A párom 5 év együttélés után elbizonytalanodott, időt kér.. (beszélgetős fórum)

Kedves Kata,

nem akarlak bántani, nem akarlak támadni, de sokan ugyanazt mondták mint butternut, csak másképpen megfogalmazva. A döntés mindenképpen a tiéd, neked kell ezzel együttélned, vagy éppen től elvánod, ha már egy fórumot indítottál ebben a témában érdemes megfontolni azokat a hozzászólásokat is, amelyek nem kifejezetten nyerik el a tetszésedet.

Az én szerény véleményem az, hogy a legtöbb férfi gyáva ahhoz, hogy a nő elé álljon, és elmondja mit is gondol valójában. Mindig a könnyebb utat keresve, akár tökéletesen felvéve a kitalált szerepet, keresnek kibúvókat. Nem ismerem a párodat, de az is lehet, hogy -mivel nem írtad, beszéltetek-e kapcsolatotok jövőjéről az elmúlt hónapokban- csak kifogást keresett, és talált is. (Mivel töltöted az elmúlt időszakot? Említetted neki, hogy úgy érzed gondok vannak? Nem szabad megvárni míg a hullámok összecsapnak...)

Ne legyen igazan. lehet, hogy tényleg csak egy átmeneti megingás, de ha már eszébe jutott, hogy albérletet kellene kerssen, és külön kellene menjetek, számomra ez intő jel lenne.

A másikon segíteni csak akkor lehet, ha azt ő is akarja. Megváltoztatni a másikat pedig csak ideig-óráig lehet. Az igazi énje úgyis felülkerekedik. Ha párod időt kér, akkor ezt ad meg neki. Nem tudod, hogy ez csak alibi a békés elváláshoz, vagy pedig tényleg csak a saját gondolatait akarja rendezni. Valószínűleg nem fogja őszintén elmondani, mert nem akar megbántani, vagy gyáva hozzá. Gondolj bele, ha még húzzátok az időt mi fog megváltozni. Jobb, ha minél hamarabb bekövetkezik az aminek be kell következni. Nagyon fájdalmas lesz neked, de ez új lehetőséget is ad, amire most valószínüleg nem is akarsz gondolni, hiszen te csakis ehhez az egyhez ragaszkodsz. Akár elengeded, akár nem ő előbb-utóbb lépni fog. Ideje, hogy a magad szemszögéből, a magad érdekében cselekedj. A másik is ezt teszi, rád való tekintet nélkül. El kell fogadnunk, hogy a másik lelke már messze jár tőlünk. Lehet, hogy a különválás hoz majd össze megint benneteket. Lehet, hogy ez kell hozzá, hogy rájöjjön mennyire fontos vagy neki. Nem csak fizikailag, hanem főleg lelkileg. Te döntesz mit teszel és arról is te döntesz hogyan éled meg.

Kívánom, hogy minél előbb helyre tud tenni a dolgokat.

csak te vagdalkozol drága.. egyébként-szerintem-a: vagy megoldja velem vagy szakítok- hozzáállás a legrosszabb. ha úgy érzed szeret-segíts neki. ha úgy h becsap-hagyd el. de ha azt mondod-érzed-h szeret,de te akkor is elhagyod ha menni akar az nem éppen azt tükrözi h mennyire szereted. pakolja össze a cuccát,menjen el,te pedig szintén élvezd ki ezt az időszakot. lehet h mire visszajönne te már vígan leszel egyedül.

adjatok egymásnak mondjuk 1 hónapot,amig senki sem keresi a másikat és csak magával foglalkozik. aztán le lehjet ülni és megbeszélni milyen tapasztalatokat,érzéseket, történéseket váltott ki belőletek a különlét

kedves kata!

én nem esnék kétségbe a helyedben...

szerintem teljesen nyílt lapokkal játszik, és ez a lényeg... minden ember elfárad néha, ki jól, ki rosszabbul viseli...

itt most neked kell okosnak lenned!

támogatnod kell őt mindenben....nem elhagyni akar, hanem csak levegőhöz jutni... engedni kell, ez a véleményem....

ez nem jelenti azt, hogy veled van baj, vagy akár vele....simán a körülmények is kiválthatják belőle...

én mindig azt mondogatom a barátaimnak is: azzal tudod a legjobban bebizonyítani, hogy mennyire szereted, ha hagyod elmenni..

néhány hét nem a világ...akárhogy fáj neked, nem szabad, hogy éreztesd, mert bűntudata lesz, és végleg elriad...

ha okosan csinálod, hagyod elköltözni, de ne kérdezgeted mikor, hova megy, rá fog unni, rá fog jönni előbb utóbb, hogy hiányzik a régi nyugodt élete... kifárad a tekergésbe, abba, hogy látni fogja, hogy a haverok is csak addig haverok míg nincs a terhükre, mert azok is a feleségeikkel, barátnőikkel lennének, és magányosan tv-zik a mosatlan és a szennyes között az albérletében...

ne ess abba a hibába, hogy ilyenkor pl telefonon az anyukáját játszod.... mert akkor átvészeli ezeket az időszakokat is, és máshogy alakul minden....

ha tényleg szeret, pár hét, visszajön, és anyagi okokra való hivatkozás nélkül is házasság lesz belőle pár hónapon belül egyébként is szerintem...

ha pedig mégsem /aminek abból amit leírtál jelen körülmények között semmi esélyét nem látom/ akkor ennek így kellett történnie...

fontos, hogy ne maradj egyedül ebben az időszakban, szervezz magadnak programot, menj barátokkal moziba, nézelődni, kávézni, beszélgetni....

vedd úgy: ez az időszak neked is a töltekezés ideje...

ha mindketten tele lesztek új élménnyel, újra lesz miről beszélnetek, talán találtok egy új hobbit, vagy egyszerűen a legegyszerűbb megoldást a gondjaitokra...

Kedves Kata!

Szerintem hagyni kell elmenni. Sok ember akkor döbben rá hogy hiányzik a másik, amikor nincs mellette. Egy kapcsolat vagy megerősödik ilyenkor vagy végleg megszakad és az nem is baj, hogy időben kiderül állja-e az idő próbáját. Nem erőltetnék semmit, engedném még akkor is, ha nagyon fáj. Az idő majd mindent eldönt.

Ha Ő kér segítséget akkor segítenék, de nem próbálnám minden áron ráerőltetni azt, amit én akarok. Minden változás belülről kell, hogy jöjjön. Egyszer mondanám Neki, hogy el kell menni orvoshoz, de hozzátenném: a döntés persze a Te kezedben van.

Sok erőt kívánok!!!

Szia Kata!

Szerintem keress magadnak más elfoglaltságot,és hagyd a párod gyötrődni.Járj el szépségszalonokba,konditerembe,moziba és ÉLJ!!!!

Tedd féltékennyé! Járj csini szexi cukkokban és akkor najd észhez kap.

Ha szexre kerül a sor,akár a csilláron lógva is elégítsd ki:DDD

Ráderőlteti a zombi viselkedését és belőled is zombi lesz.

Egy életed van kicsim,ne hagyd hogy más tönkretegye.

A szerelem nagy dolog,de tudni kell elengedni,ha igazán szereted.

Sok sikert.:)

Szia BellaKata!

A főrumok között van egy,amit olvasgass el:Orvos természetgyógyász segít. Ő talán természetes alapú szereket tud ajánlani a párod számára.Egy biztos amiket leírtál az éppen elég egy depressziós állapothoz.Szerintem a párod idegileg és fizikailag is kimerült,ezért fordult át.Az állandó menekülési vágy a depi egyik tünete,/sajnos megtapasztaltam/.Pokoli nehéz kilábalni belőle,de lehetséges.Próbálj meg sokat beszélgetni Vele,erősítsd meg benne a tudatot,hogy mellette vagy és akkor van esély visszakapd a régi vidám szerető társad.Sok sikert hozzá.

ja bocs, én kérek elnézést, nem esett le, hogy az a cél, hogy békén legyél hagyva. hát akkor további jó elmélkedést erről a kapcsolatról.

üdv

butternut

"a férfi most bajban van. beteg. nem a torka fáj, nem a karja van eltörve, hogy a fogát segítse megmosni helyette, vagy összedarabolja z ebédjét, hanem a lelke beteg"

nem értem, miért számít, hányadik az a hozzászólás, ha valakinek ez a véleménye.

Tudod mit? Legyen a tietek a remek kapcsolat, amibe csak egy apró szálka csúszott épp most, de a szerelem nagy, és mindent áthidal, szegény férfinak csak a "lelke beteg", éppencsak átmenetileg. Amúgy egy nagyon őszinte, törődő, a kapcsolatért mindent megtevő, minden problémát megbeszélő típus, akivel így is fogod leélni az életed. Most egy kicsit majd többet jár el a haverokkal, dehát ő csak jól érzi magát, ha igazán szereted, ezt is elnézed neki. Legföljebb majd csak egy kicsit megcsal, meg majd egy kicsit zombiként éltek egymás mellett egy évet, mint a korábbi hozzászóló esetén, de a végére minden jó lesz, majd babát is terveztek, hiszen a szerelem mindent legyőz.

Asszem most már tudom, kik nyitják 40 évesen a 2 gyermekkel elhagyott a férjem topikokat...

Látom nem hagysz már békén. Jó legyen neked igazad, hátha attól megnyugszol.

Hogy ne érezd magad olyan egyedül és hogy te vagy az egyetlen elhagyott, szerencsétlen, átvert nő, és mivel attól vagy boldog ha mást is átvernek, akkor legyen igazad!

Igen, el akar hagyni és hazudik nekem! Sőt ver, na meg le is köpött! Láttam ahogy a szemem előtt orgiázik!! És én hagyom, sőt térden állva könyörgök, hogy maradjon! Egy lúzer vagyok!

Na most jobb?

(Többieknek: Nehogy összezavarjak mást, leírom, hogy ez természetesen nem igaz, csak butternut ettől érzi jobban magát és ezért muszáj ezt mondanom.)

És nem tudod elfogadni, hogy ez egy teljesen normális emberi érzelem, illetve történés egy párkapcsolatban, és nem kell rögtön orvos után kiáltani?

Amellett, hogy az ilyen történést is lehet tisztességesen kezelni - meg lehet időt kérni...

Én arra próbálok rávilágítani, hogy a partnered, még ha nem is akar veled lenni, egy kissé lojálisabban állhatna a kérdéshez, de én úgy látom, ebből a fogalomból az egész töltet a te oldaladra szorult, és ezért meg fogod ütni a bokádat, ha a depresszió irányába viszed el a dolgot. Egyszerűen nem úgy van az, amit írtak, hogy szegény "beteg", meg "nem tehet róla".

Arról nem, amit érez, de arról igen, ahogy előadta. Egyszerűen nem hiszem el, hogy hónapokig mégcsak körülírni se tudta volna, mivel kapcsolatban van rossz érzése. Azt bezzed könnyen kimondta, hogy albérlet meg haverok. Pedig szerintem a párterápia például egy adekvátabb megoldás lett volna. Mégse azt javasolta.

Vigyázz evvel a nagy megértéssel, én csak azt mondom.

Ez egy mondat volt az ezerből amit mondott, egyszer ezt mondja egyszer azt.. A vége mindig az, hogy nem tudja mit akar.

Ezt a mondatot is azért írtam le, hogy benne legyen az az oldal is, hogy lehet, hogy tényleg nem engem akar. Ha nem hallottam volna meg, akkor nem is tartottam volna fontosnak ide leírni..

Igen, könnyen lehet hogy engem nem akar többé, épp ezért indítottam a topikot.

De látom még mindig nem érted a különbséget a nem akarja elmondani és a nem tudja között..

Ha velem vagy mással volt konkrét problémája azt mindig elmondta, most zavart, nem tudja ő sem mi a problémája és mit akar. Már nem tudom tovább magyarázni, hogy te is megértsd. Ennyi.

Értem mit akarsz mondani, nem akar engem, el akar hagyni, nélkülem boldogabb lenne, hidd el, hogy elsőre is megértettem!

És nem csak az én üzenetemet nem akarod meghallani, hanem azt se, ami már elsőre is megütötte a szemem, a saját pasidét:

"merthogy ő nem lehet depressziós, biztos csak velem nem jó, ha elköltözne, jobb lenne. "

nem lehet, hogy esetleg igazat mond?

bár már sejtem, miért nem akarta neked hónapokig megmondani...

nem én kezdtem a stílust... vissza lehet olvasni, hogy kezdtem. csak neked nem tetszett a tartalom, és jött az "ez most poénos akart lenni?" és társai.

szerintem bizonyos, hogy a párod nem boldog, és úgy gondolja, nem is melletted kellene keresnie a boldogtalansága okát, sem veled közösen megoldani a problmát, sem nem hónapokig úgy gondolta, egyáltalán meg kellene próbálnia beszélnie veled.

ez bizonyára egy sikertörténet az én "lúzer", értéktelen pasijaim mellett.

kíváncsi leszek, de hajrá a pszichológussal.

Azért nem válaszol, hogy mi a baja, mert nem tudja!

Nyilván neked nagyon mély kapcsolataid lehettek és intelligens (skizofrén és alkoholista) párjaid, hogy ők sosem voltak lehangoltak, vagy nem voltak úgy szomorúak, hogy nem tudták az okát. Ettek, dugtak, aludtak gondolom és gondolkodni vagy lelkizni nem volt "idejük".

Hát különbözőek vagyunk hála Istennek, én nem úgy gondolkodom mint te és nem is ilyen pasikat választok.

Nem, nem csak egyfajta választ fogadok el, csak a stílusből már elég hamar lehet következtetni, hogy milyen ember ír és bizonyos stílusra nem vagyok vevő.

Szerinted biztos hogy az én párom abszolút boldog, hiába nem annak néz ki csak engem un és csal meg úgy, hogy folyton itthon van, meg amúgyis átver és hazudik hónapok óta..

Oké, elsőre is vettem, hogy neked ez a lényeg.

Ha kulturáltan mondja el valaki, vagy személyes tapasztalatból, hogy ebben az esetben őt unták és a szakítás a cél, azt elfogadom.

De ez a folytonos, én vagyok a kemény csaj, mert az élet megkeményített szöveg már kicsit unalmas. Semmi észérv, csak vagdalózás a részedről.

Ú tudod mit, 1. igen, poénosnak szántam, egy tök egyszerű vicc volt, biztos a pasid is imádja a humorérzéked,

2. fölösleges szerintem topikot nyitni, ha csak olyan véleményt akarsz hallani, hogy milyen homeopátiás bogyó kéne a pasidnak a bioboltból

3. ezt a kérdést nem is értem, de akkor vegyük szájbarágósra a dolgot: ha van egy őszintének tartott kapcsolatom, akkor ha problémám van, akkor MAGAMTÓL leülök a partnerrel és megbeszélem vele. Nemhogy még ő faggat és hónapokig még arra se mondom meg, mi a bajom. Milyen kapcsolat az ilyen? Ez szerinted egy őszinte dolog? Tudja, hogy baja van veled, de még akkor se mondja, ha kérdezed? Hónapokig?

Hát bocsi de igen, nálam ez bőven kimeríti a gázos kapcsolat fogalmát.

mindegy, szerintem dugd a fejed nyugodtan a homokba, biztos segít valami tabletta vagy pszichológus, de azért mert nem tetszik, amit írok, kár támadóan fellépni, nem segít a szitun.

továbbra is az a véleményem, hogy a pasin tipikusan a ráunós tünetek ütköznek ki. rengeteg férfi szeretne úgy élni, hogy barátnője is van meg közben agglegény macsónak is érezheti magát, és amikor rájönnek, hogy ez nem megy, jön az időkérés meg a megcsalás. szerintem nem depressziós a te embered, hanem nagyon is élni akar (meg persze téges is meg akar tartani).

azért az őszinte kapcsolat-ügyben kicsit azért elgondolkodnék a helyedben.