Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

megkésett mozgás és beszédfejlődése volt,kiskorában repkedett ,szavakat ismételgetett. Mára annyi maradt ,hogy a kezében szeret fogni apró tárgyakat .ez megnyugtatja pl kinder tojásos doboz,de ezt iskolában nem csinálja csak otthon. Ami megmaradt ,rendkíüli memória ,és gyakran visszatér, dolgokhoz,bizonyos dolgok rendkívül érdeklik, de már megszoktuk nála. egyébként ezt is már megérti és az iskolában nem hozza szóba a dolgokat.

szia.azt értem hogy jól teljesit a gyermeked a normális iskolába,hálistennek!de miben nyilvánul meg nála akkor az autizmus?mert elvileg valamiben sajnos meg kell!neharagudj a kérdésért ,csak érdekesnek tartom hogy nála akkor nem mutatkozik meg semmibben?ugy érted?köszi a választ.

amikor a kisfiam kicsi volt ő sem kezdeményezett játékot soha senkivel és ha vele akartak játszani akkor is csak eljátszott egyedül. Most már az iskolában is vannak barátai ,akikkel játszik,fogócskázik stb. és egyátalán nem zavarja más társasága.tehát szerintem ez is változik idővel. Az Anyák napjára olyan szép rajzot kaptam tőle,napokig dugdosta ,és nagyon nagy örömmel adta át és várta a reakciómat. ez is változás nála ,mert kisebb korában nem mutatta ki az érzelmeit. Én örülök ,hogy normál iskolába jár ,mert azért az egészséges gyerekek jobban húzóerők.

Sünöcske, Nagymacika! Köszönöm a válaszaitokat! Én azokat a szülőket csodálom igazán, akik még nehezebb feladatot kaptak, akiknek nem is egy gyermeke érintett, vagy akiknek súlyosabb állapottal kell megküzdeniük. Én szerencsés vagyok, mert a fiamtól annyi szeretetet kapok, mint soha senkitől. Az első, amit azonnal megtanult piciként az ölelés, a puszi és a simogatás. Úgy csillog a szeme, olyan boldogan rohan a karjaimba, ha megyek érte a bölcsibe, ahogy egyik gyerek sem. Akit szeret, azt végtelenül tudja szeretni. Múltkor apukám meglátogatott minket. A fiam fél utcahossznyit rohant a kocsija után, aztán beugrott hozzá és puszilgatta, ölelgette. Ez olyan csodálatos volt. Olyan jó, hogy ezt az érzést születése óta tudja és érti. Mert tudja, hogy én olyan ember vagyok, aki ebből tud erőt meríteni. Én biztos nem tudnám higgadtan megélni, ha nem érhetnék hozzá és ő nem igényelné a szeretetemet. Annyira erős tényleg nem vagyok.:)Ami még reményt ad a fejlődésre az az, hogy látom a fiamon a szándékot. Hogy szeretne kapcsolatot teremteni, csak tényleg nem tudja, hogyan kell. Múltkor megismerkedtünk egy 4 éves kisfiúval, aki egy tündér volt, odaadta fiamnak a biciklijét. Két hét múlva újra összefutottunk az utcán, fiam azonnal megismerte, lepattant a motorjáról és odarohant hozzá. Megsimogatta a kisfiú hátát és csillogó szemmel mondta neki, hogy "Szia!". Aztán láttam, hogy elkezdett totyorogni a kisfiú körül, nem tudta, hogy akkor most hogyan tovább. Szeretett volna vele játszani, de nem tudta, hogy hogyan kezdeményezzen. Aztán látta, hogy a kisfiú fogócskázik más gyerekekkel, így a kisfiam végre be tudott kapcsolódni. Rohant utána.:):):)Azt is tudja, hogy mikor haragszom rá. Olyankor odajön, beül az ölembe és megsimogat. Ezek azok a dolgok, amik megingattak mindig az ő állapotát illetően és ezért nem mondta eddig senki rá, hogy autizmusban érintett. Viszont a szakértő, akinél voltunk, látta a jeleket és én megbízom a szakértelmében. Nagyon-nagyon kedves ember, segítőkész, alapos. Ha valaki Békés megyében él, vagy a közelben, szívesen megadom az elérhetőségét. Úgy tűnik, neki is hivatása az, hogy felkészült legyen a témában és segítse a gyerekeket. A vizsgálat után mondta, hogy meg fogja még nézni a videófelvételt, amit készített a fiamról és nagyon fontos, hogy velünk is beszélgessen, mert egy óra alatt nem lehet mindent eldönteni és megállapítani. Egy mondata volt nagyon megható. Mondta, hogy mindemellett, nem szeretne a fiam feje felett beszélni. Magyarán, megtisztelte a gyerekemet azzal, hogy igenis feltételezi róla, hogy ő is érti, amit mond róla, érti a körülményeket és nem tisztességes ezt a feje felett megbeszélni. Ez annyira szimpatikus volt! Első útmutatása volt lényegében a helyzet kezeléséhez: ne nézzük hülyének a gyereket, ne tartsuk kevesebbnek, mint más embert. Bevált. Azóta is csodálattal nézek a fiamra!;)

gizi234: Sírtam az írásodat olvasva. Egy nagyszerű gyerek édesanyjának a sorait olvastam. Kívánok neked sok boldogságot, örömöt!

Örülök ,hogy így látod. Érdekes volt olvasni ,mert sok minden dolog visszaköszönt nekem. nálunk is kevés volt a kommunikáció ,illetve a játéktevékenysége sem volt megfelelő. de azt hiszem a fejlesztés meghozta a gyümölcsét. A memória nálunk is stimmel,évekre visszamondja ,hogy azon a napon mit csinált,sőt már előre megmondja ,hogy mondjuk október bizonyos napja milyen napra esik. Ezt a tanulásban kamatoztatjuk. Nagyon jó ,hogy így fogod fel ezt a helyzetet, így van a gyermeked téged választott és rá kell ,hogy szolgáljunk a bizalmukra.

Akartam mondani, egy különleges ember NEM választhat engem anyjának. Kimaradt a "nem" szó a mondatomból. Ami végülis a valóságban ki is törölhető, mert mégis engem választott.:):)

Sziasztok! Gondoltam megosztom veletek. Sok kérdőjel, vizsgálatok, kételkedés és gyanakvás után végre megcsinálták két és fél éves fiamnál az ADOSZ-t. Eddig látták az ELTE Korai fejlesztőben, látta gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, logopédus. Mondtak diszfáziát, mondtak észlelési problémát, mondtak apró oxigénhiányból adódó lassú érési folyamatot. De ma végre - kérésünkre - egy autista szakértő is megnézte és bizony kiderült, hogy a fiamnak gyenge a kommunikációs képessége. Ti tudjátok, hogy jelen esetben a kommunikáció mit jelent. Játék közben nem úgy kért segítséget, ahogy az elvárható lenne, nem vonta be a vizsgálót megfelelően a játékba. Érdekes volt... Én, mint szülő olyannak láttam, amilyen egyébként is szokott lenni. Aranyosan játszik, minden érdekli, kifejezte örömét, büszke volt, hogy tudott bubit fújni, de láttam én is, hogy nem kér, nem reagál erőteljesen döntési helyzetben. Sokszor csak várta, hogy mi fog történni, vagy megfogta a vizsgáló kezét, hogy segítsen. Az megnyugtató volt számomra, hogy semmilyen monoton tevékenységre nem volt fogékony - nem érdekelte a pörgetés, nem érdekelte a ki-be csukogatás.Ilyen eddig se volt, de féltem, hogy esetleg ösztönzésre még erre is rákattan. Szerencsére minden játékra felfigyelt, még a babát is megetette gyurmatortával, amit eddig nem is csinált, bevallom, sosem babázunk vele. De a szakértő mindemellett azt állapította meg, hogy nem azért nem beszél, mert nem tud, hanem azért, mert nem érti igazán, hogy ez a kommunikáció eszköze lehet. Látták, hogy amit tud mondani, azt szépen ejti, jól használja, de a többi NT gyerekhez képest nagyon gyér a repertoár. Odahoz megmutatni tárgyakat és mondja, hogy tessék. De ha közös játékról van szó sokkal inkább érdekli a tevékenység, mint az, hogy a játszópajtás mit akar és mit csinál. Tehát a szemkontaktussal történő kommunikáció sem működik rendesen, csak akkor, ha kifejezetten a másik fél irányítja a játékot. Lényeg a lényeg, bár a szakértő nem mondta ki, hogy a fiam autista, az elmondása alapján egyértelmű számomra, hogy rajta van a spektrumon. Kaptunk egy kérdőívet, ki kell tölteni és lesz velünk ez alapján elbeszélgetés. Örültem, hogy a kérdőíven szereplő kérdések 70 százaléka nem illik a fiamra, ezért reménykedem, hogy nem súlyos eset. Abban megerősített a szakértő, hogy a fiam ép értelmű, okos, abszolút logikusan gondolkodik. Most ebbe kapaszkodom, ez nagyon fontos volt számomra. Amúgy, pont az értelme volt gyanús nekem autizmus szempontjából. Nem beszél csak néhány szót mond, ugyanakkor úgy számol, mint egy matematikus, mennyiséget is érti. Olyan memóriája van, hogy sokszor teljesen ledöbbenek rajta. Pl. ha megnéz egy hosszabb mesét egyszer, második alkalommal már az egészet eljátsza szinkronban a mesével. Úgy mászik fára és falra, mint egy profi. Látom a koncentrálásán, hogy pillanatok alatt felméri és megkomponálja a lépéseket aztán pillanatok alatt megoldja a helyzetet. Míg más kisgyerekek lent sírnak és rakosgatni kell a lábukat ide-oda. Közben persze a fiam finommozgása nagyon ügyetlen, szeretne ő rajzolni, összeszerelni dolgokat, de sokszor nem megy. Én nagyon szeretném, ha megtanulna beszélni. A szakértő szerint meg is fog, csak meg kell tanítani arra, hogy használnia kell a nyelvet. Remélem kapunk ehhez segítséget. Én is regisztrálok majd az auti.hu oldalon, biztos, hogy rengeteg hasznos információ van rajta. Itt most azért írtam le az esetünket, mert eddig is sokat jelentett számomra elolvasni a tapasztalataitokat, segített a fórum abban, hogy ne bagatelizáljam a helyzetet és ne menjek el téves irányokba a fiam fejlesztését illetően. Szóval, örülök, hogy van ez a fórum. Ja, és még annyit, hogy én megkönnyebbültem a vizsgálat után. Egyáltalán nem törtem le, sőt, ami eddig bosszantott a kétségek miatt, azt most érdekesnek, különlegesnek látom. Kaptam egy feladatot. Nem egyszerű feladat, de megtisztelő, hogy én kaptam. Én eddig azt gondoltam, hogy azért sem lehet más a gyerekem, mint a többi, mert én nem vagyok erre alkalmas, nem vagyok erős és kitartó ember, így egy különleges ember választhat engem anyjának. Most viszont... késztetést érzek arra, hogy rászolgáljak a bizalmára.:)

Rendben. :))

Szia! Köszönöm szépen ,be tudtam lépni , biztosan sok hasznát veszem majd. még egyszer köszönöm.

Hát egy röpke hozzászólás erejéig bármikor! De többet ne várj, így is mindig elúszom az időmmel, a feladataim meg csak gyűlnek és gyűlnek... :D

én is regisztáltam már ,csak még nem érkezett meg az email cimemre a megerősítő email. szóval ha megkaptam ,akkor végre én is ott lehetek. köszönöm ,hogy írtatok róla.

nagyon szépen köszönöm ez hasznos segítség lehet mindannyiunk számára.

bocsánat, Fejér megyei ...

Fehérvári autis szülők... ????

Bocsi de mi az a" autin" Az egy másik fórum? bocs ha hülyeségeket kérdeztem.

Én nem bántam meg ,hogy amikor kezdtük az iskolát ,akkor nem mondtam meg a konkrét diagnózist. A gyerek jól tanul,beilleszkedett, bár fölsőbe mi is kifogtunk egy elég szigorú osztályfőnököt(férfi) de úgy vagyok vele sajnos a világ is ilyen problémás dolgokkal van tele ,talán jobb is ha időben szokja ,hogy nem mindenki " tutujgatja"

Nagyon ügyesen csináltad. Utólag már én is így tennék. Egészen biztos vagyok benne, hogy más lenne a helyzet. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy nem feltétlenül kell elmondani a dolgokat.

Az évismétlést én kértem. Pontosan azért, mert nem akartam, hogy még 3 évig ennél az osztályfőnöknél legyen. Az új ofő meg fejlesztő pedagógus is egyben. Tehát itt nem arról van szó, hogy gyengén teljesítene a gyerek. A "speciális ismereteket" pedig felajánlottam még év elején könyvek, leírások, stb formájában. Hiszen én is a szülőtréningen kezdtem, és szakkönyveket bújtam, informálódtam, mint minden szülő, kezdetnek ez is jó lett volna. Sajnos a tanító néni nem kért belőle. És persze mindent megbeszéltem szakemberekkel. A Vadaskertben és a BHRG-nél is ezt a megoldást ajánlották, ezért indultunk el ebbe az irányba. Azért nem érzem magam olyan nagy aspi-specialistának, hogy magamtól merjek ekkora lépéseket tenni :)

Sajnálom ,hogy ilyen a pedagógusok hozzáállása. Az én gyerekem ötödikes,normál általánosba jár,és nem véletlenül nem írattam rá a diagnózist sehova. Nem tudják,és ez így van jól. Kíválóan teljesít, van amiben kiemelkedő teljesítményt nyújt,és még azt sem mondhatom ,hogy nem illeszkedett volna be,még barátja is van. Sajnos ,hogy a társadalmunk nem toleráns. Én sokat járok külföldön ,és csak ámulok,hogy bánnak a sérült emberekkel ,a társadalom tagjának tekíntik,legyen az Egyiptom ,vagy Írország(ott tapasztaltam a leginkább,hogy figyelnek rájuk)

Nem, nem voltunk még Bizottság előtt. Pont elkezdődött az iskola, amikor a diagnózist kaptuk, így már régen megvolt a beíratkozás addigra. Nem is bolygatták a dolgot az iskolában, csak az osztályfőnök furkálódott. De mint kiderült, amikor a mama ment a kisfiamért az iskolába, akkor közölte az ofő, hogy neki egyáltalán nincs türelme végigcsinálni ezt az egészet. Csak azt nem értem, hogy ha amúgy kikerül a keze alól, akkor miért kell még utoljára bekavarni? Más tanítók óráján nincs probléma.....Legalábbis csak a minimális, ami a többi gyreknél is előfordul.