Akik hisznek a lélek újjászületésében.... (nyílt klub)

Azóta már az én anyukám is leszületett, de Ausztráliában és ismét lányként.

A lélekgyógyász ismerősömnek az egyik fiú unokájában a férje édesapja született le

erről az elengedésről én is tudok mondani egy történetet :)

öregen és nagy szeretetben, de már kissé betegen halt meg a nagyikám. Ő nevelt. Együtt lakott velünk.

Jobban az anyámnak éreztem és mikor elment, pont olyan fájdalom volt bennem, mint aki az anyukáját veszíti el.

Évekig szenvedtem, fájt, szorongtam.

Egyszer a fiam este azzal fogadott, hogy járt nálunk egy barátja, aki "tisztánlátó".

Addig sosem hallottam erről.

A fiatalember elmondott a fiamnak mindent az egész családról, fényképet nem látott, a gondokat sosem hallotta.

Végül azzal fejezte be, hogy anyukádnak meghalt a nagymamája és még mindig itt van, mert nem tudja elengedni édesanyád, ami baj is, mert meg kellene ismét születnie a családban és addig nem marad meg az a terhessége az illetőnek, míg anyukád meg nem békél.

Megdöbbentem. Megíjedtem, hogy én, pont én okozok fájdalmat édes mamának, sőt másnak is.

Ekkor jött egy telefon, hogy az egyik családtagnak elment a babája :(

Még jobban megrémültem és ekkor kimentünk a temetőbe és megígértem maminak, hogy elengedem.

Nem sokkal később hallottuk, hogy ugyan annak a családtagnak ismét babája lesz :)

szóval vannak érdekes dolgok a világban :)

Igaz, hogy a szellem (és nem a lélek, ugyanis ez két külön dolog)évtizedekre itt rekedhet.

Itt az én esetem:

1977-ben 22 éves voltam, amikor az édesanyám (aki 48 éves volt) fél 10-kor agyérzést kapott és fél egykor halott volt.

Na ez az, ami feldolgozhatatlan volt számomra, azaz nem tudtam elengedni az anyukámat.

2003-ban Erdélyben voltunk egy hetes autobusz kiránduláson, ahol is megismerkedtem egy hölggyel (a buszon együtt utaztunk) Egy este épp elmerengtem az édesanyámon, amikor odajött hozzám és azt mondta, hogy látja rajtam, hogy valami rettenetesen bánt, Ő lélekgyógyász és ha gondolom segít nekem.

(Azt előre kell, hogy bocsássam, addig én csak abban hittem amit láttam.)

Igen furcsán néztem rá és mondtam, hogy ám legyen.

Bementünk a szobámba és kb 2 óra alatt elmondta nagyon-nagy vonlakban, hogy mit tud egy lélekgyógyász.

Nekem ez nagyon-nagyon új, furcsa, és hihetetlen volt, de mondtam, hogy rendben, segítsen, és elmondtam, hogy épp az édesanyámra gondoltam, ugyanis azt vettem észre, hogy kezdenek olyan "betegségeim" lenni, mint édesanyámnak voltak. Ja és akkor már én is 48 éves voltam.

Elmondta, hogy édesanyám itt van még, de már nagyon nem akar itt lenni, szeretne elmenni, ugyhogy engedjem el.

Hát egyszer majd leirom, hogy hogy történt.

Lényeg az, hogy elengedtem.

Teljesen másmilyen érzések vették át a helyüket bennem, mint addig voltak, amig ragaszkodtam hozzá. Valami elmondhatatlan nyugalom szállt meg.

Ekkor kezdtem érdeklődni a téma iránt.Pl elmentem egy hétre ahhoz a lélekgyógyász hölgyhöz és ott voltam minden egyes "kezelésén"Ő vitt vissza az előző életeimbe.

Sajnos vannak ártó szellemek is

Én úgy tudom, hogy akár évtizedekre is itt rekedhet egy lélek és ez azon múlik, hogy mikor dönt úgy, hogy felmegy.

Azért szoktak itt rekedni, mert nem tudnak kibékülni a halálukkal. Legtöbbször hirtelen halál esetén fordul ez elő.

A szellemek nem igazán tudnak ártani és nem is akarnak. Inkább csak "rosszalkodnak" de nem gonoszak.

Nekem egyszer a következőket mondták:

Lélek egy van, amikor az ember leszületik, azaz az any terhes lesz, akkor a lélek költözik az embrióba. A megszületéskor a lélek kiszáll, és a szellem marad a testben. Még kb. fél évet van a lélek a picivel, majd visszatér a "helyére". halál környékén a lélek eljön a szellemért és hazaviszi.

Bolygó, azaz itt rekedt szellemek pedig azért vannak, mert a halál hirtelen következett be.

De még ekkor is 48 nap áll nyitva, hogy a szellem megkeresse a lelket.

furi ez az egész :)

nagyon szép élmény lehet, imádom Indiát, mindig is oda vágytam, valahogy olyan érzésem van, mintha már jártam volna ott, de ilyen csodás dologgal még nem találkoztam :)

Apukámmal viszont történt egy érdekes, amikor mi is ott voltunk anyummal :)

Elutaztunk nyaralni még tini koromban Lengyelországba. Az egyik városban megálltunk pihenni, vásárolni.

Ahogy megyünk az utcán, nem láttunk boltot, egyszer csak apukám megszólal, a következő sarok után ott az üzlet.

Mentünk és ott volt. Úgy néztünk rá, mint valami csodabogárra, de az igaz, édesapa dédapja onnan jött, már abból az országból :)

Hogy mi van az emberi lélekben, mit hozunk magunkkal az őseinktől, ez is érdekes :)

Sziasztok :)

kisgyerekként sokat betegeskedtem. Szerencsére tv akkor még nem nagyon volt, így sokat olvastam :)

Ezekből szereztem a későbbi gondolatmenetemet,

vagyis úgy hiszem és érzem, van élet a halál után :)

hogy milyen? nekem szimpatikus, hogy valami , valaki más lehetek, a lelkemet vihetem tovább, és jó érzés az is, közben, még ha nem is érzem, nem emlékezem, de tanulok tovább, hiszen a tudat alatt mi van, senki nem biztos benne.

Azt gondolom, hogy az előző életeink nem olyan fontosak a mostani szempontjából. Picit olyan, mintha egy teljesen más személyíséget néznénk meg. Lehet, hogy nem is picit.

Abban nem hiszek, hogy adósságot áthozunk korábbról. Ettől még lehet, hogy igaz, csak nem látok rá példát. Olyat igen, hogy egy akár betegeskedő testet választunk, de abban is adott a teljes boldogság. Tehát boldogtalanságot nem választ egy lélek sem.

Nem tudom mennyire egyedi az én gondolatmenetem, mert szerintem még a reinkarnáció hívei is sokszor másképp gondolják.

Én azt gondolom, hogy mindig minden lélek olyan életet választ, amit ha jól csinál, akkor teljesen boldogan tudja megélni. EZ alól kivételek a korai gyerekhalálnak választott életek, amik a szülőkről szólnak, nekik hozott jelzés.

Ti hogy látjátok?

Igen , hat ezert zartköru ez a forum :)

Nem sok ertelme lenne annak ha , nehany ember csak folyamatossan azt daralna hogy "hulyek vagytok:)"

Az ilyen es hasonlo emberek mint MI vagyunk , meglehetössen erzekenyek es epp ugy mint a jo aramlatokat ,epp ugy erzekenyen veszik a negativ embereket.

A bizalmas ismerőseimen kívül nem is merek beszélni ezekről az élményekről. Nem akarok kétkedés, nevetség tárgya lenni. Pedig jó róla beszélni, kiváltképp olyanoknak akik maguk is tapasztalnak, hisznek ezekben a dolgokban.

Még nem jártam utána, hogy ki/mi lehettem korábbi élete(i)mben. Talán majd egyszer.

Az en rendkivuli "csoda" elmenyeim nem terjednek olyan fantasztikusra mint Cel elmenyei, de azert ezek is ertekessek ( fökeppen az en szamomra:)

Miota vagyok ezen a földön , hebe -hoba kapom az elörejelzeseket az almaim utjan :)

ezek az elörejelzesek,figyelmeztetesek alltalanossagban , nekem szolnak , de idönkent elöfordult hogy , mas emberrröl kaptam "ertesitest"..... erdekes ,megmagyarazhatatlan de mindeg bejöttek ....

Ez fantasztikus amit itt megosztottal velunk !

A Tanzs Mahal az egyik a 7-legnagyobb-csoda közul , amit ismerunk a földunkön !

Utannajartal tuzetessen , mert erdemes megtudni mi/ ki lehettel elözö eletedben ?

Nem tudok nem hinni a reinkarnációban az élményeim miatt.

Ismeretségi körömben nagyon jól ismerik a történetemet, miszerint a Tadzs Mahal épületét úgy ismerem kívül belül mintha jártam volna ott. Álmodtam vele, nem egyszer gyermek koromban is, akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a gyönyörű épület. Furcsa volt, mert üldöztek és én oda menekültem. Futottam körbe a külső kerengő részben szikrázó napsütésben, a falakról visszaverődött a fény, menekültem az üldözőim elől. Mint írtam, akkoriban még gyerek voltam, de felnőttként láttam magam.

Az ijesztő felismerés akkor ért, amikor először láttam tv-ben egy ismeretterjesztő filmben magát az épületet és tudtam, hogy hol van a bejárat, merre kell menni és milyen motívum van egy adott helyen.

Nem jártam sem gyermek, sem felnőtt koromban Agrában, de Indiában sem. Gyermekkoromban tv is csak elvétve volt, így nem valószerű, hogy ott láttam volna ennyire részletesen az épületet. Ez az egyik ok, amiért hiszek a reinkarnációban.

A másik történet szintén gyermek koromhoz kapcsolódik. Megvoltam győződve róla, hogy tudok korcsolyázni. Bizonyára ti is éreztetek már úgy, hogy a mozdulatot, a siklást érzitek, hát én úgy 5 évesen éreztem. A házunktól nem messze volt egy tó, ami rendesen befagyott télen, a nagy fiúk oda jártak hokizni, én is mentem, élveztem a jeget,csak a korcsolyát hiányoltam a lábamról, de a szüleim soha nem vettek, mondván: minek neked az, nem tudsz korcsolyázni. Hiába bizonygattam, hogy márpedig tudok és szeretek is. Jól leteremtettek, sokadik erősködésem után elfenekeltek és többé nem hoztam szóba a dolgot. Jelzem, azóta sem korcsolyáztam és ma már nem is érzek késztetést.

A következő ami számomra még mindig hátborzongató,hogy álmomban folyékonyan beszélek németül. Egyébként csak makogok.

No ezek a legérdekesebb tapasztalataim, de koránt sem az összes.

Sziasztok!

Köszönöm a lehetőséget.

" Csak ketfele keppen elheted az eleted.Vagy abban hiszel, hogy a vilagon semmi sem varazslat.Vagy pedig abban, hogy a vilagon minden varazslat."

/Einstein/

... es , igen en hiszek a csodakban,varazslatban az elet folytatasaban es minden szepben es joban...

sziasztok -:D

Vitaindítónak:)

Mi a bizonyítéka hogy van újraszületés? A "civilizált" nyugati ember hajthatatlanul hiszi, hogy a halál után nincs folytatás, ezért életmódja gátlástalan; mondván "Egyszer élünk!". Mindent megtesznek saját önzõ vágyik kielégítésére, nem törõdve környezetükkel, eltaposva a természet erdeit és vizeit, legyilkolva az állatokat, átgázolva embertársaik érzésvilágán, s vannak akik még az emberöléstõl sem riadnak vissza, hogy tehetõs vagyonhoz vagy pozícióhoz jussanak. Ezek az emberek csak önmagukra gondolnak, és gyermekeikbe is ezt nevelik bele, s vajon mi lesz akkor, ha már unokáiknak nem jut erdõ ahol lelki megnyugvást találhatnak, csak szennyezett levegõ. Esetleg a pénzhajhászás károsultjainak leszármazottai az unokának adják majd vissza elszenvedett sérelmeiket, mellyel viszályokat, ellenségeskedést, háborúkat szítanak. Ezek az emberek mit tennének akkor, amikor rádöbbennek, hogy tetteik következménye nem marad el, õk maguk is szenvedõ alanyai lesznek?

Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív, ugyanis vannak akik csak azt tekintik bizonyítéknak, amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést, és vannak akik a közvetett bizonyítékot is hiteles bizonyítéknak tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika, kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire, azt tapasztaljuk, hogy nem egy hipotézist közvetve bizonyítanak, mivel a technika jelenlegi állásában még nem rendelkezünk olyan mûszerekkel, melyek közvetlenül mérik a bizonyítni kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak, hogy több különbözõ mérési megfigyelésekbõl következtetik ki a tapasztalati tézist, mely mindaddig fennáll, amíg fel nem bukkan egy antitézis.

Úgy gondolom, hogy az újraszületés itt felsorolt közvetett bizonyítékai legalább ugyanilyen mértékben hitelesnek mondhatóak, mivel mindmáig nincs még közvetett bizonyíték sem arra, hogy nem létezik. A matematika használja az indirekt bizonyítást, ami azt jelenti, tételezzük fel az ellenkezõjét, s amennyiben az nem nyer bizonyítást, úgy az elõzõ állítás az igaz.

Tegyük fel, hogy egyetlen földi életünk van csupán! Megszületünk, felnövünk, majd munkába állunk, hogy a munkáért fizetést kapjunk, aminek köszönhetõen enni tudunk, s az így felvett energiát pedig ismét teendõink szorgalmas elvégzésére fordítjuk. Azért dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tovább tudjunk dolgozni? Valóban pusztán ennek a mókuskeréknek a pörgetése lenne az ember élet küldetése? "Nem"- válaszoljuk - "Biztosan van valami értelme az életünknek..."; pl. még többet dolgozunk, hogy anyagi javakra tegyünk szert, lakás, kocsi ... stb, valamint családot alapítunk; megházasodunk, gyermekeket nemzünk, s büszkén mutogatjuk családi fényképeinket: "Õk életünk értelemi"

Rendkívüli szervezõképességgel intézzük munkahelyi és egyéb elfoglaltságainkat, bámulatos ügyességgel rendezzük családunk születésnapi, karácsonyi ... stb. ünnepeit, s ahogy sorra pipáljuk ki a noteszünkben napról-napra elintézett teendõinket, egyszer csak észrevesszük, milyen elképesztõen gyorsan lapozzuk a naptárainkat elõre. Rádöbbenünk, hogy rohan az idõ és megöregszünk; s ezért még több elfoglaltságot szervezünk magunknak, hogy ne kelljen a halálra gondolni. A felfokozott stressz hatására megbetegszünk, s legvégül a mi nevünk mellé is egy csinos kis pipa kerül egy temetkezési vállalkozó noteszébe.

C.G. Jung neves pszichológus professzor szerint: "Az élet olyan betegség, amely biztos diagnózis szerint mindenkor halálla végzõdik."

A végsõ pillanatban mindent el kell hagynunk, még emberi kapcsolatainkat is. Mindent, amirõl azt gondoltuk életünk célja; új kocsi, új mobil ...stb; mindent hogy minden ami célunk volt, egy pillanat alatt elveszítjük.

Miféle értelem diktálja ezt? Mi célból élünk, ha úgysem lehet semmi maradandóan a sajátunk?

Ha megvizsgáljuk egyes cselekedeteinket, könnyen beláthatjuk, hogy mindnek van valamilyen célja. Éppen legnagyobb cselekedetünknek, a létezésünknek ne lenne valami magasztos értelme? Úgy gondolom, az életünk értelme nem abban áll, hogy elérjük mindazt, amit halálunk pillanatában elveszítünk, hanem az örökkévalóság megtapasztalása a végsõ cél. De ha az élet nem tart örökké, akkor hol van a halhatatlanság, netán a halál után?

A halál utáni lét kérdéseivel a vallások, filozófiák foglalkoznak. Emberemlékezet óta minden közösség, társadalom felismerte, hogy az örökkévalóságban van a lényeg, s hogy életünk arra szolgál, hogy kiérdemeljük a halhatatlanságot. Ez a transzcendens meggyõzõdés - a vallás -, mely a megismerés határain túli, az értelemmel fel nem fogható világokat szimbólumokban, hiposztázisokban jeleníti meg. Minden vallás egyetért abban, hogy a halál után van valamilyen élet, és a halál utáni létezésünkbe csak egyetlen dolgot viszünk tovább, azt a spirituális szintünket, amelyet jelenlegi életünk során elértünk. Ez tehát életünk valódi célja, a lelki-szellemi tisztulás; így egyetlen kérdés marad csupán: mit szeretnénk elérni a halálunk után?

Minden vallás hirdeti a halál utáni életet, de vajon egy vagy több élet is van? A tradicionális vallást gyakorlók (hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus) meggyõzõdése a többszöri újraszületés (a Föld népességének 46%-a). De mi a helyzet a kinyilatkoztatott vallásoknál (keresztény, iszlám, zsidó) ?

A halál utáni örökkévaló mennyben és pokolban hisznek. Az utolsó ítéletkor bíráskodik felettünk a Leghatalmasabb Isten, eme egy éltünk alapján, hogy örök üdvözültségben a mennyben, vagy örök kárhozatban a pokolban lesz részünk. A pokol kapuján Dante _ az Isteni színjátékban -, a következõket olvassa: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!". A pokolnak ez a statikus középkori nézete jól látszik egy 1741-ben elhangzott híres prédikációban, Bûnösök a haragvó Isten kezében:

"Mily szörnyû lenne akár csak egy pillanatra is elszenvedni a Mindenható Istennek ezt a lángoló tüzét és haragját; de azt nektek egy örökkévalóságig kell szenvednetek. Nem lesz vége e szörnyû szenvedésnek... Meglátjátok majd, hogy kimondhatatlan hosszúságú korszakokat kell eltöltenetek, milliószor millió évet, eme legyõzhetetlen, könyörtelen bosszú alatt roskadozva és gyötörtetve."

Röpke életünk talán egyetlen "kis bûnének" vétkével a poklok legsötétebb bugyraiban örök szenvedés martalékává válunk anélkül, hogy egyetlen imát mondhatnánk szabadulásunkért. Ez lenne az isteni igazságszolgáltatás? Vagy talán inkább démoni? Még egy hétköznapi szülõ is több lehetõséget ad gyermekének, hogy életét jobbá tegye.

Ha csak egyetlen életünk van csupán, akkor hogyan lehetséges, hogy különbözõ testi és szellemi adottságokkal kell tudnunk bizonyítani, hogy érdemesek vagyunk a mennyországra? De ha adottságaink teljesen azonosak lennének is, az életkörülményeink akkor is különbözõvé tennének. Más társadalmi réteghez tartozunk, és más családban születünk, mûvelõdés és képzés tekintetében nem egyenlõk az esélyeink. Vannak köztünk szegények és gazdagok, az egyiknek sikeres az élete a másiknak csupa szerencsétlenség. Sem a környezet vizsgálata, sem az örökléstan nem adnak kielégítõ magyarázatot az egyéni különbségekre, még ha el is hisszük meghatározó szerepüket. Arra pedig végképp nem tudnak magyarázatot adni, hogy mindennek mi értelme?

Gondoltál-e már valaha is arra, hogy milyen elv alapján jut a lényeknek boldogság vagy szerencsétlenség, tehetség vagy korlátoltság? Véletlen? Oly könnyen kimondjuk ezt a szót, csak hogy ne kelljen tovább gondolkodni, mert valamire nem tudjuk, nem ismerjük a magyarázatot. A vak sorsról való elképzelés nem fér össze a mindenható Isten eszméjével. Ha pedig a gondviselés vezérli mindezt, akkor mi alapján dönti el az egyéni különbözõségeket? Gárdonyi Géza írta az Isten rabjai címû mûvében; az emberek munkájában is van logika, éppen Istenében ne volna. Ha mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akkor nem lehet ily kegyetlen cinizmussal teli akarata fölöttünk. A szeretõ Isten fogalma aligha fér össze a haragvó Isten gondolatával, különösen az újszövetség fényében, melynek számos szakasza Isten könyörületességérõl beszél.

Ezekre a kérdésekre nem ad választ az egyszeri földi élet, hogy létezésünk csak a születéstõl a halálig terjed. Egyetlen megoldás kínálkozik különbözõségünk és szenvedéseink okára, mégpedig a többszöri újraszületés elve.

A reinkarnáció és a karma tana egyszerre magyarázata és igazolása világunk nyomorúságára és örömteliségére. Istenben nincs helye a gonosznak, egyedül önmagunk vagyunk oka és felelõse sorsunkért. Keresztény környezetben nõttünk fel, amióta eszünket tudjuk azt gondoljuk csak ez az egy életünk van. Amirõl évek vagy évtizedek óta nem hallottunk vagy nem láttuk, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Gondoljunk csak például Amerika "felfedezésére", és még rengeteg példát lehetne sorolni.

S amikor egyszerre csak fülünkbe jut a többszöri újraszületés lehetséges volta, akkor kézzelfogható bizonyítékokat követelünk. A többszöri újraszületés elfogadásának akadálya nem a "konkrét bizonyíték" hiánya, hanem korlátozott életszemléletünk

Nem tudom, de valahol azt érzem,nem lehetséges, hogy csak úgy eltűnjünk a semmibe :(

miért van az, hogy amikor az embereket pszichiáterek, előző életükbe viszik, látja, tudja és érzi, hogy mi volt vele? :)

ennyi ember nem hazudhat?

a másik kérdésem, hogy van az, bizonyos emberek a halál küszöbén látják azt a fényes utat, melyet megjár mindenki és ott válik el, ki merre megy ?

és miért jön vissza pár ?

Hello Evam édes :)

jó, hogy megindítottad ezt a klubot, és köszi a meghívást is, puszi :)

itt a helyem :D