Akik hisznek a lélek újjászületésében.... (nyílt klub)

Az ismeret csak addig a dimenzióig tarthat, amilyen dimenzióban az entitás (mi esetünkben az ember) van.

Mi melyik dimenzióban tudjuk "elérni magunkat"?

Max. a tudati, ill. tudat alatti szintet tudjuk elérni, azt "manipulálni" - itt van a meditáció lényege, a sejt szintű gyógyító meditáció hatóköre. Jelenleg én itt tartok, úgy tudom.

(A "látó" emberek tudnak egy szinttel lejjebb (vagy feljebb?) menni.)

Én nem vagyok látó.

A tudat legmélyebb szintjére tudok lemenni, maximum.

Hogy a tudat, entitás mit csinál és milyen kapcsolatban van az élettel, mint az első szintű megnyilvánulttal két földi exhibicio között?

Ezt nem tudom.

Legmélyebb meditációs állapotaimban jelent meg az, amit leírtam, az ember megnyilvánulási STRUKTÚRÁJA a Forrástól. Ezt vállalom, mert nem egyszer képeződött ez le nekem.

Úgy gondolom, hogy még 10-20 év odafigyelés és egy leheletnyit feljebb juthatok. Nem vagyok az a kapkodós fajta...:)

Elképzelésem persze van, mint sokunknak, de én ebbe azért nem megyek bele, mert szubjektív benyomásokat nem szeretnék valós rendszerként prezentálni, leírni.

Igen, én is elkezdtem belemenni az unokatesóm gyerekével.

Hát nem semmi.

Egyrészt annyi kérdést kaptam és olyan jókat, hogy azta mindenit.

És azonnal megérezte magáról, hogy ő idős lélek (én is így gondolom) minenkiről bemondta, hogy ki idős és ki fiatal. Pont úgy, ahogy én is gondolom.

De szóltam neki, hogy vigyázzon, ha ezt mondogatja másoknak, mert lesznek, akik furán állnának hozzá, úgyhohgy figyelje az arcokat. Ha valaki nem nyitott, akkor ne erőltesse.

Másnap már láttam, hogy figyelte és óvatos volt.

Elképesztő, hogy a gyerekek mennyire levágják.

Hú, elég nagy élet van itt a klubban! Jól le vagyok maradva, most kezdtem pótolni az olvasást, hogy miket írtatok.

Szóval nekem teljesen kialakult a kép az egészről, konkrét elképzelésem van a dolgokról. Igaz, jópár évig eltartott, mire minden a helyére került.

Vagyok is bajban, mikor gyermekeim kérdeznek ilyesmiről, mert nem szeretném őket befolyásolni. Szeretném, ha saját, önálló véleményük lenne, ami csak felnőtt korra alakulhat ki.

De arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan vélekednek. És olvastam már sok olyan hozzászólást, ami hasonló az enyémhez. Ez jó érzés, hogy nem vagyok egyedül.

Én "tudom", hogy hogy van, csak butler -ére lennék kiváncsi. :O))

Az enyémet már leírtam asszem :O)

Azt is allitjak egyes ezoterikus nezetek hogy,az ember mindeg oda lessz "iranyitva" egy uj eletbe ahol a legkevesbe tudja magat kibontakoztatni... tehat harcolnia kell -:)

Aztan azt is mondjak hogy , a halalunk utan ahova kerulunk 1-1-ujjaszuletes között , azt fogjuk kapni amiben a legnagyobb hianyunk volt a földön -:)

Sziasztok!

Új vagyok, Solyomnak köszönöm a meghívást. Még nem volt időm végigolvasni a témákat, hét végéig igyekszem képbe kerülni, és aktivizálódni!

Szép napot mindenkinek! :)

Igen, erre kiváncsi vagyok én is. Egy tudatnak van saját személyisége?

Lehet, hogy hülyeséget kérdezek:)

Klassz. tetszik.

Amikor nem vagyunk emberi testben, azaz lélek állapotban vagyunk, arról a világról van elképzelésed? Az ottani folyamatokról?

Üdvözlök Mindenki a Klubban!

Fiatal korom ellenére 15 éves spirituális gyakorlás van mögöttem. De nincs is semmim...nem is kell!:)

................

A lélek újjászületik? Miért tenné? Ez logikus kérdés, nem? Pláne - gondolhatjuk -, mikor ő egészen jól megvan magának.

Miért van szüksége a léleknek arra, hogy pl. emberi testben megjelenjen, manifesztálódjon?

Azért, mert csak a Lét (aki úgy gondolja Isten), A Megnyilvánulatlan időtlen és végtelen.

Minden másnak van kezdete, életútja és vége.

A Megnyilvánulatlan legfinomabb szintű megnyilvánulása a lélek.

Egy lélek van, vagy több? Végtelen számú lélek van, mert a Megnyilvánulatlanak csak végtelen számú megnyilvánulásai lehetnek.

Ezen megnyilvánulások azonban már diszkrét (elkülönült) egységek, akik már nem rendelkeznek a teremtőjük végtelenségével sem térben sem időben.

Ha az eddigieket nem tudjátok felfogni, elképzelni, akkor a hiba nem a ti készüléketekben van. Mi emberek ezt nem foghatjuk fel, mert még két szinttel lejjebb vagyunk.

A lélek megnyilvánul az életben az élet pedig megnyilvánul a tudatban.

(Látjátok, milyen messze van az élet és a tudat a Léttől? (Istentől?))

Tehát a szintek az emberig:

- Lét, a Megnyilvánulatlan

- Lélek (lelkek végtelen sokasága)

- Élet (a léleknek sok "életszerű" megnyilvánulási formája van, egyik a földi, szerves élet Földünkön, bolygónkon. Az életnek milliárdnyi formája van még az Univerzumban. Életek találkozása gyakorlatilag azért lehetetlen, mert térben és időben olyan távolságok vannak, hogy erre az esély a nullához tendál.)

- Tudat, az élet egyik fajta megjelenési formája (na, ez már egy picit ismerősebb fogalom)

- (az érzékszerveinkkel tapasztalható) Fizikai manifesztációja a tudatnak - a földi szerves, általunk is életnek nevezet megnyilvánulás.

Tehát mi, mint emberek, végtermékek vagyunk (már elnézést, ha ez pejoratív lenne), "porból lettél és porrá leszel".

Az ember a tudati megnyilvánulás legfejlettebb formája a Földön.

Minden, ami itt történik veled a megtermékenyüléstől a halálodig, az rögzül a tudatban (a tudatalattiban, s onnan átkerül a kollektív tudatalattiba, ami a Föld aurájában kerül feldolgozásra)

Ezért lehet még a tudatalattiból mély hipnózissal "visszakapálni" a negatív történések nyomait, s így törölni annak a jelenben megjelenő hatásait. Így működik az agykontroll, az autogén tréning és a zen meditáció egyaránt.

De csak a tudatalattiig tudunk visszanyúlni. Ez fontos.

Minden fölötte lévő szféra már "automatikusan" kapja az infot a dolgainkró és dolgozza fel.

Mikor élsz, te gyomot hagysz a földön. Ezek a nyomok a te gondolataid. Tárolódnak a tudatban, s így tovább, ahogy leírtam.

Te, mint XY egy gondolati egységként vagy kezelve minden fentebbi szinten.

Ez az egység manifesztálódik újra és újra fizikai testben, amit mi úgy hívunk, hogy újjászületés, vagy a lélek újjászületése.

Ha pl., hogy kötődjek a klub hozzászólásokhoz, te úgy érzed, hogy királynő voltál "előző életedben", azaz most már tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy ezen gondolati formaként kerültél fel a tudati szférába, a királynő fizikai halála után, akkor ez azért van, mert a benned most megnyilvánuló gondolati forma egy királynő tapasztalataival, jó és rossz gondolati tulajdonságaival jelent meg a jelen fizikai formában. Ennek lehetnek nagyon apró jelei, de ez nem jellemző.

Most, hirtelen áttekintéskén ennyit mondanék erről.

Később, ha gondoljátok, egy egy részletet kidumálunk részletesen is.

"...czelja volt a lanynak, kedveset Egyiptus istenei elött latni arczra bolrulva,elve vagy halottan !

Megmutogatta neki a magia csodateteleit,a cabbalistika rejtett joshatalmat ; mutatta neki egy magas aknanyilason at a delelö holdat,a buvesztukörben ezerszer nagyitva,az örökke egö lampat,az örökke epp mumiakat,a föld rejtett gyumölcseit,mik ölnyi melyen vegetaltak a föld szine alatt ; az eleven viz erejet,mely a föld magasaig szökik, s a meses kigyonövenyt, mely virag es allat egy alakban.Elmonda neki a lelekvandorlas mely mysterimait.

-Mily örökszep költeszet el e hit eszmejeben ; lelekköltözes ! ezredekre nyulo öntudatos elet,jutalma,vagy buntetese az emberalalk erdeme s vetkeinek.Mily magasztos eszme : kinek emberalakjaban a lelek meg nem fert,ki nyomva,rabba teremtve volt,mint ember : holta utan az mint oroszlan fog elni,haragja orditasaval ijesztgeti a gyava tömeget , s mennyire hangja elhat , kiralynak fogja ismerni a sivatag ! Mily vigasztalo hit a börtön rabjanak , hogy ha testet lerazza magarol,feher hattyuva lessz,repulni fog berczek es tengerek felett, orszagrol-orszagra szabad szarnyaival , s uszni a viz tukren delczegen,szabadon !Mily edelgö abrand : ki most hevvel szeret,hevvel es kinossan, holta utan tan arany mehe lesz,viragrol viragra szallo , mezevö szelid meh , s estenkent azon virag kelyheben fog aludni , melybe szeretöjenek lelke költözött ; s mily bosszuallo igaz , nagy gondolat, hogy a zsarnok , ki most nepeket tapod el, s gyönyörködve nezi a mas siralmait , s örul az atoknak, mit fejere szornak , ha e szivtelen leny lelke egy pondroba fog majd atköltözni vagy egy futo nyulba,egy nema feregbe,melyet felrugnak,uldöznek,melyre rataposnak, s melynek hangja nincsen,megtorolni az emberadta kint , s ha e fereg ,melytöl undorodva fordul el az emberarc, mely a porba epiti hazat , a porbol keresi silany taplalekat, - ha tiport fereg emlekezhetik arra, hogy ö egykor nepeknek parancsolt,biborban,aranyban jart,s milliok vegfalatjat nyelte el egy lakoman , lehet-e ez emlekezetnel, ez öntudatnal iszonyubb megtorlas nagy vetkeiert ?

Asnaphar amulva,reszketve halgatta a lany szavait."

Jokai ; Az egyiptusi rozsa c.törtenelmi novellajabol...

Volt szó arról, hogy mi az élet értelme, hogy valami több is lehet, mint amit itt tapasztalunk...

Biztosan van még lehetőség egy másik életben.

Szerintem az élet értelme, az maga az élet..

Hiszem azt, hogy az emberi lélek hallhatatlan, de mint jelenlegi önmagunk csak egyszer élünk és most és itt kell élnünk, nem egy másik életben, mert "nekünk" nem lesz több..

Ebből a szempontból egyszeri és megismételhetetlen. Innentől kezdve már mindegy a többi...

Van olyan, ki itt van és pontos elképzelése van az újjászületés lényegéről, fejlődésről stb. vagy csak érdekesnek és elképzelhetőnek tartja mindneki?

Szóval az érdekel, hogy van-e itt olyan ember, akinek pontos elképzelése van

(Zizi, Edi kivételével) :O)

Csak azért kérdezem, mert az eddigi hozzászólásokban azt láttam, hogy a legtöbb klub tag hisz benne, de inkább kiváncsi.

Ne értse félre senki, mert nincs avval semmi baj, csak kiváncsi lennék, hogy ki az, akinek már kerek.

Erről az jut eszembe,hogy én mindig királylánynak készültem :-)))

Sikerült átültetni a mai korba:-)))

Sikeresen a közjavára éltem és háttérbe szoritottam a saját vágyaimat...:-)))

tuti, hogy valamelyik előző életemben királylány voltam:))

már kislány koromban királylányokat rajzolgattam, imádtam a királylányos meséket, felnőtt koromban valami földöntúlian vonzanak a várak, kastélyok és paloták, a kosztümös filmeket sosem hagyom ki és ha látok élőben egy múzeumban nagy bő szoknyás, korabeli női kosztümöt, attól egyenesen elalélok:))

a hintókról nem is beszélve, akkor úgy érzem a mennyországban járok:))

Pedig a királynő státusz kiváló :-)))

...akárki nem lehet /ha érdem szerint osztják és nem születés alapján/ :-)))

OK :)

Azert mert ez egy komoly forum , azert szabad viccelni , nem ?

A fontos az amit Te erzel es hiszel , a többi mellekes :)

Finnyás? Ezt honnan veszed..?

A bajom pont az, hogy nem tartom többre magam, és olyanokkal is foglalkozom, akikkel nem kellene..

de mint említettem nem én érzem így, hanem a rajtam kivülállók próbálják nekem ezt megmagyarázni

Te pedig most úgy állitassz be engem, mintha magaslón ülnék...

Lehetseges hogy Istennö voltal az , egyik elözö eletedben ? !

Aztan azert vagy , most ilyen finnyas -:D

Nem egyszeru am , ha hirtelen lefokozzak az embert... aztan közönseges halandok ,között talalja magat :)

De az a poén az egészben, hogy ha egyedül vagyok akkor jól érzem magam, és félreértés ne essék, nem görcsölök, hogy legyen párom. Azért mert megemlítettem, hogy hiányzik egy társ, még nem jelenti azt, hogy görcsölök utána. Van bennem vágy, hogy jó lenne, de csak annyira mint bárki másban.

És el nem tudom képzelni, mit kellene még megoldanom egymagamban...

nem használ.. erre valahogy nem

nem tudom miért, mindenre használt, de erre nem

Nincs "DE", mert amit leírtál, én is pontosan így gondolom. :-)) Csak még nem jutottam el odáig, hogy megfogalmazzam...

Hogy mit kell a magányban nőként megoldania? Sokszor elég csak önmagunknak feltenni a kérdést és már kapjuk is a választ. Néha nyilvánvalót, máskor meglepőt.

Akkor leírom mire gondoltam.

A gyerekkoromat nézve is fennáll a libikóka elve,egyrészt elmondhatom,hogy a nagyimnak és sok unokatesónak köszönhetően curva jó gyerekkorom volt.Viszont apám a piának köszönhetően,megkeserítette "néhány" napomat estémet,lelki terror mondvacsinált okokkal.

Szerencsére olyan férjet kaptam a sorstól aki homlokegyenes az ellenkezője apám jellemének,még csak véletlenül sem kerestem senkiben az apaképet.

Amint kiléptem a nyomasztó családi légkörből,tehát férjhez menetem, úgy elfelejtettem mi volt, illetve nem sokkal később amikor már a magam ura voltam, mertem visszavágni apámnak úgy azon módszerrel ahogyan Ő kezelt engem,és meglepő módon azonnal leállt,és azóta nem kóstolgat.

Rájöttem nem bírja a gyengéket,és mivel tőle kaptam egy s mást az évek alatt megkeményített tehát neki köszönhetem,hogy mertem visszavágni.

Később jöttek problémák,kemények a házasságomban is,nem elfutottunk,megoldottuk.

Úgy gondolom így vissza nézve, a problémákon hamar túl tettem magam,elmúlt nem rágódom rajta,jó ideje nyugi,és boldogság van a családunkban.

Ha nincs az a "kis" rossz,tehát minta családban növök fel,nem látok problémákat....akkor talán-biztos nem így kezelem a dolgokat elfutok,nem tudom kezelni a helyzetet,ha nem kapom azt a pár "pofont" gyengébb lennék,és megrettennék a problémáktól...??

Nekem sem kell több rossz,megelégednék ezzel a helyzettel ami most van,de nem tudni mit hoz a sors,jobb is.:)