A párom 5 év együttélés után elbizonytalanodott, időt kér.. (beszélgetős fórum)

Igen, ha kivirágzott volna, akkor én is más nőre gondolnék, de itt az ellenkezője van. Mindig itthon van, sőt még kevesebbet megy el, mint eddig, folyton fáradt..

Hú, ha megcsalna, azt nem nagyon tudnám megbocsátani neki. De most én is tudom, hogy a szerelem erős dolog.

Ezt most poénosnak szántad?

Igen, hónapok óta látom, hogy lehangolt, de soha nem tudott magyarázatot adni, mindig valamit mondott, de mindig bizonytalan dolgot.

Most is csak ezt tette.

Miért érezném becsapva magam?

Azért mert téged elhagytak, becsaptak, megcsaltak, nem minden férfi szemét ám..

Ú, tehát érezted több hónapja, hogy gáz van, és mostanra sikerült kihúzni belőle? Szerinted ez így oké? Mi vagy te, riporter?:D

Nem értem, nem érzed becsapva magad? Vagy mindenre válasz a depresszió nevű kártya?

Én éltem beteg, súlyosan depressziós, skizofrén férfival is. Meg egy alkoholistával is. Egyet tudok mondani: az ilyenejben az a közös, hogy amelyik pasi, ha gond van, a haverjaival szeretne szórakozni, illetve el akar távolodni a nőtől és azt szeretné, ha a nő békénhagyná (nemtom amúgy, így hogy akar egy nő "segíteni" - gondolom, avval, hogy nem keresi és nem kérdezi, merre járt), az a férfi egész életében ezt a viselkedést fogja tanúsítani.

Majd amikor két totyogó gyerekkel a nyakadban a kajapénzt nehezn kiszorítgatva jön rá, hogy ő a haverjaival szeretne lenni, az majd nagyon szuper lesz.

Biztos vannak kivételek, én leírtam a tapasztalatom, részemről ez kavics: a topikindító zsebreteszi, hazaviszi, aztán kiválogatja.

Ez nem keménység amúgy, mondom, csak tapasztalat. Napersze én se hallgattam senkire anno, és a saját bőrömön tanultam meg ;-)

Ő időt szeretett volna, de ezt több hónapos nyuzzadás után szedtem ki belőle, tehát nem ő állt elém, hanem én álltam elé konkrétan, hogy mondjon el mindent őszintén. Nem szeretem ha a probléma a szőnyeg alá van söpörve.

Eddig hónapokig bizonytalankodott és most sem teljesen magabiztosan, de ezt bökte ki.

Ezt én tudomásul vettem, beszélgettünk, kérdeztem hogy mikor akart elmenni, azt felelte, hogy ezen ő konkrétan nem gondolkodott még. Szóval csak bizonytalankodás volt a részéről.

Lefeküdt már aludni, én meg azon tipródom mivel tennék neki jobbat.

Részemről két választási lehetőség van, vagy megpróbálok neki segíteni ha hagyja, vagy szakítunk.. Nem tudom mennyi időkérésből lett egymásra találás, de szerintem inkább szakításhoz vezet az is.

Hát akkor lehet hogy a pszichiáter lenne jobb választás, mert az még mindig jobb, mintha ő irányítja pszichológushoz, mint fordítva. Az lehangoló lenne.

Igen, ahogy mondod, senkit nem tud elviselni. Leginkább egyedül akar lenni, néha barátokkal találkozni, ennyi. Azt mondta magányra vágyik.

Tudod ő olyan lelkes, sürgő-forgó fiú volt mindig, vicces, kedves, társaságközpontú.. Szörnyű tőle hallani a magányra vágyást..

Legutóbb amikor együtt voltunk hihetetlen de életében először (legalábbis velem először) még potenciális problémái is akadtak, azóta még frusztráltabb.. Szóval nagyon nincs jól..

a pszichológus terápiában tudja részesíteni, a pszichiáter gyógyszert ( antidepresszánst ) tud felírni. kérdés, hogy mennyire van mélyen.

ahogy olvasom a soraidat mély szerelmet érzek. odafigyelsz rá, hiszen tudod mikor, miért kezdődött a problémája. megpróbáltál neki segíteni. erőszakkal biztos, hogy nem jó tartani. , de nem hiszem, hogy Te vagy a baj. Ha az ember depressziós saját magát is nehezen viseli, nemhogy valaki mást, főleg nem az esetleges gondoskodását. azt hiheti, ha kilép ebből az életből hamarabb megoldódik a problémája.

elég intelligens vagy, és jól látod a dolgokat ahhoz, hogy okosan beszélgess vele. próbáld picit feldobni a szexuális életeteket. hátha jobban kedvet kap hozzá, és akkor könnyebben is tudtok beszélgetni

Nem, idő adás nincs benne a dologban. Vagy marad és remélem jobban lesz vagy szakítunk.

Tudod régebben én is ilyen kemény voltam magammal és másokkal szemben is. De ez más. Őt igazán szeretem, nem úgy mint mást.. Ezért nem a tartásom most az első, én a nagy büszke nő ezt kell hogy mondjam. Túlságosan szeretem ahhoz, hogyha meg lehet menteni a kapcsolatot, akkor ne próbáljam meg. Ha nem lehet, akkor hagyom menni, de a szívem beleszakad az biztos, de hagyom.

Köszönöm, akkor azt veszek neki.

Szerinted akkor ne hagyjam hogy eldobja ezt a sok évet együtt, nem én vagyok a gond?

És ha rá tudom venni valami kezelésre pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene mennie? Ezeket annyira nem tudom.

én azért ebben a "nem is nőzni akar"-ban nem lennék egyáltalán olyan biztos.

persze nem fogja az orrodra kötni, de azt mondom, légy résen.

nem biztos, hogy magának is akár ezt így bevallja, de ráunt a mostani életére és - talán - rád is, és a haverokkal való nagy mászkálásban meg függetlenkedésben vastagon benne vannak a csajok, hidd el nekem. az új, izgi, idegen csajok.

ne kövesd el azt a hibát, hogy rákérdezel, mert úgyis tagadni fogja - és azt a hibát se, hogy agyonpszichologizálva "időt adok a drágámnak, mert depressziós", miközben ő megkapja, amit akar: az új kalandjait és az agglegényéletet, viszont bármikor kifarolhat ebből is, és visszamehet hozzád, hiszen csak "szünetet tartottatok..."

persze, hogy vannak mélypontok egy kapcsolatban, de szerintem egy pasi, ha tisztességes, lelép, úgy, ahogy van, és ha mégis rájönne, hogy te kellesz és csak veled.. hát akkor hét tankkal fogja rádtörni az ajtót, hogy beengedd és visszafogadd.

én nem időt adnék, hanem elküldeném. nem hagynám magam "tarcsiban", amíg ő bulizgat. nem minden férfi érzi úgy, hogy egy hosszú kapcsolatnál az a következő lépés, hogy elköltözöm, a haverjaimmal lógok, a csaj meg várjon, ha szeret.

bocs, ha kicsit kemény a hangvétel, de én már elfogyasztottam egy párat, és abszolút szólt a vészcsengő végig, amíg olvastam az írásod. szerintem nagyon erősen próbáld megőrizni a büszkeséged és az integritásod amellett, hogy eseteg időt adsz neki. (mert gondolom, ezt fogod tenni.)

kedves BellaKata, szerintem két út van, vagy szereted annyira hogy segítesz neki kigyógyulni és végig járod vele ezt az utat, vagy elhagyod. Ha már egyszer megkérte a kezed és az életét akarta leélni veled, akkor csak a betegség oka lehet hogy így viselkedik. Nemtudom hogy leültetek e már ezt megbeszélni komolyan, és kettesbe. Én a helyedbe elmagyaráznám neki hogy ezért és ezért lehangolt...és valószínüleg beteg, amit kezelni kell. Beszéld rá, hogy beszélgessen el egy pszichológussal. Pszichiáterrel nem hiszem hogy kell foglalkozni, mert az tán a pszichés bajokból adódó fizikai fájdalmakra ír gyógyszert, és azt kezeli, vagy valami hasonló. Ha már egyszer szedett gyógynövényeket akkor csak nem olyan hajthatatlan. Kérj időpontot az orvostól és ha ő is akarja kísérd el.

Remélem hogy sikerül kilábalnotok a problémából!

az orbáncfüvet nem tudom. én szedtem a nervenpfleget, azért mertem javasolni. lehet belőle nyugodtan 3x2-t, nem lehet hozzászokni. Ezt igazából kúraszerűen javasolják. szerintem érdemes kipróbálni.

..akkor végül is addig kéne kihúzni amíg rendeződik a munkahelyi problémája.

nagyon szorítok Nektek

Köszönöm, hogy írtál!

Igen, én is ezen gondolkodtam, hogy veszek neki valamit, eddig az orbáncfű kapszulát szedte (itt olvastam a Hoxán hogy sokaknak bevált), de valami erősebbre lenne szüksége.

A Nervenpflege hatásosabb?

A munkahelye azóta megváltozott, de nagy tartozása maradt onnan, még nem zárult le az ottani ügy, bíróság is lett belőle, szóval az is feszélyezi még.

Meg persze mi is megérezzük a pénztelenséget és ez nyomasztja a leginkább, pedig mindketten mindent megteszünk, ő két helyen dolgozik és a munkahelyem mellett vállalkozó is lettem, igyekszünk megélni, de a pénztelenség megöli a boldogságot.

szia Kata!

Nem baj, hogy hosszú lettél, mert így teljesen érthető a problémád. Intelligens, érthető az írásod. Érezni minden mondatodból a szeretet, aggódást. Azt mondják, hogy hagyni kell elmenni. viszont nagyon jól látod, hogy a problémái vele mennek.

írtad, hogy a munkahelyén vannak gondjai. azt nem lehet megoldani? ..és ha te vennél neki gyógynövényes valamit? Én a Nervenpflege nevű gyógynövényes nyugtató tablettát nagyon tudom ajánlani. A MagneB6 vitamint is szorongásoldásra használják.

talán ha szedne valami enyhe bogyót - jobban rá tudnád beszélni a "tiszta " pillanatában a segítség elfogadására.

Harmincévesek vagyunk, bohókás természetűek mindketten. Így is találkoztunk, akkor még csak 24 évesek voltunk, tele energiával fiatalsággal. Szeretett volna együttélni velem, így hozzámköltözött.

Sok pasim volt, előtte egy szerelmem és ő a második. Mindig úgy gondoltam, hogy Ő a nagy Ő. Előtte mindig hűtlenkedtem, de mellette nem, mert szerettem és úgy gondoltam, majd ő lesz a férjem.

2 év után elkezdett az esküvőről beszélni, majd fél évre rá megkérte a kezem.

Anyagi okok miatt nem tudtunk akkor házasodni, majd egy másfél éve észrevettem rajta a boldogtalanság jeleit. Tudtam, hogy a munkahelyi kudarcok bántják, meg a szüleivel való viszály.

Ez a boldogtalanság átfordult depresszióba, és ősztől a mindig vidám bohókás fiú, férfi, egy bús, komor, mogorva ember lett.

Kértem szépen hogy forduljon segítségért, de nem akart persze. Gyógynövényt volt hajlandó szedni, már attól jobb lett kissé a hangulata, de mióta elfogyott nem vett újabbat és megint világvége hangulata van.

Így ezekben a hónapokban egyre elutasítóbb volt velem, aztán megint kedves, aztán megint elutasító. Érezte, hogy valami baja van, és engem kezdett okolni a hangulatáért, merthogy ő nem lehet depressziós, biztos csak velem nem jó, ha elköltözne, jobb lenne.

Most ez az álláspontja, hogy elmenne albérletbe egyedül és csak a haverjaival akar mászkálni és ennyi. Kérdeztem tőle, hogy engem nem is akar látni többet? Dehogynem! Mondtam neki, hogy ha szakítunk, akkor pedig elveszít engem. De ő nem szakítani akar, hanem szabad lenni, egyedül lenni egy kicsit, hogy megoldódjanak a problémái.. Kis időre elmenne, majd visszajönne..

Közben szép levelet írt nekem, hogy mennyire szeret és ne haragudjak, hogy nem tudja mindig kimutatni.

Teljesen eltompultak az érzései az utóbbi hónapokban, a szexuális vágya is és semmi sem szórakoztatja ami régen. Nem tudom milyen haverokról beszél, mert eddig is bárkivel bárhova elmehetett és az elmúlt hónapokban velük sem ment sehova, teljesen lehangolt és fáradt mindig.

Szerintem depressziós és segítség kellene neki, én kevés vagyok ehhez.

Soha nem éreztem senki iránt ilyet, hogy nem akarom, hogy elmenjen. Egyrészt persze azért nem, mert nagyon-nagyon szeretem, másrészt szeretném látni azt a bohókás férfiút, amilyen ő mindig is volt, szeretném ha elmenne pszichológushoz vagy pszichiáterhez és visszakapnám az én páromat!

Nagyon szeretem. Ha az segít neki, hogy elmegy tőlem, hagyom, csak azt gondolom, hogy a problémái ugyanúgy vele mennek, csak menekül.

Elnézést a hosszúságért, csak artam, hogy alaposan leírjam a helyzetet.

Annyi biztos, hogy nincs senkije, nem is nőzni akar és nem csalt meg ő sem. Tanácstalan, lehangolt és valami változást akar, hogy jobban érezze magát, de engem szeret.

Mit tanácsoltok? Hagyjam elmenni? Vagy akkor már vissza sem jön, mert rossz passzban van? Kérjem, hogy menjen el orvoshoz? Kérjek én időpontot, kísérjem el? Vagy engem nem szeret már és kifogást keres hogy elmenjen?

Mit mondtok, mit tegyek?

Szeretném, ha boldog lenne! Ha nélkülem, hát nélkülem, de azt szeretném a legjobban, ha velem, mert egyszerűen tökéletes pár voltunk mindig is, és a kapcsolatunk is az volt pár hónappal ezelőttig..