Abortusz, ami még mindig fáj (beszélgetős fórum)
Szegény cikkíró nem is csodálom, hogy a törlését kérte.
Nekem is az a véleményem, hogy mindenki döntse el, hogy mit akar, mi a legjobb neki.
Én nem ítélem el azokat akik már átestek abortuszon. Senkinek nem szabadna ítélkezni felettük, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi lesz X év múlva és akár még mi is belecsöppenhetünk egy hasonló élethelyzetbe, ha meg ettől megkímél minket a sors, akkor soha nem fogunk egy ilyen szituációt átérezni.
Nekem 3 gyermekem van. Abortuszom soha nem volt. Ettől függetlenül nem hordom el mindennek azokat, akik a terhességük megszakítása mellett döntöttek.
Ítélkezés helyett inkább egy kérdés merül fel bennem ilyenkor. Miért nem biztonságosan védekeztek????? Erre kéne nagy hangsúlyt fektetni. A megoldást természetesen nem abban látom, hogy ne éljünk nemi életet, mint ahogy ez itt egy-egy hozzászólásban olvasható.
Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette azt, hogy már méhen belül is ki lehet szűrni bizonyos betegségeket.
Én már elmúltam 35 éves, mikor a legkisebb gyermekem született. Én az amniocentézist többek között azért csináltattam meg, mert rettegtem a Down-szindrómától és szerettem volna tudni, hogy egészséges-e a gyermekem, vagy sem. Ha kiderült volna, hogy beteg akkor én elvetettem volna.Nem csak a magam önzősége miatt, hanem a baba miatt is, hisz betegen nem tudna teljes értékű életet élni.
Annak sem vagyok híve, hogy valaki száz gyereket szüljön. Nem értek egyet azzal sem, hogy ahol elfér kettő, ott egy harmadik is és így tovább....
Nem mindegy, hogy milyen körülmények között tudjuk felnevelni őket.
Igaz az a mondás, hogy " A pénz nem boldogít, de jó ha van."
Nagyon elkanyarodott az eszmecsere az eredeti témától: a cikkíró (aki hamar elmenekült innen) egy adott élethelyzetben hozott egy felelős döntést, amit pechjére megbánt. Ahelyett, hogy vállalta volna a döntését, összeomlott.
Én is voltam hasonló helyzetben, én is meghoztam a a "kegyetlen" döntést, de nem sérültem tőle. Igaz, néha eszembe jut: mi lett volna, ha másképpen döntök. De az ilyesmin teljesen felesleges rágódni, főleg nem gyilkosnak titulálva magunkat.
Én sem erőltetem rá az én nézetem senkire, akinek nem tetszik, ne lépjen rajta túl; meg nem is bánt a más vélemény. Veled ellentétben én nem találtam ki negatív motivációt a soraid mögé.
kedves levèlìrò! sajálom amin keresztül mentèl sok sikert az èletben.
Amúgy a Bibliával sokmindent meg lehet magyarázni, ahogy tették is. Háborúkat, gyilkosságokat, kínvallatást, da akár azt is, hogy valaki a saját lányát eladja rabszolgának. Tényleg sokoldalú könyv.
Egy biztos, ha betiltják az abortuszt, a nők megint a kötőtűt fogják feldugni maguknak és a konyhaasztalon fognak elvérezni. Mert, ahogy az ősi közhely mondja, egy nő két dologért tesz meg mindent, hogy legyen gyereke és hogy ne legyen. Szeretet ide vagy oda, ez így van. Nem lenne életszerű betiltani.
Nekem pedig van hívő ismerősöm akinek volt abortusza. Tanulság?
Megbocsájtatik a bűneitek de többé ne vétkezzetek .Senki nem akarja itt senkire erőltetni a hitet de nekünk híveknek is lehet véleményünk .Szerintem tiszteletteljes közölte itt mindenki.Nem értem mért bánt az téged ha nem mindenben érünk egyet .Nekem van nem hívő orvos ismerősöm és nem végez el abortuszt lelkiismereti okokra hivatkozva.Mert az életre és gyógyításra esküdött fel.
Bár nem a témához tartozik de a 10parancsolat az is mondja hogy szeresd Istent és az újszövetség kiegészíti megmagyaráz.Az anyaméhben lévő gyerekről mint a legnagyobb jutalmak egyikére utal.A 10 parancsolatot kiragadni egy több száz oldalas könyvből elég vicces.Mivel csupán 10parancsot tartalmaz:-) Mindközött a lega nagyobb. a szeretet parancsolata .A Biblia nagyon sok helyen kitér rá hogy mennyi felelőssége kötelessége van a szülőknek is.És mindenhol a. gyerekekről pozitívan tesz említést.Jogodban áll máshogy élni hiszen Isten a választás szabadságát adta.De mindenkinek vállalni kell a felelősséget tetteiért.Jézus valóban senkit nem vádolt.Azt mondta az embereknek megbocsátanik a bűnesetek
mindenki azt ért amit akar...egészségedre
Az a szép abban a bizonyos 10 parancsolatban, hogy "apádat és anyádat tiszteld", de fordítva egy rohadt szó sincs.
Ha kikerültünk a 18 év fölé, akkor a létbiztonságunkért sem felenek a szüleink. És aki nem áll meg a saját lábán, az mehet máshova, nem lehet mást kötelezni arra, hogy eltartasa. Nem csak az emberség, hogy követeljünk, hanem az is, amit elvárunk.
Biztos csupa öröm a testvérének, hogy veri a beteg másik. Biztos egészséges a fejlődésének, hogy ő mindig a másidik lesz, mert van valaki, aki több segítségre szorul...
Mert egyik függ a másiktól. Tetszik vagy sem, az utód mindig függ az utódlótól. Akinek nem tetszik az menjem a teremtőhöz!
A vita-magzat-élet tárgyában volt vita.
Amúgy nyilván mindenki elfogult. Aki nem, az egy értektelen hülye.
Igen, ámha mégis dönt, az az ő dolga/keresztje. Nem szeretném, ha ilyen helyzetbe kerülnék, de ha más ilyenbe kényszerül, elfogadom a döntését. Nem tudhatom, miért mérte ezt rá a sors.
Egy fórumbeszélgetés messze van a ráerőltetéstől.
Persze, az sem helyes ha bárkit kényszerítenek az elvégzésére. Viszont a hatályos törvények szerint nálunk legális, tehát minden kórházban biztosítani kell a lehetőséget rá. Nem könnyű a kettőt összehangolni.
De érdekes, hogy pl. Norvégiában a 24. hétig legális, mégis jóval kevesebb az abortusz, mint nálunk. Ezek szerint nem a tiltás a megoldás. Mert én sem tartom jó dolognak, inkább kisebbik rossznak. Ha rajtam múlna ingyenessé tenném a fogamzásgátlást, nagyon olcsóvá és elérhetővé az óvszert. És felvilágosítás ezerrel... De nem efelé haladunk sajnos.
Igen, ha nem hiszel semmiféle felsőbb hatalomban, akkor neked kell dönteni. Ezt tökéletesen értem.
Így igaz, így értem. De egy ilyen fórumon való bezsélgetés közben az álláspontomhoz való ragaszkodás nem ráerőltetés ugye? Mert én nem betiltatni akarom az abortuszt, bármily meglepő is. Leginkább azért nem akarnám betiltatni, mert nem lehet, ha nem legális úton, akkor a nők, ahog yévezredekig mindig, most is megtalálnák a módját, hogy megszabaduljanak a nem kívánt magzattól.
Abban a hitrendszerben, amely szerint az abortusz elfogadhatatlan, egyszerűen nincs is szükség abortuszra. Elvégre a Ne ölj! csak egy parancsolat a tízből, és a többi sem kevésbé fontos. Ismétlem, arról bezsélek, amikor valaki rendszerben, következetesen gondolkoduk keresztényként.
Az már más kérdés, hogy etikus-e valaki mást megbízni azzal, hogy végezze el ezt a beavatkozást, vagyis hogy ki vállalja a felelősséget az orvosok tiszta lelkiismeretéért... Ma már gonodlom, az orvosok maguk, nagyon helyesen, De nem volt ez mindig így, nem dönthettek mindig, hogy elvégzik-e az abortuszt, vagy nem. remélem, ebben is látod a ráerőltetést...
Te hiszed, hogy a petesejt megtermékenyülésétől számít az embrió embernek. Ebből a hitből következik, hogy az abortusz gyilkosság. Ha ezen az alapon betiltanák az a hited, vagyis annak következményeinek a ráerőltetése lenne másokra.
Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, vállalja-e a döntést. Senki nem gyáva azért, mert nem vállalja az abortuszt. Szerintem senki nem mondott itt ilyet. De amiben lehetőségünk van dönteni azzal én szeretnék élni. Nem hiszek istenben, egyikben sem, sem más felsőbb hatalomban. Tehát ki döntene, ha nem én? Az is döntés, hogy megszülöm, az is, hogy elvetetem.
Mégis hogyan lehet egyfajta hitet egy másik emberre ráerőltetni? Már sokadszor kérdezem, még sosem válaszoltál. Egyszerűen nem tudom elképzelni a folyamatot.
Igen, és tényleg meg lehe úgy fogalmazni, hogy túl nagy teher az embernek ez a döntés. mégpedig azért, mert nem mindenható, csak a jelent látja, nem tudhatja előre a legjobb szándékkal sem, hogy kinek milyen élete lesz, még akkor sem, ha az anyagi, egészségi, egyéb körülmények rossz kilátásokkal fenyegetnek. A túl nagy teher alatt én tehát azt értem, hogy kompetenciám nincs dönteni, ami egyébként sokkal helyesebb s számomra kifejezőbb is így, mint jogról beszélni. És semmi esetre sem gondolom azt, hogy aki ennek ellenére mégis döntést hoz egy másik ember életéről, az mégis kompetens lenne, és felette állna a gyáváknak, akik nem vállalnak ilyen döntést, legfeljebb csak nem látja át a saját határait.
Ebben sok igazság van, de inkább igaznak tartom a dohányzás, felelőtlen gyógyszerszedés, alkohol, egyebek okozta magzati károsodásra, mint pl. a Down-kórra. Úgy gondolom, míg az előbbiek káros hatásait mi okozzuk tevőlegesen magunknak és visszük át a hatásait a magzatra, a genetikai betegségekért nem vagyunk felelősek, tehát nem beszélhetünk ezek miatt valamire kárhoztatásról, ami tevőlegességet feltételez szerintem.
Igazad van, tényleg képtelen vagyok megérteni, illetve ép ésszel felfogni.
Effektíve a gyermek a te petesejtedből, ami a tested terméke, és a párod ondósejtjéből, ami az ő testének a terméke, jön létre, tehát, ha az ezekből az alkotó részekből "készült" magzat beteg, akkor ezt valamilyen szinten te és a párod okoztátok. Szándékosságot kizárva természetesen.
Nyilván, ha most volt abortusza, akkor kell még egy kis idő, míg feldolgozza. Minden abortuszhoz kell. Előbb-utóbb megnyugszik, hogy jó döntést hozott.
Nekem, mint neked is, elhalt terhességeim voltak - szám szerint 2 - és nagyon akartuk volna őket, de ha tudom, hogy betegek lettek volna (végül is így is azok voltak, hiszen elhaltak), nem tartottam volna meg őket.
Arra már gondoltál, hogy nem azért nem szabad döntened életről vagy halálról, mert nem jogod, hanem azért, mert túl nagy teher?
További ajánlott fórumok: