Amputáció (beszélgetős fórum)
Szia.
A külömbséget úgy tudnám érzékeltetni, hogy egy szomszédomnak merev térdes protézise volt több 10 évig és amikor jött velem szembe nagyon látszott, hogy lépésnél "oldalra kirakta" a műlábat. Tehát szinte kilendítettem oldalra azért, nehogy beakadjon valamibe a cipő orra, mert kilendítés nélkül nem tudta volna előre rakni a lábat. Ezzel szemben a lengőtérdessel szebben lehet járni, mert amikor hátulról előre húzzuk a protézist, nem kell oldalra kilendíteni mert szépen becsuklik térdben (ekkor már a másik lábon van a súlyunk) és úgy szinte saját súlyától előre ugrik. Ezt az előre ugrik-ot persze mi szabályozzuk a meg maradt csonkunkkal. Mivel nekem csak egy elhanyagolható nagyságú maradt, ezért én a műlábat saját súlyánál fogva engedem előre csapódni. Hetek hónapok alatt kialakul a biztonságérzet és, hogy nagyon vigyázni kell a tereptárgyakra ne akadjon be semmibe, ez majd kialakul. Természetesen ezzel is tanulni kell a járást nagy nagy figyelemmel. Én úgy tudom idős embereknek már nem is adnak csakis merev térdest.
A neten majd szétnézek, eddig nem kerestem rá.
Szia titus
Én moskapom a lengöterdest könyeb lesz vele járnom??
Remélem hogy igen a merev márt nem ojan jo.
mire figyeljek majd?
köszönöm előre
Néztem a neten nemtaláltam rola képet se leirást te tudsz valami oldalt?
Köszönöm sziasztok.
Minden lépésnél feszíteni kell a megmaradt csonkkal. Egy kivülálló látja ugyan, hogy nehézkesen megyek de nem is gondolja, hogy protézis. A tért ugyanúgy viselkedik mint egy "eredeti".
De igen, nyakolhat. Azért lengő térd, mert nyaklik. Ha nem feszítenék rá lépéskor a csonkkal összesnék.
Fúú, egyszerűen nem tudom beleélni magam abba, hogy milyen lehet ilyen lábbal járni- pláne nem kettővel.
De hát nem "nyakolhat", mert ha meg leteszed a lábat, akkor összecsuklasz, nem?
Hogy van ez megoldva?
Szia.
Van pl a combtokos protézis. Oda be van húzva a csonk csonkharisnyával, természetesen itt nem nyakolhat ső váákum is van a tapadás érdekében. A térd viszont "nyaklik" ahogy kell, minden lépésnél.:-)
Én ezt nem értem.
Ja, sziasztok!
Ott, ahol a láb és a protézis találkozik, az a rész cseklik-nyaklik? Nem fix?
Még valami eszembe jutott: a legjobb, ha szinte állandóan használjuk a protéziseket. Ha valamiben elfáradok jobban mint kéne (a csonkok) és 1 nap nem veszem fel a lábakat még semmi vész. De ha valami véletlen esemény folytán 3 napig nem öltözöm be (ez nagyon ritka, ilyen évente sincs), már is nehezebb aznap a járás. Hát még ha valaki sok napig, netán hetekig nem öltözik be? Ismertem olyanokat akik inkább tolókocsiban ültek. Sose tanultak meg szépen, biztonságosan járni.
Én ma délelőtt füvet nyírtam kb 1.5 órán át. Természetesen utána irány a fürdőkád mert ez a kánikula eléggé lestrapált, utána meg tolókocsi. Elég volt a csokjaimnak mára, majd holnap ismét beöltözöm. De elmondhatom, hogy ma is gyűrtem, viseltem.
Szia.
Mindenre rá fogsz jönni pár hét alatt. Mint írtam ezen topik első felében, én amikor haza jöttem a baleset után az első hetekben özönet jártam. Volt egy eperfa az udvaron, kiraktunk alá egy asztalt, rejtvényt, olvasnivalót és oda ültem. Mikor gondoltam egyet felálltam és akkor még 2 bottal az udvar teljes hosszában róttam a távot le s föl. Nem volt könnyű de csináltam. Nem volt még meg a kellő egyensúly érzék, mint most gondolom neked sem és nagyon vigyázni kellett, hogy hova is lépek mivel falusi ház udvara volt hepehupákkal. Azonban minden nap egy kissé könnyebb lett és ez kedvet csinált. Pontosan már nem tudom de szerintem néhány hét után az egyik botot eldobtam. Egyik lábam combtőben van oda, pár centis csonk maradt, másik térd alatt. És utána már csak nehéz terepre vagy hosszabb távra vettem elő a másik botot. Soha nem könyökmankóztam, inkább járóbotot használtam (ezt nem azért írom, mert az nem jó....). Biztos vagyok benne, ha neked is meg lesz az egyensúlyérzéked az új helyzethez könnyebb fog lenni. Majd meg tapasztalod. A legnagyobb figyelmet az igényli hová helyezzük le műlábunkat lépéskor. És ezt egész hátralévő életünkben lényeges momentum mert ha például egy hepe és hupát nem jól fogatok mondjuk a lengő térdes combcsonkos protkóval már is tápászkodhatok felfelé. De ez a nagy figyelem a későbbiekben ki fog alakulni és ösztönös lesz. Nem estem sose túl sokat. Amíg dolgozgattam úgy évi 4-5-ször. Mostanában már nem is tudom, mikor estem el utoljára. Persze így 60hoz közel már örülök, hogy tudok még járni nem, hogy túl sok mindent csinálnék. Azért fűnyírás, locsolás, kapágatás stb, belefér még most is...:-)
Szóval: bele fogsz jönni.
Sziasztok
Én csa anyit szeretnék hozáfüzni hogy örülök neki
És gratulálok hozá
énis sorstársatok vagyok
üdv Gyuri
Szia Thorwald!
Örülök,hogy megvan a protézised. Az elején bizony az ember nem hiszi, hogy ezekkel mire képes.
Minél többet gyakorolsz, annál nagyobb lesz a biztonságérzeted. Most még el sem hiszed, hogy mire leszel képes. /pl.létramászás/El fog jönni az idő, amikor már nem kell a mankó.Nekem a lakásban kettőhöz sem kell már.Időnk van, a célt pedig mi tűzzük ki.
Jól írtad. Bizony ez az állapot nem fekete és fehér.Mélypontok voltak, vannak és lesznek az életedben.Az idő előrehaladtával azonban ritkulnak, és egyre inkább természetessé válik ez az állapot.
Hello!
Még egy jó tanács! Minden miatt szólj a műszerészednek az első időkben és mindent kérdezz meg! Nincs rossz kérdés és a felmerülő problémákból neki kell tudnia eldönteni, hogy az beavatkozást igényel, vagy nem! Szóval ne te szűrd a kérdéseidet és az észrevételeidet, mert neki mindegy! Neked nem!
Üdv, műszerész
bocs, hogy OFFolok :
képzeld, egy barátnőm ismeri korábbról és igazából Csabának hívják :)
Bocsi, ezt nem ide akartam.
Vásáry Andreeee váltotta ki belőlem ezt a reakciót. :))