Amit senki sem mond el az anyaságról (beszélgetős fórum)

Megbolondulhatnánk, ha mindig mások véleménye alapján akarnánk élni. Voltaképpen kinek is tartozol magyarázattal a véleményed miatt? Mint itt is: végülis ki kinek akarja bebizonyítani, hogy "szuperanyu"? Ki fogja majd a pálcát törni?

Majd a gyerekeink maximum, s ők sem most, ők sem szavakkal..hanem majd ahogy élnek, boldogulnak.

:) ilyenkor kicsit jó hogy mi távol vagyunk egymástól.ritkábban megy az ilyen kényeztetés.

mondjuk anyut a pénz oldaláról győztem meg-mondtam neki minek vesz neki drága édességet-vegyen mást!

most tényleg inkább valami apróságot vesz-gyurma, zsírkréta filctoll.a gyerek meg ugyanúgy örül mintha csokit venne elő.persze jó hogy némelyik boltban árulnak ilyesmit így anyu kenyérért indul és játék is van a szatyorba mikor visszajön.

apósnak is ugyanezt mondtam-az édesség árán hozzon gyümölcsöt zöldséget-vagy kolbászt húst a gyereknek.és nagyjából be is tartották.

mondtam hogy totál felesleg hatalmas milka télapót venni mert azt mind ugysem eheti meg a gyerek.

sziasztok

szerintem senkisem gondolja, hogy könnyű anyának lenni.

már oly régóta várunk a mi babánkra, és minnél többet várat magára annál jobban vágyom rá, és annál biztosabban érzem, hogy jó anyuka leszek, még ha nehéz is lesz, mert az lesz, engem senki nem kecsektetett még jókkal, sőt inkább csak ijeszgetnek, de nem érdekel

nagyon szép amit írtál, és köszönöm, hogy olvashattam, és megosztottad velünk

már várom hogy átélhessem én is, nagyon

Teljesen egyetértek Veled.

Az első gyereknél minden Anyuka jobban aggódik,de nem kell félni,mert a baba megérzi ha idegesek vagyunk..

A kislányom is még mindig szopizik-16 hónapos-igaz már nem sok van,de mindig mondom neki,hogy kis cicifüggő:)

Annyira nyugodt kislány.semmi gondom?nem volt vele.Kisfiam,elég aktív gyerek a mai napig.Ő 6,5 éves most.Imádja a testvérét,szerencsére.

Nekem segítségem nem volt,de mindent meg tudtam oldani.Sajnos a férjem a kisfiam születése után kicsit féltékeny lett-mert a babával kellett foglalkoznom.Már nem csak ő volt nekem.

Csodálatosabb nem történhet egy nővel,minthogy Anya lesz.

Igen,ezt.De ha belegondolsz miért is ne lehetne több fajta szülő?mielőtt szülő lett többféle ember is volt nem???ITT A FÓRUMON A "KISMAMAÁK"

úgy viselkednek mintha szülőknek készítették volna őket,és előte nem lettek volna "teljesek",csak a gyerekkkel együtt.Hát bocsi, az istenkáromlásért,de én előtte is teljes embernek éreztem magam,sőt egy egész más,önálló embernek.Utána hozzá kellett szoknom,hogy nem vagyok "önmagam" ura,hanem egy másik/igen apró/lény uralja a cselekedeteimet...Ez idő volt nekem..lehet hogy más,aki egész életében anyának készül nem így van,de nekem ezzel meg kellett harcolnom.

Én is írtam egy talán hasonló cikket, november 14-én lesz olvasható.

:-)

Igen!

Én is túlaggódós voltam/vagyok, és emiatt mindig kikészültem a feszültségtől. Tökéletes anya akartam lenni, de annyi görcsöltem mindenen, hogy a lehető legrosszabban csináltam a dolgokat.

:-(

Egyébként anyósék rengeteget segítenek.Sokszor áthívnak ebédelni,meg küldenek is kaját,alig kell főznöm,ezzel azért sok időt megspórolok.Csak aludhatnék végig egy éjszakát... :)

Amúgy akár milyen nehéz néha,nem adnám oda a bébimet semmi pénzért senkinek.Még az az 1-2 óra is nehéz,ha valami olyan dolgunk van,és elmegyünk apával/pl ügyintézni,és akár 1-2 órát kelle várni mondjuk egy síró gyerekkel,és "leadjuk" anyukámnak addig/

Igen!

Tökéletesen leírtad, ami velem is történt.

Egy éve tartó folyamatos kimerültség, ami már fizikai tüneteket is okoz jó ideje.

Szédülök, semmi energiám nincsen, és a kialvatlanságtól nem csak rosszul érzem magam, hanem feszült és türelmetlen is vagyok.

Minden nap az estét várom, hogy aludhassak...

Hát a szopiztatással nekem is meggyűlt a bajom.A kislányom folyton elaludt közben, így a tíz percből rendszeresen fél óra, háromnegyed óra lett.Aztán csináltunk próbaszopizást, a baba csak húsz grammot szopizott akkor.Béreltem mérleget, és ezután minden alkalommal mértem mennyit szopizott.Kiderült, hogy kislányom mégcsak nem is hasonlít a "normális" babákra, mert a legtöbb baba este eszik sokat, reggel nem.Az enyém reggel mindjárt 120 g-al indított, és estére már csak 50 g-ot szopizott, de azt is háromszori nekifutásra.Napközben is rendszeresen 50 g-ot evett, de nem háromóránként kérte a cicit, hanem óránként kb. Ezt az orvos is és a végdőnő is nagyon furcsállta.50 g egy három hónapos babának kevés egyszerre, de ha belezöldültem, akkor sem evett többet.Próbáltam azt is hogy szopi után cumisüvegből etetni a lefejt tejjel, de nem kellett neki, a cumit kiköpte, próbáltam pohárral, nem kellett neki, a kanállal is így jártunk.Ez így ment sokáig.Már kétségbe voltam esve, hogy keveset eszik, de az orvos azt mondta ne aggódjak, mert a növekedése, és a súlygyarapodása így is jobb mint a fiúké, mert hízni mindíg hízott, és nőtt is.Most is egy fejjel magasabb a hasonló korú gyerekeknél.Végül azt sütöttük, ki, hogy lehet, hogy a tejem annyira tápláló, hogy egész egyszerűen ennyi is elég neki.Még öt hósan is 50-60 g-ot evett egy-egy alkalommal, de már az ötödik hónap elejére megduplázta a születési súlyát.Akkor úgy döntöttem nem idegelem magam tovább a mérleggel, mert minek.Eszik annyit amennyi kell neki, és kész, ha az csak újszülötteknek megfelelő adag akkor is:)Amikor kérte a cicit, mindíg adtam neki, ha sírt, és elfogadta akkor is.Ha most lenne újszülöttem, már nem aggódnék emiatt, mert felesleges.Grammokat számolgatni éjjel nappal, meg csak akkor jó, ha a súlya visszaesik a babának, egyébként csak az ember idegeli magát vele, feleslegesen.

A kislányom még mindíg szopizik,( most két éves, és három hónapos) igaz most már csak elelváshoz kéri a cicit, de akkor ragaszkodik hozzá.Tejem már csak pár csepp van.A védőnőm azt mondta, hagyjam, ha ez megnyugtatja, akkor cicizzen:)

persze.mondjuk én félretettem a házimunkából.nem főztem, meg a bevásárlásba besegítettek.anyum főzött ránk-meg apósék is fagyasztottak le kaját-ezzel sok időt spóroltak nekem.

nagytakarítás is szünetelt egy ideig.bár annyival volt több hogy magunkra én nem nagyon vasaltam, mert azt kifejezetten nem szeretem csinálni.de a babó ruháit, textilpelusait vasaltam amíg nagyon kicsi volt.

és még azért volt könnyű a fejés mert jó alvókája volt-éjjel végig aludt az első időkben.de tanul az ember-valószínű a köv.babánál már nem lenne ennyi baj a szopival mert fejés alatt sok mindenre rájöttem...hogy miben hibáztam-pl. nem próbáltam meg félálomba mellre tenni-de lehet úgy evett volna meg ilyesmik.jah és besárgult-de nem mondták-nem is látszódott rajta annyira én meg vártam hogy felkel enni aztán csak aludt és aludt!

nah mindegy.azért amikor elapadtam azt újra a saját hibámnak könyveltem el-az is rosszul érintett.pedig a tápit úgy nyakalta be elsőre-öröm volt nézni-jót evett jól érezte magát-én meg piszok rosszul, hogy az a furcsa tápszer bejön neki az én tejcsim után :D !

Oké,cukormázos anyuk,hátra...

Ha tudnád mióta várok a cikkedre!!!/16 éve?:)/

Végre!!!!!!!!!

Szóval,végre valaki aki olyan mint én,nem szuperanyu,nem tök egyszerűen jönnek az intrók hogy mit kell csinálni,és nem kéregből örül a dolognak!

Nekem kb.10 évesen jött el a " happyday"érzés.Tudtam mit akar/mondta/láttam mit szerette/megmutatta/és ha fájt valami elmesélte..Mindkettő,ugyanis az én sztorim kettőről szól:)Két fiam van 16,5 és 11,5 évesek.

Az elsőnél többedikre lett egy nagyon racionális dokinénink /értsd szakmailag csúcs,de nem egy nyünyörgős -gügyögős fajta/mikor először szültem a következő monDATOT mondta:Egy anyuka vagy beleszarós vagy túlagoddós,ön túlaggódós...

Nos én nem kicsit voltam az:)))))))))))))

Amikor a "nagy kető lett jött a tesóproject...nos röviden 20 hetesen elvetéltem...majd 3 év kuss a dologról..Igen ám de a "nagy"elővette az egyke fiú allűröke amiket utálok/az iskolában elsőre kiszúrom/nárcisztikus,nagyképű,urolkódó mAGtaRTÁS...szülni kell egy tesót..Jött a kicsi..újra kezdeni a szorongást,miért sír..miért zöldet kakil stb..ja.újból kezdtük,de könnyebb volt,tudtuk kinő belőle/csaktán ,hiszen a teső is egész jól kijött:)/és valóban másodjára könyebb volt,de értem amit írsz,és nehogy szégyenljed magad az érzések miatt ,normális vagy,csak nem csecsemőrajongó:)/Viszont a kamaszokat mndig imádtam,és most is imádom,és értem, pedig évente 100-al dolgozom:)/Hidd el nem mindenki érti a babákat:)

Nagyon szépen megfogalmaztad hogy mitől jó egy anya-gyerek kapcsolat.

Ezt ajánlanám az én szülő anyám figyelmébe(ő csak megszült) mert ő annak örül ha én pórul járok ha nem rá hallgatok.

Szia, de már könnyebb egy kicsit, ugye? Meglátod, belejössz, a másodiknál már simán megy.

Van egy vicc: Ha az első gyerek leejti a cumit, kifőzöd azt, és megfürdeted a gyereket. A másodiknál csak felveszed, megtörlöd, a harmadiknál a kutyát küldöd érte. :)

Kicsit túlzás, de a lényeg benne van!

-ja,az enyém is olyan volt,hogy ordított a kiságyban,fevettem,még jobban üvöltött.Én meg vele bőgtem :(

A szopizáskor meg kapkodta a fejét,meg bőgött,meg ilyenek.kész tortúra volt.Tiszta depis lettem,mert úgy gondoltam,nem vagyok jó anya,hogy se szopizni,se megnyugtatni nem tudom.Bár azóta próbálok higgadt maradni,hogy nem a mi hibánk,mi a lehetőségekhez képest mindent megtettünk a babókámmal,így alakult,és kész...

:) az enyém se akart szopizni első naptól se-pedig szülés után szopizhatott.

az enyém is csak sírt és sírt a klinikán.meg otthon a szopi miatt.így egy hét se telt el és fejni kezdtem.ahányszor evett annyi fejés!a párom sokat segített pl. megetetni-addig én fejtem-nekem ezt sikerült majd 7 hónapig csinálni.aztán influenzás lettem és megcsappant a tej a napi 1,5 literből hirtelen egy kispohárnyi lett.de lelkileg ez is kikészített-mert a szopira nagyon készültem!és olyan rossz volt hogy ott volt a sok tej a gyerek meg csak elfordította a fejét később meg már akkor sírni kezdet amikor felvettem.szóval a párom megunta hogy mind a ketten bőgünk.hozta a többféle fejőszerkezetet meg cumisüveget és ő etette a babót amikor csak tudta-ez nekem óriási volt, sőt nyugtatott hogy ha tápit adnánk a babónak attól még mi maradunk a szülei és minket fog szeretni ez a gyerek!

Sziasztok.

Egy 2,5 hónapos gyönyörűség anyukája vagyok.Szinte szóról-szóra úgy jártam,mint eme cikk írója.Vágytam anyának lenni,a szülésig nagyon boldognak éreztem magam.Aztán megszületett a kislányunk.Nem volt egyszerű szülés,főleg azért,mert indították.Másnaptól tiszta lelki beteg voltam.Fizikailag is rosszul voltam,meg lelkileg is.Utoló előtti nap,hogy haza engedtek volt a legrosszabb a kórházban.Nem tudtam szoptatni, a gyerekem meg csak bőgött,meg bőgött,mert éhes volt.Aztán nagy nehezen sikerült a kórházi védőnő segítségével.Hazaengedtek,minden rosszra fordult.Behülyült a légzésfigyelőnk,de állandóan csak éjjel,5 percenként besípolt,hogy nem lélegzik a kicsi.Aztán Nadin nem akart szopni.Egyik mellemből sem.Mivel hétvége volt,mást nem csináltam,mint fejtem,etettem,fejtem,etettem.Nuku phenés.Apa sokat segített.Két szoptatás között még pihenni sem volt időm.Végre eljött a hétfő,jött a védőnő is,meg a doktornő.Segítettek mellre rakni a bébim.Sajnos csak 3 -4 hétig sikerült,közben azt csinálta,hogy mindig csak az egyik cicimet fogadta el.Így etettem,a másikat fejtem.Semmire nem volt időm.Ja,még éjszaka is fejtem,legalább 2-szer.Az első hónapban olyan voltam,mint egy zombi.Aztán elegem lett,mert hiába próbáltuk a szopit,állandó sírás-ordítás lett a vége.Azóta tápszert kap.Eleinte még kapott anyatejet,ha volt időm fejni,aztán nem.Persze bukós baba lett,meg zöld a kaki,hascsikarás,idegbajos gyerek. /meg anyuka is/Persze rengeteg tanácsot kaptam,meg kétséget.A zöld kaki nem egészséges,biztos valami nem jó.Azóta tudom,nem azért zöld a kakija,mert tápszeres.Az anyatejes babáknál is van ilyen.Hú,megnyugodtam.És még sorolhatnám.Én is megírtam a szüléstörténetemet,csak eddig még azt hiszem nem adták le.Kicsit negatív,de az, az igazság.Akkor azt éreztem...