Amit senki sem mond el az anyaságról (beszélgetős fórum)

Huh...Hát ez így tényleg nem jó:( Mi is anyukámmal élünk, ill ő velünk, de nemrég szóba került, hogy elköltözünk, mert ezt nem lehet idegileg bírni!Nálunk is ugyan ez van az elejétől,Anyu nem csinál semmit, én viszont mindent rosszul csinálok szerinte.Mikor megszületett a lányom akkor meg pl én vittem minden nap hullafáradtan levegőztetni, hogy anyum tudjon pihenni! ( biztos megviselte a szülés) A gyerek akkor aludt egy picit a kocsiban, de én nem tudtam akkor sem, mert toltam a kocsit.Három hónapos elmúlott, és többet nem aludt délután, csak mikor már kétéves volt.Az éjszakákat is azóta alussza át, elötte fenn volt óránként, fél óra szopi, fél óra alvás, minden éjjel, két éven keresztül.Mindezt úgy, hogy az alvásigényem nagyobb az átlagnál, 10-11 óra.A végén már öngyilkos akartam lenni, és pl szabályosan erőlködnöm kellett, hogy felfogjam mit mond az aki éppen beszél hozzám.Két évig nem ment le egy deka sem rólam, és bár csak hat kilót szedtem fel a szüléssel, mégis azt hallgattam két évig, hogy dagadt vagyok.Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor anyósomékhoz jöttek rokonok látogatni, és mi is oda mentünk, és már úgy fogadtak: Hát...tényleg el vagy hízva mióta nem láttunk!, mert az anyósom már jó előre ráizzította őket arra, hogy meghíztam.Na ekkor lett elegem.Elhatároztam, hogy lefogyok, és nekem soha többet nem vághatják a fejemhez köszönés helyett azt, hogy kövér vagyok.Sikerült is lefogynom, nem volt könnyű, mert kiderült, hogy volt olyan gondom, ami miatt nem mentek le a kilók, de szerencsére megoldódott.Hét kilót fogytam, és nagyjából ott tartok, hogy tojok mindenki fejére.Senkitől nem kaptam segítséget mikor szükségem lett volna rá, de ha arról volt szó, hogy keresztbe kéne tenni, arra akadt bőven jelentkező.A napirend kialakítása is két évig tartott,mert ha anyósom megtudta, hogy délben altatnám a gyereket, akkor délben jött, ha 11-kor, akkor 11-kor jelent meg, etetés előtt rendszeresen adtak a gyereknek valami hülyeséget, ezt mindkét nagyi gyakorolja, úgyhogy felőlem nyugodtan fejre is állhatnak, mert ha nekik lenne szükségük rám, én biztos hogy nem fogom a kisújjamat sem mozdítani.

Szerintem neked is valami hasonlót kéne tenned.Ne vegyél mindent a szívedre, mert attól csak te készülsz ki, aki okozza azt meg úgysem érdekli.Törődj a babáddal, a többiek meg csináljanak ami tőlük telik.

Szia Alexa!

Akkor már legalább ketten vagyunk akiket nem viselt meg a szülés, gyereknevelés . Szerintem ez adottság kérdeése is. Mert pl. enegem nem igazán készítettek fel az anyaságra és egyedül 1000 valahány kilométerre a családomtól csak a párommal kettesben (aki minden nap dolgozoztt, későn ért haza) kellett boldogulnom az első kisfiammal. De valahogy minden gördülékenyen ment, persze ebben a kicsi is segített, mert nagyon jó baba volt. És aztán sorban jöttek a többiek is. Közben dolgoztam (edzéseket tartottam naponta 3 órában), háztartást vezettem , kertet dondoztam stb.

Sziasztok! Azt hiszem, én is a szabályt erősítő kivételek közé tartozom... Nekem mindabból, amit leírtatok a nehézségekről, nem igazán jutott semmi, vagy csak én élem meg másként, nem tudom... 14 hós a lányom, még mindig többször szopizik éjjelente, de szerencsére sosem voltam nagy alvó, pár óra nekem elég, így nem visel meg túlságosan, szoptatni meg imádok. Én is rengeteget vagyok egyedül a kicsivel, a párom dolgozik, sokat utazik, gyakran napokig nincs itthon, enyém a gyerek, a háztartás minden tennivalója, kertesben lakunk, így az is. A párom még soha (viccen kívül) nem nyírta le pl. a füvet, egyszerűen nincs is ideje rá. Amikor pedig van, illetve lenne, olyankor inkább elmegy horgászni - szüksége van kikapcsolódásra - vagy elmegyünk együtt hármasban valahová.

A lányom igen együttműködő kis manó, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy folyamatosan figyelnem kell őt, hiába játszik el egyedül is, mert kis örökmozgó sajtkukac és 10 hónapos kora óta, mióta elindult, amire lehet, fel is mászik. Nem fél semmitől és nagyon ügyes, de azért én aggódom, nehogy baja essen, gondolom, ez természetes. Emellett viszont nekem nem jelent gondot, hogy minden nap főzzek - muszáj is, mivel Rékám egyáltalán nem hajlandó megenni a bébiételeket - illetve hetente többször süssek valamit. De még így is jut bőven idő kikapcsolódni, kijárunk lovagolni, naponta találkozunk a barátnőmmel - a lányommal egyidős kisfia van, ők is jól megértik egymást, kész öröm együtt lenni - meg vannak még a baráti társaságban anyukák, kisgyrekekkel, összejárunk rendszeresen. Minden nap kinn vagyunk két órát a játszótéren is, mi jókat beszélgetünk, a gyerekek jókat játszanak.

Szerencsés alkat vagyok, a szülés után 3 héttel a terhesség előtti ruháimat hordtam, fodrászhoz nem járok, hosszú hajam van, amikor kell, magam is vágok a végéből, vagy megkérem anyukámat, így egyszerű. :-)Amikor kinn vagyunk a lovaknál, persze csak akkor tudok lóra ülni, ha addig valaki ránéz Rékára (mondjuk tesóm vagy apukám), de ezt szerencsére meg lehet oldani, ha meg nincs senki, aki segíthetne, hát nem ülök lóra, csak futószárazok, rendbe teszem őket, Réka addig jól elvan a homokozóban a kutyával, aki nagyon vigyáz rá. Jobb, mint akármilyen babysitter, viccen kívül!:-) Nagyokat sétálunk, bicklizünk, én gyakran vállalok fellépéseket (énekelek) de ez sem gond, Réka szereti, próbák alatt is jól eljátszik, amíg zene szól, addig rendben van a világ.

Ha jön a foga, vagy valami egyéb gondja van, akkor a hordozókendő simán megoldja a problémákat. Magamra kötöm, így jól érzi magát, hozzámbújik, de a kezem szabad és simán el tudok végezni.

Ezeket csak azért írtam le, mert bár teljesen elhiszem, hogy van, akinek sokkal nehezebb - gondolom, akinek több gyereke van, pláne! - de aki még nem szült, nem kell elijeszteni, mert azért van más példa is, lásd az enyémet. Nem hiszem, hogy én csinálok bármit jobban, mint mások, talán csak szerencsém van, vagy egyszerűen másképp élem meg a dolgokat. De örülök, hogy így van!

Kitartást mindenkinek, a nehézségek előbb-utóbb csak elmúlnak és abban százszázalékig igazat adok nektek, hogy az anyaság - bár lehet nehéz - de a világ legszebb dolga!

Szia!

Gratulálok,nagyon jól megírtad a cikket!

Jó,hogy valaki erről is beszél!

Mert valóban így van....Nehéz,de gyönyörű hivatás Anyának lenni!!!

Egy 7hetes kislány anyukája!:)

Jó, hogy valaki ezekről a dolgokról is ír. Hiába gondolod azt, hogy felkészültél, kiolvastál nyolc könyvet stb.... Én tutira depressziós voltam, és sokáig. Nem csak a pár napos szülés utáni depi volt. A valamikor olyan nagyon türelmes csaj idegbeteggé lett... Sajnos óriásit fordultam. Segítség nem igazán volt, bár Apa tényleg sokat volt itthon. De bárki bármit mond, a felelősség 100%-ig a Tiéd, segítség ide vagy oda!!! És ha a nagyszülők mindent megengednek, neked kell szigorúnak lenni, hogy ne legyen ezekből a dolgokból később probléma. 24 órás "meló" csak maga a gyerkőc, és akkor hol a takarítás, mosás, főzés stb. Ja, és hogyan érezd magad szépnek, kívánatosnak, ha oly nehezen jutsz el fodrászhoz, tornázni, vagy egyszerűen csak kicsit kikapcsolódni?!?!?

De az is biztos, hogy ÖRÖM a kicsivel való együttlét, és nincs szebb érzés, mint amikor látod, hogy hasra fordul, felül, feláll, elindul...

Szóval, KITARTÁS :)

Jövök!

Jó éjszakát Neked is!

Akkor nem is panaszkodom tovább. Sajnálom, hogy ilyen ritkán találkoztok csak. És megint bebizonyosodott, hogy minden csak nézőpont kérdése. Ha a szomszédasszonyt nézem, akinek 2 utcányira lakik az anyukája, akkor milyen rossz nekem. Ha rád gondolok, hú, de jó dolgom van!

Tőled is elköszönök. Jó éjt! Ha van kedved, gyere holnap is. :)

Igen...be is jelöltem a naplódat.

Gyönyörű a kislányod:DD

Na akkor a mi egy évben 2x-eri alkalomhoz mit szólsz???

Sajnos ez hosszú,nincs nagyon hely Anyuméknál sem...de jönni fog hamarosan Ő hozzánk.

Én mindennap benézek, ha máshova nem is, de a naplómat vezetem. :-)

Jó éjt!

Hálás szerep! :DDD

Elköszönök, már javában túlléptem a szokásos 1 órámat. :DDD Remélem hajnal 4-ig alhatok majd, mint általában. :)

El se hiszem egyébként, hogy a fiam 3 hónaposan elalszik 7-kor és csak hajnal 4-kor ébred, aztán meg 6-kor. Ágika ezt másfél évesen tette meg nekem.

Hát minden gyerek más. És ez így van rendjén. :)

Szép álmokat! :)

Holnap benézel?

Akkor lehet ez is az ok. Húzza az időt, hátha a végén beadod a derekadat, csak aludjon már. :)

Mi 6 hónapig együtt aludtunk, aztán külön szobába került a lányom. Nem is volt semmi gond, amíg nem kezdtek el jönni a fogacskák. Akkor volt az a bizonyos 18x kelünk éjszakánként című műsor. Nem bírtam fizikailag, és visszahoztuk az ágyát. aztán meg valahogy ott ragadt. Most Zolika is ott van. Szóval a háló egy nagy ágy! :DD Eleinte sokat görcsöltem, meg megszóltak, hogy hülye vagyok. De már nem érdekel. Bennünket nem zavar, ha akarnak majd átmennek a saját szobájukba. Nem hinném, hogy 20 évesen is velem akarnak majd aludni. :DDD

Megpróbálom, de én is nagyon szeretek aludni. :-))))

Panni és a papija között komoly harcok lesznek, ez biztos, hisz a férjem már most nagyon félti. Szerintem én leszek közöttük majd a békebíró.

Köszönöm. :)

Nagyon édesek a gyerkőceid. :) és olyan szép család vagytok! :)

Milyen gyakran találkoztok? Mi egy hónapban 1x megyünk 1 hétvégére. Ami nagyon kevés. :(

Napra pontosan 4 és fél év van köztük. A Te Pannid meg nagyon szép kislány. A szemei miatt oda lesznek érte a fiúk, az tuti. :) Apa nem győzi majd az őrző-védő szolgálatot pár év múlva. :D

Nálunk most 6-kor ébred az egész család hétközben. Elkészítem Apát és Ágikát, aztán 7-körül Zolika visszaalszik. Én meg vele. :DD

Este, mire mindkét gyerkőc elalszik, rendbe rakom a házat, előkészülök a másnapra mindig 10 óra van. Olyankor leülök Hoxázni egy kicsit, ennyi a magam szórakoztatása. :(

Minden családnak más a ritmusa. Próbáld ki, ha nem jön be a hamarabb kelés, még mindig visszaállhatsz a régi rendre.

Nálunk is ez van.Anyukámék 180 km-re laknak.

Csak ő is beteg lett és ritkábban látjuk egymást.

Nagyon aranyosak a gyermekeid:)

Szuper rendes kislányod van! Lehet Ágika azért nem aludt mert nem kértem meg rá jó időben? :DD

Nem lehet, hogy valami növési ugrásban van Panni és azért alszik máshogy? Vagy valami új dolgot tanul és ébren akar maradni, nehogy kimaradjon valami jóból?

Pont tegnap mondtam a férjenek, hogy kicsit át kell gondolnom a napjaimat.

Gondolok itt arra, hogy nem aludhatok addig, míg Panni, hanem jó lenne felkelnem nekem is 7 körül, hogy mire a lány ébredne addigra megfőzhetnék például. Akkor még több időm lenne magunkra.

Mennyi idő van a két gyerek között? Mert nem láttam az adatlapodon.

A kislányom születésekor itt volt anyukám 2 hétig. De most, hogy megszületett a kisfiam senkire se számíthattam a férjemen kívül. Anyuék 200 km-re laknak és már nem tudott jönni, mert sajnos a nagyim 24 órás felügyeletre szorul. :(

Én sajna elég aggódós vagyok, és lánykoromban 12 órát is végig bírtam aludni egyhuzamban. De hol van az már... :DD

Lényegében én is hasonló helyzetben vagyok segítség szempontjából, mint Te. És Ágikával én is mindent el tudtam intézni napközben. Hála Istennek úgy néz ki Zolika is ilyen nyugodt baba.

De én örülök a nap végén, ha megtalálom az ágyat. :DDD

Te viszont nagyon ügyes vagy! És milyen gazdaságos ez a 11 kg-os súly otthon, nem kell konditerembe járnod! :DDD

Szót.

Két kezemen meg tudom számolni, hogy hány szörnyű éjszakánk volt.

Persze voltak időszakok amikor nem aludt, de ezt is úgy kell elképzelni, hogy pl. hajnal 2 és 3 között rendszeresen felébredt, átmentem és megsimogattam, majd aludt tovább. Igazi "cirkuszolás" nem volt sok az elmúlt 22 hónap alatt.

Most is alszik, viszont nagyon érdekes, hogy pár hete valamiért nem akar/tud elaludni este. Ma is fél 10 volt mire elaludt, igaz reggel 9-ig hangja sem lesz. :-)

Én azt szoktam mondani, hogy szerintem az élet kárpótolt. Mert nekem tényeg SEMMI segítségem sincs (a barátokat kivéve, de ők meg szinte éjjel-nappal dolgoznak), viszont kaptam egy olyan gyereket, akivel szinte mindent el tudok intézni.

Mondjuk az itthoni torna barom nehéz, mert 11 kg-os lábsúlyként ül a hátamon-fenekemen a gyakorlatok közben. :-)))