A férjemnek gyermeke lesz mástól (beszélgetős fórum)

Hagyjuk már ezt a rám kényszerítést könyörgöm, semelyik férfi felett nem áll senki pisztollyal, hogy az aktust úgy fejezze be, ahogy. Hogy bizonyítod be az ellenkezőjét? Julika ezt mondja, Pistike pedig azt, kinek van igaza? Ennyi erővel minden felelőtlen férfi ezzel takarózna.

Aki szexuális életet él vállaja a felelősséget bármelyik oldaról, nem kötelező és és könnyen kivédhető a "nem kívánt gyerek" a férfi részéről is.

Hogy a kérdésedre is válaszolja, bár nem értem, jogász barátom mesélte a minap, hogy a hagyatékin derült ki az özvegy feleség számára, hogy van egy házasságon kivül született gyerek is, aki megjelent a tárgyaláson. Tehát nem csak két fia volt az elhunytnak, hanem három. Az asszony sokkot és sirógörcsöt kapott és amiért egy életen át dolgozott, osztoznia kellett.

Nem sokaknak lenne őszinte a mosolya szerintem.

Mitől védenéd a gyereked?

A gyerek az apától van, teljesen mindegy, hogy házasság előtt-alatt-után született.

Ugyanúgy jár neki az apja után az örökség, mint a másiknak, nem a gyerek akart megszületni, két felnőtt ember interakciójából született, ha átverés, ha nem, azért férfi oldalról is van majdnem 100%-os védekezési módszer.

Szerintem ha az embernek gyereke van nem baj ha gondol az örökségre ezzel együtt a jövőre. Semmi elitélendőt nem látok benne. Teljesen normális érzelmű embernek tartom magam ettől függetlenül. Hasznos ha az ember kicsit előrelát.

Jogász barátom szokta mondani, lehet nem gondolni rá, meg nem beszélni róla és tabuként kezelni de az sokba fájhat majd egyszer. Akinek ez nem fontos ne törődjön vele, akinek fontos tegye meg a lépéseket.

Én nem örülnék egy ilyen helyzetben és igenis védném a gyerekemet.

Az meg, hogy féltestvér? Mi a baj ezzel? Van másik neve? A mostoha tesó jobb?

Van az ismerőseim között aki úgy hivja a féltestvérét, hogy félhúgom, félbátyám. Mindenki tudja miről és kiről van szó. Semmi degradálót nem látok benne, de persze nem vagyunk egyformák.

Félreértés ne essék, nem ez a követendő példa, de ha már úton van a másik baba, akkor meg kellene találni azt a megoldást, amely a legkevésbé fájdalmas a résztvevőknek.

Én személy szerint már az első félrelépése után nem békültem volna, de ez én vagyok.

Az a baj, hogy a hozzászólásaid nem provokatívak hanem buták és egymásnak ellentmondóak voltak.

Próbáltál nagyot mondani, nem sikerült, majd legközelebb. :)

A férfi nem változtatott semmin, és nem költözött senki sehova.

A két család nem lakott együtt. Voltak viszont közös programok, mert a szeretővel eleve régebb óta fennállt az ismeretség.

Persze a férfi rendesen járt a fiát is látogatni, ezt a feleség elfogadta, addig sem volt otthon ülő a pasas. A szerető pedig megelégedett azzal, amit kapott: igazából csak a babát akarta, azt pedig megkapta.

Tudomásom szerint mindhárom gyerekével jó a férfi kapcsolata.

azért írtam, ahogy

lehet, hogy hazudik otthon, lehet, hogy akkor még belefért, utólag tényleg meglepődött, lehet, hogy úgy tudta, a hölgy fogigátlót szed... azért ne tegyünk úgy, mintha soha egy férfivel nem esett volna még me, hogy akaratán kívül apává tették...

Nyugi. Értem én a kérdezőt. Nincs is gond a kétségeivel. Kívánom, hogy tudják rendezni felnőttek módján.

A megfogalmazásim szándékosan lettek ma provokatívak. Picit lenni elegem hoxaból. :D

Már leírtam, és leírom újból.

Ha a férj semmiképp nem akart volna másik gyereket, akkor neki kellett volna megtenni mindent, hogy ez ne következzen be.

Mondom ezt egy 22 éves fiatalember anyjaként.

Nálam is az örökség téma vágta ki a biztosítékot.

A gyerek még meg sem született, de itt már többen arról írnak, hogy ki, mit és mikor örököl.

Igen, "féltestvérek" lesznek, de apukának mindkettő ugyanolyan gyereke. Függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül, illetve mikor születtek.

Természetesen ezzel nem megmondani akarom, mit tegyen a fi, több lehetősége is van.

De az érthető, hogy - ahogy szintén korábban én is írtam, talán csak elkerülte a figyelmedet - 2 gyerekről van szó. Nem csak egyről.

Részemről így elfogadható, ahogy kicsit pontosabban leírod Te, mire lehet érteni. Tamás bátyánk általánosságban írt, amögé azt képzelek, amit akarok, ha már nem veszi a fáradtságot kifejteni a véleményét.

A féltestvér megnevezés szerintem nem degradáló, hanem tény. Ha az egyik szülő közös, a másik nem, akkor így mondják, ebbe nem kell rosszat látni.

Az örökösödési kérdés objektíven jogos, de én sem erre gondolnék egyből.

Guruljka példájával nincs semmi bajom. Le is írtam, ha mindenki tud mindenről, és elfogadja, azt teljesen jó. De nem az a felállás az általános. És Tamás hozzászólásaiból, még ha nem is az volt acélja, az jön le, mintha az az egy út lenne az egyetlen olyan opció, ahol megveregethetjük a kapcsolatban résztvevők vállát, hogy igen intelligensek és kulturáltak. Holott ahogy többen írják, ha a helyzeten nem tud túllépni a fi, akkor a részéről az lesz az intelligens, ha nem marad egy olyan kapcsolatban, ahol bizalmatlan, mert azt a gyerek is tapasztalni és érékelni fogja. A kulturáltság is meg lehet egy elváló családban.

Az a nem intelligens, hogy itt a hozzászólók nagy része a másik gyereket leféltestvérkézik, degradálja, nem ér annyit a szemükben mint a házasságban született. Az mellékes, hogy amúgy a féltestvérke "szünetben" fogant, tehát a gyereknek még az sem felróható, hogy a nagy családi boldogság ideje alatt mert megfoganni.

A legdurvább, hogy már arra gondolnak, hogy majd gond lesz örökségnél 🤦‍♀️

Hát ezek alapján érzelmileg milyen emberek ők? Értem én, hogy minden embernek a saját gyereke a legfontosabb, de azért maradjunk már emberek a nemesebb értelemben.

A példa amit Guruljka hozott pedig csak annyi, hogy 3 felnőtt kihozta a helyzetből a maximumot, hogy ha lehet ne sérüljön nagyon senki, pláne ne a gyerekek, akik picit sem tehetnek a helyzetükről.

A következő kérdéseket tedd fel szerintem magadnak:

- Meg tudtam-e már bocsátani neki?

- Túl tudok lépni a sérelmeimen?

- Együtt tudok-e működni az anyukával a gyerek nevelésében?

- Normális módon tudom-e a gyereket akkor kezelni, amikor nálunk van, ezzel megteremtve neki a biztos érzelmi hátteret?

Szerintem ezek a legalapvetőbb kérdések, amíg ezekre nem tudsz egy egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, addig ne erőltess semmit.

Továbbá felelős vagy a közös gyereket érzelmi fejlődéséért is, jelen pillanatban az Ő élete is egy átjáróház miattatok, elköltözött-visszajött-elköltözött, így nem lehet élni.

De amíg egy kicsi bizonytalanság is van benned és erről fórumot indítasz, én biztosan nem erőltetném ezt a kérdést.