Abortusz, ami még mindig fáj (beszélgetős fórum)
Ezzel is lehetne vitatkozni.
Te sem gondolod komolyan, hogy ebben valaha közmegegyezés születhet, igaz? Hiszen még abban sincs közmegegyezés, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, és még sorolhatnám. Az élet kezdete, a lélek megjelenése a testben /sejtcsomóban misztikum, ezért írom le sokadszor is, hogy szerintem hit kérdése, és mint ilyen, beszélgetni persze lehet róla, de egyetemes egyetértésre jutni felette soha.
Törvény van, és nem rossz.
Újra és újra kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy szerintem az élet a fogantatással kezdődik, sok más ember szerint pedig nem? Mi értelme van ennek? Annyiszor leszögeztük már....
Itt azzal van a baj, hogy a cikk írója még nagyon gyerek. És nem a kora miatt. Ismerek olyat aki 18 évese szült és érett anya. De ő nem. A naplójából is ez jött le. Nem pártolom az abortuszt, baromira ellenzem, de abban egyetértek sokakkal, hogy mindenkinek a saját dolga eldönteni, engem úgymond hidegen hagy, hogy mit csinál. Csak az a baj, hogy egy gyerek nevel gyereket és azokból lesznek a buta emberek, már bocsánat. Az egész sztoriban az a szomorú amire már előtte rávilágítottak, hogy alig hogy elvetette a gyermekét, tervezetten teherbe esett, rá csupán pár hónapra. Szar helyzetben voltak, és fél év alatt nem rendeződik olyan szinten. Ebből is látszik, hogy éretlen és nem való anyának. Egyébként aki elolvasná a naplóját, ami egy 16 éves gyerek szintjén íródott, az csalódni fog, mivel a felhasználó törlésre került, szóval sokatok rávilágított a lényegre, így megfutamodott. Szomorú, hogy ilyen emebrek nevelnek gyereket! És nem az abortusz része a lényeg.
Ne haragudj, de nem ertem hogyan tartozik egy abortuszrol irt cikkhez az, hogy Te 41 evesen milyen boldog anyuka vagy... Empatia? Semmi...
Most tényleg azt kell idekeverni, hogy az ondósejt élet-e vagy nem? Rendben, legyen élet, ondósejt-élet, de nem ember-élet, mivel a petesejt nélkül sosem lesz belőle ember. Én az emberi élet tiszteletéről beszélek, ne keverjük most ide az állatokat (külön fórum témája lehetne) vagy a növényeket és egyéb létformákat.
Mégis mit értékelnék át? Az abortusz attól még abortusz maradna, és a véleményem róla nem változna. És biztos lehetsz benne, hogy nem ajánlanám a lányomnak az abortuszt még ebben az esetben sem. A végső döntést sajnos neki kéne meghoznia, azért írom így, hogy sajnos, mert gyermekfejjel kéne élet-halálról döntenie, amire nem (mindenki) képes. Hiszen 18 éves koráig még az egyetemi felvételi jelentkezését is a szülőnek kell aláírnia, pedig egy rosszul megválasztott szak legfeljebb néhány évet vesz el az életéből, nem olyan visszafordíthatatlan rossz döntés, mint az abortusz. Amit ebben az esetben megtehetnék: minden létező módon támogatnám, ha megtartaná a babát, ami gyakorlatilag nyilván azt jelentené, hogy én nevelem fel, vagyis mi, nagyszülők. És mivel ennek nyilvánvalóan óriási kihatása lenne a tanulmányaira (óriási..... 3-4 évvel később leérettségizni, akár estin is, egy élet távlatában nem akkora tragédia, mint sokan beállítják, abban is támogatnám, hogy ha nem is az előre elképzelt úton, de az új élethelyzethez igazodva is tehetsége és érdeklődése szerint be tudja fejezni azokat.
Mielőtt megkérdezné bárki, ha az abortusz mellett döntene, akkor is ugyanúgy szeretném továbbra is, de végtelenül sajnálnám a teher miatt, amit magával cipelne egész életében, és abban, ellentétben a baba felnevelésével, nem tudnék neki segíteni, azt a terhet nem tudnám enyhíteni.
Védekezéshez hozzászólnék,csak mert sokan írják,hogy védekezni kell,ha nem akar valaki teherbe esni.Fogamzásgátlót szedek,2 hete voltam rákszűrésen,ahol az orvosom közölte,hogy peteérésem van.Olyan gyógyszert szedek ami a peteérést kellene,hogy gátolja.Nem hánytam,nem ment a hasam,és nem felejtettem el bevenni a tablettát.Nem akarok most még egy gyereket.Akkor ha teherbe esnék,felelőtlen lennék?
Csak gondoltam leírom,hogy van ilyen is...
AZt írtad, a biológia részével tisztában vagy, ezek szerint nem.
Elolvastam a történetedet.Nem kivánok itélkezni mert nincs jogom hozzá!Abortusz ellenes vagyok én,mint itt oly sokan.Én csak annyit irnék le ami velem történt aztán azt gondolsz amit akarsz.Én 43 éves nő vagyok van egy 21 /18 éves gyerekeim.2 éve férjhez mentem, és annak ellenére ,hogy az orvosok szerint meddö vagyok egy mütét miatt terhes lettem.41 évesen megszültem a kislányomat.A terheségem maga volt a pokol amit a férjemnek köszönhetek,"állitólag ö akarta a babát"aztán mikor megszültem 6 hetes volt a kicsi ott hagyott bennünket.Ma már 18 hónapos gyönyörü kislány, bölcsis,én dolgozok 6 hónapja, nagyon nehéz anyagilag,de küzdök mert van kikért, és hiszek benne leszek még én is boldog.Csodálatos dolog mikor megyek érte szalad hozzám és megölel, és mikor mellettem szuszog az ágyban:)Sokat szenvedtem és nélkülöztem de megérte érte, és örülök,hogy itt van:)
Te valamit itt nagyon összekeversz.
De az ilyen ember nem ír ilyen cikket! Nem kell szőrözni a mondataimon, a lényeget leírtam, azt kell érteni!
Én nem vagyok abortusz párti, gyilkosságnak tartom, sajnálom ez a véleményem DE nem elítéllek, hanem sajnállak, hogy ezen át kellett menned, ilyeneket éltél át. Lehet azért bánt még mindig ennyire a dolog, mert legbelül úgy gondolod mégis az lett volna a helyes, ha megtartod?
és hogy mindenki tudja 20 éves voltam mikor az első gyerekemet szültem aki jelenleg 3 éves és idén kezdte az ovódát, énnél büszkébb nem lehet rá. Lehet itélni meg szidni de én én vagyok, sztem mindent megteszek a gyerekeimért, és igen fáj az abortusz mert ismerek olyat akinek még a mai napig nem jöhet össze a baba, és hozzáteszem ő nem itélt el a tettemért, jelenleg ő a kislányomnak a keresztanyja.
ha nem hiszed nem hiszed miért szültem a másodikat, azért mert megtehettük biztos volt a háttér. HA NEM HISZED SZÍVESEN CSATOLOM AZ ORVOSI PAPÍRJAIMAT, jah és annyit hogy védekeztünk hüvelytablettával, emiről utolag kiderült hogy csak 60%os biztonságot nyújtott,azóta tanultam belöle. és ezt is csak a műtőasztalon tudatták velem mikor elmondtam annak a készítménynek a nevét bocs rossz nőgyógyász ajánlotta és tud mindkét gyerekemet imádom annyit mondok ha nem ismersz ne itélj attól hogy naplót írok nem jártad végig azt amit én igaz 22 éves vagyok de lehet hogy több mindent megéltem már mint egy 40 éves.....
"Senki nem azért megy abortuszra mert nincs jobb dolga!"
Hát ezzel az egyel vitatkoznék.Van olyan,aki lassan már hobbiból jár vissza.Ismerek olyat,aki az elmútl pár év alatt 17 abortuszon volt.A válasza: "ez van".Inkább oda jár,minthogy megpróbáljon védekezni,hátha akkor kevesebbszer kéne mennie.
Szerintem is egy kicsit túl van ez dramatizálva. Úgy érezted nem vagy abban a helyzetben, hogy felvállald a gyereket, hoztál egy döntést, jó döntést hoztál, az adott helyzetnek megfelelően. Kész. Nem egy leányálom az egész az biztos, nekem is volt, még egyszer én sem megyek oda az biztos! De évekig marcangolni magad utána, már bocsánat, de mártír dolog. Van 2 szép gyereked, annak örülj, a többin már nem tudsz változtatni!
A papolók, akik azt mondják, hogy ez gyilkosság, meg hogy ők soha nem tennének ilyet meg bla bla, azoknak SEM kívánom, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy ilyen döntést kelljen hoznia! Senki nem azért megy abortuszra mert nincs jobb dolga!
Mi köze annak, aki nem tud teherbe esni ahhoz, aki tud, csak nem kell neki a gyerek?
Ha Rozi megtartja a nemkívánt gyerekét, attól jobb lesz Marinak, aki nem tud teherbe esni?
"Elvetetni egy amúgy egészségesnek induló terhességet..... véleményemet megtartom magamnak. "
Ne tartsd meg! A véleményed! Tőled is megkérdezem, mert az előző topiktárs nem válaszolt. Mit kellene tennie annak a nőnek, aki nem akar gyereket, semmiképp, de becsúszik védekezés ellenére? Nem szereti őket...nem kíván gyereket az életébe? Gyerek nélkül kívánja leélni az életét? Nem kíván terhes lenni, nem kíván szülni?
Ahogy dontottel, viseld annak a kovetkezmenyet. Helyetted senki nem fogja megtenni.
De ne varj bologatast mindenkitol.
Ezzel a vallomassal akkor sem konnyitesz a lelkiismereteden.
Ez van. A te terhed, neked kell hordozni, egyutt elni vele.
Valóban nehéz tudományosan meghúzni a határt, nem véletlen, hogy igazából nincs is meghúzva és meggyőződésünkre van bízva, hogy mi magunk hol húzzuk meg. ezek a meggyőződések ütköznek itt, nem pedig tudományosan alátámasztott igazságok/tévképzetek.
Persze, hogy nem kötődünk úgy érzelmileg egy két hetes vagy akár két hónapos magzathoz, mint egy már ismert gyermekünkhöz. Ez nem kérdés, és persze, hogy ezért nem ugyanúgy élnénk át a veszteséget. De ezek érzések, nincs közük a tényekhez, attól még a két hetes életkezdemény is élet.
Ne haragudj de ennek a kérdésnek azért nincs itt helye és értelme szerintem, mert a gyermeke elvesztését sem ugyanúgy gyászolja mindenki, tehtá nincs olyan, hogy "úgy gyászol, mintha a gyermeke halt volna meg". Másrészt egy haláleset felett érzett fájdalom megléte vagy meg nem léte nincs összefüggésben a halálesettel, mint ténnyel. Meghalhat valaki, akinek a halála semmit nem mozdít meg bennem, de a bánat vagy gyász hiánya nem ugyanaz, mintha én öltem vagy ölettem volna meg. Az egyik egy érzés, a másik tett.
Írtam én ma már más álláspontot is. Nem ismétlem magam.
Részemről nem ez volt a cél.
Csak egy banális példa volt,h védekezés mellett is teherbe lehet esni.
Nnnna igen..olvasva a naplóját... nagyon igaz!
"Semmire szülni"... nem látok bele senki életébe de én egy ilyen embernek egy gyereket sem szülnék. Ilyen szempontból megértem,h miért is döntött az abortusz mellett. Nem hiszem,h a két terhesség közti rövid idő alatt hirtelen jobb lett akár anyagilag, akár máshogyan.
Én nem láttam azokat a részeket, ahol öszehozták a gyerket meg a többi, de a Jóbarátokban mindig minden vidám és megoldódik. szal vhogy nem jött át a realisztikus elrettentés.
A témához sehogy az égvilágon. Csak azt írtad, azért nem lehet gyilkosságnak nevezni az abortuszt, mert legális. Azonban, hogy mi legális, és mi nem, az megállapodás kérdése, nem vitathatatlan ősigazság. Tehát itt max. a kifejezésen lehet lovagolni, hogy nevezzük-e gyilkosságnak, vagy nevezzük inkább másképp, de a lényegi lényeg ugyanaz: egy kezdőző emberi élet tudatos és szándékos kioltása.
További ajánlott fórumok: