"Áldott-áldatlan" állapot (beszélgetős fórum)
hidd el aki vesztett el babát mind így érez egy darabig.Nem vagy egyedül.Nem tudom voltál-e a baba a pocakban vetélés missed ab.fórumba de ha nem ajánlom nézzél be sok erőt kaphatsz.
Ezt a cikket nekem írtad:) Én most vagyok a 10. héten.Tavaly a 12. héten derült ki h elhalt a terhességem.És most,sokszor úgy érzem,hogy minden rendben lesz,de álladnóan bennem van,az ami tavaly történt.
Amíg várandós nem lettem,nem hittem,hogy ilyen parázós leszek.De sajnos ilyen lettem,és jó tudni,hogy vannak még rajtam kívül akiknek voltak ilyen napjai és mégis minden rendben lett:)
Ezért nem szeretem az internetet csak. Mert nagyon félreérthető lehet 1-1 mondat. :(
Egyébként igazad van. Én is szoktam aggódni, de nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk.
Igen, abban egyetértek, hogy a túl sok infó káros.
Sajnos a nagy számok törvénye alapján is 10 gyermek közül nagyobb valószínűséggel lesz beteg egy vagy akár kettő is vagy nagyobb valószínűséggel lesz baj.
De én nem egészen erre gondoltam, bár eltemetni egy gyermeket szerintem akkor sem volt könnyebb, nem tudom azok akik megtették ezt mit is mondanának?
Inkább magára a szülés és szoptatás ösztönös mivoltára próbáltam célozni és arra hogy nem kell mindenről annyi mindent tudnunk pláne ha ez gátol valamiben minket például a tejtermelésben. VAgy a tágulásban, mert az előzetes negatív élmények és infók igen is vezethetnek oda, hogy nem úgy zajlik a szülés mint ahogyan elterveztük!
A cikkíró sem attól félt, hogy ő ront el valamit, és attól lesz baja a gyermekének, hanem tőle független dolgoktól féltette a megszületendő gyermekét.
Akkor csak a fogalmazással volt gond, mert nekem első alkalommal nem ez jött le, amit most írsz. Így már inkább egyet tudok érteni, de a két dolog nem zárja ki egymást. Attól, hogy az anya ösztönösen érzi mit kell tenni, attól még ott a félsz is(nem abban, hogy ő mit ront el), hanem abban, hogy a rajta kívülálló okokból mik történhetnek a gyermekével és ezeket a helyzeteket kell minimalizálnia azzal, hogy minél kevesebb lehetőséget ad arra, hogy baj történjen.
miért kell kiforgatni az ember szavát?
miért gondolod azt, hogyha valaki nem retteg minden lépésétől akkor már nem is jó anya?
képzeld, szerintem meg az az anyai ösztön amikor egy anya minden lépésénél érzi belülről, hogy ez a helyes ahogy Ő csinálja. És nem az ha minden lépésér félve és rettegve lépi meg. ez az igazi anyai ösztön. Érzem és tudom, hogy jól csinálom mert hallgatok az ösztöneimre.
"sok száz évig ment és minden anyának ment. MOst miért ne menne bárkinek is???"
Sajnos pár generációval ezelőtt teljesen természetes volt ha 10 gyermekük közül 2-3-at eltemetttek, és el volt intézve annyival, hogy Isten úgy akarta. Ma már ha csak 1-2 gyereket vállal az ember, eggyel se szeretné, hogy bármi baj történjen.
Anyai ösztön az, hogy minden rendben lesz?
Míg felnőnek a gyerekek, az anyának az a dolga, hogy védje, és óvja meg minden komolyabb bajtól és aggódjon ő a gyermeke helyett, ugyanis a gyermekekben még nem alakult ki a félelemérzet. (Illetve az is feladata, hogy felkészítse az önálló felnőtt életre, de ezt nyílván nem baba korba kell elkezdeni.) Azt hogy "minden rendben lesz" a nagyszülők, a távoli rokonok, barátok szokták érezni és mondogatni, egy anyának mindig bíznia kell a legjobban, de a legrosszabbra kell felkészülnie..Ha egy sokkal fejletlenebb emlősét, a macskák viselkedését veszem alapul, az anyacica ha a kölykeiről van szó, félti és óvja a kis csöppségeket és egy pillanat alatt vad anyatigrissé változik, ha a helyzet azt teszi szükségessé. Ez az anyai ösztön..
Sok fórumon írogatok itt is és más oldalakon is. Három gyermek édesanyja vagyok és az első babámat elveszítettem annak idején. Igaz a 8 hétben voltam és az is igaz, hogy ennek már több, mint 10 éve. De most nem is ez a lényeg,hanem sokkal inkább az, hogy tökéletesen egyetértek mégpedig abban, hogy a sok vizsgálat és a sok információ, amit az internet és általában a média nyújt sokkal inkább lehet sokak számára hátrányos mint előnyös. Ez jött le nekem, sok írásból, élményből és tapasztalatból. Nem hiába a mondás: "Boldogok a lelki szegények."
Ha valakinek baja, betegség van, jó utána nézni a dolgoknak, de ha nincs baj, szerintem kár kutakodni és olvasgatni, mert sokszor beparáztat. Ez így van. A szülés, a szoptatás pont olyan dolgok, melyiknél káros lehet ha túl sok negatív élményről olvasunk. Jobb ha az ösztöneink vezérelnek. Ezt a mai hiperinfós, netes és beparáztatós világban nehéz elfogadni pedig hát sok száz évig ment és minden anyának ment. MOst miért ne menne bárkinek is???
Nekem egy percre sem jutott eszembe, hogy probléma lehet. Voltak az elején kellemetlenségek (1x el is ájultam a villamoson), de alapvetően arra gondoltam, hogy minden rendben lesz! Ha pedig esetleg nem (de ez eszembe se jutott), akkor annak úgykell történnie...
Én úgy gondolom, hogy nem az az anyai ösztön amikor túlféltjük a gyermekünket, hanem amikor érezzük belülről, hogy minden rendben lesz. Én legalább is így gondolom, szerintem ez az anyai ösztön.
Annak ellenere, hogy nem a legjobb terhesseg volt, nem aggodtam egy percig sem. Mondjuk idom sem volt ra hiszen 33. hetven koltozes,38. heten meg meloztam. Valahogy ereztem, hogy a kisfiam jo kisbaba. 3865 grammal szuletett csoppseg :-)
Nem írtam le direkt a problémáimat, de hidd el elég nagy volt nekem az is. Persze, hogy aki elveszítette a gyermekét annak nagyobb oka van a félelemre, de attól én még hadd aggódjak a saját gyermekemért.Az, hogy két egészséges gyermekem van, az nem azt jelenti, hogy a 3-nál sem lesz semmi baj. De érzem, hogy nem lesz úgyhogy annyira nem vagyok elkeseredve.ez egy rossz pillanatban született cikk volt.
Köszi! Gratulálok az öt gyermekhez!!!
ez nem rettegés!!! Csupán aggódás. Direkt nem írtam konkrétumokat, de elég ijesztő képet kaptam az orvosomtól ,aki persze próbált megvigasztaln i, de ez a cikk épp akkor született,amikor el voltam keseredve. szerencsére már megoldódott a probléma, úgyhogy kicsit megnyugodtam.
ez egy rossz pillanatomban született cikk lett, de egyébként boldog vagyok és úgy látom te megértetted, miről beszélek!!!:)
Én nem a saját terhességemet akartam rosszul lefesteni, hanem azt, hogy szerintem majdnem minden anyukának vannak nehézségei. Sajnálom, ha ennyire negatívnak tűntem, nem így akartam!
Persze, hogy megéri!!! Én is így gondolom, hogy a gyerekeink mindent megérnek, de azért te sem fogod elfelejteni a terhességed. A lényeg, hogy a végén minden jól alakuljon!
Én sajnálom, hogy te nem tudsz a sorok között olvasni. Egyébként én egy boldog anyuka és kismama vagyok, aki tele van olyan érzésekkel, ami szerintem minden egészséges emberben megvan. Csak én kiírtam magamból, hogy ne cipeljem magammal, és reméltem lesznek akik megértik majd, de te nem tartozol közéjük. Bocs.
Szerintem félreértetted ezt a cikket, egyáltalán nem görcsölök, sőt bízom a gyermekemben. Csupán annyit akartam ezzel mondani, hogy nem minden terhesség megy olyan simán és ez a sok vizsgálat csak stresszeli a kismamát.
Nem az érzéseim miatt történnek a negatív dolgok, hanem úgy érzem fordítva. Tehát annyi negatív dolog történt már, hogy emiatt aggodalmaskodom ennyit. abban igazad van, hogy eddig minden megoldódott, tehát felesleges annyit parázni, de hogyne féltené az anya a gyermekét!!!
minden nő fél egy kicsit, de a sorsot akkor sem iktathatjuk ki, ha túl sokat aggódsz, az árt a magzatnak...és tessék, a végén miattad nem fejlődik rendesen, mert görcsben vagy....nem szabad, az élet elrendez mindent.....biztos egészséges lesz, és ha ezzen jár az agyad, az is lesz, mert bevonzod a dolgot, fel a fejjel, tedd félre az aggodalmakat, a mának élj, ott a két másik, azokkal élj meg minél több örömöt....
Kicsit elkeserítőnek tartom a rettegésed, tiszta "depi" hangulatod van, ami lehet a hormonok miatt van. Mi most vagyunk 29 hetesek, de soha meg se fordult bennem ilyen sok negatív érzés, mint amiket leírtál. Igen nehéz a terhesség, igazad van, de amikor én rosszul voltam, arra gondoltam, hogy bébike jól van és dolgozik, az afp-re se görcsöltem, jó is lett, mint azóta minden eredményünk.Bízunk a gyermekünkben. Nehéz az alvás, nehéz az öltözködés... de ez mind nem számít. Próbáld meg jól érezni magad, ha nekem ennyi negatív életérzésem lenne, a család már biztos helyre rakta volna a fejem... már ne haragudj.
Jó, hogy van sok pozitív példa és hozzáállás, de én is féltem és szerintem ezzel nem ártottam a babámnak. Sőt mindjárt 2 éves lesz a kisfiam és nincs olyan nap, hogy ne aggódjak érte :) Szerintem ez az anyai ösztön féltjük, óvjuk gyermekünket. Én is elvesztettem az első babámat és minden Uh-ot végigrettegtem főleg az elején, és egyet értek a cikk írójával, aki még ezt az érzést nem tapasztalta szerencsés. De még én ilyen emberrel nem találkoztam.....
Nekem volt egy vetélésem, így én is féltem a babavárás alatt. Mondjuk szerencsére első hónapban megfogant a kisfiam. Barnáztam az első hónapokban, volt vérzésem a 32. héten, terhességi cukrot diagnosztizáltak nálam, émelyegtem, érzékeny voltam a szagokra, és eltartott a 16. hétig.
De életem egyik legcsodálatosabb időszaka kezdődött vele, és én akkor sem nevezem terhességnek, mert egy percig nem volt teher. :)
Gratulálok a 3. babához!
Engem a nőgyógyászom konkrétan rá akart beszélni az abortuszra, mert szerinte nem voltam elég egészséges meg túl korai lett volna... egy percig sem aggódtam, bíztam a kicsikémben, aki most hat hónapos és - kopogjuk le - semmi baja! A szülés is nagyon simán ment, a terhességem sem volt "terhes" az utolsó heteket leszámítva. Szerintem az, hogy ki hogyan éli meg az hozzáállás kérdése. Azok az ismerőseim, akik úgy gondoltak a várandósságra, mint valódi teherre, nehezebben szültek, sokkal hosszabb ideig vajúdtak. Én már nagyon korán megbeszéltem picikémmel, hogy sima szülés/születés lesz, és hál' az égnek, így is lett! Csak azt kívánom mindenkinek, hogy HIGGYEN! A terhesség nem egy kóros állapot! A nők túlnyomó részének komplikációmentes. Ha nem így lenne, nem élne ennyi ember.
"Szerintem ne aggódj, ha rosszra gondolsz be is vonzhatod" - igen ez többek szerint is tudományos tény :D
Szerintem is így van..mindig aggodik az ember valamiért!!Nekünk 12 éve azt mondták meddö pár vagyunk 8 évig nem is estem teherbe.Aztán egyszer 2 csikosat teszteltem nagyon vártuk már a babát de végig aggodtam a terhességem nehezen is szültem csészáros lett a fiam aki már 7 éves elmult!!:)Amikor 3 éves volt akkor estem megint teherbe az rosszul végzödöttta a 11.héten:(Jelzem soha nem védekeztünk és azota sem védekezünk semmivel!Amikor a nagyfiam 5 éves lett akkor ismét terhes lettem bár elötte 3 honappal azt mondta az orvos olyan rossz a férjem sperma képe hogy papirt se állit ki rola!!!2011 04 hoban megszületett a 2. kisfiam.:)))Azota sem védekezünk...mondta is az orvos hogy kéne!Mondom nem kell ha terhes leszek mivel ugy is nehezen esem meg 3-4-5-év mulva akkor lesz egy 3. babánk is:)Áprilisban a fiam elsö szülinapján pozit teszteltem elsem akartam hinni féltem most mi lesz????egy év telt el a császár ota stb..képes leszek e rá....most a 31.hétben vagyok karácsonyrqa várjuk 3. kisfiunkat!!!De most a 18 honapos fiam melett nincs idöm gondolkodni ezt viselem a legjobban a legkevesebbet hiztam a vérnyomásom tökéletes.....de mégis néha rám jön a para:(tehát mindig van miért aggodni..
További ajánlott fórumok: