Angyalok szülei lettünk - 1. rész (beszélgetős fórum)

Az első fiamnál fiút mondtak.A másodiknál először kislányt,egy másik orvos a terhesség végén pedig 100%-ra mondta a fiút.Mirtillnél egy kezdő orvos megmondta,hogy kislány.Sőt ki is nagyította az UH képet bízonyítékként.

Fordulhat a kocka persze,de mindegy milyen nemű,csak mindketten jól legyetek.

Hamar ideér az a pár nap.:)))

Örülök,hogy minden rendben van.

Mi lesz a neve a babádnak?

Ezt 2x is el kellett olvasnom, azt hittem rosszul látok. Borzalmas :(

És ez is azért mert egyesek képesek ilyen szörnyűséget megtenni.

Az ilyenek miatt hurcolják meg a szerencsétlent aki épp elvesztette a babáját, nem elég ezzel megbirkóznia,még rendőrség, gyanúsítás... Felháborító.

Úristen Rekka,erre már nem is tudok mit mondani!

Nagyon szurkolok neked!!!Tessék ám aztán mihamarabb jelentkezni a jó hírrel,ha megszületik a kis pocaklakó!!!

Rendőrségtől?

Mi köze hozzá a rendőrségnek?

Nálunk fel sem merült a rendőrség...

Sajnos rengeteg hasonló problémát/történetet lehet olvasni mostanában...úgy látszik, igaza volt az orvosomnak, mikor azt mondta nekem, hogy minden 5. terhesség így végződik...bár én akkor azt gondoltam, hogy csak vigasztalni akar!

Nekem már 5 terhességem volt...

Mikor a házasságkötésünk után 2 évvel először pozitív lett a tesztem, madarat lehetet fogatni velem. . . egészen a 12. hétig tartott, mikor az UH kimutatta, hogy a baba elhalt! Akkor mindenki arra fogta a dolgot, hogy lakástüzünk volt, nagyon megfáztam, magas lázam volt - ez volt a probléma. Lelkileg rettentően megviselt, nem értettem, hogy miért pont velem - aki nem iszom, nem dohányzom, mindent betartok - történt mindez.

Persze ma már azt is tudom, hogy rengeteg terhesség végződik így, sokkal több, mint bárki gondolná, csak ezeket mindenki igyekszik elfelejteni és nem beszélnek róla. . .

A második terhességemből szerencsére egészséges kisfiam született, aki ma már majdnem 9 éves. De egy csomóban volt a gyomrom a terhességem alatt végig, hogy mi lesz. . .

Aztán tervbe vettük, hogy jöhet a tesó és a sikeren felbuzdulva nem is igen gondoltunk rá, hogy megint "baj" lehet. . . Ám megint bekövetkezett, de akkor már a 8 hetes UH-on észrevették. . . Ismét missed ab!

A várakozási idő eltelte után újra próbálkoztunk, de akkor már az 5. héten sem dobogott a baba szívecskéje!

Ezután megcsináltattuk még a genetikai vizsgálatot, ami negatív lett, de elhatároztam, hogy vége, nem próbálkozunk tovább, visszamegyek dolgozni.

5 évvel később, már eszünkbe sem jutott a gyerektéma, mikor váratlanul a terhesség tüneteit észleltem magamon! Teljes pánikba estem, újra lejátszódott előttem, minden, amit az előző sikertelen terhességeim során átéltem. Nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. . . csak az járt az eszemben, hogy megint mi lesz. . .

Csináltam egy tesztet, majd rögtön fölhívtam az orvosomat, mert emlékeztem, hogy az utolsó "esetünknél" a lelkemre kötötte, hogy legközelebb azonnal keressem, ha felmerül, hogy babát várunk. Hatalmas dózissal adagoltam magamba ezután az Utrogestant és hetente jártam UH-ra. Mikor éppen örülni kezdtünk volna, hogy túléltük az első 12 hetet, jött a fekete leves! Az ország első számú UH-os szaktekintélye kiszűrt a genetikai vizsgálaton, mondván 50 %-os esélyt lát arra, hogy Down kóros a baba! Hát nem sok hiányzott, hogy ott rögtön nem ájultam el! Egy héttel ezután elvégezték a chorionboholy mintavételt. Senkinek nem kívánom ezeket a heteket, amit én akkor átéltem. Azt mondták, ha baj van telefonálnak. . . már remegett a kezem, ha ismeretlen számról érkezett hívásom. Így teltek a hetek, míg egyszer az orvosommal beszéltem, aki fölajánlotta, hogy megpróbál utánajárni. Ezt követően kezdtünk bizakodni, mert ugyan még nem volt végleges eredmény, de úgy tűnt talán nincs nagy gond! Aztán megérkezett a vizsgálat eredménye, hogy nincs genetikai probléma! Persze örömünket hamar letörték, mert mondták, hogy jó-jó, de sajnos ilyen tüneteket szívfejlődési rendellenesség is produkálhat! Hónapokig magzati szívultrahangra jártunk, míg a 26. héten végre kimondták: RENDBEN VAN A BABA SZÍVE!

Két hét elteltével azonban ismét újabb problémával kellett szembesülnöm: terhességi cukorbeteg lettem! A szigorú diétát maximálisan betartottam és szerencsére kislányunk egészségesen jött a világra. Az egész család az élet ajándékának tekinti, most már 2 éves, tüneményes kiscsaj, bátyuskája is imádja!

Szóval föl a fejjel! Bízz a sikerben, mert azt mondják, hogy minden fejben dől el és próbáld a szervezetedet is előre felkészíteni arra, hogy minden feltétel optimálisan adott legyen egy baba kihordására!

Drága véda, de aranyos vagy ez jól esett. :)

Igyekszem jól, és okosan kezelni, amennyire lehet. Már egyszer-kétszer összetörtem teljesen nem akarom megint...

Krisztine, annyira sajnálom!!

Egyébként a boncolásit a kórház adja, írásban kell kérelmezni a szülőknek,és azt nem hagyhatják válasz nélkül,ki kell adniuk!

Írod hogy nem kaptatok boncolási jegyzőkönyvet.

Mikor én 3,5 éve elvesztettem a kis lányom 26 hetesen akkor rá vagy 4 hónapra lett meg a jegyzőkönyv ha jól emlékszem és a dokimtól kellett elkérnem. Havonta telefonáltam hogy elkészült e.