A szívbemarkoló plátói szerelem. Ki hogyan élte meg, vészelte át? :o) (beszélgetős fórum)
Na fiúk!Remélem nem nehezteltek meg rám hogy tegezlek benneteket.Nekem is van plátói szerelmem, és családanyaként nem kellene, hogy legyen. De van és sokat ábrándozom róla, túl sokat is.Én nem tudok túl jutni rajta, még nem is akarok.Jó róla ábrándozni, álmodni vele, és igen nagyon-nagyon rossz felébredni olyankor.Sok dologban megihletett már, és ő az én múzsám.Jók az írásaitok.
Ismerős! Nyugi! Ez normális! Én is jártam ebben a fázisban, talán nem is egyszer. Én ezt jó jelként értékelem. Az igaz hogy kegyetlenül bosszantó, olyan mintha szándékosan visszarántanának a szakadékba. Az ember fel is teszi magának a kérdést: Miért?! Azt mondják az álmok a tudatalatti üzenetét közvetítik. De miféle üzenet az ilyen? Fontos, hogy ez nem egy utasítás akar lenni, hogy ezt kell tenned, és nem is jóslat. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy elnyomtál magadban bizonyos dolgokat. Egyfajta tájékoztatás a saját állapotodról, ami ha éber állapotban nem tud akkor álom formájában tör felszínre. Ez azért jó mert azt jelenti, hogy ellenállsz, tehát jó úton jársz. Az ilyen álmok nekem rendszeresen visszatértek, mondhatni periodikusan, és komoly bosszúságot okoztak. Ez olyasmi mint mikor mondjuk kerekeken guruló piszok nehéz terhet húznál magad után, és némelyik rántásnál a lendület rányomja sarkadra a kocsit. Fáj, de tovább kell menned.
Sajnálom...Sajnálom hogy meglett férfiként nem én adok tanácsot sorstársaimnak.Sajnálom azt,hogy nem tudom a teljes szeretetemet,teljes valómat a családomra fordítani.Vessen tűzre mindaz aki erre jogosult....Volt egy álmom és remélem nem Martin Luther-ként végzem.Sajnálom...sőt szégyenlem azt hogy hónapok óta csak siránkozom.Lassan kezdtem jobban lenni,mikor is a hétvégén volt egy álmom.Egy asztalnál ültünk Judittal(most már megnevezem)és gratuláltam neki,hogy gyönyörű menyasszony volt.Kérdeztem hogy boldog-e,hogy jó ember-e a férje.Erre szomorúan a vállamra hajtotta fejét és nem szólt.Vettem a bátorságot és azt kérdeztem,hogy ha nem lenne házas,élne-e velem.Erre azt mondta,hogy akár most rögtön.De már akkor azon gondolkodtam,hogy mi lesz a párommal,a gyerekeimmel és hogy ezt boldogan megírom a fórumon.És ott álmomban magamhoz öleltem és megcsókoltam...Húúúú legalább ott sikerült.Ne tudjátok meg milyen volt az ébredés...Azt hittem kitépem a rohadt szívem és kib...om az ablakon.Tudom,ez mind a saját érzelmeim kivetülése...de akkor is.Az érdekes az hogy Ő nem egy bombázó.Egy szolíd,bájos arcú lány.Szerintem a páromnak,nagyságrendekkel jobb teste van...Ki teszi ezt velünk?...Mely felsőbb hatalom?Ha valakinek hasonló problémája van,merítsen erőt a sztorymból és próbálja túlélni,mert túl kell.Annyira abszurd az egész,és annyira beteljesíthető,minthogy én legyek az első holdra lépő ember.Kösz hogy meghallgattatok Zoli.
De,nagyon jól látod.Vágyom a bizsergésre de úgy hogy ezzel fájdalmat senkinek ne okozzak.Azt azért senki ne mondja hogy sok-sok év házasság után néha nem vágyik erre.Aztán valaki átlépi a határt,valaki nem .Én nem szeretném.De ebből arohadt érzésből amit az említett hölgy iránt érzek nehezen tudok kimászni.Talán egyszer sikerül.Sziasztok.
Szerintem - ha egyáltalán érdekel a véleményem, de azért leírom:)- jó úton haladsz, ha már úgy tudsz tenni, hogy nem veszed észre, viszont az a "rájöttem, hogy ugyanúgy képes lennék más hölgyekbe beleszeretni" nem valami biztató. Nem lehet, hogy arra vágysz "csak", hogy újra átérezd azt a bizsergető érzést? Azt nehéz ennyi év házasság után elérni, az tény, de szerintem egy kis flörttel - akár nr uno-val is - szerintem már lehet, jobban éreznéd magad, nem? Én továbbra is azt mondom, hogy amíg plátói az egész, úgyis csak a szépet látod bárkiben, de minél jobban megismersz valakit, annál jobban kiismered és rájössz a hibáira is.
köszi hogy reagáltál.A gondolataimról?...Az elmúlt hetekben rájöttem ,hogy úgyanígy képes lennék más hölgyekbe is beleszeretni, persze ő a nr uno .Az a bajom,hogy 95 kilós sportos létemre,a lelkem hihetetlenül érzékeny,és hát ezen a téren gyenge vagyok és sebezhető.Valahonnan a gyerekkorból jöhet ez azegész.A hölgyet kb2 hétig nem láttam ,közben az ünnepek alatt sokat foglalkoztam a párommal,az utaim során sok,számomra potenciális érzelmeket kiváltani képes hölggyel találkoztam pl. pénztáros,bolti eladó,párom barátnői és mindezt csak azért mondom el,mert mikor pár napja láttam az imádott hölgyet,nem rázott meg annyira,a hátam mögött lépdelt,és volt erőm vissza nem fordulni,mintha nem vettem volna észre(hát nem volt könnyű).Remélem jó úton haladok.csá zoli.
Rúgd szét a valagadat! :)
De ügyesen!
Figyelj arra hogy ezt minél kevesebb energia befektetéssel tedd. Soha ne járj folyton ugyan abban a körben. Mindig keresd a lehetőséget a változásra. Kis lépésekből áll össze a siker.
Na remélem ezek hasznos tanácsok voltak. Amúgy nem sokat tudok a gondolataidról, ezért nem tudok konkrétabb dolgokat mondani. De te magad figyelj rájuk, mond ki őket magadnak.
Hahóóóóóóóóóóó örülök hogy mindenki jól van csak így tovább.Vagy még tart a szilveszteri hangulat?Nekem megmaradtak a múlt év problémái...sajnos,de harcolok,mert harcolnom kell...van kikért.sziasztok zorgo.
Köszönöm a méltató szavakat!
Csak nehogy valaki félreértse, és azt higgye hogy ez verseny! :( Volt már rá példa.
Hát hallod...25 évesen ilyen rutinnal és józansággal látni a dolgokat...hát nem semmi.Irigyellek és egyben szégyenlem magam hogy én meg vég nélkül rinyálok egy szép családdal a hátam mögött.Hiába ha egyszer nem múlik ez az egész.Akarom-próbálom,próbálom-akarom de hiába.
100-adik hozzászólás! Enyém! :)
Ha rákattintasz az hozzászólásnál a felhasználónévre, megláthatod az ilyen dolgokat, nekem is ott van minden. Még fénykép is.
Hogy néha csajosan írok? Hát lehet hogy már túl régóta vagyok itt, ezen a portálon, és kórosan túlfejlett az empátia érzékem. Egyébként meg lehet hogy durván hangzik, de nekem nincs barátnőm mióta az eszemet tudom, így kicsit nő és férfi is vagyok egyben.(most ezt természetesen nem szexuális identitás szempontjából értem, hanem lelki mentalitás szempontjából. Remélem érted.) Akinek van barátja/barátnője az támaszkodhat nyugodtan a másik nemiségére, engedheti hogy kiegészítsék egymást, nekem viszont egyedül kell lefednem a teljes spektrumot.
"szerencsére nem jött el az én plátóim"
Hát nekem eljött az osztálytalálkozóra, kemény volt. Jajj, de felejtsük is el gyorsan...
"Azt jól érzem hogy jelenleg neked nincsenek nagy lelki problémáid?"
Dehogynem, vannak bőven. A tanulmányaimmal kapcsolatos dolgokba most nem mennék bele, mert nem ide tartozik, és a másik fórumon már kiveséztem.
Az az igazság hogy ebben a plátói kérdésben én már rutinosabb vagyok nálad, így ha elő is jön naponta 1-2-szer gyorsan le tudom csitítani.
Példa(hogy indul egy reggelem):
Gondolataim:Jujj, ne haragudj, kérlek bocsáss meg!! Bocsáss meg! Annyi sok baromságot írtam neked(szerelmes dolgokat), de most már rájöttem hogy ezek mind nem fontosak, az a legfontosabb hogy szóba állj velem!
Okos kérdés: Miért azóta változtál bármit is? Ugyan mitől? Most már nem vagy szerelmes?
Buta válasz: Igen már megváltoztam. Rájöttem mi az igazán fontos. Vagy ha még nem, meg akarok változni.
Okos válasz: Az hogy meg akarsz változni, azt jelenti hogy semmit nem változtál(hiszen a szerelemért akarsz megváltozni).
Buta válasz: Jó talán most még nem, de tudom hogy egyszer sikerülni fog!! Egyszer megváltozom majd!
Okos válasz: Ezzel elismered hogy sosem akarsz megváltozni. Akkor miért foglalkozol ezzel a butasággal egyáltalán?
...
Gondolat vége.
Valahol az anonim alkoholisták is hasonló logikával gondolkodnak, mert azért akarnak leszokni, mert a lelkük mélyén azt remélik hogy akkor újra ihatnak.(nem véletlenül találták ki a slaa.hu-t)
Ne húzd fel magad.Teljesen igazad van és pont azért csípem az írásaidat,mert nem kertelsz,hanem amit gondolsz azt ki is adod magadból.Egyetértek abban is hogy mindenkinek magának kell megtalálni a megoldást a problémáira,bár szerintem erre igazán csak egy segítség van az idő, vagy egy olyan inger ,ami lassan elterelgeti az embert az éppen aktuális állapotából.Egyébként volt egy céges bulink,ahova szerencsére nem jött el az én˝˝ plátóim˝˝.biztos hogy táncoltam volna vele és sokkal rosszabb lett volna utána az érzelmi állapotom,miután annyira közel éreztem volna a testét,az illatát.Így felszabadultan buliztam egy jót,másnap meg hát...szóval nem szoktam inni csak ilyen alkalmakkor és a pia másnapra olyan depressziót vált ki belőlem,hogy öröm nézni,de legalább egy ideig ezzel voltam elfoglalva.Kérdezhetek valamit?Hölgyet vagy urat tisztelhetek benned?Mert néha csajosan írsz,néha meg úgy mint egy tökös pasi.Ennek nincs jelentősége,csak kíváncsi vagyok.Bár lehet hogy nem olvastalak mindig elég figyelmesen és már utaltál erre valahol.Azt jól érzem hogy jelenleg neked nincsenek nagy lelki problémáid?Úgy érzem hogy picit kívülállóként tudsz írni a dolgokról.Oldwolfot egyébként sajnálom,kár hogy így felkapta a vizet.Annak viszont örülök hogy ennyi boldog és elégedett ember van körülöttünk,ugyanis nem túl nagy a társaság az oldalon.Remélem te azért maradsz,mert ha nem kénytelen leszek magammal levelezni és akkor csúnyákat írnék ennek a lelkileg ennyire gyenge s...fejnek.Minden jót. zorgo
Remélem nem azt várod, hogy a varázslatos szavaim hatására rögtön meggyógyulsz. Ehhez minimum Isteni hatalommal kéne hogy rendelkezzek. Ezek csak iránymutatások melyek mögött pokoli szenvedés van, rögös és kemény út.
oldwolf töröltette magát. No comment.
Jó ég!
Hogyan tudnám elmondani a gondolataimat úgy hogy ne sértődjetek meg. Itt nyilván nem az a lényeg hogy én kitalálom-e mások élethelyzetét vagy sem. Hanem hogy mások tapasztalatait meghallgassuk, ha nem tetszik eldobjuk, ha tetszik átalakítjuk úgy hogy nekünk jó legyen. Ezért figyelünk egymásra nem? Nem azt várjuk hogy a sült galamb a szánkba repüljön.
Nem kell hogy sajnáljuk egymást,elég ha saját magunkat sajnáljuk.Mindenesetre nekem jó volt elmondanom a bánatomat,jó volt azt éreznem hogy megértenek.Az előremutató gondolatok nem mindig segítenek,ezek sokszor sablonok amik nem illenek mindig mindenki életébe.Remélem még kommunikálunk,addig is Boldog Ünnepeket Mindenkinek.
"Vesszen el pénzem, házam, marhám de az igazság az enyém legyen!"
:D
Jól van legyen igaza oldwolf-nak. A fórum célja ezentúl legyen az, hogy egymás vállára borulva hű de nagyon sajnáljuk egymást, és még csak véletlenül se legyenek előremutató gondolataink.
Gyerekek...Olyan szépen indultunk.Ne menjünk át Mónika showba.
Azt azért tudnotok kell, hogy bár nagyon undorító ahogy én kritizálom a gondolataitokat, én a sajátjaimmal is ugyan ezt teszem. Javaslom nektek is. Kritizáljátok a saját gondolataitokat annál is keményebben, mint ahogy én tettem. És annál jobban fog menni minél gyorsabban/rutinosabban reagáltok a saját buta gondolataitokra(mielőtt azok elburjánzanának). Jókor jó kérdéseket kell feltenni magatoknak. Hajrá!
Azt azért nem kell.
Ajánlom neked joe1972 nevű felhasználót. Szerintem ti ketten jól el tudnátok beszélgetni egymással.
Link:
[link]
Én az egész oldalt kihagyom.
Bíztam benne hogy így reagálsz,intelligens személyiségre vall.
Köszönöm a kritikát. Ebben a formában meg is értem. Nem olvastam amúgy ilyen pszichoanalízisről szóló könyvet soha. A saját tapasztalataim vannak benne, meg a neten szedtem össze itt-ott néhány ilyen szófordulatot. Tehát nem vagyok képzett szakember, ezért belátom nem tudom átadni így ebben a formában ezeket a dolgokat. Talán nem is lehetséges, talán mindenkinek magának kell megtalálni a megoldást.
A "pszichiátria" szót meg kérlek benneteket hogy ne használjátok ilyen értelemben, mert az manapság lényegében a gyógyszeripar művészete. A helyes szó: pszichoanalízis.
Teljesen megértem, hogy meg akarod védeni őt ettől az egésztől. Nem is tanácsként szántam azt a hozzászólást, csak egy kétségbeesett gondolatkísérlet volt. Nagyon rossz olvasni, ahogy lelkileg tönkreteszed magad, és lehet hogy egy karnyújtásnyira lenne a megoldás, csak nem vesszük észre.
Én is szarul érzem magam ettől,de hogy hazugság lenne?...Nem tudom ,mindenesetre ne tévesszük össze a szeretetet a szerelemmel.Szeretem a feleségem úgy ,ahogy 17 évnyi házasság után az ember a párját csak szeretheti.De ez a szerelem,a francba bele csak jött,tarkón vágott oszt csá.Feltételezem jártál már így,úgyhogy tudod miről beszélek.Igaz erről én tehetek hogy hagytam idáig fajulni,mert mint korábban írtam ez sokáig egy jóleső érzés volt,jó volt ábrándozni,de ha nem láttam eszembe se jutott,nem tudhattam hogy ez ennyire komolyba csap át.Gondolom erre is tudsz majd egy frappáns választ,hogy ennyi eszem lehetett volna 37 évesen.Ne haragudj,nem bántásnak szántam .Élvezettel olvasom a hozzászólásaidat ,de néha olyan pszichiátriai magasságokba emelkedsz amiket sokszor nem tudok követni.Ezek mind szép és okos dolgok leírva,tankönyvekben sem lehetnek jobban megfogalmazva de megoldást azt hiszem nem ezekben fogunk találni,hogy a lelkünk hetvenhetedik bugyrában mi micsoda és merről hány méter és mi, minek a gyökere.Megtörtént ez az egész,és el akarom felejteni egyszer s mindenkorra,a páromat pedig meg akarom óvni ettől az egésztől.Ez nem őszinteség kérdése.Még egyszer bocs és továbbra is szívesen olvasom majd a hozzászólásaidat.Nagy segítség ez az oldal a ˝magunkfajtáknak˝.
[link]
Muhahaaa :D
Tudok ám gonosz is lenni. :)
A pszichiátriáról meg annyit hogy beléd nyomnak fél liter drogot, meg több millió TB-t, azt szevasz. Ez szerintem elég távol áll attól.
De értem én, nem bírod a stílusomat. Akkor egyszerűen csak hagyd ki a hozzászólásaimat, senki nem kényszerít hogy elolvasd.
Valóban?
Akkor lehet hogy rossz helyen járok, mert számomra nem okoz örömöt az, ha mások szenvedéseiről kell olvasnom, úgy hogy nem is reagálhatok rá. Lehet hogy mazochista vagyok, de nem szadista.
Mi ez EMO-s hozzáállás?
A véleményemet kritizáld, ne a szándékaimat.
Vagy úgy gondolod hogy megérdemled azt amit az élettől kapsz? Isten büntetése? Vezeklés?
Hiúsági kérdést te csinálsz belőle. Többet nem reagálok a hozzászólásaidra ígérem.
Igyekszem a saját tapasztalataimat felhasználva javára lenni a közösségnek. Sajnálom, ennyi telik tőlem.
Sehogyan sem kapcsolódik az általam leírtakhoz.
Ez nem pszihiátria,hanem fórum.
Empátiáról szól,olvass el néhány hozzászólást és
rá jössz, nem az "észt kell osztani".
Ha azon versenyzünk ki az okosabb a témában, már
régen rossz.
Korábban kielemezted a történésemet, erre semmi
szükség nincs, párhuzamos sorsainkat osztjuk meg.
További ajánlott fórumok: