Anyósok ide!!! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nagy gondban vagyok, ezért gondoltam, legjobb, ha nem az anyósokat ócsároló topicok között nézek szét, hanem az illetékesekhez fordulok.

Nem tudom, mit kellene tennem, ezért kérdezlek meg benneteket!

A leendő anyósom nemigazán szeret. Nincs velem semmi baja, csak az, hogy létezem. Ezt nem viccből mondom, hanem tényleg így van. A párom édesanyja nem is próbált megismerni és amikor komolyra fordult a kapcsolatom a fiával, akkor kezdett el gorombán is viselkedni velem.

A probléma az, a párom édesanyja elég depressziós. A férjét nagyon szerette, de az ivott és verte, ezért ő elhagyta. Most már közel 50 éves, egyedül van, a fia a szülői háztól több, mint 200 km-re tanul. És ott ismert meg engem is. Kevés időt tudnak együtt tölteni, csak a nyarakat (de azokat szünet nélkül) és évközben kéthetente a hétvégéket.

2 évvel ezelőtt a depressziója olyan súlyos volt, hogy teljesen egyedül akart lenni, ezért szinte kidobta otthonról a páromat és nem engedte, hogy a közelben jelentkezzen egyetemre. Talán 1 éve (akkor már 7 hónapja együtt voltam a fiával) döbbent rá, hogy nem jó neki egyedül. Nagyon megijedt, hogy egyedül marad. Ma már szabályosan retteg tőle, hogy elveszem tőle az egyetlen fiát.

ÉN KOMOLYAN NEM AKAROM KISAJÁTÍTANI!

A párom már a padlón van, mert nem bírja a dolgot. Szerintem a páromnak szakítania kellene. Ezt meg is mondtam neki. De azt mondta, el akar jegyezni és feleségül akar venni.

Az édesanyja próbál ellenem beszélni, minden alkalmat kihasználni, amikor lehúzhat. Amikor nála vagyok (ez ezidáig összesen 5 napot jelentett 3 részletben az elmúlt 19 hónapban), valamivel mindig a tudtomra adja, hogy nem férek bele a családjába és soha nem fog elfogadni. (ezeket tényleg kimondja a szemembe, ha a páromat elküldi bevásárolni, vagy megmutatja, hol van a hajszárító a fürdőszobájában és csak ketten vagyunk)

Én ilyenkor kiborulok.

Én elhiszem, hogy "fél tőlem" a leendő anyósom, de hogyan tudnám vele megértetni, hogy nem elvenni akarom a fiát, hanem a családjukba szeretnék beépülni?

És hogyan tudnám elmondani neki, hogy, ha odaédesgetne (ahelyett, hogy bánt), nagy eséllyel a közelébe költöznénk?

Nem értem, miért nem vagyok elég jó. A családom nem szegény (az övékénél jóval gazdagabb), így nem hajthatok a fia pénzére. A családom presztizse is nagyobb, mint az övé. Én sem vagyok annyira szörnyű. Katolikus családban nőttem fel (ez fontos, mert a párom édesanyja is hithű katolikus), én kutató fizikusnak készülök és már középiskolában bedolgoztam magam egy egyetemi kutatóhelyre. A kutatási eredményeimmel már versenyeket nyertem, jelenleg felvettek egy olyan kutatási központba az egyetem mellett, ahova évfolyamonként két ember kerülhetett be.

Nem vagyok nagy szám…. és nem tartom magam erőszakosnak.

Viszont nagyon szerelmes vagyok és, ha tudtok, írjatok valamit, hogy hogyan tudnék javítani a dolgokon!

Ez így marad?

Biztosan sokatoknak vannak tapasztalatai arról, mik a legnagyobb hibák, amiket elkövethetek és mivel ne próbálkozzak semmiképpen! Vagy mi az, amit jó lenne elsütnöm!

(Eddigis próbálkoztam… pl.: a főztjét dicsértem és ebéd után elkértem egy receptjét… aztán azt mondta, nem adja meg, mert ő tudja, hogyan szereti a fia a kedvenc ételeit. És, ha megadja, a fia nem fog visszavágyni az ő főztjére… próbálkoztam sok mással is, de folyton felsültem mindennel… 1x elkövettem azt a hibát, hogy használtam a konyháját, amig ő nem volt otthon. A páromnak mumpszja volt és nem tudta kinyitni a száját. Megkívánta a pudingot (szegény csak pépeset tudott enni) és megkért, hogy csináljak neki… az édesanyja teljesen kiborult, amikor hazaért és megtudta, hogy pudingot főztem a fiának. Bezárkózott a szobájába egy órára, aztán kisírta magát a fiának… eközben én a fürdőben gondolkodtam azon, hogy mit ronthattam el)

Nekem nagyon fontos az édesanyám (talán a legjobb barátnőm) és szeretném, ha a párom sem maradna anyai támogatás nélkül miattam!

Remélem, tudtok segíteni!

(bocsánat,hogy hosszúra sikeredett!)

Szia! Remélem, ma is teszel legalább egy apró lépést a lelki békéd megszerzéséért.

A régi sérelmeket én nem tudom a süllyesztőbe tenni, sajnos nagyon rossz a természetem.Megpróbálom az élet velejárójaként kezelni. Nem azt mondom, hogy megbántottak, haragszom, hanem mit tanultam belőle?Mi az amit ettől az embertől várhatok és így a továbbiakban nem okozok magamnak csalódást.Így fogadom el, ha elfogadom, ha nem, akkor van az udvarias 3 lépés távolság, nem pedig a mocskolódás. Nem pazarlom az energiámat olyan emberre, aki nem méltó rá. Javítani lehet, de hosszú idő, amíg elhiszem, hogy változott.

Sokat segít, ha bölcs emberek mondásait, könyveit olvasom. Tudom, hogy a világot nem tudom megváltoztatni, jobbá tenni. De ha minden ember csak magát tenné jobbá, akkor végülis megváltoztattuk a világot. Naiv gondolat, de ketten már biztosan vagyunk!

Mosollyal, megelégedve zárd a mai napot!

Szia!

Remélem másnak is annyira tanulságos az írásod, mint nekem! Amikor rátaláltam a HOXÁ-ra nem tudtam miért is ezt a lapot hozta elém a sors! Aztán írogatni kezdtem, meg olvasgatni, és rádöbbentem,hány, és hány ember teszi saját magának, és más enbernek az életét nehézzé, mert nem tudja "elmonani" mi is a saját baja! Megfogalmaztam valahol, hogy a régi sérelmeinket, nem tudjuk a süllyesztőbe tenni! Hiába van vége, a maradékot illatosd olajba tartósítjuk, a legfinomabb gyolcsba gondosan betekergetjük, aztán,mint egy múmiát kellő pillanatba előhúzzuk, értékes ereklyeként körbehordozzuk: Látjátok! Ennyi sérelem ért, jogosan haraagszom! Kevés ember az aki le tudja tenni, és ráírni a dobozra:Megoldva!Most én is előszedtem a "dobozaimat"?És hála Nektek, rájöttem, már nem fáj! Mint egy régi heg, még látszik, de már nem okoz gondot! Kinézek az ablakon. A felhők kezdenek felszakadozni, a nap megvilágítja a szomszéd ház falát!Új nap kezdődik, új reménységgel! Mindenkinek kívánom ezt!

Szia!

Én 32 évesen vettem egy nagy levegőt és azt mondtam, hogy mától új életem lesz.Szegény anyám nagyon szeretett, de furcsa volt a szeretete. Ha már csak a várostáblát hagytam is el, előtte kétségbeesve könyörgött, hogy ne menjek, mert mennyi a baleset, meg fogok halni és akkor vele? mi lesz. Ott volt a két fiam, de vele mi lesz.Amikor oda jutottam, hogy a csütörtököt végighánytam, mert pénteken este mentünk a Balatonra anyósomhoz és rájöttem mi az oka a rosszulléteimnek,akkor mondtam, hogy na, itt vége. Szegényt nagyon megbánthattam, mert megmondtam, hogy többet egy szót sem balesetről, mert soha nem tudtam örömmel elmenni sehova a lelkiismeretfurdalástól, hogy milyen rossz napokat okozok neki. Mondtam, ha nem tud jó utat kívánni és azt, hogy érezzük magunkat jól, inkább egy szót sem szóljon. Ennek ellenére telefonálni szoktam neki, hogy itt vagyunk és valami jót, hogy pl. szép az idő és jót fogunk fürdeni vagy hasonlót. Attól kezdve csak a jó oldalát kerestem a dolgoknak, még a kudarcnak is. A rossz úgyis megtalál, mi a fenének kiabáljak neki, hogy itt vagyok! Kerestem a dolgok jó oldalát és a humort kötelezővé tettem a családban.Rá is ragadt mindenkire, kivétel szegény anyám, mert minden mondata, minden gondolata úgy kezdődik, hogy "nem"!Egy-két barátunk, ismerősünk családi tragédiája pedig rádöbbentett, hogy minden perc értékes,amit azokkal töltünk, akiket szeretünk. Akkor adjuk meg egymásnak a gyengédséget, szeretetet,elismerést, csodálatot, mosolyt, segítséget és még sorolhatnám, amikor még lehet. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, nem kutatom,ma akarok örömet szerezni és nem holnap, amikor esetleg már nem lehet.Nyugodtan teszem le a fejem este, mert legjobb igyekezetem szerint mindenkinek megadtam amitől jobb lett a napja és a szívem csücskét, ami reggelre mindig újra kinő, hogy estig szétoszthassam. Vissza nem nézek, mert azon nem tudok változtatni, esetleg a tanulságot viszem magammal. Mindenben határozottan döntök és elég gyorsan.Néha megkérdezik, hogy mi van ha nem jól döntöttem. Az a válaszom, hogy "ha" kezdetű alternatíva nincs a számomra.Az idő, a sors eldönti a választásom helyességét, igen, rosszul is dönthettem, de akkor abból kell kihozni a legjobbat, mivel nincs nálam a bölcsek köve, így a tudásom szerint döntök és nem tökéletesség szerint.

Úgy érzem, gyakorlatilag te is ezt élted át, szépen az útmentén hagytad a bánatod, a nehéz lelki terheket és kezded észrevenni, hogy sokkal könnyebben mehetsz tovább,sőt örömmel!

Ettől függetlenül voltam én padlón, volt pánikbetegségem, állítólag az volt az oka,hogy 24 órából 18-at dolgoztam és tanultam, kettőt közlekedtem és négyet aludtam két éven keresztül minden áldott nap.Ha kibuktam, beültem az autóba, lecsaptam éjszaka 10 kört a városban, hazamentem, becsaptam az autó ajtaját és mondtam, hogy akkor folytassuk, hol is hagytuk abba? Egyszer anyósom nálunk volt és kétségbeesetten kérdezte, hogy hova megyek este 10-kor.A férjem, mondta, hogy anyu, semmi gond, csak most jön az aktív pihenés!Szegény,biztosan azt hitte, hogy megbolondultam. Pár év múlva meg rákezdtem, hogy mindenhol elaludtam, alig tudtam megfőzni, közben 5 percenként lefeküdtem, aludtam állva, ülve még séta közben is.Egyetlen esetben nem volt ilyen, ha vezettem. Két éve jöttek rá, hogy narkolepsziám van, igaz addigra véletlenül jó gyógyszert kaptam és ez így utólag derült ki.

Az a szerencsém, hogy mindkét lány hasonló beállítottságú, főleg a menyem.Megtanítottam dönteni, ha nem biztos magában. Fogjon egy papírt, írja fel egy-két nap alatt az objektív és szubjektív kérdéseket a témával kapcsolatban.Aztán válaszolja meg és szinte kész is a döntés.Eszméletlen jó módszer.Először én írtam fel neki a kérdéseket amikor vállalkozóit akart váltani, mint fodrász.Megválaszolta, aztán fogta a fejét, hogy ő meg hetek óta nem tud dönteni, most pedig fél óra alatt mindent világosan lát, döntött is. Azt hiszem nagyon sok meny tanulhatna tőle viselkedést, intelligenciát.

Jaj, már lassan reggel lesz, én meg itt karattyolok! Akkor Isten veled, küldök az álmodba egy mosolyt és sikeres napot mára!

Szia kerinezsuzsi!

Azt hiszem nálatok nagyon kemény helyzet volt.Először is már minden tiszteletem azé, aki kettőnél több gyereket nevel vagy nevelt fel. A te helyzeted pedig kétségbeejtő lehetett. Az epilepszia szerintem eléggé félelmet keltő betegség a kívülálló számára. Ezt úgy értem, hogy látni, amikor valakinek rohama van, félelmet kelt, mert ha tudja is mit kell csinálni, akkor is szinte földbe gyökerezik a lába az első pillanatban. Na arról, meg ne is beszéljünk, hogy akinek ezel a betegséggel kell élni, annak nagyon nehéz a mindennapi élet. Megkönnyíteni talán az olyan összetartó család tudja, mint a tiétek.

Gondolom, ti is kutattok az interneten informácók után. Nekem sokat segített anyám betegségének megértésében, az ellátását szinte onnan tanultam. Keresem a fórumokat, mert sok tapasztalatot megosztanak az emberek egymással. Ez nagyon sokat segít. Nagyon drukkolok nektek, hogy ha már sajnos van ez az epilepszia, szunnyadjon csak jó mélyen.

Itt jártam beleolvastam, de jó Nektek, hogy így törődtök egymással!

Az anyósom pl. 1 évben ha 2x meglátogat minket. 4 faluval odébb laknak, van autójuk is. Igaz, nekem nem hiányzik, de itt a fia, unokái, így nem is tud közelebb kerülni hozzájuk. Én szívesen látnám, biztos nem utasítanám ki, hanem vendégül látnám, ahogy illik, de érzelmek nélkül. Akkor, sem jött, mikor a kisfiát epére műtötték, és itthon lábadozott. Csak mi járunk hozzájuk, ha időnk engedi. Bezzeg a lánya körül ugrál, úgy segít ahogy tud, főz, gyerekekre vigyáz, stb. Mindegy, ez van.

Szia vica cica!

De jó neked, hogy unokázhatsz! A menyem azt mondta tavaly, hogy az idén szeretnének már babát, de most az Írországi próbálkozás miatt ez bizony odébb lesz. Na mindegy, lássanak, tapasztaljanak, ismerjék meg a világot, használják ki a lehetőséget, ami most az ölükbe hullott. Ez egy véletlenül kialakult lehetőség és ezt szerintem sem kell kihagyni.A menyem 26 éves múlt nemrég, úgyhogy nincs lekésve semmiről. Így a szomszéd gyerekek járnak jól velünk, mert őket kényeztetjük, nekik veszünk Húsvétra, Mikulásra, Karácsonyra csokit, meg valami kis apróságot.

Nagyon szép dolog amit csinálsz és gondolom érzemileg nagyon nehéz. Biztosan igyekezned kell, hogy érzelmileg ne kötődj egy-egy ilyen szerencsétlen sorsú emberhez,de nehéz lehet kívülállónak maradni.

Valóban te sokmindent láthatsz családi kapcsolatokról, elhagyott, magára hagyott emberekről.Írod, hogy a lányod egy szoc. otthon vezetője. Biztosan ő is tudna szomoru, tragikus életekről mesélni.Most, hogy a fél napomat a kórházban töltöm, szívszorító dolgokat látok.Eddig két hónap alatt, hat vagy hét osztályon feküdt anyu, de összesen kettő beteghez jöttek rendszeresen látogatók.Ráadásul minden osztályon olyan betegek feküdtek, akik segítség nélkül sem enni, sem inni nem tudtak.Én segítettem,etettem, itattam őket, mert a fejüket meg kellett emelni, amit nem tudtak megcsinálni.Mentem a nővérért, ha lefogyott a vér, mentem ha tele volt a pelenka, különben órákig abban lettek volna, áthuztam az ágyat, ha kellett. És ilyen tehetetlen emberek mellett nem volt egy gyerek, egy meny, egy vő,senki!!!

Igazad van, hogy nem általános az a hozzáállás ami a menyeimnek olyan természetes.De talán azért olyan jó menyek, jó emberek, mert megvan a lelki békéjük, hogy ha egy keveset is, de tettek és tesznek mnden nap azért, hogy egy kis örömet szerezzenek másnak,egy kis enyhet adjanak annak, aki szenved. Figyelmesek, kedvesek, határozottak, de halk szavúak. Nem veszik sértésnek, ha néha mondom a tapasztalataimat, sőt kérdeznek. Valamelyik nap mondta, hogy a fiam úgy szeretne turógombócot ebédre, mert régen volt és szereti.Kérdezte, hogy szombaton csinálhatnánk-e, mert nem kell dolgoznia és elfelejtette, hogy kell csinálni.Van egy receptem, amit összekeverés után rögtön ki lehet főzni és nagyon finom. Ahogy csináltuk, kérdeztem tőle, gondolt-e arra, hogy egypár egyszerű receptet összeszedne, hogy Írországban azért tudjon valamit "összecsapni". Erre azt mondta, hogy: már egy hete írom a recepteket, amit tőled tanultam és azt is írom mit vigyünk magunkkal, mert tőled láttam, hogy jóval előbb mindig listát írsz és így rá tudsz készülni, nincs kapkodás, nincs felesleges dolog és minden van, ami kell. De majd MSN-en úgyis megkérdezlek arról, amit nem tudok!" Mondd, vica cica! Túlzok, ha azt mondom, hogy csodálatos lány? Nem küld el melegebb éghajlatra, ahogy néha olvasom? Okos, pontosan tudja, hogy így könnyebb az élete és hálás érte, hogy 35 év tapasztalatát, apró trükköket megosztok vele.Közben jókat kacarászunk, beszélgetünk. Hogy lehet, hogy anyósok, menyek inkább ölik egymást ahelyett, hogy ilyen egyszerű dolgokkal széppé tehetnék az életüket.

Na, Isten veled, megpróbálok kicsit aludni, mert 1/2 5-kor csipog a telefonom! Sikeres és boldog napod legyen,kerinezsuzsinak is ugyanezt kívánom!

Köszönöm, nagyon jólesett,hogy számíthatok a segítségedre.

Szerinted nehéz dolog egy családon belül amit te is írtál, hogy "ha baj van minden váll összeér, hogy megtartsa akár az eget is"? Mert én, illetve mi nem érzünk ilyet soha, mármint, hogy ez nehéz lenne. Olyan természetes, hogy mindig ott van valakinek a segítő keze, ahol szükség van rá. Ha száz életem lesz, akkor sem tudom megérteni,hogy lehet egy anyósnak vagy menynek úgy viselkedni, ahogy azt többen elmesélték. Valahol is sajnálom őket!Mégegyszer köszönöm a szavaidat!

Lányok!

Minden elismerésem a Tiétek!Ritka az ilyen gyermek,csoda!Sajnos nem ez az általános.Hidjétek el,sok mindent tapasztaltam.A lányom egy szoc.otthon vezetője,tehát van tapasztalatunk.

Sajnos az én anyám meghalt.

Megható és becsülendő,nem tudok mit írni.Legyetek sokáig még anyukátok mellett .

Szia! Nálunk is hasonló a helyzet, de anyukám csak bő egy éve van velünk. Az Alzheimer kór pillanatok alatt hatalmasodott el rajta. Két hónapja éjszaka elindult és én nem vettem észre. Elesett, combnyaktörése lett. A műtét sikerült, nem kapott tüdőgyulladást, de lábra nem tud állni. Egy hete ömlött belőle a vér, majdnem elvérzett,utolsó pillanatban sikerült stabilizálni, talán ma megtudjuk mi volt az oka. Nem gyomorvérzés az biztos, elérhető helyen nem találtak vérző aranyeret. Csont meg bőr, talán 30 kg, de lehet, hogy kevesebb. A férjem a kórházban dolgozik, naponta többször megy, itatja, felülteti, masszírozza a hátát, mert eszméletlen fájdalmai vannak a totális csontritkulása miatt.Én késő délután megyek és 9-10-ig vele vagyok.Nem tudom, mennyi vő van, aki ilyen figyelmes és jó. Szombaton és vasárnap eljött velem,mert nem dolgozott,nekem akart támaszt nyújtani, mert tudja, hogy minden nap belehal a lelkem.

A menyem is szomoru, mert az ő nagymamája kicsi korában meghalt és amikor anyut megismerte, azt mondta, hogy most ő a nagymamája. Bármit sütött, főzött a menyem, az volt az első, hogy ment anyu szobájába és mondta neki, hogy: mami! nézze mit csináltam, ugye eszik? Vagy ha ő terített meg ebédhez, az volt az első dolga, hogy ment anyuért és odavezette az asztalhoz.Ugye tényleg a nehéz helyzetekben ismerszik meg, hogy ki a jó ember, ki az igaz társ?

Ezért is mondom, hogy csodás menyem van és férjem. Nem tudom, hogy igazából mi képes úgy kifordítani embereket saját magukból, hogy utálják egymást, szidja az anyós a menyt és viszont.

Most már ketten vagyunk szerencsés emberek, de jó lenne összegyűjteni, akik hasonlóan így érzik!

Szóval: kettő,az már biztos!

Beszélgethetünk többször is? És vica cicával is.

Most megyek anyuhoz,mert talán kész a vizsgálat, bár a férjem még nem hívott, de nincs maradásom.

Éjjel biztos írok nektek, csak ne kelljen lecsukni a szemem. Minden jót neked és vica cicának is!

Szai!

Köszönöm a választ.Vége az ügyeletemnek és megyek haza egy kicsit főzőcskézni és takaritnati,felkészülni a délutáni oktatásra és lehfontosabb az unokám nálam lesz egy picit.Ő most 3 éves,a kisebb 1.5 é.Sajnos egyenlőre csak kevés isdő jut a kicsikre.

Tudod,szeretek itt ügyelni a hajléktalanoknál.Rendkivül fontos a szakmai tudás,de itt embernek kell maradnunk.Szomoru sorsok,életek.Minden nap kikerül valaki.Ja a tegnapi valóban anyós volt,csinos ,ápolt,tanult csak csont részeg.Senki nem mondta volna róla hogy hajléktalan,de egy rossz döntés miatt az utcán találta magát.

Szép napot mindenkinek!!!

Kedves vica cica!

Nem vagyok én tökéletes, sőt, sokkal több a hibám, mint az erényem és senki előtt nem szoktam titkolni.Ha valaki szeret, szeressen a hibáimmal együtt. Mondjuk, csak egyszer mosok fel egy héten, nagyon nem is kell többször, mert nincs kisgyerek és nincs maszat.De már nagyon várom azt a "maszatolást". Főzni szeretek, minden nap több fogás van, mert mindenki itthon ebédel, de az ebéd utáni mosogatás!!!! Legszívesebben kiabálnék a kutyának, hogy nyalja el az edényeket! Na, és a mosógépben rendszeresen bent felejtem a ruhát. A fiam "megpirított" tojásrántottáját nem vagyok hajlandó megcsinálni, mert frászt kapok a szagától, de még a látványától is. És még van ezer ennél nagyobb hibám is,ha valakinek nem tetszik, megcsinálja, ha nem, akkor elnézi! Mindegyikünknek van valami heppje, de ezen senki nem akad fenn, van és kész! Együtt élünk vele, mindenki tudja a másikét és tudomásul veszi.Egypár dolgot rettentően megvetek és utálok: a hazudozást, a becstelenséget, a rosszindulatot.Mindenki követ el hibákat, csak tudni kell bocsánatot kérni. Hozunk rossz döntéseket, de azt észre kell venni, aztán abból ki kell hozni a legjobbat, ha már így alakult. Nem hibáztatok mást, ha elszúrtam valamit. Problémák esetén nem bűnbakot keresek, hanem megoldást.Az viszont igaz, hogy a gyermekeimre rendkívül büszke lehetek, imádnivalók a lányok és a férjem is. Én úgy érzem, hogy ez Isten ajándéka vagy a sorsé, kinek hogy szimpatikus. Legfőképp nem vagyok csodálatos anyós, de remélem, hogy nem vagyok rossz anyós. De igazából én nem akarok semmilyen anyós lenni. Én csak szeretni akarom a családomat.A családom pedig a fiaim választottjaival egy és egész. Nincs drága autóm, öt kiló aranyam,duzzadó bankbetétem, de a leggazdagabb embernek érzem magam a családom által. Jó, van egy eléggé nagy családi házunk,ami sokat segít abban, hogy surlódás nélkül élhetünk együtt. Mindenkinek van saját kényelmes birodalma, ahova vissza tud vonulni a közös térből. De én hiába lennék a világ Oscar díjas anyósa, ha a lányok nem lennének rendkívül intelligensek, kedvesek, jólneveltek, ha nekik nem lenne hasonló az értékrendjük, mint nekünk. Bár azt hiszem, akkor talán nem választották volna egymást a fiatalok, ha nagyon eltérne az értékitéletük.

Nem tudom, hogy viselkednék, ha mondjuk egy léha, lusta,káromkodó, züllött (ezt inkább nem ragozom) kislány rabolta volna el a fiaim szívét. Halvány fogalmam sincs. De nem is ijesztgetem magam ezzel!

Bocsánat, de rosszul olvastam az anyós-meny ill. anya-lánya gondolatodat. Most figyelmesebben elolvastam, már értem. Mégegyszer bocsánat!

Ha érdekel, mesélek neked arról, hogy milyen korát meghazudtoló érettséggel rendelkezik a menyem, milyen céltudatosan alakítja az életüket. Nem én vagyok jó anyós, hanem ő a legkiválóbb meny.

Neked is szép és sikeres napot kívánok, remélem tudtál segíteni az éjszakai "lehet, hogy rossz anyóson". Jót nevetten azon, amit írtál, de gondolom azért ez élesben nem olyan nevetséges. Na mindegy, de segíteni, az jó érzés.Megpróbálok kicsit aludni, mert 1/2 5-kor kelni kell.Minden jót neked!

Szia! Mivel is köszönjek? Jó éjt vagy szép napot kívánjak-e ilyenkor.Aludni nem tudok, inkább írok neked, hogy ne kelljen lecsuknom a szemem, mert amit akkor látok, az rémálom!Az jó, ha otthon fektetheted le az anyukádat! Én is nagyon örülök, amikor valaki nem szidja a másikat vagy nem kell panaszkodnia, nem a szomorúság, a bánat kiséri végig a napjait.Én is úgy gondolom, ha csak egy kicsi vigaszt vagy segítséget tudok nyújtani, de ha csak egy mosolyt csalhatok akárki arcára is, attól már nekem csodás napom van. Igazad van, nem lehet senkinek megmondani, hogy mit , hogyan csináljon, szerintem nem is szabad. Talán csak alternatívákat kell mutatni,hogy ki tudja vélasztani a számára helyesnek itélt utat.Mert nem biztos, hogy az az ut helyes, mert azt az élet dönti el. A lényeg, hogy azt helyesnek tartja-e?

És ha elindul azon az úton, képes lesz-e arra,hogy az útmenti jelekből észrevegye, hogy újra kell terveznie avagy haladhat tovább.

Ha csak ezeket a jeleket meg tudjuk másoknak mutatni, akik fogadókészek arra, hogy ne kizárólag a saját hibáikból tanuljanak, már tettünk valamit, hogy jobb legyen a viszony anyós és meny, anya és gyermek, ember és ember között.

Te is azt mondod, hogy "és most vigyorogtam könnyesre magam a lányommal, vőmmel,a férjemmel!". Mondd meg nekem! Van ennél boldogabb este? Mert nekem nem nagyon. Minden boldog pillanatot megbecsülök és hál' Istennek a család többi tagja is így van vele.

Szép legyen a napod és sikeres!

Adridi kekves!

Gratulálok! Csodálkozva olvastam,hogy Te milyen tőkélesen csinálsz mindent.Tőled lehet tanulni,nem pszichiátertől.Boldog lehet a család ahol ilyen kedves és imádni való emberek élnek,élén Te ki öszetartod a családot.A menyek is

csodálhatrnak ezért a tulajdonságodér.Sajnos énnem vagyok hibátlan.Légyszives majd segits ,meséld el ez neked hogy sikerült ilyen csodálatos anyósnak lenned.A menyeidnek üzenem becsüljék meg ezt a drága kincset.

Még csak egyet felsem merült anyós-meny kapcs.anya-lánya legyen! Van még rajtam kivül"bibás" vagyis nem tökéletes anyós.

Bocs.most befejezem,mert jött egy alkesz.örjöngö nő,neki szüksége van rám./A koránál fogva ,lehet valakinek az anyósa/Segitem kell,akor is ha rossz anyós.

Aludjatok tovább,szép álmokat!Reggel hazamegyek és oktatással folytatom.Na nem az anyós -meny témában!