb,körültekintőbb,nagyjából egész jól tudja,hogy miből mi következhet.Ez nem azt jelenti,hogy szentírás amit mond,hanem hogy ezek a dolgok is benne vannak a pakliban.Gondolom az ő élete is nagyon jól indult az apukáddal,ő is elmondhatta abban az időben magáról,hogy a férje az ő legfőbb támasza,és hogy boldog asszony.A dolgoknak mégsem lett jó a kimenetele. Azért is tanácsolgat leginkább,hogy tanulj az ő - ők hibáiból,hogyan tudd kiküszöbölni,hogy veled ne történjen ilyesmi.Hogy a legtöbb jó szülő mit szeretne a gyermekének,azt már most is le tudod mérni saját magadon.Önmagad vagy a legjobb mérce.

Nem állíthatod bizton magadról,hogy te majdan hagyni fogod szó nélkül gyermekedet bizonytalanul bukdácsolni azokon a lépcsőkön,amit már te végig jártál,szeretnéd majd,hogy neki könnyebben menjen,ne legyen annyi buktatója. Sok szülő cserben hagyja a gyerekét,miután kirepül,mondván

én is megszívtam a magam módján,hagy szívja csak meg a kedves gyermek is,majd a saját kárán tanul.

De akkor meg az a baj,hogy nincs láb alatt,nem kotyog mindenbe bele,nem segít semmit,nem ad semmilyen tanácsot,pedig milyen jó volna...

Bizony nem könnyű ez a "borotva élen táncolás"

egyik fél részéről sem,mind két irányból kell a

megfelelő tolerancia. Azt gondolom te jól tudod tolerálni anyukádat csak az önmagadba vetett bizalmon kell egy kicsit javítani.De hát már tudod.. :) Sikert és bátorságot kívánok hozzá!

És bocsi hogy már megint belekotty... :))

Igen,azt hiszem,tudom.

Egész egyszerűen nem szabad hagynom magam.

Meg kell értenem,mi a fontos az életemben,mi az,ami tényleg számít.Elsősorban magamban és magamnak kell hinnem,másodsorban a kis szűk családomnak/ban,és valahova a sor végére kell tennem azt,mit gondol anyukám.

Meg kell fordítanom a gondolatmenetemet,nem arra kell gondolnom,hogy addig legyen jó neki/legyek jó neki,amíg itt van,hanem arra,hogy ha már nem lesz,akkor is jó lesz-e nekem mindaz,amit most elvár tőlem.

A legtöbb szűlő-gondolom-arra szeretne inkább gondolni,hogyha már a gyereke "egyedül" lesz,és föntről nézi,boldognak lássa,elégedettnek,olyan embernek,aki elérte azt,amit szeretett volna.

Meg kell tanulnom legyinteni,bólintani,aztán menni tovább a magam útján.

Ki kell vergődnöm ebből a pszichés függőségi viszonyból,továbbra is szeretettel fordulni felé,és odafigyelni rá,de tudatosítani magamban,hogy attól még,hogy anyu mondta,nem szentírás,bármiről is legyen szó.

MAgyarán fell kell nőnöm,és meg kell tanulnom a különbséget a jótanács és a irányítási próbálkozás között.

Valaki írta,hogy a férj nem biztos,hogy örökké megmarad,de egy anya...

És ebben nagyon sok igazság van,úgy értve,hogy sok mondata anyunak ebből gyökerezik.Egy katasztrófa a házassága,és eleve feltételezi,hogy az enyémnek.és bárkiének is csak az lehet a vége.

Elsősorban ezt a különbséget kell szem előtt tartanom,hogy nekem van támaszom (a férjem),merem állítani,hogy BIZTOS támasz ő nekem,ezért eleve a tanácsok 90%-a rám nem érvényes. Ezer meg egy különbség van a férjem és apám között,tekintve,hogy az utóbbi szarkupacnak nevezve is felül van értékelve.

De ez egy másik téma.

Szóal,igen,azt hiszem tudom,mit kell tennem.

Jól gondolom?

"Én és a Férjem szeretnénk egy testvért a lányunknak. Boldogan élünk, szeretjük egymást, nem 7 gyereket szeretnénk, csak kettőt. Most, amíg fiatal vagyok, van hozzá egészségem, energiám, anyagilag megtehetjük."

A te családod a te életed.

Ahogy leírtad szerintem édesanyád tuti kiborul, de amikor meglátja az unokáját megnyugszik.

Biztosan szóváteszi életed során, hogy mekkora baklövés volt minden, de szerencsére ez a te életed és ebben csak te láthatod az értékeket, szeretetet.

Ja és persze hidd el nem lesz időd a pici mellett azzal foglalkozni, hogy terhes vagy. Örülsz, ha fejben tartod mikor hova kell menned:)

Kedves Fairytalentum!

Minden szavad simogatás a lelkemnek,nagyon szépen köszönöm.

Ilyesmire gondoltam,mikor segítséget reméltem.

Természetesen komolyan írtam! Igen,barátnői kapcsolat is,mert az édesanyja mindent megosztott vele,még olyan"dolgokat is...Ezt olvastam.Meg azt is,hogy szereti az édesanyját,attól függetlenül..

Tudom jozsika,manapság ez csodának számít,ha egy gyerek nem rúg jót az anyjába,miután kikerült a védőszárnyak alól.Ehez bizonyos érettség kell.

Szöszmöszke írásából én azt szűrtem le,hogy benne megvan ez a fajta érettség"mondjuk így.

Tudod kikből lesznek az élhetetlen de méreten felűli önbizalommal" teli emberek? Magyarul pojácák? Akiket mindig mindenért csak dícsérgetnek.Nem alakul ki bennük egy egészséges

önkép. Ezek az első kisebb fülestől ami éri őket

az életben,felkötik magukat az első fára.

Engem is sokat kritizált az anyám,most hálás vagyok érte.Ezzel mindig a többre,a jobbra ösztökélt.Nálam is volt olyan korszak,amikor nem láttam ennek az értelmét,rosszul esett stb.

De most tudom,hogy hasznos volt számomra.

Soha fel sem merült bennem,hogy ezért beletapossak az édesanyám lelkivilágába,vagy hogy kerüljem el mint egy leprást.És te mit olvastál?

Egyáltalán hogy lehet valakiről ismeretlenül így levonni a konzekvenciát?Persze mindenki más...

Szia szöszmöszke!

Mikor azt állítottam,veled van probléma nem az anyukáddal,és azt hogy döntésképtelen" vagy,azt arra értettem,hogy sajnos nincs elég önbizalmad.

Miért?Miért kérdőjelezed meg önmagad? Az embernek minden joga" megvan a tévedéshez,a téves

döntésekhez is,feltéve ha fel tudja vállalni a

következményeit.A ti kapcsolatotokkal egyébként semmi probléma.Nagyon helyesen cselekszel,ha nem hagyod magára,akkor sem ha kicsit rigolyás,

hiszen ez a korral jár.Nagyon hülye tanácsokat kaptál egyesektől,amik csak még jobban bekavarnak.

Te nem vagy se cilike,se milike, Te Te vagy,saját

döntéssel rendelkezel,és senki tanácsára ne hallgass,mindenkinek más és más az élethelyzete,senki nem tud a tiédbe lépni,ezért okos tanácsot,csak Te adhatsz magadnak.Mindig a lelkiismereted szerint cselekedj,ahogy eddig is tetted!Az egyetlen bajod csak az,hogy nincs elég önbizalmad,nem vagy biztos abban,hogyha

azt mondod hogy egy,akkor az úgy is van. Nem szeretnéd anyukádat megbántani,ezt nem is kell.Az egyetlen dolog,amit kell,hogy legyél vele teljesen őszinte.Ne hallgass arra aki azt mondja hogy hazudj,az egy randa" ocsmány dolog.Mindig úgy cselekedj hogy azt majd később se kelljen megbánnod.Azt ugye tudod hogy édesanyádból nem a

rossz indulat beszél?Lehet hogy csak szeretne fontos maradni az életedbe.Ha tudod hogy nem rombolni akar,akkor könyveld ezt így el. Egyszerűen vedd tudomásul,hogy bárki beszélhet bármit,a döntést úgyis Te fogod meghozni,és ne félj ezt megtenni.Az sem igaz,hogy a férjedet bele kéne keverni,nem muszáj mindenről beszámolni.

Te és anyukád nem csak anya és lánya vagytok,hanem barátnők is.Az sem mellékes,hogy

az anyukád mindig az édesanyád marad,ha a kutya kovászba ugrik,akkor is.DE!A férj,az nem mindig marad örökre férj,és lelkitárs,legfeljebb a gyerekek apja...! Tehát a kötődésed hozzá egészen más,mint az anyukádhoz,aki egy biztos sziget lesz neked mindig,amíg csak él! Lenne egy kérdésem: Azt írod,a férjed mindig is 2 gyereket szeretett volna.Te is? Tisztázd magadban le,hogyha szülsz,miért szülsz?? Senki kedvéért NE tedd,csak

és kizárólag a saját kedvedért!! Még valamit mondanék:Ne hajazz a dícséretekre,és a kritikákkal

se foglalkozz.Mindkettő téves képzet,nagy hiba!Azért mert x megdícsér,nem jelenti azt,

és azért mert valaki kritikusan szemlél,még nem jelenti azt,hogy ő helyesen látja a dolgot.

Legyél önkritikus,a máséra ne adj!Fogadj el dolgokat,de csak akkor,ha te is úgy látod jónak.

Egyébként,az írásodban,minden kérdésedben ott van a válasz,olvasd vissza magad.Olyan kérdéseket teszel fel,amit már tudsz,csak valahogy nem akarod elfogadni.A szabad fordításod...Nos nem hinném hogy ez így lenne,ezt csak bemeséled magadnak.Ugyanis,ha azt gondolná hogy hülye vagy,akkor valószínűleg nem félne kimondani ezt sem,ahogy mást sem. Tehát ha ő így fogalmaz,hogy éretlen" akkor azt valószínűleg úgy is érti. :)

Hát... Nem mondom azt sem,hogy bizonyítsd be neki,nem vagy az,mert az ember nem azért

él hogy másoknak bizonyítson,hanem azért hogy önmagának. Ha pedig te azt érzed,hogy minden a legnagyobb oké az életedben,akkor hol a probléma??

Leírtad,hogy tudod mit kéne tenned,de ...

Ha azzal leszel elfoglalva,hogy milyen képet festessz önmagadról,akkor elmegy melletted

az élet. Összpontosíts arra,ami neked jó,ami megelégedéssel tölt el,és a többi az másodlagos.

Nem mondom,hogy nem fontos,csak másodlagos érted?

Szóval,csak annyit akarok mondani,hogy továbbra is tiszteld,szeresd anyukádat,de ne tulajdoníts olyan nagy fontosságot azoknak a dolgoknak,

amikről te is tudod,hogy csak aggódásból mondja.Tudd be magadnak,hogy az anyukád hajlamos többet aggódni érted,és az életedért,mint amennyit kéne,de ez ne bántson,mert miért is?

Majd szép lassan látni fogja a kibontakozó életeteket,és biztosan visszább vesz.Tehát senki szavát ne hagyd hogy hatással legyen rád,csak és kizárólag a te belső hangodnak engedélyezd ezt,az mindig megmondja az igazat.Mind addig amíg nem így cselekszel,döntésileg labilis maradsz. Nagyon hasznos lenne neked egy önbizalom növelő tréning,

meleg szívvel tanácsolom neked,látogass el erre a címre:

[link]

Ha elfogadsz egy jó tanácsot: Soha ne ilyen idétlen fórumokon kérj komoly tanácsot,hanem ha nagyon muszáj,inkább szakembertől. Itt sok a gátlástalan ember,akiknek csak közprédává vált az anyukád.Biztos vagyok benne,hogy te is azt gondolod,azért mégsem ezt érdemelte. Sok-sok önbizalmat kívánok és sok sikert az életedben!

Minden megvan hozzá benned,csak elő kell

csalogatni. :)

üdv.

fairy

Nagymama Üzenetrögzítője:

Itt a nagymama üzenetrögzítője beszél:

- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem, közöljék üzenetüket a szokásos sípszó után:

. . .

Beeeeeppp!.

- Ha egyike a gyerekeimnek lennél, akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően, hogy melyik gyerekem vagy) és használd fel a következő lehetőségeket:

- Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-ast.

- Ha mosni és vasalnivaló ruhád lenne, nyomd meg a 4-est.

- Ha éjszakára akarod a gyerekeket nálam hagyni, nyomd meg a 5-öst.

- Ha az iskolába kell a gyerekek után menni, nyomd meg az 6-ost.

- Ha ennivalót kellene hazavinni hozzátok, nyomd meg a 7-est.

- Ha nálam akarsz enni, nyomd meg a 8-ast.

- Ha pénzre van szükséged, nyomd meg a 9-est.

- Ha meg akarsz hívni vacsorára, vagy a színházba, akkor egyszerűen csak beszélj, mert hallak.

Ki nem normálisozta le,megmutatod?Vagy valamit félre értettél?Ha a kapcsolatukra gondolsz,az szerintem és sokak szerint nem tekinthető annak.

A többi meg lehetetlen,mert semmi nem tetszik neki.