Agykontroll: valóban működik! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Agykontroll: valóban működik!
Akár Zoli jön vissza, akár más lesz, érzem, hogy nem leszek sokáig egyedül! Anyummal szoktunk néha cigánykártyázni. Ezúttal viszont alfáztam is előtte, arra kérve a tudatalattimat, hogy a leginkább előremutató lapokat húzzam ki a pakliból. Alfázás után kihúztam a három lapot, sorrendbe ezek jöttek ki: Szerelem-Házasság-Remény.
Egyébként kártya nélkül is érzem, hogy nemsokára ismét történni fog valami, de kíváncsi voltam. :D
Szia! :)
Igen, érdeklem, ebben biztos vagyok...van egy olyan megérzésem, hogy ez nem végleges. De persze nem élem bele magam. Majd meglátjuk :) Mindenesetre a pár hozzászólással ezelőtt írt Álomkontrollos álmaim elgondolkodtattak. :)
Egyébként múlt hét kedden hajnalban volt egy érdekes álmom, amit Álomkontrollal kértem a tudatalattimtól, direkt párkapcsolatra vonatkozóan.
A világűrből láttam a Holdat a Földre rázuhanni. Elpusztította az összes kontinenst, de pár másodperc múlva egyszeriben újjáépültek a földrészek, mintha egy számítógépes animációt néztem volna. A következő álomkép: egy mezőn vagyok, és látom, hogy egy férfi késsel megsebesít egy nőt, megvágja. De utána azonnal el is látta a sebeit!
Nagyon érdekes volt!
Az normális,hogy felzaklat.Megnyugodni meg attól nyugodhattál meg,hogy nem csalódtál benne,valóban szeret téged,törődik veled(csak a komoly kapcsolat nem megy neki)
legyen szép napod.
Ma melóban öt óra előtt pár perccel csörög a telefonom. Ránézek, és ki hívott? Na ki? Hát Zoli. Megkérdezte, hogy vagyok...mindent elmondtam neki, őszintén. Kérdezte, hogy megy a munka, mi újság otthon, hogy vannak a szüleim stb. Kicsit felzaklatott, már majdnem hüppögni kezdtem, amikor is eszembe jutott, hogy a munkahelyemen vagyok, nem lenne szerencsés, ha a kollégáim sírni látnának.
Persze mind a mellettem ülő (amúgy szintén AK-s) srác és a csoportvezető csaj látták, hogy valami nagyon feldúlt, amikor visszamentem az irodába. De erőt vettem magamon és megcsináltam a maradék melót. :)
Sziasztok! :)
Köszönöm Júlia a jótanácsokat, ezek most jól jönnek...:)
Vasárnap megyek egy barátnőmhöz, szombatra pedig még keresek valami elfoglaltságot. :) Szerintem elmegyek futni, a sport amúgy is segít a boldogsághormonok termelődését! :D
Még írok, megyek dolgozni, néha felnézek, ha lesz egy szusszanásnyi időm. :)))
Szép napot, EGYRE JOBBAN! :D
"Én, mikor pocsékul vltam, bevetetmamagam az erdőbe, direkt jó messzi célpontot választva. "
És a sírást is próbáltam,ja :D
a nem fáj,nem gyötör:azt hagyd.Csak pozitívat mondj:béke van a lelkemben,elfogadom az univerzum adományait.Szerintem a "boldog vagyok"-ot most ne mondd..az akkora csúsztatás,hogy az agyad nem fogja bevenni.Mondd inkább azt,hogy harmóniában vagy magaddal,napról napra egyre jobban érzed magad.
Keress amgadnak valami programot a hétvégére,elég jó idő lesz.Én,mikor pocsékul vltam,bevetetmamagam az erdőbe,direkt jó messzi célpontot választva.Odáig el kell menni,visszafele meg muszály,ha haza akarok érni.Utána meg egy jó nagy alvás,és másnap legalább délelőtt fáradtság.Délután meg nekiállhatsz sütni-főzni a jövő hétre.Most vannak borfesztiválok is,ha vmi mozgalmasabbra vágysz.
Nyugodtan sírj,és közben mondd ki a szomorúságaidat,az jót tesz.Ha befejezted a sírást,akkor jöhetnek a pozitív megerősítések.
ha már majd nem fáj annyira,akkor gondolkozz el azon is,hogy miylen életformárt szeretnél magadnak később.Hogy mennyire akarod sötét alakok közt,(akár -20ban) leélni az életed.Biztos érdekes egy ilyen srác,meg érzékeny,és szereteigényes,szóval le lehet mellette ragadni,de érdemes megnézni az életformát is,amiben él,hogy neked az jó lesz-e:vagy inkább szeretnél saját családot,gyereket,nyugalmat.
Ha esetleg Pesten laksz,valószínű működnek agykontroll-klubok.
És bizony nagyon sokat segít az, hogy Veletek is beszélhetek itt, a hozzászólásaitok nagyon sok erőt és magabiztosságot adtak tegnap. :)
EGYRE JOBBAN! :)
Esténként rám tör a szomorúság, sírás közeli állapotba kerülök. Pénteken lesz nagyon rossz, hiszen reggelente lázasan pakoltam a cuccaimat, hogy megyek Zoliékhoz, ez ezen a héten már elmarad...
Amikor elkap a sírógörcs, ezt kezdem el mondogatni magamnak: "Nem fáj, nem gyötör, nem emészt a bánat! Erős vagyok és boldog!" Talán így elejét veszem annak, hogy hosszabb időre megzuhanjak. Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hiszen rengeteg munkám van, amit csak akkor tudok 100%-os hatásfokkal csinálni, ha nem vonja el más dolog a figyelmemet.
De aranyos vagy. :D :)))
Köszönöm Neked is!!! :)
Legbelül érzem, hogy így lesz...:)
Szia! Szeretettel gratulálok neked!
Minden elismerésem a tiéd. Mersz elfogadni helyzetet még akkor is ha az fájdalommal jár. Biztos vagyok benne, hogy ez hatalmas lelki fejlődést és előrelépést hoz számodra is az utadon. A gyász és fájdalom megélése után ott fog várni Ő, mert nyitott és felkészült leszel. Ez vagy ennél sokkal jobb történjen!
Szia!
Szerintem inkább félelmekkel vagy tele.A félelem negatív érzelem.
Vegyük végig amiket Vilmosod sugdos a füledbe: Lehet, hogy pofára esel, benne van a pakliban. De ha meg sem próbálod akkor lehet olyan lehetőségeket hagysz ki az életedből amelyek fontosak lettek volna. S mi van ha "pofára esel" ? Mi a legnagyobb rossz ami történhet? Csalódsz legfeljebb. Van egy mondás, hogy a csalódások és az átélt fájdalmak erősítenek igazán. Nem akarsz erős lenni? :)
Szerintem ha nem mersz álmodni, vágyni akkor biztos nem csalódsz, de nem leszel boldog sem.
Nézzük a srácot. Itt is 2 lehetőség van: vagy egy nagyon jó barátnak tekint, s nem is gondol többre, vagy ott a szikra köztetek, de ő is fél. Nem lenne egyszerűbb kideríteni?
Fogyás: mikor még fogyni akartam, akkor beprogiztam magamnak, hogy bármikor, bárhol piros autót ( azért piros, mert szeretem ezt a színt) látok, elkezd leolvadni rólam a háj:)
Idővel pár kiló tényleg le is olvadt.
Én azonban elsősorban a te helyedben egy hatalmas gondolatnagytakarítást végeznék. Akár úgy, hogy elképzelem a gondolatokat mint egy bepókhálósodott, lomokkal teli padlást, amit szépen kitakarítok, vagy egy elhanyagolt kertnek, amit gazolás, ásás, gereblyézés után gyönyörű virágok magjaival vetném be. A kék lenne mondjuk a szeretet, a sárga a hit , a narancs az önbizalom stb. Képzeletünk határtalan, vess be bármit amit te el tudsz hinni!
Párszor megcsinálnám, majd megkérdezném magamtól, hogy mi lenne ha sikerülne a célom, mit éreznék, hinnék stb és mélyen átélném.
Ezeket alfában, cselekedni pedig bétában, mondjuk életmódváltás ( akár a paleo is,ami semmilyen szenvedéssel nem jár, ugyanitt a hoxán rengeteg fogyással kapcsolatos sikert találsz, s ha nekik sikerült, neked miért ne sikerülne?) ami akár az étkezési szokások megváltoztatásából, akár a mozgásból állhatna.
Egy a lényeg merj lépni és megköszönni annak a kisördögnek a jelenlétét, aki mindig sugdos a füledbe, de elküldeni végre és örökre vissza oda ahonnan jött. Mert neked már fölösleges a jelenléte!
Sok-sok sikert és a feladatokhoz sok-sok önbizalmat kívánok neked!
A szomorúság meg a fájdalom természetes érzés:ha valami nagyon jó,akkor annak nagyon rossz lesz az elvesztése,ezt el kell fogadni a az embernek(nehéz persze,nekem is)
Egy olyan kapcsolat,ami ilyen normálisan,egymás megbecsülésével ér véget,abban még bőven benne van a mély barátság potenciálja,ha a fájdalmak már csökkentek:) én is így vagyok az exemmel,úgyhogy nyugodtan reménykedj:van egy barátod,és lesz majd egy párod,akivel boldog leszel:)
Köszönöm az elismerő szavakat. :)))
Persze szomorú vagyok olyan értelemben, hogy szeretem őt még mindig, de tudom, hogy ha magamhoz akarnám láncolni, akkor azért fogná menekülőre a dolgot.
Másrészt pedig, ha van még dolgunk egymással, úgyis újra találkozunk. Felesleges lett volna hisztiznem. :)
Le a kalappal előtted,igazán felnőtt módon tudtad elintézni a dolgot.
((mostmár mindegy,de a követező kapcsolatodban már az első pár hónapban legyen nagyon fura,ha nem sétáltok-beszélgettek 'csak úgy'...))
Ezzel a bátor hozzáállással biztosan remekül el fogsz boldogulni az életben-
és az agykontroll is így működik:el kell fogadni azt is,ha elmegy mellőled az,akiről azt hitted,a párod.Jönni fog az,ki valóban neked való.
(Velem is hasonló volt,és most sokkal jobb életem van,mint bármikor)
Sziasztok!
Ahogy ígértem, írok Nektek! :)
A párkapcsolatom okozta a legnagyobb gyötrelmet.
Írtam korábban is, hogy bevetettem a szubjektív kommunikációt és pár héten belül döbbenetes változások történtek: elmentünk kettesben horgászni, telekre, kirándulni. Azonban azt nem láttam, hogy az összeköltözés körvonalazódna. Ezért elkezdtem éjjelente ismét "beszélgetni" a Párommal. Arra kértem, hogy mondja meg őszintén, ha nem szeretné a dolgot...
2012.09.30.-án, azaz vasárnap lent voltam náluk ismét. Kora délután elhívott sétálni, ami azért fura, mert sosem sétáltunk "csak úgy" 3,5 év alatt, csak ha konkrét célunk volt (pl. boltba vagy cukrászdába mentünk). Leültünk egy padra. Megfogta a kezem és elmondta, hogy sem mint nővel, sem mint emberrel nincs problémája velem, de neki még nem megy a komoly kapcsolat, az összeköltözés, és nem akarja rabolni az időmet, mert tudja, hogy én nem hétvégi kapcsolatra vágyom.
Elmondtam én is az érzéseimet, hazamentünk, összepakoltam, elbúcsúztam a családjától és hazajöttem. Sírtam sokat azóta, de tudom, hogy ennek így kellett lennie. Persze a barátság megmarad.
Most arra koncentrálok, hogy a legideálisabb társat vonzzam be, ami szerintem nincs is annyira messze. :)))
Hali, én is igyekszem a Vonzás szerint élni, hinni, bár nagyon nehéz, túlságosan belém van rögződve az, hogy megkérdőjelezzem saját magam, hogy ugyan már... elképzeled, és utána pofára esel... és ez ugye semlegesíti a pozitív gondolatot, hisz nincsenek összhangban a gondolataim az érzéseimmel... és a vicc az egészben, hogy csak azért, mert kombinálok...
Most két dolgot szeretnék megvalósítani: hogy összejöjjek egy sráccal, illetve hogy lefogyjak... na mármost... a sráccal kapcsolatban, alakul, lassan, szépen, mert ragaszkodik, és kötődik, de mindig megkérdőjelezem, hogy ugyan már, nincs fizikai kontaktus közöttünk (puszi, ölelés), akkor biztos rossz irányba haladunk. MIközben együtt élünk, és egyre inkább egymásra hangolódunk lelkileg...
Aztán jön a fogyás. Amikor elképzelem, hogy vékony leszek, akkor megszólal egy kis hang, hogy úgyse leszek, hisz tornáztam is, egy deka nem ment le, 5 éve nem bírok lefogyni... minek szenvedjek, attól, hogy rágondolok nem lesz jobb, nem fogok tőle lefogyni...
Ahogy olvasom itt a történeteket, a fent említett két problémámnak is valóban az az oka, hogy engedek a negatív gondolatoknak?